AZ EZEREGYÉJSZAKA LEGSZEBB MESÉI
Még csak tizenhét éves volt, de már az egész világ ismerte a nevét. Ő
volt az, kinek dalait még a mai napig is szívesen dúdolják az öregek és
fiatalok egyaránt.
Szerzeményeinek teljes zeneanyagát egyedül készítette el a világtól
elzártan, hatalmas testőrségtől körülvéve, egy korabeli kastélyban, az
általa kiválasztott hangszereken szalagra játszotta és a stúdióban az
énekesnek már csak felkellett énekelnie a dallamot és a kész anyag már
mehetett is a kiadóhoz. Onnan egyenes út vezetett a Billboard-sikerlistára,
ahonnan nem is került le néhány hónapig.
William Swactor-nak hívták. Amikor történtünk játszódik már húszéves
volt. A sötét háttérből, ahová sohasem juthatnak el a varázslatos
álomvilágot jelentő, színpadokat megvilágító, meleg fényt árasztó lámpák
fénye, rengeteg sikeres együttest keltett életre s talán nem is hinnénk,
hogy ennek ellenére ideje nagy részét egy lesötétített szobában töltötte,
ahol mesekönyveket olvasott.
Bár személyisége inkább volt gyerekesnek, mint sikeres üzletemberhez
illőnek nevezhető, pénzügyi tranzakcióinak nagy részét a maffián keresztül
intézte, s talán ez lehetett az oka, hogy csupán három év alatt annyi
ellenséget szerzett magának amennyit más, hétköznapi ember egész élete
folyamán sem tudna összegyűjteni.
A hatvanas évek elejére már a fellegekben járt. Egyre kevesebbet
foglalkozott a zenével, egyre több mesekönyvet olvasott és egyre jobban
összekavarta a maffia drogpénzét a saját szerzői jogdíjaival. Ennek
következménye lehetett, hogy a maffia vezetői megbíztak egy bérgyilkost,
hogy vonják ki a forgalomból a nagy slágergyárost.
Nem volt könnyű dolga. Még akinek igazán fontos lett volna, az sem
juthatott a közelébe, így a bérgyilkosnak semmi esélye sem maradt, hogy
végrehajthassa feladatát.
Éjszakánként többször is körbejárta a minden lakott településtől távol
eső kastélyt, de nem sikerült olyan pontot találnia a biztonsági rendszeren,
ahol áthatolhatott volna.
Will ekkor már egyáltalán nem érintkezett kívülállókkal. Ideje nagy
részét abban a szobában töltötte, ahol az őt ábrázoló fényképeken és egy
fotelen kívül semmi sem volt, s mivel a függönyök állandóan bevoltak húzva
abban a helységben ahol tartózkodott, a bérgyilkos még egy távcsöves
puskával sem tudta volna megölni, ezért visszaadta megbízatását. Ennek
ellenére William Swactor már a következő héten meghalt.
Majdnem harminc évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy fény derülhessen a
nagy slágergyáros meggyilkolásának körülményeire.
Az egyik testőre elmondása szerint egyik nap a reggeli postával egy
csomag érkezett. Természetesen átvizsgálták a csomagot, mielőtt átadták
Will-nek.
Feladóként egy közismert könyvterjesztő cég volt feltüntetve és a
testőrök legnagyobb meglepetésére az Ezeregyéjszaka legszebb meséit
tartalmazta, eredeti bőrkötésben.
Miután semmi gyanúsat sem vettek észre, felvitték a könyvet Will
szobájába. A mesteri módon elkészített borítás, és az idő vaskezétől
megsárgult lapok különös hatást gyakoroltak a meseszerető zeneszerzőre,
ezért mikor felébredt, azonnal hozzákezdett a könyv olvasásához.
Még feléig sem jutott el, amikor meghalt. Az igazságügyi orvosszakértő
megállapítása szerint a nagy slágergyáros halálát mérgezés okozta, s csak
hosszas vizsgálatok után derült ki, hogy ha nem kezdett volna hozzá a könyv
olvasásához, talán még ma is élne.
Hogyan került a rendkívül erősen mérgező anyag Will szervezetébe?
Természetesen a száján keresztül, amikor olvasás közben a méreggel
átitatott, összetapadt lapokat nyelvével megnedvesített ujjaival választotta
szét.
Ted Clever