SÍRIG TARTÓ GYŰLÖLET
Éppoly fagyos, hideg téli nap volt, mint amilyenek mindig is lenni
szoktak a jó öreg Albionban. A szokásos reggeli kávémat iszogattam, amikor
riasztották a csoportot. Elbúcsúztam kihűlésre ítélt kávémtól és beugrottam
a szolgálati gépkocsimba.
Egy magas dombon, öreg fákkal körülvéve állt a Viktória-korabeli kastély.
A fal, mely legalább három méter magas lehetett, úgy karolta át a hatalmas
udvart, mintha még mindig védelmeznie kellene a betolakodó vikingektől.
Amint beléptem a kovácsoltvas kapun, igencsak meglepődtem, mert
elképzeléseimmel ellentétben népes csoport fogadott. Már mindenki a
helyszínen volt, akinek semmi keresnivalója sem lett volna ott, a
szakszerűen, de talán kissé magasra akasztott férfi alatt.
A fa ága, melyen az áldozat lógott, éppoly magas volt, mint a pár
lépéssel mellette húzódó kőfal.
Még csak feltevésem sem lehetett arról, miként kerülhetett fel oda az
igencsak korosodó öregúr, mert a fa törzsén egyetlen ág sem volt egészen
odáig, melyen éppen himbálózott.
- Volt itt valamilyen létra vagy hasonló eszköz, amin felmehetett odáig?
- kérdeztem az egyik feleslegesen sétálgató rendőrtől.
- Honnan tudjam? - kérdezett vissza és tovább sétált, még mindig
értelmetlenül.
- Nem volt itt semmi. Szerintem nem öngyilkosság volt - súgta hátulról
egy, az előbbinél kissé értelmesebb képű rendőr.
- Valami mást találtak?
- Igen. Valaki nemrégiben tüzet gyújtott az áldozat lábaitól majdnem egy
méternyire. Talán épp az akasztás előtt.
- És mi ez a megfagyott pocsolya a fa mellett? - kérdeztem.
- Még nem tudjuk biztosan, de nagyon valószínű, hogy nem a hóolvadástól
van. Ahhoz még nagyon hideg a levegő - válaszolta és ő is sétálgatni
kezdett. Mivel más értelmes ember nem akadt a közelemben, visszakocsiztam az
irodába.
Bent megtudtam, hogy a szakácsnő talált rá alig egy órával azelőtt, hogy
a helyszínre indultam.
Mivel még eléggé kevesen voltunk az irodában, nekikezdtem a már kihűlt
kávénak, de most sem sikerült meginnom.
- Figyelj csak, Larry! Találtunk valami érdekeset. Sir Cleventon-nak van
egy nővére, akinek lehetett indítéka felhúzni az öreget. Már évtizedek óta
haragban voltak egymással, soha egyetlen pennyvel sem támogatta az öreg,
pedig lett volna miből. Inkább zavaros pénzügyi tranzakciókba fektette a
pénzét, minthogy bármit is adnia kelljen nyomorgó testvérének - mondta el
egy szuszra Manetti.
- Ki az a Cleventon? - kérdeztem.
- Az áldozat.
Behozattuk a szóban forgó hölgyet. Azt állította, hogy a gyilkosság
idején valahol Londonban volt, bár egyetlen tanút sem tudott megemlíteni,
aki emlékezett volna ottlétére. Elismerte, hogy lett volna oka megölni a
Sir-t, de nem tette meg. Ennek ellenére a városi ügyész elrendelte
letartóztatását.
Miután elvitték a hölgyet, még sokáig törtem a fejem, hogy miként
kerülhetett az öregúr majdnem három méter magasra, miért kellett mellette
tüzet gyújtani és többliternyi vizet szétlocsolni körülötte.
Hetek teltek el az esemény óta, de semmi előrehaladás sem történt az ügy
kapcsán. Cleventon nővére még mindig tagadott, s mi egy egészen másik ügyön
kezdtünk el dolgozni.
Egyik este, amikor sikerült elővennem az egyik iratszekrény mögött
rejtegetett whiskymet, a hűtőszekrényhez mentem, hogy jeget keressek hozzá.
Természetesen egyetlen darab volt csak benne. A többit valószínűleg az
általam rejtegetett italhoz fogyasztotta el egy élelmes detektív. Kivettem
az árva jégkockát és megpróbáltam eljutni vele a pohárig. Nem sikerült. A
cseles kis jégkocka kiugrott ujjaim közül és egy jól irányzott csúszással
bevette magát az igencsak túlfűtött kályha alá.
Mivel ez volt az egyetlen darab, expedíciót szerveztem megmentésére ami
abból állt, hogy lehajoltam, majd le is feküdtem a földre, hogy elérhessem.
De azután meggondoltam magam. Inkább végignéztem, amint a jégkocka egy
kicsinyke tócsát hagyva maga után, elolvadt. Már nem sajnáltam, hogy nélküle
kellett meginnom a kellemesen füstös italt.
Előkerestem a Cleventon-kastély udvarán készült fényképeket, majd
felkaptam a telefonkagylót, felhívtam a Londoni tőzsdét és az ügyészséget.
- Hello Charles! Larry vagyok. Nálatok van még Miss. Cleventon? Ha igen,
engedjétek el. Szerintem ártatlan. Öngyilkosság volt.
- Honnan veszed ezt, Larry? Van valami bizonyítékod?
- Van - válaszoltam és hosszas fejtegetésbe kezdtem, hogyan is
történhetett a rejtélyes öngyilkosság.
Beszéltem neki a jégtömbről, melyre felállva felakasztotta magát Sir
Cleventon miután megtudta, hogy minden forgótőkéjét elvesztette a tőzsdén,
és a tűzrakásról, mely elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy elolvassza a jeget.
Sir Cleventon öngyilkos lett de még akkor is az vezérelte, hogy a lehető
legnagyobb bajba sodorja testvérét.
Larry Sharandon