A CSILLAGÁSZATTÖRTÉNET ÉS A NŐK
Miként Margaret Alic írja, a tudományok műveléséhez intelligenciára,
kreativitásra, megfelelő neveltetésre és elkötelezettségre van szükség. E
négy vonás elengedhetetlenül szükséges a csillagászattal foglalkozó emberek
számára is, és hozzávehetnénk még a kitartást, az éberséget, és
természetesen a kiváló számolási készséget és a különféle eszközök és
eljárások használatában való jártasságot. Bár azon nők életútjának
feltárása, akik csillagászattal foglalkoztak a történelem során, nem
vezethet egy-egy adott korszak nőtörténetének teljes megismeréséhez, mégis
fontos adalék lehet annak jobb megértéséhez.
Igen szép számmal sorolhatunk olyan nőket, akik apjuk, férjük vagy
fivérük mellett a történelem során csillagászati megfigyeléseket végeztek.
Noha nem reprezentálják koruk nőtársadalmát, tevékenységüket vizsgálva
többek között fényt deríthetünk a kor nevelési szokásaira; mentalitására;
erkölcseire; szülő-gyermek, férj-feleség korabeli viszonyára;
bepillanthatunk az egykori tudományos és gazdasági életbe; megismerhetjük a
közép- és felsőbb rétegek életvitelének egy-egy jellemző példáját; végül
pedig betekinthetünk a természettudományok fejlődésének kulisszái mögé.
Csillagászattörténeti szakkönyvek és lexikonok névmutatóját böngészve
csak elvétve akadunk női névre. Kitartó (és jelenleg is folyamatban lévő)
kutatásaink azonban bebizonyították, hogy több tucatnyi olyan nőről is
szólnak az írásos források, akik nem (csak) azért néztek az égre, hogy
kedvesükről merengjenek. Páran, koruk asszonyait messze megelőzve és
környezetük előítéleteivel mit sem törődve, csillagászati kutatásokat és
elmélkedést folytattak. Nyomukra bukkanhatunk korabeli leveleket, naplókat,
tudományos folyóiratokat vizsgálva, és egykori létezésükre utalnak
holdkráterek, virágok, obszervatóriumok és iskolák nevei.