CAROLINE HERSCHEL ÉS MÁS ÜSTÖKÖSVADÁSZ HÖLGYEK
Így volt ez Caroline Herschel (1750-1848)
esetében is, aki élete végén úgy írt magáról,
hogy "Mindent, aki vagyok, mindent, amit tudok,
azt a bátyámnak köszönhetem." [33] Ez a csaknem
100 esztendőt megért német hölgy az, aki talán a
legelső olyan nő a csillagászat történetében,
akinek a neve szerepel a jelentősebb
enciklopédiákban és szakművekben. Ez a tény
azonban annak is köszönhető, hogy William bátyja
és John unokaöccse kiemelkedő alakok a tudomány
történetében. A Hannoverben nevelkedett Caroline
gyermekkorától kezdve rajongásig szerette
Williamet, és valószínűleg ezért maradt fívére
mellett felnőtt nőként is, hogy tudós testvérét
segítse angliai csillagászati kutatásaiban. A
zenész családból származó testvérpár szintén
érdeklődött a muzsikálás iránt, ezért is ment William Angliába. Gyönyörű
szoprán hangja Caroline-nak is nagy énekesi karriert biztosított volna, ő
azonban 1722-től az angliai Bath-ban fivére mellett csillagászati
tanulmányokba és megfigyelésekbe kezdett, és lassacskán eltemette énekesi
ambícióit az égbolt tanulmányozásának kedvéért. [34] Csillagászat iránti
érdeklődése lassan alakult ki, testvére tanítgatta a szükséges tudnivalókra.
Egy idő után már eredményesen tudott besegíteni testvére munkájába. Korabeli
feljegyzések szerint amit éjjel William megfigyelt és feljegyzett, azt
nappal huga összegezte. Először csak novellákat olvasott fel Williamnek,
miközben az csiszolta a távcső-építéshez szükséges lencséket, aztán később
maga Caroline is részt vett e munkálatokban, valamint a távcsövek
tervezésében és építésében. 1784 és 1787 között egy 40 láb [35]
fókusztávolságú teleszkópot építettek, melynek tükre 4 láb átmérőjű volt, és
amely egy tonnát nyomott. [36] Caroline felügyelte annak a 24 munkásnak a
tevékenykedését, akik a lencséket csiszolták, és ő maga készítette elő azt a
lótrágyából keserves munkával előállított porszerű anyagot, amelyet az
előzetes modell elkészítéséhez használtak fel. Bár az elkészült óriási
méretű távcső tudományos értelemben nem váltotta be a hozzá fűzött
reményeket, a kortársak világcsodaként emlegették.
Bátyja gyakori távollétei idején önálló kutatásokat is folytatott
Caroline, közismert, hogy 1786 és 1797 között 8 üstököst fedezett fel (ifj.
Bartha Lajos ezért "minden idők egyik legszorgosabb üstökösvadászának"
nevezi őt), valamint több ködfoltot. Első nő volt, akiről elismerték, hogy
üstököst fedezett fel. Ezt írta naplójába 1786-ban, első "üstököse"
felfedezésekor:
Augusztus 1. - Ma száz ködfoltot számláltam meg, és este láttam egy
objektumot, amelyről azt hiszem, holnap éjjel
bebizonyosodik, hogy egy üstökös.
2.-a - Ma 150 ködfoltot számláltam össze. Félek, hogy nem
tisztul ki éjszakára az ég. Egész álló nap esett, de
most talán kicsit tisztul már.
1 óra - A múlt éjszakai objektum egy üstökös." [37]
1787-től kezdve III. György angol király 50 font évjáradékkal ismerte el
Caroline csillagászati vizsgálódásainak tudományos értékeit. 1788-tól
kezdve, amikor is testvére megházasodott, a hölgy 10 éven át magányosan élt
és dolgozott, és meglehetősen hiányolta bátyja közelségét. Ebben az időben
önállóan alakította ki baráti köreit, bejáratos volt a királyi udvarba, ahol
többek között a lelkesen érdeklődő Sophia Matilda hercegnőnek beszélt
csillagászati megfigyeléseiről. Folyamatosan vizsgálta a Szaturnuszt és a
bátyja által 1781-ben felfedezett Uránusz bolygót, amelyet William "Georgium
sidus"-nak nevezett. [38] A XVIII-XIX. század fordulóján több tudományos
művét is kiadták, és testvére az ő asszisztálásával fedezett fel mintegy
ezer kettőscsillagot.
Bátyja halála után, 1822-ben visszatért szülőföldjére, Hannoverba, és 98
éves koráig élt. Kutatásaiért több kitüntetést is kapott. 1835-ben Mary
Somerville-lel együtt ő volt az első nő, akit a Royal Astronomical Society
tiszteletbeli tagjává fogadott. 1838-ban ugyanezt tette az Ír Akadémia. [39]
96 évesen elnyerte a porosz uralkodó természettudományos kutatásokért
adományozott aranyérmét, melyhez csak annyi volt a hozzáfűznivalója az idős
korában is aktívan tevékenykedő Caroline-nak, hogy nemigen veszi sok hasznát
kutatásai során, hiszen az egyik szemére alig lát, és a díj e gondján mit
sem segít. Fennmaradt visszaemlékezéseit és levelezéseit Nyugat-Európában
több ízben kiadták.
A XVIII-XIX. században Herschel kisasszony sikerein felbuzdulva több nő
is foglalkozott az üstökösök megfigyelésével. Wilhelmina Bottcher Witte, aki
1777-ben született Hannoverben, valamint leánya, Minna is ilyenek voltak,
továbbá Rumkernek, a Hamburgi Csillagvizsgáló igazgatójának a felesége, aki
üstököspályákkal kapcsolatos számításokat végzett. Yvon Villarceau a
kettőscsillagok pályáinak kiszámításánál támaszkodott Herschel
megfigyeléseire. [40] Itáliában Catarina Scarpellini, a római Capitolium
Csillagvizsgáló igazgatójának neje fedezett fel egy üstököst 1854-ben, [41]
és ő állította össze az első itáliai meteor-katalógust.
Így volt ez Caroline Herschel (1750-1848)
esetében is, aki élete végén úgy írt magáról,
hogy "Mindent, aki vagyok, mindent, amit tudok,
azt a bátyámnak köszönhetem." [33] Ez a csaknem
100 esztendőt megért német hölgy az, aki talán a
legelső olyan nő a csillagászat történetében,
akinek a neve szerepel a jelentősebb
enciklopédiákban és szakművekben. Ez a tény
azonban annak is köszönhető, hogy William bátyja
és John unokaöccse kiemelkedő alakok a tudomány
történetében. A Hannoverben nevelkedett Caroline
gyermekkorától kezdve rajongásig szerette
Williamet, és valószínűleg ezért maradt fívére
mellett felnőtt nőként is, hogy tudós testvérét
segítse angliai csillagászati kutatásaiban. A
zenész családból származó testvérpár szintén
érdeklődött a muzsikálás iránt, ezért is ment William Angliába. Gyönyörű
szoprán hangja Caroline-nak is nagy énekesi karriert biztosított volna, ő
azonban 1722-től az angliai Bath-ban fivére mellett csillagászati
tanulmányokba és megfigyelésekbe kezdett, és lassacskán eltemette énekesi
ambícióit az égbolt tanulmányozásának kedvéért. [34] Csillagászat iránti
érdeklődése lassan alakult ki, testvére tanítgatta a szükséges tudnivalókra.
Egy idő után már eredményesen tudott besegíteni testvére munkájába. Korabeli
feljegyzések szerint amit éjjel William megfigyelt és feljegyzett, azt
nappal huga összegezte. Először csak novellákat olvasott fel Williamnek,
miközben az csiszolta a távcső-építéshez szükséges lencséket, aztán később
maga Caroline is részt vett e munkálatokban, valamint a távcsövek
tervezésében és építésében. 1784 és 1787 között egy 40 láb [35]
fókusztávolságú teleszkópot építettek, melynek tükre 4 láb átmérőjű volt, és
amely egy tonnát nyomott. [36] Caroline felügyelte annak a 24 munkásnak a
tevékenykedését, akik a lencséket csiszolták, és ő maga készítette elő azt a
lótrágyából keserves munkával előállított porszerű anyagot, amelyet az
előzetes modell elkészítéséhez használtak fel. Bár az elkészült óriási
méretű távcső tudományos értelemben nem váltotta be a hozzá fűzött
reményeket, a kortársak világcsodaként emlegették.
Bátyja gyakori távollétei idején önálló kutatásokat is folytatott
Caroline, közismert, hogy 1786 és 1797 között 8 üstököst fedezett fel (ifj.
Bartha Lajos ezért "minden idők egyik legszorgosabb üstökösvadászának"
nevezi őt), valamint több ködfoltot. Első nő volt, akiről elismerték, hogy
üstököst fedezett fel. Ezt írta naplójába 1786-ban, első "üstököse"
felfedezésekor:
Augusztus 1. - Ma száz ködfoltot számláltam meg, és este láttam egy
objektumot, amelyről azt hiszem, holnap éjjel
bebizonyosodik, hogy egy üstökös.
2.-a - Ma 150 ködfoltot számláltam össze. Félek, hogy nem
tisztul ki éjszakára az ég. Egész álló nap esett, de
most talán kicsit tisztul már.
1 óra - A múlt éjszakai objektum egy üstökös." [37]
1787-től kezdve III. György angol király 50 font évjáradékkal ismerte el
Caroline csillagászati vizsgálódásainak tudományos értékeit. 1788-tól
kezdve, amikor is testvére megházasodott, a hölgy 10 éven át magányosan élt
és dolgozott, és meglehetősen hiányolta bátyja közelségét. Ebben az időben
önállóan alakította ki baráti köreit, bejáratos volt a királyi udvarba, ahol
többek között a lelkesen érdeklődő Sophia Matilda hercegnőnek beszélt
csillagászati megfigyeléseiről. Folyamatosan vizsgálta a Szaturnuszt és a
bátyja által 1781-ben felfedezett Uránusz bolygót, amelyet William "Georgium
sidus"-nak nevezett. [38] A XVIII-XIX. század fordulóján több tudományos
művét is kiadták, és testvére az ő asszisztálásával fedezett fel mintegy
ezer kettőscsillagot.
Bátyja halála után, 1822-ben visszatért szülőföldjére, Hannoverba, és 98
éves koráig élt. Kutatásaiért több kitüntetést is kapott. 1835-ben Mary
Somerville-lel együtt ő volt az első nő, akit a Royal Astronomical Society
tiszteletbeli tagjává fogadott. 1838-ban ugyanezt tette az Ír Akadémia. [39]
96 évesen elnyerte a porosz uralkodó természettudományos kutatásokért
adományozott aranyérmét, melyhez csak annyi volt a hozzáfűznivalója az idős
korában is aktívan tevékenykedő Caroline-nak, hogy nemigen veszi sok hasznát
kutatásai során, hiszen az egyik szemére alig lát, és a díj e gondján mit
sem segít. Fennmaradt visszaemlékezéseit és levelezéseit Nyugat-Európában
több ízben kiadták.
A XVIII-XIX. században Herschel kisasszony sikerein felbuzdulva több nő
is foglalkozott az üstökösök megfigyelésével. Wilhelmina Bottcher Witte, aki
1777-ben született Hannoverben, valamint leánya, Minna is ilyenek voltak,
továbbá Rumkernek, a Hamburgi Csillagvizsgáló igazgatójának a felesége, aki
üstököspályákkal kapcsolatos számításokat végzett. Yvon Villarceau a
kettőscsillagok pályáinak kiszámításánál támaszkodott Herschel
megfigyeléseire. [40] Itáliában Catarina Scarpellini, a római Capitolium
Csillagvizsgáló igazgatójának neje fedezett fel egy üstököst 1854-ben, [41]
és ő állította össze az első itáliai meteor-katalógust.