Bogdán Marianna:
RÉFY ELEONÓRA
(a "Zala-Egerszegi járáskör és Zalamegye
első tanítónőinek egyike nagyszerű élete és kora")
- neveléstörténeti, szakdolgozati kutatás előadás
formájában történő bemutatása -
"ha nem ismerjük jól a múltat,
nem érthetjük igazán a jelent,
s könnyen elveszíthetjük a jövőt"
Bevezető
A pedagógia szakon történő képzésben nagyobb mértékű elmélyülési
lehetőség adódik a nevelés történeti nézőpontú megközelítésére is. A
hallgatóban azonban azt, hogy éljen a lehetőséggel, annak a pedagógusnak a
személyisége hívja elő, aki a nevelés történetének tanítását is képes új
nézőpontokkal gazdagítani.
Neveléstörténeti kutatásom elindítója, tanárom - e dolgozat témavezetője
- inspirált a mottóban jelzett gondolkodásmódra, arra, hogy nélkülözhetetlen
a múltban való tájékozódás.
Kotnyek István, Alsófokú oktatás Zala megyében 1918-ig (Zalai Gyűjtemény
9.) című könyvében olvastam először Réfy Eleonóra nevét, akit Zala megye és
Zalaegerszeg első tanítónői között említ a szerző.
Az érdeklődésemet kiváltó és a mai napig fenntartó motívumok a kutatásban
a következők lettek:
- tanárom pedagógus személyisége,
- saját pedagógus létem,
- egy elsők között szereplő pedagógusnő szép neve,
- egy lenyűgöző történelmi kor.
Minden feltétel együtt állt tehát, hogy nyomába eredjek egy nagyszerű
kornak, és egy abban élt és pedagógusként tevékenykedő nő életútjának.
Kutatásom helyszínei a könyvtárak, levéltárak, múzeum, egyházközségi
irattárak, temetkezési nyilvántartók voltak.
A kutatás hipotézise
Kiváncsi voltam arra, hogy a magyar társadalmi fejlődéstörténet, benne a
közoktatás fejlődése a 19. század második felétől az egyén fejlődési útjában
- egy pedagógusnő esetében - hozott-e változásokat, és ha igen, milyen
tartalmakkal írhatók le a változások.
Kutatási módszerek
A forráskutatás, forráselemzés, forráskritika, forrásértelmezés az
elsődleges történelmi dokumentumok vizsgálatakor a megbízhatóságot szolgálja
munkámban.
A dokumentumelemzést a másodlagos források feldolgozásában alkalmazom
elsősorban.
Tartalomelemzéssel is dolgozom, mert egy személy életének
megközelítésében ez kézenfekvő technikának bizonyul.
Eredmények
Magyarország a 19. század közepétől az első világháborúig
A kor, amelyben Réfy Eleonóra élt
Az Önök számára kiosztott lapokon (itt mellékletben) vessenek pillantást
azokra a nevekre, eseményekre, melyek Magyarországot a 19. század közepétől
az első világháborúig jellemzik.
Az abszolutizmus kora (1848-1867)
"Európa csendes, újra csendes,
Elzúgtak forradalmai..." - siratta Petőfi a forradalom kudarcát.
A központosító abszolutizmus a nemzeti függetlenség szétzúzásával
párhuzamosan ösztönözte a polgárosodást. Ellentmondásos reakcióként újult
erővel virágzásnak indult a magyar kulturális élet.
A magyar iskolaügy szabályozásában is a központosító törekvés
érvényesült: a nevelés és oktatás fölött az állam gyakorolta a
főfelügyeletet. A 6-12 éves gyermekek tankötelezettségét még erőszakos úton
is teljesíttették. A népiskolák egyházi, állami, községi fenntartásúak
lehettek, de a magániskolák alapítóinak politikai és morális kritériumoknak
kellett megfelelni. Az elemi iskolákban a kötelezővé tett német nyelv
tanítása mellett a nemzeti szellemű tankönyveket is kitiltották. A
tankerületek és iskolatanácsok a bécsi kultuszminisztériumtól kapták
utasításaikat. A felsőfokú oktatás reformjára tett kísérlet korainak
bizonyult. A felsőoktatásban fejlődésnek indult a középiskolai tanárképzés.
A kiegyezéstől a milleneumig (1867-1896)
1867-ben Ausztria és Magyarország a kiegyezési törvényben rendezte
kapcsolatát. Az új kormány miniszterei között volt Deák Ferenc és Eötvös
József.
Rendkívüli pezsgés indult el a gazdasági, társadalmi, kulturális életben.
Az 1868-ban, Eötvös József minisztersége alatt készített XXXVIII. sz.
törvény pedig állami felügyelet alá rendelte az oktatásügyet, elrendelte
állami tanítóképzők felállítását, kimondta az anyanyelvi oktatást, egyetemek
és főiskolák, iskolák létesítését.
E törvény bevezette az általános iskolakötelezettséget, a népiskolai
oktatás ingyenességét, a hatosztályos elemi népiskolákat, az anyanyelven
történő tanítást, 20 tanítóképző felállítását, tanítónőképző intézetek
létesítését, az "ismétlő iskola" bevezetését, a felsőbb népiskola és a
polgári iskola bevezetését... Eötvös a taneszközellátottság
korszerűsítéséért és az óvodák ügyéért is sokat tett.
1873-ban - Eötvös halála után 2 évvel - nyitotta meg Budán kapuit két
polgári iskolai tanítóképző intézet. Az egyik tanítónőket készített fel a
pályára Zirzen Janka igazgatónő vezetésével.
A milleneum és az azt követő időszak az első világháborúig (1896-1914)
Deák és Eötvös 1868-ban létrehozott Európa-hírű nemzetiségi törvénye
semmibe veszett az 1896-os, önhittségében elvakult országban.
Wlassics Gyula minisztersége alatt az eötvösi népiskolák a nemzetiségek
beolvasztásának eszközévé váltak. A demokratizmus beszűkülése, a
nacionalizmus előretörése sodorta az országot a háborúba.
A középfokú és felsőfokú iskoláztatásban a nők számára megnyíltak a
gimnáziumok, az egyetemek kapui.
Zalaegerszeg rövid története a 19. század közepétől az első világháborúig
1848 után, a polgárosodás kezdetén, a mezővárosnak 302 kisiparosa volt.
Az iparosok is foglalkoztak mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel.
Az iskolahálózat fejlesztése 1869-ben kezdődött, a községi elemi iskola
létrehozásával, melynek 1890-91-ben új épületet emelnek. 1896-ban történt
csak meg az elemi iskola államosítása, elsősorban a zalaegerszegi születésű
Wlassics Gyula miniszternek köszönhetően. Ez az iskolai viszonyok javulását
eredményezte, növekedett a tanítók száma és javult munkájuk minősége, az
iskola osztottá vált. 1870-ben a lakosság fele tudott csak írni és olvasni,
1910-ben már 83 százaléka.
Az 1873-ban létesült községi polgári fiúiskola számára 1875-ben épületet
emeltek. A polgári iskolára épülve 1886-tól közép- majd felsőkereskedelmi
iskolát fejlesztettek ki. 1895-ben állami gimnázium létesült a városban,
ekkor megszüntetik a polgári fiúiskolát. Az 1875-ben létesített kétosztályos
községi felső leányiskolát 1888-tól polgári leányiskolává alakítják. Az
1847-ben létesített óvoda 1893-ban kapott új épületet, majd 1900-ban még egy
óvoda létesült. A polgári iskola középkereskedelmi iskolával, a felsőbb
polgári leányiskola női kézimunka tanfolyammal működött. 1885-ben alakult
rendezett tanácsú várossá Zalaegerszeg.
Az élet, amely Réfy Eleonórának adatott
Réfy Eleonóra és ikertestvére Réfy Mathild 1852. március 11-én jött a
világra Vas megyében, Ikerváron. Szüleik Bagoly Rozália és Réfy Lajos, római
katolikusok voltak. Réfy Lajos Ikervár "ludus-magistere" ekkor.
1856-ban Réfy Lajos tanító az egerszegi egyházi elemi iskolában tanított,
500 pengő forint évi fizetésből tartva el családját. Réfy Lajos
beadványokkal élt a községtanácshoz, ezért 1859-től 600 pengő forintra
emelték fizetését.
1861/62-ben a tanító és énekész ismét panaszolja iskolája és saját
életkörülményeit.
1866-ban a főtanítót elmarasztalta Zalaegerszeg város képviselőtestülete,
mivel a vasárnapi szentmiséken a régi szentes énekek helyett "saját önkénye
szerint új énekeket énekeltetett" a gyermekekkel.
1875-ben az Elemi iskolai Tanítóképző Intézetben, Budapesten, befejezi
tanulmányait Réfy Eleonóra.
1875.szeptember 21-i kinevezéssel rendes tanítói minőségben, Zalaegerszeg
államilag segélyezett községi felső leányiskolájában kezdi meg működését.
Hivatali esküt 1875. október 1-én tesz.
1876. február 2-án az elemi iskolai tanítónő oklevelét kiállította a
vízivárosi tanítónőképző intézet igazgatója, özv. Dusóczky Károlyné és Bója
Gergely királyi tanácsos, budapesti tanfelügyelő, az eötvösi iskolapolitika
zalai jelessége, a Balatonfüredi Szeretetházban Pestalozzi-elven
működő kísérlet híres alakja.
1878. augusztus 18-án véglegesítették állásában Réfy Eleonórát.
1878. október 1-én kapja kézbe a polgári iskolai tanítónői oklevelét,
melyet a polgári iskolai tanítónő képesítő bizottság - Békey Imre királyi
tanfelügyelő és Zirzen Janka igazgatónő - ír alá.
1880-ban az iskolai takarékpénztár szervezéséért kiemelt jutalmat kapott
a minisztériumtól.
1881-ben a Zalamegyei Általános Tanítói Testület zalaegerszegi
tagnévsorában szerepel, e testületben későbbi férjét Schmidt Józsefet is
megismeri.
1888-tól az 1875-ben létesített községi kétosztályos felső leányiskolát
polgári leányiskolává fejlesztették, ezért új kinevezést kapott Réfy
Eleonóra.
1903-ban Schmidtné Réfy Eleonóra megpályázta a Zalaegerszegi Magyar
Királyi Állami Polgári Leányiskola rendes tanítónője, saját iskolája
igazgatói állását, sikertelenül.
1911-től vizsgáló bizottsági tag, majd 1912-től a vizsgáló bizottság
helyettes elnöke. Ekkor lesz iskolája igazgatóhelyettese.
1913. júniusától igazgatóként működik iskolájában.
1915. szeptember 18-án még igazgatói aláírásával hitelesít iskolai
dokumentumokat.
1915. december 22-től megbízott igazgató veszi át munkáját. 61 éves
ekkor.
Réfy Eleonóra elemi iskolai, felső nép- és polgári iskolai (nyelv- és
történettudományi szakcsoportból) tanítónő magyarul és németül tökéletesen
beszélt, "franciául kevéssé". Osztályfőnök, segélyegyleti könyvtáros,
igazgatóhelyettes, igazgató, az Országos polgári iskola Egyesület tagja, az
Országos Magyar Gazdasági Egyesület Díszoklevelének birtokosa, feleség és
hat gyermek édesanyja is volt.
Következtetés
Réfy Eleonóra a magyar művelődéstörténet gazdag, izgalmas és nagyszerű
korszakában élt.
Tanítónői, emberi sorsa, életútja e kor neveléstörténeti útját is
megszemélyesíti.
Méltó lenne egy teljes monográfiában történő feldolgozásra.
Melléklet az előadáshoz
A kor, amelyben Réfy Eleonóra élt
Magyarország a 19. század közepétől az első világháborúig -
művelődéstörténeti körkép -
Az abszolutizmus kora (1849 - 1867)
Irodalom: Jókai Mór
Tompa Mihály
Arany János
Zene: Liszt Ferenc
Technika: Türr István
Jedlik Ányos
Medicina: Semmelweis Ignác
Orientalisztika: Vámbéry Ármin
Közoktatás: - erőszakos tankötelezettség
- "elnémetesítés"
- Entwurf
- középiskolai tanárképzés
A kiegyezéstől a milleneumig (1867 - 1896)
Politika: Andrássy Gyula
Deák Ferenc
Eötvös József
Irodalom: Toldy István
Vajda János
Reviczky Gyula
Tolnai Lajos
Bródy Sándor
Arany János
Festészet: Munkácsy Mihály
Paál László
Madarász Viktor
Benczúr Gyula
Székely Bertalan
Lotz Károly
Szinyei Merse Pál
László Fülöp
Vaszary János
Szobrászat: Zala György
Stróbl Alajos
Róna József
Fadrusz János
Építészet: - földalatti vasút
- gyárak, üzemek
- bérpaloták
- kórházak
- iskolák, egyetemek
- színházak
Közoktatás: - 1868. XXXVIII. törvény
- tanítóképzők
- anyanyelvi oktatás
- egyetemek, főiskolák, iskolák
- általános iskolakötelezettség
- ingyenes népoktatás
- hatosztályos elemi népiskolák
- "ismétlő iskola", felsőbb népiskola, polgári iskola
- taneszközellátottság korszerűsítése
- óvodák fejlesztése
- középiskola - koncepció
A milleneum és az azt követő időszak az első világháborúig (1896 - 1914)
Irodalom: Ady Endre
Kosztolányi Dezső
Tóth Árpád
Molnár Ferenc
Bíró Lajos
Babits Mihály
Juhász Gyula
Móricz Zsigmond
Festészet: Kassák Lajos
Rippl-Rónay József
Ferenczy Károly
Csók István
Mednyánszky Károly
Csontváry Tivadar
Zene: Lehár Ferenc
Kálmán Imre
Jakoby Viktor
Goldmark Károly
Hubay Jenő
Dohányi Ernő
Bartók Béla
Kodály Zoltán
Film, fényképezés: Korda Sándor
Kertész Mihály
Mihály Dénes
Építészet: Steindl Imre
Leckner Ödön
Kós Károly
Lajta Béla
Közoktatás: - "elmagyarosítás" - nacionalizmus
- nők felsőfokú iskoláztatása
Az összeállítás Nemeskürty István Kis magyar művelődéstörténet című könyve
alapján készült (Szent István Társulat, Budapest)
Ady Endre: Kín és dac
Eötvös József emlékének (részletek)
Hogy indult végre egyszer a magyar
Kivált és bátor férfiaival,
Szédülten szállt előle a sötétség
S az emberek egymást oly hittel nézték
Ez országban, mint soha az-előtte.
(...)
Paraszt leromlott s régi a nagyúr,
A többi vállat-vonva igazul,
Kín van már csak itt s egy két ember távol
Kitekint daccal s új dacot kovácsol,
Hogy hátha mégis csoda esik vélünk.