LEILA
A Horse házaspár a kandalló előtt üldögélt. Éppen beszélgettek, amikor
megcsörrent a telefon. Szokása szerint az asszony vette fel.
- Tessék, Horse lakás.
- Leila vagyok. Beszélhetnék a férjével?
- Egy pillanat - mondta az asszony a telefonba és hátraszólt a férjének.
- Téged keres.
- Ki az? - kérdezte Mr. Horse.
- Valamilyen Leila - válaszolta a felesége, idegesen szorongatva a
telefonkagylót.
- Nem ismerek ilyen nevű hölgyet. Kérdezd meg, mit akar!
- Asszonyom - szólt Mrs. Horse ismét a telefonba. - Megkérdezhetem,
milyen ügyben óhajt beszélni a férjemmel?
- Nem. Magánügy - hangzott az elutasító válasz.
- Azt mondja, magánügy - fordult Mrs. Horse a férjéhez.
- Mondd meg neki, hogy nincs szándékomban beszélni vele. Nem ismerem -
válaszolta a férje, most már ő is kissé idegesen.
Mrs. Horse ismét a füléhez emelte a telefonkagylót, gondolkodott kis
ideig, majd dühösen lecsapta.
- Légy szíves, mondd meg, hogy ki az a Leila! - kérte tettetett
nyugalommal a férjét.
- Hidd el, fogalmam sincs. Még csak nem is hallottam soha ezt a nevet -
válaszolta a férj és elővette az újságot, annak jeleként, hogy részéről
lezárta a vitát.
- Akkor miért keresett?
- Fogalmam sincs. Nem tudom, ki volt az, mit akart, nem tudok semmit.
Légy szíves... hadd olvassak egy kicsit.
Mrs. Horse azonban egy cseppet sem nyugodott meg. Idegesen járkált a
nappaliban, mint aki biztosan tudja, hogy férjének valami rejtegetnivalója
van előtte.
- Ha nem ismered, akkor miért akart beszélni veled? - kérdezte kis idő
múlva.
- Már megint kezded?
- Igen. Nem hagy nyugodni a dolog. Azelőtt sohasem történt velünk ilyen.
Nem is tudom, mit tegyek, olyan váratlanul jött...
Mr. Horse maga mellé tette az újságot, összehajtogatta, kisimította és
csak ezután válaszolt.
- Nyugodj meg, drágám! Hidd el nekem, nem ismerem ezt a nőt!
- De az előbb téged keresett...
- Felejtsd el, drágám! Tegyünk úgy, mintha csak rossz álom lett volna.
Össze ne vesszünk rajta! Jó?
- Rendben. Felejtsük el! - egyezett bele a felesége.
- És ekkor ismét megcsörrent a telefon.
- Hagyd, majd én felveszem! - szólt Mr. Horse és a telefonhoz lépett.
Felesége ennek ellenére felvette a konyhai telefont.
- Tessék. Lionell Horse.
- Én vagyok, Leila. Nincs ott a feleséged? - hangzott.
- De itt van.
- Akkor most nem tudsz eljönni?
- Nem tudom, miről beszél. Nem ismerem és nem is szeretnék megismerkedni
önnel. Nagyon kérem, ne zaklasson minket!
Mr. Horse letette a kagylót, de ekkorra már a feleségén elhatalmasodott a
féltékenység.
- Hogy tehetted ezt velem? - kérdezte kétségbeesve, és zsebkendőért
kotorászott zsebeiben, hogy letörölje őszinte könnyeit.
- Könyörgök, hidd el nekem, hogy nem ismerem ezt a nőt! Megesküszöm
neked, ha kell, bármire, hogy most beszéltem vele életemben először! -
fogadkozott, de ekkor már menthetetlen volt a helyzet. Mrs. Horse elővett
egy bőröndöt és elkezdte beledobálni férje apróbb használati tárgyait.
- Nagyon kérlek, hagyd abba, vagy nem állok jót magamért! Értsd már meg,
hogy nem ismerem ezt a nőt! - ordította a férj. - Engedd el azt a rohadt
bőröndöt, mert a fejedhez vágom! Annyi eszed sincs, hogy megértsd, amit
mondok? Nem ismerek semmilyen Leila-t!
Odalépett a feleségéhez és megpróbálta kitépni a kezéből a bőröndöt.
Amikor az asszony utánakapott, Lionell durván ellökte. A nő nekizuhant a
kandalló párkányának. A férfi sápadtan hajolt fölé, de már semmit sem
tehetett. A felesége halott volt.
* * *
Eközben nagyon messze, egy kicsiny manzárdszobában a nő ismét kinyitotta
a vastag telefonkönyvet. Behunyta szemeit, ujjával az egyik névre bökött,
majd feltárcsázta a név mellé írt számot. Megvárta, amíg a hívott fél
bemutatkozott, és gúnyosan megszólalt:
- Leila vagyok. Beszélhetnék a férjével?
Ted Clever