BEFEJEZÉS
Remélem sikerült érzékeltetnem, hogy ezen évszázadok során nem tekinthető
homogénnek a kisgyermekekkel szembeni attitűd. Nem állítom, hogy óriási
változásokról van szó. Biztos, hogy a szülők igyekeztek a megfelelő számú
utódot felnevelni. Sokszor a többi gyermek érdekében volt szükség az
újszülött hátrányos megkülönböztetésére. Viszont az életkörülmények
változásai befolyásolták a gyermekség megítélését. Ha úgy hozta a kényszer,
sajnos fontosabbak voltak a korosabb családtagok.
Mindemellett az előző korokban élt szülőkből hiányzott az empátia,
képesség, hogy beleéljék magukat gyermekük helyzetébe, megértsék mire van
szüksége, hogyan fejlődik, a különböző életkorokban mit képes megérteni,
megtenni, miként hat rá a szülők cselekedete. Persze bizonyára mindig voltak
olyan anyák, akik mindennél jobban szerették gyermeküket, átérezték
kicsinyük életét.
Az apróságok nem feltétlenül a gyűlölet jeleként értelmezték, ha
megverték őket. A szülők szigorú bánásmódját az is okozta, hogy hasznossá
tegyék gyermeküket, felnőtté válva pedig megállják helyüket a nehéz
körülmények között. Életükhöz természetes örömök, játékok, a szülők iránti
szeretet, a többi gyermekkel való barátság, kedves, várt események is
hozzátartoztak.
Véleményem szerint a XX. század távlatából nem könnyű egyértelmű
állásfoglalást tenni több évszádaddal ezelőtti eseményekről. Lehet, hogy a
közvetett bizonyítékok nem mindig visznek el jó irányba.