ÁLOM, ÉDES ÁLOM
A luxuskényelemben élő Dalton házaspár nyugovóra tért. Azon az estén
ismét összevesztek. A kiváltó ok mint mindig, most is a pénz volt.
Sarah már születése pillanatában nagyon gazdag volt, Robin pedig nagyon
szegény s mint ilyenkor lenni szokott, aki kevesebb pénzzel jött, annak kell
többet tűrnie. Bár Robin mindig, mindent megtett annak érdekében, hogy ne
kelljen megalázkodnia felesége rokonai és idétlen barátnői előtt, Sarah
többnyire igyekezett olyan helyzetet teremteni, amiből mindenki
észrevehette, hogy ki az úr a háznál.
Ezen az estén Robin-nak elege lett. Igaz, már minden házasságukkal
kapcsolatos formaság elveszítette jelentőségét, még egy ágyban aludtak és
mint minden este, Sarah egy igénytelen, feminizmustól bűzlő könyvet
olvasott. Eközben Robin megpróbált nem elaludni. Addig nem, míg végig nem
gondolta felesége meggyilkolásának minden részletét.
Robin elektromérnök volt, ezért ebben a szakágban gondolkodott, mint
lehetséges megoldás. A pincében volt a ház elektromos kapcsolószekrénye, ami
szaktudásának köszönhetően nagyon jó állapotban volt. De nem törvényszerű,
hogy ez mindig így legyen. Annyira édesnek tűnt a felesleges tehertől való
megszabadulás gondolata, hogy a kissé absztraktnak tűnő gyilkosság
megvalósításának lehetősége kellemes álomba ringatta Robin-t, de engedélyt
adott neki, hogy még álmában is továbbfűzhesse a cselekmények és a véletlen
összehangolt szálainak gombolyítását.
A sötét álom teljesen irányíthatatlan színterén minden olyan egyszerűnek
tűnt, hogy reggelre készen állt az ördögi terv.
Sarah, szokása szerint elment otthonról, hogy valamelyik szoláriumban
vagy fodrászatban töltse teljesen értéktelen délelőttjét, és még be sem
csukta újonnan fényeztetett Impalájának ajtaját, Robin már a pincében volt.
Kinyitotta a kapcsolószekrényt, levette az összes biztosítóautomata fedelét
és lekapcsolta a főkapcsolót.
Bár kinn verőfényes reggel volt, a pincében semmit sem lehetett látni.
Robin felbotorkált a lépcsőn és becsukta a pinceajtót. A konyhán
keresztüljövet megitta az előző estéről maradt, majdnem ihatatlanná vált
kávét, majd csendesen elhagyta a házat.
Csak sötétedés után tért ismét haza. A ház teljesen sötét volt, mint
ahogyan terveiben is szerepelt. A bejárati ajtó nem volt bezárva ami azt
jelentette, hogy Sarah már megérkezett.
Egyenesen a pincébe ment. A pinceajtó nyitva volt jeleként annak, hogy az
eltervezett gyilkosság sikerült.
A kapcsolószekrény előtt egy test hevert a földön. Nem foglalkozott a
világítás helyreállításával, inkább a magával hozott zseblámpa fényét
használta a kerti szerszámok előkereséséhez, és a szükséges eszközöket
magához véve kiment a kertbe, hogy gödröt ásson a letűnt korokra emlékeztető
felesége földi maradványainak.
Úgy gondolta, inkább eltünteti a holttestet, minthogy ki kelljen hívnia a
rendőrséget. Tudta, ha felmerül a kétség a balesetet illetően, ő lenne a
gyanúsított. Volt indítéka és a rendőröknek ennyi már elég a
letartóztatáshoz.
Már mélyen járt az ásásban, de még mindig nem volt elégedett. Bármilyen
mély is volt a sírhely, mindig felmerült benne a kétely, hogy esetleg
megtalálhatják a holttestet.
Már csak a feje látszott ki a gödörből amikor háta mögött, mint egy
kísérteties látomás, megjelent Sarah.
- Robin! - szólalt meg a jelenés.
Robin kezéből kiesett az ásó. Lassan, mintha közben órák telnének el,
fordult Sarah felé.
- Sarah! Te élsz? - kérdezte döbbenten, tágranyílt szemekkel.
- Igen, élek. Egy nyomorult, tehetetlen féreg voltál, de nem tudtam volna
elképzelni rólad, hogy képes lennél meggyilkolni. Utolsó munkád nem fog
kárba veszni. Ez a gödör a te sírod lesz. Nem hiszem, hogy bárkiben is
felmerülne a gondolat, hogy eltűnésed az én művem lenne. Nem volt indítékom,
engem sohasem fog gyanúsítani a rendőrség.
Robin csak ekkor vette észre a revolvert Sarah kezében. A gyönyörű álom
szertefoszlott és a rideg valóság, mint kékesfeketére edzett acél nézett
vele farkasszemet a sötét, csillagtalan éjszakában.
Az első lövés a gödör falának repítette Robin-t, de nem halt meg.
- Sarah... hogyan... életben... maradtál... - hörögte, vérrel permetezve
felemelt jobb kezét.
- Évek óta beszélsz álmodban - válaszolta rezzenéstelen arccal Sarah.
És ismét eldördült a fegyver.
Ted Clever