MEGHÍVÁS
Fred Williams egy középosztálybeli, rosszul kereső, sokadrangú kutató
volt egy majdnem hogy névtelennek számító kutatóintézetben. Éppen ezért
találta nagyon furcsának, amikor egyik reggel egy nagyon szépen kidíszített
meghívót talált a postaládájában.
- Az Edgar Hillary Kutatóintézettől jött. Ugyan miért küldenének nekem
meghívót? - morogta magában, miközben visszacsoszogott a hálószobába.
- Mi az drágám? Számla? - kérdezte felesége az ágyból.
- Nem, dehogy! Miket képzelsz te? Ez egy meghívó az ország legrangosabb
kutatóintézetétől - válaszolta, mintha ez teljesen természetes lenne. -
Mindjárt felolvasom.
Mr. Williams!
Ezúton szeretnénk önt meghívni, hogy részt vegyen egy olyan
kutatómunkában, melynek célja nem kisebb, minthogy gyökereiben változtassa
meg az emberek életét. A nemzet legnagyobb tudósai fognak összegyűlni, hogy
tanulmányozhassák az emberi szervezet legrejtettebb titkait. Megjelenésére
feltétlenül számítunk. Ha esetleg más irányú elfoglaltsága miatt
akadályoztatva lenne, kérjük, idejében jelezze, hogy a kísérletet későbbre
halaszthassuk, mert az ön megjelenésének hiánya teljes mértékben kizárja
munkánk folytatásának lehetőségét.
A meghívó tartalmazta még a helyet és időpontot, továbbá felsorolta a
meghívott vendégek neveit.
Fred volt az egyetlen, akinek semmilyen titulus sem állt a neve előtt
vagy után. Rajta kívül a legkisebb rangú meghívott is egyetemi docens volt,
a többiek meg még ennél is hangzatosabb címekkel rendelkeztek, de ez
egyáltalán nem befolyásolta Fred-et.
- Egy ilyen meghívást sértés lenne visszautasítani - mondta a felesége
aki arra gondolt, hogy esetleg előléptetés és fizetésemelés is lesz a
dologból.
- Tudom - válaszolta Fred. - Teljes mértékben tisztában vagyok majdani
látogatásom jelentőségével. Ezt a meghívást semmiképpen sem utasíthatom
vissza. Jelenleg még nem vagyok olyan helyzetben.
Kijelentésével ellentétben Fred Williams úgy érezte, nagyon fontos ember
lett, hiszen csak kivételes személyeknek adatik meg, hogy az ország
legrangosabb kutatóival, sebészeivel, tanáraival dolgozhasson együtt. De ő
igen. Fred Williams nem akárki! A legnagyobbaknak szükségük van rá, hiszen
szó szerint megírták neki. Nélküle el sem tudják kezdeni a munkát. Az ő
személye nélkülözhetetlen!
Fred annyira belelovalta magát a fennkölt gondolatokba, hogy teljesen
elfeledkezett jelenlegi munkahelyéről.
- Egyenes út a karrier felé. A határ a csillagos ég! - kiáltotta
feleségének, miközben átöltözött.
Mintha munkatársai is megváltoztak volna körülötte. Úgy tűnt, ő került az
érdeklődés középpontjába, bár ezt ügyesen próbálták titkolni, pedig Fred
észrevette, hogy főnöke mintha egy kicsit fejet hajtott volna előtte, amikor
meglátta őt belépni az irodába.
- Vennem kellene egy autót és néhány új ruhát - ábrándozott tovább az
ebédnél. - Mégsem állhatok ilyen szakadtan tudóstársaim elé. Még azt hinnék,
hogy rosszabb vagyok náluk. Pedig jól tudják, hogy ez nem így van. Nélkülem
semmire sem mennek. Az ország legjobbjai nélkülem semmik. Apró porszemek.
Majd én megmutatom nekik ki az, akinek esze is van.
Egyre jobban felpörgette magát.
Amikor végre elérkezett a várva-várt nap, Fred készen állt arra, hogy
legjobb tudása szerint betölthesse kiemelkedő pozícióját. Vadonatúj új,
részletre vásárolt autóval érkezett Bostonba. Szintén új, hófehér
szmokingban lépett be az Edgar Hillary Kutatóintézet kapuján.
Örülök, hogy megérkezett - köszöntötte egy jóvágású fiatalember az
előadóterem ajtajánál. - A nevem George Foulton. Mindenben a rendelkezésére
állok, hogy a lehető legjobban felkészülhessen feladatára.
- Itt lesz az előadásom? - kérdezte Fred természetes felsőbbséggel.
- Nem kell előadást tartania. Kérem, jöjjön velem. Azonnal indulnunk kell
a laboratóriumba. Már egy órája csak önre várnak.
A laboratórium két részből állt. Mr. Foulton bevezette Fred-et az
üvegfallal elválasztott részbe, ahol két fehérruhás ember állt. Az üvegfal
másik oldalán feszült figyelemmel várakozott a többi meghívott.
- Akkor kezdhetjük - hallatszott a fali hangszóróból. - Kérem, Mr.
Williams, vetkőzzön le és feküdjön fel a műtőasztalra!
Ted Clever