Apáti Anna Zita:
EGY NEMZET KERESI A NYELVÉT - ÍR SZELLEMI ÚJJÁSZÜLETÉS A SZÁZADFORDULÓN
Írország csaknem 700 évig volt angol fennhatóság alatt. Az idő és a
hódítók szigora megtette hatását. Egyik rendeletükben kikötötték:
"az angolok nem tarthatnak fenn kapcsolatot írekkel nem
léphetnek velük rokonságba, nem hordhatnak ír öltözéket. Az ír
nyelv használata tilos az ír családoknál is" [1]
Ennek köszönhetően csaknem kihaltak az ír (gael) nyelvet beszélők. A
folyamat megállítására a 19. sz. második felétől történtek kísérletek, az
európai nemzeti-liberális eszmék újraéledésével.
Az ír szellemi újjászületésben jelentős szerepe volt az oktatásnak. Főbb
elveit Arthur Griffith [2] foglalja össze a századfordulón. Ezek közé
tartozott: az ír nemzeti hagyományok ápolása, az ír nyelv és irodalom
tanítása, a fiatalok nemzeti szellemű nevelése, szociális segélyhálózat
kiépítése.
Az 1878-ban létrejött Középfokú Oktatási Iroda (Intermediate Education
Office) arra volt hivatott, hogy egyenlőséget biztosítson az írek számára,
azaz nyithassanak saját iskolákat ezen a szinten. Csakhamar két iskolatípus
működött egymás mellett. Az egyik a brit típus, mely birodalmi hűségre
nevelt, és létrejött az a számában jóval kevesebb középiskola, ahol az ír
kultúrát a katolikus egyház közvetítette. Megfelelő anyagi háttérrel ugyanis
csak ők rendelkeztek egy középiskola fenntartásához. Írország oktatásában a
katolikus egyház mindig fontos szerepet töltött be.
Átütő változást egy húsz évvel későbbi döntés hozott, melyben új
tantervek elkészítését írták elő megyei szinten, az általános iskolákban. A
vallásos nevelésre épülő tananyag mellett, helyet kaptak a griffith-i elvek,
valamint kibővíthetőek voltak az ismeretek Írországra vonatkozó földrajzi,
történelmi adatokkal. Az iskolákban pedig a papi tanítók mellett alkalmazni
kezdték a vallásos, de világi végzettségű tanítókat.
Kiemelkedő példája volt a századforduló kulturális újjáéledésének a
fiatal költő, Patrick Pearse kisérleti jellegű iskolája, a Szt. Enda, Dublin
külvárosában. Kukullint, a kelta mitológia nagyerejű hősét állította
példaként tanítványai elé, aki kisfiú volt, amikor felnőtthöz illő
fegyvereket forgatott és fiatalon Írország leghíresebb vitézévé vált.
Egymaga 150 emberrel is elbánt. [3]
Tanítványain keresztül a szülőket is megpróbálta megnyerni,
ismeretterjesztő írásokkal látta el őket, melyekben hazafias eszméket
hirdetett.
"Jobb a rövid becsületes élet, mint a hosszú becstelen", "Nem
érdekel, ha csak egy napig élhetek is, de hírnevem és eszméim az
utódokban tovább élnek". [4]
Ez az önfeláldozásra nevelés, még ha kevesebb pátosszal is, a következő
generációkra is hatott. Pearse foglalkozott még az ír nyelvet beszélők
felkutatásával, az ír nyelv oktatásával, hatására indult meg az ír
néphagyományok gyűjtése az országban.
Felsőfokon jelentős változást hozott az 1908-ban alakult Nemzeti Egyetem
(National University). Gallway-ben, Corkban és Dublinban működtek tanszékei,
melyek az ír kultúra addigi ismereteit foglalták össze és oktatták. Nagyobb
önállóságot élveztek, mint az 1845-ben királyi támogatással felélesztett
Trinity College. A királyi segítség egyben azt is jelentette, hogy itt nem
feledkeztek meg a legfőbb nevelési elvről, a brit birodalomhoz való
hűségről. A nemzeti mozgalmaknak köszönhetően azonban ebben az intézményben
is reformok sorozatát vezették be. Így lett napjainkra a Trinity College az
ír nemzeti kultúra fellegvára.
Írországnak ma két hivatalos nyelve van: az ír és az angol. Az utóbbi
nyelven értethetjük meg magunkat, írül alig ezren beszélnek anyanyelvi
szinten, bár ma is tananyag az iskolában.
JEGYZETEK
[1] Idézet: Michael Barg: Crommwell és kora, Bp., 1952. 121. o.
[2] Arthur Griffith (1872-1922) újságíró, a Sinn Fein (Mi Magunk) mozgalom
alapítója. 1904-ben jelenik meg "Magyarország feltámadásáról"
(Resurection of Hungary) című cikke, mely a Deák Ferenc vezette passzív
ellenállást állítja példaként országa elé a függetlenség kivívásában.
Békés átalakulást, parlamenti úton. 1922-ben az Ír Szabad Állam első
miniszterelnöke lesz.
[3] A történet részletesen megtalálható: Germán, kelta regék és mondák,
Bp., 1995. 156-167. o.
[4] Idézet: Robert Foster: Modern Ireland 1600-1972, London, 1989. 459. o.