'Vilmányi Tiborné Katona Krisztina':
A SZÜLŐI NEVELŐI STÍLUSOK ÉS A TANULÓK
TÁRSAS KÖZÖSSÉGI HELYZETE KÖZTI ÖSSZEFÜGGÉSEK
A gyermek beleszületik a családba, s ott is tartózkodik felnőtté
válásáig. A család az a szféra, amely a születéstől a halálig velünk van,
hatással van ránk, életünk tartozéka. Az idő haladtával, a gyermek
önállósodásával a család hatása gyengül, de nem szűnik meg soha. Sehol
máshol nem áll rendelkezésre ennyi idő a neveléshez. Másik lényeges tényező
a családi nevelés hatásrendszerében a vérségi köteléken alapuló érzelmi
kapcsolatok mélysége, intenzitása, az érzelmi kötődések. Ez mással nem
pótolható, biztonságos talaja a nevelésnek.
Ez a szülő- gyerek kapcsolat azonban nemegyszer átszíneződik, ha a gyerek
szemszögéből nézzük.
Schaeffer állított össze 1958-ban egy tesztet Parental Attitude Research
Instrument néven szülők számára. Ez a teszt azonban kitölthető gyerekekkel
is - mint ahogy tette többek között Ranschburg Jenő, Bolla István Károly és
Sipos Mihály 198 4-ben - a szülői nevelői stílus gyerekekre gyakorolt
hatását vizsgálva.
A 10-12 éves, prepubertás korban lévő gyerekek társadalmi tapasztalatai
szélesednek. Figyelmük mindinkább a társak felé fordul. Rendkívül fontossá
válik számukra a kortárs csoporthoz tartozás. Ez a csoportalakítás időszaka.
Mérei Ferenc nevéhez fűződik egy olyan típusú szociometria, amely valóban
a közösséget méri fel. Nem csak az egyén helyét mutatja meg benne, hanem a
közösséget magát is.
E két vizsgálati módszert alkalmazva próbáltam minél jobban megismerni a
gyerekeket, ugyanis az iskolai oktató-nevelő munka elképzelhetetlen a
gyerekek ismerete nélkül.
Hogyan látja a gyerek szüleit?
┌────────────────────────────────┬──────────────────┐
│ Az édesapát: │ Az édesanyát │
│ (108 fő, mert egy kislánynak │ (110 fő) │
│ meghalt az édesapja, egy másik │ │
│ kislánnyal pedig nem tartja az │ │
│ apa a kapcsolatot) │ │
│ │ │
│ HK: 14 fő = 13% │ HK: 9 fő = 8% │
│ HE: 11 fő = 10% │ HE: 1 fő = 1% │
│ MK: 28 fő = 26% │ MK: 40 fő = 36% │
│ ME: 55 fő = 51% │ ME: 60 fő = 55% │
│ │ │
│ H : M = 23 : 77 │ H : M = 9 : 91 │
│ K : E = 39 : 61 │ K : E = 44 : 56 │
└────────────────────────────────┴──────────────────┘
Mind az apa, mind az anya esetén a ME nevelői stílus dominál, mindkét
esetben 50% fölött van. A gyermeknevelés területén a tradicionális
szerepmegosztások mintha eltűnőfélben lennének. A gyermekek által
kirajzolódó, gyermekéhez ragaszkodó anya képe mellett megjelenik a meleg
nevelői attitűddel bíró apa is. Jelen mintában, a meleg dimenzióban 14%-kal
kaptak magasabb értéket az anyák.
A gyerek apjával való kapcsolatára az elvárt tekintélytisztelet nyomja rá
a bélyegét, tartja a közhiedelem. Amennyiben ez fennáll az adott minta
esetében is, úgy a korlátozó-engedékeny dimenzióban az apák tiszte a nagyobb
fokú korlátozás. A korlátozás-engedékenység viszony százalékban megadott
értékei alapján, az édesapák, ha a különbség nem is számottevő,
engedékenyebbek. A szigorúbb, korlátozó anyakép két magyarázó gondolatot hoz
magával. Egyrészt, mivel az anyai korlátozás túlnyomórészt a meleg
magatartással párosul, elsősorban a féltő, óvó korlátozásra kell gondolnunk.
Másrészt sugallja, hogy a gyermeknevelés elsősorban anyai feladat, és a
következetes gyereknevelésnek igenis része a korlátozás.
Az apai szerepkör változása, a hideg-meleg dimenzióban a meleg, a
korlátozó-engedékeny dimenzióban az engedékeny felé történő eltolódása
szociológiai okokra is visszavezethető. A gyerek családon belüli eltartott
státuszának alárendelt szerepköre a modern család kialakulásával kezdett
háttérbe szorulni. Napjainkban inkább segítő, mint kiszolgáltatott kapcsolat
figyelhető meg fiatalok és szüleik között.
Hogyan látják a különböző nemű gyerekek szüleiket?
A szülői nevelői stílusok között különbségeket feltételeztem annak
függvényében, hogy milyen nemű gyerekről van szó. Mást szabad egy fiúnak és
egy lánynak, mást várunk el egy fiútól és egy lánytól... Ha ilyen
különbségek léteznek, akkor azok a tradicionálisan kialakult férfi és női
szerepekre való felkészítést szolgálják. Abból a feltevésből indultam ki,
hogy ha a különböző nemű gyerekek különbözőképp látják szüleiket, akkor
valószínűsíthető, hogy a szülők valóban különbözőképp viszonyulnak a
különböző nemű gyerekekhez.
Az édesapát hogyan látják
┌──────────────────┬────────────────────────────────┐
│ a fiúk (48 fő)? │ a lányok (60 fő, 1 kislánynak │
│ │ meghalt az édesapja, 1 kis- │
│ │ lánnyal pedig nem tartja a │
│ │ kapcsolatot)? │
│ │ │
│ HK: 6 fő = 12% │ HK: 8 fő = 13% │
│ HE: 4 fő = 8% │ HE: 7 fő = 12% │
│ MK: 19 fő = 40% │ MK: 9 fő = 15% │
│ ME: 19 fő = 40% │ ME: 36 fő = 60% │
│ │ │
│ H : M = 20 : 80 │ H : M = 25 : 75 │
│ K : E = 52 : 48 │ K : E = 28 : 72 │
└──────────────────┴────────────────────────────────┘
Sokkal több, 20%-kal több kislány helyezte édesapját a Descartes-féle
koordinátarendszer ME síknegyedébe, mint fiú. Azonban ha a hideg-meleg
dimenziót nézzük, 5%-kal több fiú (80%) látja édesapját meleg nevelői
attitűddel rendelkezőnek, mint kislány (75%). Az édesapák tehát közel
egyformán viszonyulnak gyerekeikhez a hideg-meleg skálán, de nagyobb
szigorral lépnek fel a fiúkkal szemben. Bizonyítja ezt, hogy a korlátozó-
engedékeny skálán az engedékeny oldalon a fiúk szerint az édesapák 48%-a,
míg a lányok szerint 72%-a helyezkedik el. Az édesapák tehát gyengédebben
bánnak a "gyengébb nem" képviselőivel, vagy egyszerűen csak arról van szó,
hogy a konformabb módon viselkedő kislányok jobban tűrik, illetve kevésbé
érzik korlátozásnak a kötöttségeket.
Az édesanyát hogyan látják
┌─────────────────────┬───────────────────┐
│ a fiúk (48 fő)? │ a lányok (62 fő)? │
│ │ │
│ HK: 8 fő = 17% │ HK: 1 fő = 2% │
│ HE: 0 fő = 0% │ HE: 1 fő = 2% │
│ MK: 20 fő = 41,5% │ MK: 20 fő = 32% │
│ ME: 20 fő = 41,5% │ ME: 40 fő = 64% │
│ │ │
│ H : M = 17 : 83 │ H : M = 4 : 96 │
│ K : E = 58,5 : 41,5 │ K : E = 34 : 66 │
└─────────────────────┴───────────────────┘
A ME síknegyedbe került választások aránya szinte ugyanaz, mint az
édesapák esetén. Ebben a dimenzióban tehát számottevő különbség nem
tapasztalható. Míg a fiúk közel azonos módon ítélik meg szüleiket a hideg-
meleg skálán, addig a lányok szerint az édesanya jóval kisebb, 4%-ban fordul
csak hideg attitűddel a gyerek felé, mint az édesapa (25%). A korlátozó-
engedékeny skálán a fiúk megítélése szerint az édesanyák 41,5%-a, lányok
megítélése szerint 66%-a engedékeny. Mindkét nem úgy ítéli meg, hogy az
édesapák az engedékenyebbek, a fiúknál 6,5%-kal, a lányoknál 6%-kal.
A táblázatok összevetéséből kiderül, hogy mind az édesanyák, mind az
édesapák részéről a szigor inkább a fiúkat sújtja. Ez összefügghet a már
említett konform, nonkonform viselkedéssel, de az erre az életkorra jellemző
önállósodási törekvéssel és a következményeként megváltozott
tekintélytisztelettel is. A szülőkről való érzelmi leválás megkezdődik, a
képességei folytán egyre magabiztosabb gyerek késztetést érez arra, hogy
lazítsa a függő viszonyt. Önállósági törekvése, az egyenjogúság kiharcolása
nemegyszer korlátokba ütközik, konfliktushoz vezet. Elképzelhető, hogy a
"második dackorszakukat" élő gyerekek között a fiúknak több korlátra van
szükségük ahhoz, hogy a helyes úton haladjanak. Azt azonban nem szabad
elfelejteni, hogy a háttérben meghúzódó ok az, hogy a merev és törékeny
tekintély helyett megkezdődött a hozzáértésen és kölcsönös bizalmon alapuló,
igazi tekintély kialakulása.
Mely nevelői attitűddel azonosul a gyerek?
┌──────────────────┬─────────────────────┬─────────────────────┐
│ a fiúk (48 fő) │ a lányok (62 fő) │ együtt (110 fő) │
│ │ │ │
│ HK: 4 fő = 85% │ HK: 1 fő = 1,5% │ HK: 5 fő = 4,5% │
│ HE: 1 fő = 2% │ HE: 3 fő = 5% │ HE: 4 fő = 3,5% │
│ MK: 21 fő = 44% │ MK: 9 fő = 14,5% │ MK: 30 fő = 27% │
│ ME: 22 fő = 46% │ ME: 49 fő = 79% │ ME: 71 fő = 65% │
│ │ │ │
│ H : K = 10 : 90 │ H : M = 6,5 : 93,5 │ H : M = 8 : 92 │
│ K : E = 52 : 48 │ K : E = 16 : 84 │ K : E = 31,5 : 68,5 │
└──────────────────┴─────────────────────┴─────────────────────┘
A gyerekek melegebb szülői magatartást igényelnének, mint amilyent a
szülők részéről tapasztalnak.
A fiúk 90%-a, a lányok csaknem 94%-a tartja a meleg nevelői attitűdöt
kívánatosnak. Míg a lányok esetén a korlátozó-engedékeny skálán az
engedékenység felé tolódik el a hangsúly, addig a fiúk esetén közel fele-
fele az arány. A fiúk tehát a mellett, hogy nehezebben tűrik a kötöttséget,
azért igénylik is.
A fiúknak a korlátozó-engedékeny skálán a jövőbeli önmagukra vonatkozó
adataik egy az egyben megegyeznek a fiúknak apjukról alkotott képével
(K : E = 52 : 48). Ez azt bizonyítja, hogy ebben a dimenzióban az apakép,
mint példa, jól funkcionál.
Teljes azonosulás a szülő nevelői attitűdjével
A feladatlap válaszainak kódolása egyértelműen mutatja azt is, hogy mely
gyerekek azonosulnak teljes mértékben (minden kérdésre, mindkét dimenzióban
ugyanaz a válasz) egyik, vagy mindkét szülővel.
Az eredmény a következő: A gyerekek 34%-a, vagyis 37 fő azonosult
legalább egyik szülője nevelői attitűdjével. Közöttük 12 fiú (a fiúk 25%-a)
és 25 lány (a lányok 41%-a) található. A fiúk és a lányok között is 10-10 fő
található, akik mi ndkét szülővel azonosulnak.
Az egész feladatsorra kiterjedő azonosulásnak két okát feltételezem. Az
egyik ok egy olyan nagyfokú ragaszkodás, teljes körű elfogadás lehet,
amelynek következtében a szülő áll elsődleges mintaként a gyerek előtt.
Másik ok lehet az éretlenség, a vélemény hiánya, vagyis a teljes azonosulás
egy infantilis megnyilvánulásként értelmezhető.
Ez utóbbit cáfolni látszik a szociometriai felmérés során kapott
egocentrikus válaszok aránya. Mivel az egocentrikus válaszok aránya az
összes válaszhoz viszonyítva jóval 5% alatti (osztályonként 1,1 és 2,8%
között mozog), a nevelői attitűddel való azonosulás nem infantilis jegyként
kezelendő, hanem inkább a szeretet megnyilvánulásaként, a mintakövetés
jeleként.
A szülői nevelői attitűddel való azonosulás
Mivel kis eltérések a számadatokban még jelenthetik a nevelői attitűddel
való azonosulást, tágan értelmezve az azonosulást, nem csak azokra az
esetekre vonatkoztattam, amikor a gyerek minden kérdésre ugyanazt a választ
adta, mint amelyik a szülő elképzelt reakcióját tükrözte; hanem azokra az
esetekre is, amikor bár az egyes kérdésekre eltérő választ adott a gyerek
szüleitől, de a kódolt válaszok pontértéke ugyanannyi, vagy eggyel több vagy
kevesebb lett.
Mindkét dimenzióban bármely párosításban nagyfokú (64% feletti)
azonosulás található. A H-M dimenzióban szembetűnő, hogy az azonos nemű
szülővel sokkal nagyobb értékű az azonosulás, mint az ellenkező nemű
szülővel. A fiúk közül 6%-kal többen azonosulnak az édesapjukkal, mint
édesanyjukkal; a lányok esetében 20%-kal magasabb az azonosulás az anyával,
mint az apával. A legnagyobb százalék értéket (87%) itt, a H-M dimenzióban
az anya-lány kapcsolatnál kaptam. Az azonosulástól való eltérések közötti
összefüggések igazán az ellenkező nemű szülővel kapcsolatban érdekesek,
hiszen itt, a kisebb fokú alkalmazkodás következményeként lehet
megállapításokat levonni a gyerek óhajáról. A fiúknál közel azonos mértékben
(14,5% és 16,5%) található eltérés pozitív és negatív irányba, az az igény a
melegebb és hidegebb bánásmódra. Ebben a dimenzióban a legnagyobb eltérés az
apa-lány kapcsolatban realizálódik, s az azonosulni nem tudó lányok közül
egy kivétellel mind (a lányok 31,5%-a) a melegebb bánásmódot igényelné, az
apa részéről. A H-M dimenzióban találhatók a legnagyobb eltérések (5, 6) is,
mégpedig pozitív irányba, a melegség irányába.
A KE dimenzióban a gyerekek az azonos nemű szülővel kapcsolatban szinte
pontosan ugyanolyan értéket adtak, mint az előző dimenzióban, ugyanakkor -
szintén az előző dimenzióhoz viszonyítva - a lányok az apához, a fiúk pedig
az anyához kevésbé tudnak alkalmazkodni. A gyerekek megint csak az azonos
nemű szülőt részesítik előnyben. Megállapítható tehát, hogy az azonosulás
mértékénél elsődlegesen az a meghatározó, hogy melyik nemű szülővel
kapcsolatban vizsgáljuk, s számottevő jelentősége nincs annak, hogy ezt a
kapcsolatot melyik dimenzióban vizsgáltuk.
Felmerül a kérdés, hogy léteznek-e összefüggések a gyermek osztályon
belüli helye és a szülői nevelői stílusok között?
A vizsgálat kiindulópontja az egyes osztályokban a szociometriai felmérés
alapján számított jelentőségértékek, valamint az IMAS kérdőív kérdéseinek
problémahelyzetekbe történő besorolása volt:
1.,6. kérdés - féltés, óvás
3.,8. kérdés - elvárások, megfelelések, karrier
4.,7. kérdés - erkölcsi probléma: igazmondás, becsületesség
5.,10. kérdés - szexualitás
2. kérdés - törődés, a gyermek figyelemmel kísérése
9. kérdés - engedetlenség, ellentmondás
A pozitív vagy negatív jelentőséggel bíró gyerekek esetében a fenti hat
problémakörben vizsgáltam, százalékoltam a szülőknek tulajdonított
válaszlehetőségeket.
A nevelői attitűd és társas helyzet kapcsolata
A féltés, óvás kérdéskörben
---------------------------
Valamennyi kapcsolatra jellemző (apa-fiú, anya-fiú, apa-lány, anya-lány),
hogy a H-M dimenzióban a meleg oldalon a negatív jelentőségűek esetén
4-16%-kal magasabb értéket kaptam, mint a pozitív jelentősek esetén (a 00;01
és 10;11 oszlopok összegéről van szó), sőt az anya-lány kapcsolat esetén a
negatív jelentőségűek valamennyi válasza a H-M dimenzióban a meleg oldalra
kerül. Ez számomra némileg meglepő. A korlátozó-engedékeny dimenzióban a
korlátozás is a pozitív jelentőségűeket jobban sújtja. Itt található
racionális magyarázat. A (túlzásba nem vitt) korlátozás az egyéneket a
konformabb viselkedés felé tereli, segítve a csoportbeli alkalmazkodást; a
túl engedékeny bánásmód pedig egyes esetekben elvezethet a csoportból
kilógó, deviáns viselkedéshez. Valamennyi kapcsolatra jellemző, hogy a
legkevesebb választás a hideg nevelői attitűdökre esett (00 és 01 oszlopok),
a legtöbb pedig (az apa-lány kapcsolat kivételével) a MK attitűdre
(30%-62%). E problémakörben a jelentős lányok szerint a legtöbb apa nevelői
attitűdje ME (50%).
Az erkölcsi probléma: igazmondás, becsületesség problémakörében
---------------------------------------------------------------
Talán mert ebben a kérdéskörben érvényesülnek, hatnak a családra
leginkább a társadalmi normák, s csapódnak le közel hasonlóan az egyes
társadalmi rétegekben, viszonylag kis különbségek észlelhetők a pozitív és
negatív jelentőségűek választása között. Közel azonos mértékben oszlanak meg
a válaszok, függetlenül a jelentőség előjelétől MK és ME attitűdök között.
Az egyedüli kivétel a negatív jelentőségűek apa-lány kapcsolata, ahol
40%-kal magasabb a ME attitűd (MK : ME = 20 : 60). A H-M dimenzióban azért
egyértelmű a meleg irányba való eltolódás. A K-E dimenzióban egyensúly
mutatkozik a két végpont között az apa-fiú és anya-fiú kapcsolatokban, az
apa-lány, és anya lány kapcsolatokban pedig eltolódnak a válaszok az
engedékenység irányába. Érezteti hatását a tradíció, a nemek szerinti
nevelés.
Szexualitás problémakörben
--------------------------
A legszemérmesebb problémakörről lévén szó, nem lehet azon csodálkozni,
hogy megnőtt a szülők részéről az elutasítás, bár a gyerekek és szülők
nemétől, továbbá attól függetlenül, hogy milyen előjelű jelentőséggel bír a
gyermek, a legtöbb választás a ME attitűdre esik (42%-66%). A H-M
dimenzióban ott tolódik el a választás jobban a hideg attitűd felé, ahol a
gyerek és az ellenkező nemű szülő kapcsolatáról van szó, hiszen a "kényes"
kérdések megtárgyalása, a felvilágosítás az azonos nemű szülő dolga.
Szembetűnő kivétel a negatív jelentőségű leánygyermek és anya kapcsolata,
ahol különösen magas (50%) az anya részéről az elutasítás (00 és 01
oszlopok). A rosszul működő anya-gyermek kapcsolat, vagy súlyosabb esetben a
kapcsolat hiánya általában a gyerek normától eltérő viselkedésében jut
napvilágra. A szexualitás témakörben az a tény, hogy a gyermek az azonos
nemű szülőt hideg nevelői attitűddel jellemzi, zavarra utal, s nem véletlen,
hogy a társak épp ezeket a gyerekeket választották negatív jelentőségűekké.
A kérdések jellegéből adódóan megnőtt a korlátozások aránya (kivéve a
pozitív jelentőségű lány-anya kapcsolat, amely az őszinteségre utalhat), de
azért még valamennyi kapcsolatnál az engedékenység a hangsúlyosabb.
Végezetül az nyilvánvaló, hogy a családot olyan szociális rendszerként
kell elképzelnünk, ahol a szülő és a gyermek kölcsönösen hatnak egymásra. A
családon belül kialakuló nevelési gyakorlat is egy kölcsönhatás eredménye. A
szülők nevelési attitűdjének megismerése önmagában elégtelen mind a nevelési
gyakorlat megjósolásához, mind pedig a nevelési gyakorlat által kifejtett
hatások vizsgálatához. Mindkét szempontból tanulságos a gyermekek nevelési
élményeinek, illetve neveléssel kapcsolatos elképzeléseinek, igényeinek a
megismerése, amelyben tükröződik a nevelési gyakorlat, és kifejezésre jut,
hogy a gyermek részben vagy egészben elfogadja-e szülei nevelési elveit,
vagy pedig (dacolva velük) elutasítja azokat.
Jóllehet a fentiekben a nevelés jelentőségét sugalltam, feltételezve azt,
hogy a gyerekközösségekben kialakuló társas alakzatokra is hatása van; nem a
nevelés mindenhatóságát, de annak fontosságát szeretném hangsúlyozni, Zazzo
szavait idézve:
"Amit megtehet az öröklés, azt megteheti a környezet is."