HAJTÓVADÁSZAT
Amikor Richardo Andretti megtudta, hogy a Szindikátus már nem tart igényt
szolgálataira, azonnal elindult Reno felé. Tisztában volt vele, hogy amint
kegyvesztett lett, valaki elindult, hogy végrehajtsa rajta a halálos
ítéletet.
Richardo volt a Mandarosa Szindikátus pénztárosa egészen addig, míg nem
kezdett el saját zsebére dolgozni, és az ilyen társadalmi körökben ez olyan
nagy hibának számított, hogy csak egy jól sikerült öngyilkossággal tehette
volna jóvá félrelépését. Ő azonban többre tartotta saját életét, mint néhány
beképzelt vénember helyeslését.
Ezért kellett menekülnie.
Utálta a sivatagot, de most a biztonságot jelentette számára. Azt
gondolta, Reno-ban senki sem fogja keresni. A helyzethez képest nagyon
nyugodt volt, bár elég gyakran pillantott a kesztyűtartóra. Ott tartotta
revolverét arra az esetre, ha netalán mégis összefutna a maffia
bérgyilkosával.
Néhány mérföld száguldás után megállt az egyik útszéli büfénél. Kért egy
korsó sört és egy hamburgert, miközben elégedetten nyugtázta, hogy egy
feltűnően csinos lány őt nézi. Kék farmer, fehér póló és naiv zöld szemek.
Richardo kedvenc színösszeállítása. Ha nem lett volna olyan sietős a
menekülés, biztosan kikezdett volna vele.
Miután sikerült lenyelnie a rágós hamburgert és a pocsék sört, a
kocsijához indult, de a lány megállította.
- Elvinne Reno-ba? - kérdezte gyermeki ártatlansággal.
- Nagyon szívesen. De miből gondolod, hogy oda indultam?
- Abból, - válaszolta a lány nevetve - hogy ez az út oda vezet. Aki erre
indul el, az előbb-utóbb Reno-ban fog kikötni.
- Hogyan lehetséges az, hogy egy ilyen gyönyörű lány egyedül kóborol
ebben a hatalmas sivatagban? - kérdezte Richardo amikor már néhány perce
elindultak.
- Tegnap szakítottam a fiúmmal és most egy kis pihenésre lenne szükségem
- válaszolta a lány és egy rágógumit dobot a szájába. - Nem zavarja, ha
alszom egy kicsit?
- Nem. Egyáltalán nem.
Kis idő múltán a lány elaludt és Richardo csendben figyelte a
visszapillantótükörben időnként felbukkanó autót. Tudta, hogy nagy hiba volt
felvenni a lányt. Semmiképp sem kívánt közelebbi kapcsolatba kerülni vele,
csak nyűg volt a nyakán.
Lehúzódott az út szélére, elővette fegyverét, csőre töltötte és várt.
Azonban félelme alaptalan volt, mert a kocsi elhúzott mellettük. Egy nő és
egy kisfiú ült benne.
- Kezdődő paranoia - morogta maga elé. - A következő motel előtt kiteszem
a lányt.
Este lett, mire meglátott egyet. A lány addigra már ébren volt.
- Megállunk? - kérdezte.
- Igen. Itt elválunk egymástól. Nekem nagyon kell sietnem és nem hiszem,
hogy kellemes társaság lennék számodra. Ha Reno-ba érsz, majd keress meg!
- Egy francot! Elhoztál ide a nagy semmibe és ki akarsz dobni? - kiabált
a lány.
- Pihenni itt is lehet. Ha pedig megunod a sivatagot, visszamész a
fiúdhoz - válaszolta a vezetéstől fáradtan Ricardo. - Ilyen egyszerű az
egész.
- Meg kell értened - folytatta. - Valaki a nyomomban van, hogy megöljön.
Nem szeretném, ha abban a pillanatban amikor utolér, itt lennél velem. Így
te is veszélyben vagy.
- Szó sincs róla - mondta nyugodtan a lány, miközben kinyitotta a
kesztyűtartót. - Csak te vagy veszélyben.
- A feladat elvégezve, a célpont halott - jelentette később egy
telefonfülkéből a Szindikátus elnökének.
Ted Clever