HYPATIA, AZ ELSŐ ISMERT CSILLAGÁSZNŐ
A XIX. század második feléig nagyon kevés
csillagászattal foglalkozó nőről ismerünk adatokat. Az
ókorból szinte semilyen feljegyzés nem maradt fenn e
témával kapcsolatosan, a korabeli társadalmakban a
csillagászattal férfiak foglalkoztak.
A hellenizmus korában - amikor a nőknek is több
lehetőségük nyílt tanulásra, tudományos vagy művészi
előmenetelre - Alexandriában élt egy hölgy, akinek a
nevéről később többen is megemlékeztek. Hypatiát
(370-415) úgy említették, mint rendkívül művelt
asszonyt, kortársai úgy hívták: a "Filozófus".
Követőinek ő volt a tudomány fénylő csillaga,
ellenfeleinek pedig a legveszedelmesebb sötét és gonosz
erő. Apja, Theón, matematikus volt, valószínűleg ő
keltette fel lánya érdeklődését is e tudomány iránt.
Hypatia Athénbe ment, ahol matematikai és filozófiai tanulmányokat
folytatott, csillagászattal foglalkozott. [6] Szülővárosába visszatérve maga
is tanítani kezdett és könyveket írt. Az Athénből hozott és Alexandriában
terjesztett újplatonikus eszmék [7] tették híressé a szépsége, egyszerűsége
és erkölcsössége révén is csodált hölgyet. [8]
A római fennhatóság alatt álló Alexandria abban az időben sokszínű
vallási és etnikai képet mutatott. Keresztények, pogányok és zsidók éltek
egymás mellett, és Hypatia tanításait különböző vallású emberek hallgatták.
Magyarázta és kommentárt írt a Diophantus által készített 13 kötetes
Aritmetikához, kiválóan ismerte Eukleidész geometriáról írott művét, a
pergai Apollonius és Ptolemaiosz műveit. Egy keresztény tanítványának,
Synesiusnak hozzá írott leveleiből kiderül, hogy értett az asztrolábium [9]
készítéséhez, és a folyadékok "fajsúlyának" mérésére hydrométert használt.
[10] Asztronómiai kánont állított össze tanítványai számára.
E század azonban nem kedvezett a Hypatia által hirdetett - matematikai
alapokon nyugvó - neoplatonizmusnak. A tudós nő, akinél számos, a
keresztények által üldözött pogány menedéket talált, maga is üldözötté vált.
Bár a város római helytartójának, a keresztény Oresztésznek barátja és
pártfogoltja volt, a mágiával és a tömegek hipnotizálásával vádolt Hypatia
45 évesen erőszakos halállal halt meg. 415-ben - Cyrill pátriárka idejében -
fanatikus szerzetesek egy csoportja a Muszeionból hazatérő Hypatiát
kirángatta a kocsijából, és a Cesariumnak nevezett templomba hurcolta, ahol
ruháit letépték, bőrét és húsát éles kagylókkal és kövekkel felhasogatták.
Testének darabjait a város különböző helyein szétszórták. [11] Műveit is
elégették, úgyhogy az utókorra egyetlen sora sem maradt, [12] csillagászati
és egyéb műveiről tanítványai írásaiból értesülhetünk. Halála jelezte az
újplatonikus tanítások végét Alexandriában és a Római birodalomban.
Hypatia neve máig szimbolikus a nőtörténet-írásban és a csillagászat
történetében is. Emlékét őrzi egy róla elnevezett holdkráter, egy 1884-ben
felfedezett aszteroida [13] és több tudós társaság.
A XIX. század második feléig nagyon kevés
csillagászattal foglalkozó nőről ismerünk adatokat. Az
ókorból szinte semilyen feljegyzés nem maradt fenn e
témával kapcsolatosan, a korabeli társadalmakban a
csillagászattal férfiak foglalkoztak.
A hellenizmus korában - amikor a nőknek is több
lehetőségük nyílt tanulásra, tudományos vagy művészi
előmenetelre - Alexandriában élt egy hölgy, akinek a
nevéről később többen is megemlékeztek. Hypatiát
(370-415) úgy említették, mint rendkívül művelt
asszonyt, kortársai úgy hívták: a "Filozófus".
Követőinek ő volt a tudomány fénylő csillaga,
ellenfeleinek pedig a legveszedelmesebb sötét és gonosz
erő. Apja, Theón, matematikus volt, valószínűleg ő
keltette fel lánya érdeklődését is e tudomány iránt.
Hypatia Athénbe ment, ahol matematikai és filozófiai tanulmányokat
folytatott, csillagászattal foglalkozott. [6] Szülővárosába visszatérve maga
is tanítani kezdett és könyveket írt. Az Athénből hozott és Alexandriában
terjesztett újplatonikus eszmék [7] tették híressé a szépsége, egyszerűsége
és erkölcsössége révén is csodált hölgyet. [8]
A római fennhatóság alatt álló Alexandria abban az időben sokszínű
vallási és etnikai képet mutatott. Keresztények, pogányok és zsidók éltek
egymás mellett, és Hypatia tanításait különböző vallású emberek hallgatták.
Magyarázta és kommentárt írt a Diophantus által készített 13 kötetes
Aritmetikához, kiválóan ismerte Eukleidész geometriáról írott művét, a
pergai Apollonius és Ptolemaiosz műveit. Egy keresztény tanítványának,
Synesiusnak hozzá írott leveleiből kiderül, hogy értett az asztrolábium [9]
készítéséhez, és a folyadékok "fajsúlyának" mérésére hydrométert használt.
[10] Asztronómiai kánont állított össze tanítványai számára.
E század azonban nem kedvezett a Hypatia által hirdetett - matematikai
alapokon nyugvó - neoplatonizmusnak. A tudós nő, akinél számos, a
keresztények által üldözött pogány menedéket talált, maga is üldözötté vált.
Bár a város római helytartójának, a keresztény Oresztésznek barátja és
pártfogoltja volt, a mágiával és a tömegek hipnotizálásával vádolt Hypatia
45 évesen erőszakos halállal halt meg. 415-ben - Cyrill pátriárka idejében -
fanatikus szerzetesek egy csoportja a Muszeionból hazatérő Hypatiát
kirángatta a kocsijából, és a Cesariumnak nevezett templomba hurcolta, ahol
ruháit letépték, bőrét és húsát éles kagylókkal és kövekkel felhasogatták.
Testének darabjait a város különböző helyein szétszórták. [11] Műveit is
elégették, úgyhogy az utókorra egyetlen sora sem maradt, [12] csillagászati
és egyéb műveiről tanítványai írásaiból értesülhetünk. Halála jelezte az
újplatonikus tanítások végét Alexandriában és a Római birodalomban.
Hypatia neve máig szimbolikus a nőtörténet-írásban és a csillagászat
történetében is. Emlékét őrzi egy róla elnevezett holdkráter, egy 1884-ben
felfedezett aszteroida [13] és több tudós társaság.