'Disztl Gábor'
AZ 1935. ÉVI NEMZETISÉGI NYELVTANÍTÁSI RENDSZER ÉS BEVEZETÉSÉNEK
TAPASZTALATAI BALÁZS FERENC JEGYZŐKÖNYVEI ALAPJÁN
Balázs Ferenc 1938-44 között volt a VKM nemzetiségi iskolaügyi
szakreferense. Megbízatásának hat évéről 698 (!) iskolalátogatási
jegyzőkönyv és 14 összefoglaló jelentés maradt fenn iratai között a Baranya
Megyei Levéltárban.
Az 1935-ben megalkotott és 1938-ban bevezetett "egységes rendszer"
közvetlen előzménye az 1923-as, úgynevezett "A-B-C típusos" nemzetiségi
népoktatási szisztéma. Ez a rendszer nem váltotta be a hozzá fűzött
reményeket, nem oldotta meg a nemzetiségi népoktatás problémáját,
ellenkezőleg, szinte minden oldalról támadták mind politikai, mind szakmai
szempontból.
Az 1920-as évek közepétől megindult szakmai vitákban alakult ki az
"egységes rendszer", amely nem csak módosította, hanem megszüntette az "A-B-
C típus" szisztémát. Gyakorlatilag a korábbi "B" típushoz állt legközelebb
az új rendszer: vegyes tanítási nyelvű volt - a tárgyak egyik felét
anyanyelven, másik felét magyar nyelven tanította -, de ez mellett, új
vonásként ismerte az ellenkező nyelven való ismétlést is.
Az új rendszerre való áttérés viszonylag zökkenőmentesen ment végbe,
hiszen az 1937/38-as tanévben - ez a bevezetés előtti év! - 45,5% volt az
érintett településeken a "B" típusú iskolák aránya ("A" - 4,8%, "C" -
49,7%).
Az áttérést azonban nem mindenütt hajtották végre: a térségben az iskolák
23,5%-ánál látta úgy Balázs Ferenc, hogy a tanítás nem felel meg a fennálló
rendelkezéseknek.
Az iskolalátogatási jegyzőkönyveket tanulmányozva alapvetően háromféle
okot találtam. Egyrészt a tanító, tantestület ellenkezése, gyenge vagy nem
létező nemzetiségi nyelvi tudása gátolta az új szisztémát. Másrészt az
iskolaszékek sok helyen a magyar anyanyelvű lakosságot képviselték, így a
nemzetiségi anyanyelvűek érdekei háttérbe szorultak. Harmadrészt gyakori
jelenség volt, hogy a nem magyar anyanyelvű szülők ragaszkodtak a magyar
nyelvű tanítás fenntartásához, mondván, hogy a magyar nyelv tudása létérdek
gyermekeik számára (további iskolázáshoz, munkavállaláshoz), anyanyelvüket
otthon, a családban úgyis megtanulják. (A tanító, tantestület ellenkezésére
Barátúr, Kán, Kozármisleny, Okorvölgy, Somogyhárságy, Tekeres, Tékes,
Lajvérpuszta és Kövecspuszta népiskoláinak jegyzőkönyvei tartalmaznak
adalékokat; az iskolaszékek tevékenységéről Beremend, Kercseliget, Egerág,
Gyód, Hird, Bőszénfa, Somogydöröcske, Kocsola jegyzőkönyvei árulkodnak;
Dunaszekcsőn, Gyódon, Nagykozáron, Nagypallon, Zsibriken, Ecsenyben,
Szomajomban, Bátaszéken, Bonyhádon, Majoson, Udvariban a nem magyar
anyanyelvű tanulók szülei ragaszkodtak a magyar tannyelvhez.)
A térség - Baranya, Somogy és Tolna - legtöbb érintett iskolájában
azonban bevezették az "egységes rendszer"-t amelynek célja, embereszménye a
kétnyelvű, kettős kulturájú polgár volt. Erről így ír Balázs Ferenc a
97/1943. sz. jelentésében a VKM IX. ügyosztályára: "... az otthonról hozott
nyelvi ismeretek, az iskola kiváló anyanyelvi és magyar nyelvi munkája olyan
kétnyelvű embereket gyúr össze, akik ha béke lesz, a magyar és német kultúra
útján hasznos állampolgárok lesznek... ...e sok tehetséges sváb és magyar
gyermek tovább tanulva maximális nyelvi alapot kapott, s ha majd művelt
emberként például közigazgatásunkban szolgálja a magyar nemzetet, nem lesz
híján a szociális érzéknek, különösen a mai tisztviselői kar nagy hibáját
tudják majd elkerülni, ti. a nemzetiségi nyelv hiányát..."
Néhány jegyzőkönyv csodálatos példákat ír le: a tanító gondolkodásmódja,
módszertani kultúrája, felkészültsége eredményeit. Ecseny községben, 1942.
december 6-án az iskolai ünnepségről meghatottan távozott a közel 100 főnyi,
vegyesen német és magyar anyanyelvű közönség, ahol a magyar gyerekek német
versekkel, énekekkel, mesemondással, a német gyerekek magyar nyelvű
produkciókkal szerepeltek.
A komoly eredmények mögött gyakran a helyi plébánosok népművelő
tevékenysége is jelen van, az ő munkájuk is segítette a tanítók munkáját.
Mindezek a példák jól bizonyítják, hogy az "egészséges rendszer"
szakmailag jól felépített, eredményes program volt. Hogy mégsem tudott
igazán eredményeket produkálni, azt a politikai helyzet változása indokolja
- nem volt ideje "kifutni" a programnak, hiszen az 1941-ben hozott bécsi
döntés következtében alkotott rendelet szinte minden eredményét
megsemmisítette.
Újra biztosítani kívánták a német nemzetiségű lakosság számára a tisztán
anyanyelvű oktatást, s ezt gyakorlatilag az "A-B-C típusos" rendszer
átöltöztetésével" vélték megoldhatónak. Ebben az időszakban a Német
Birodalom és a Volksbund érdekei érvényesültek igazán, a térség más
nemzetiségei, így az egyes településeken kisebbségben élő magyarság (!)
igényei is háttérbe szorultak. Ez önmagában véve nem új jelenség, hiszen a
politika érdemei mindig jelentősen befolyásolták az iskolaÜgyet (így van ez
ma is), sok esetben az oktatásügy volt az a terület, ahol egymással szemben
állók érvényesíteni akarták akaratukat.
A politikai viszonyok 1937/38 óta jelentősen megváltoztak. A területi
visszacsatolások fejében a kormány engedni kényszerült a német birodalmi
politikának, ezen keresztül pedig a Volksbundnak. Addig szinte soha nem
látott, tapasztalt politikai viharok, csatározások színterévé változtak a
nemzetiségi falvak, iskolák. A VDU minden lehetséges területen és eszközzel
támadta az iskolarendszert. A vizsgált 132 település közt alig akadt olyan,
ahol ne tapasztaltam volna ennek nyomait Balázs Ferenc jegyzőkönyveiben, 58
esetben kifejezetten erős agitációt konstatált a minisztériumi referens.
Az agitátorok semmilyen eszköztől nem riadtak vissza, ezt mutatja az is,
hogy a VDU megjelenésével, megerősödésével együttjáró jelenség a korábban
békésen együtt élő horvátok, magyarok, németek, szerbek ellenségeskedése. A
hitleri politika még magát a németséget is megosztotta.
A Volksbund agitációjának megdöbbentő példáját találtam Almamellék
anyagában: egy német anyanyelvű szülő, akinek gyermekei korábban magyar
tagozatba jártak, így alig tudtak németül, azt kéri, hogy ötödikes és
másodikos gyermekét első (!) osztályba vegyék fel!?!
Az események másik oldala, hogy a magyar tanügyi hatóságok "ej, ráérünk
arra még" módon gondolkoztak, vagy a magyar nemzeti eszme
túlhangsúlyozásával a VDU táborába "hajtották" az időszak elején még békés
német lakosságot is.
Az 1941-es rendelet és a Volksbund követelései, agitációja következtében
majdnem mindenütt megvalósították a tisztán német nyelvű oktatást. Ezt
viszont a legtöbb esetben csak a meglévő tárgyi és személyi feltételek
mellett tudták megszervezni, finanszírozására nem volt anyagi fedezet. A
megoldás sok helyütt a meglévő, részben osztott magyar vagy egységes
tagozatok osztatlan - német, magyar, egységes - tagozatokká való
átszervezése volt. A következő táblázat jól szemlélteti az osztatlan
tagozatok számának jelentős emelkedését. Történt mindez az mellett, hogy az
érintett iskolák 42%-a egy tantermes, vagy tanerős, 18%-a pedig két
tantermes, két tanerős volt! Minden természetesen maga után vonta a tanítás
színvonalának visszaesését.
1942/43-tól kezdődően aztán más jelenségek miatt is romlott az elemi
oktatás színvonala, s nem csak a kisebbségi. A háború eseményei, a tanítók
mind gyakoríbb katonai szolgálata, helyettesítésük megoldhatatlansága tovább
rontotta az oktatás színvonalát. A hazai németség gondolkodásában is
változásokat figyelhetünk meg, több helyütt követelik újra a magyar nyelv
eredményesebb tanítását, valamint önkényesen visszatérnek az 1938-as
"egységes rendszer"-hez.
Az 1935-ös szisztéma nem múlt el nyomtalanul, alapgondolata,
embereszménye - kétnyelvű polgár - sok év múlva, újra előkerül a magyar
közoktatás történetében, ha nem is mindig kötődve a Magyarországon élő
nemzetiségek anyanyelvéhez. Az 1980-as években létrehozott kéttannyelvű
gimnáziumok, illetve nemzetiségi tagozatok erre a koncepcióra, erre az
embereszményre épülnek.
Tagozatok száma Délkelet-Dunántúl nemzetiségű településein
┌────────────┬────────────┬────────────┬───────────┬─────────┐
│ német │ egységes │ magyar │ összesen │Tagozatok│
│ részben │ részben │ részben │ részben │összesen │
│ 1 2(*)│ 1 2(*)│ 1 2(*)│ 1 2(*)│ │
┌─────────┼────────────┼────────────┼────────────┼───────────┼─────────┤
│ │ 2 3 │ 37 47 │ 21 28 │ 60 78 │ 138 │
│1938/1939│ │ │ │ │ │
│ │ 1,4% 2,2% │26,8% 34,1%│15,2% 20,3%│43,5% 56,5%│ 100% │
├─────────┼────────────┼────────────┼────────────┼───────────┼─────────┤
│ │ 34 40 │ 16 38 │ 17 35 │ 67 113 │ 180 │
│1941/1944│ │ │ │ │ │
│ │18,9% 22,2%│8,9% 21,1%│9,4% 19,5%│37,2% 62,8%│ 100% │
├─────────┼────────────┼────────────┼────────────┼───────────┼─────────┤
│Változás │ +32 +37 │ -21 -9 │ -4 +7 │ +7 +35 │ +42 │
└─────────┴────────────┴────────────┴────────────┴───────────┴─────────┘
----------------------------------------------------------------------------
(*) 1 = osztott; 2 = osztatlan
----------------------------------------------------------------------------