Dimenzió #17

Antigravitációban

(irodalom, sci-fi, csillagászat, paratudomány)

                                   ÁRVERÉS

   Hamilton  úr  annyira  sznob volt, hogy saját klubján kívül nem is nagyon
járt  más  helyekre. Egy hatalmas, négyszintes házban lakott Prágától néhány
kilóméternyire,   ahol   a  semmiből  előkerült  újgazdagokon  kívül  minden
valamirevaló,  befolyásos polgár rendszeresen megfordult. Kívülről nézve úgy
tűnhetett,  hogy  minden  a  legnagyobb  rendben van. Egészen addig, míg egy
napon  meg  nem  jelentek  a  már-már kastélynak is beillő épület földszinti
halljában a Bürokrácia emberei.

   - Miben  segíthetek  az  uraknak?   -   állította  meg  a  komor  külsejű
hivatalnokokat és az őket kísérő rakodómunkásokat az egyik konyhai kisegítő,
aki ez idő tájt az ajtónálló szerepét is betöltötte.

   - A Központi Végrehajtó Hivataltól jöttünk. Feladatunk,  hogy lefoglaljuk
Hamilton úr minden ingó és ingatlan tulajdonát.

   - Amennyiben  rendelkeznek  jogerős  végzéssel,  ennek  nem  látom  semmi
akadályát.  Jelenleg  Hamilton  úr  sajnos  nem  állhat  rendelkezésükre, de
meghagyta,  hogy  ha  szükséges,  mi  is  segítsünk  önöknek az értéktárgyak
elszállításában.  Nagyon  nehezményezné,  ha bármelyik antik bútordarab vagy
festmény  a legkisebb mértékben is rongálódna - mondta a konyhai kisegítő és
rövid idő alatt összeterelte a ház valamennyi alkalmazottját.

   - Kérem,  ha  az  uraknak  segítségre  lenne  szükségük a  csomagolásnál,
álljanak  mindenben  a  segítségükre!  Nem  szeretném, ha csalódást okoznánk
szeretett gazdánknak.

   Erre a bejelentésre nagy sürgés-forgás támadt. A személyzet tagjai mintha
régóta   gyakorolt  tánclépések  sorozatát  készülnének  bemutatni,  gyorsan
átrendeződtek  és mint szorgos hangyák, a legfelső emelettől lefelé haladva,
teljesen   kiürítették   az   épületet.   A   Bürokrácia   által   felbérelt
rakodómunkásoknak   csak   a   teherautókra   való   felpakolásnál   kellett
segédkezniük.

   Alig két óra elteltével minden értéktárgy a teherautókon volt.

   Amikor  minden  mozgolódás  megszűnt. A Bürokrácia hivatalnokai már éppen
indulni készültek, amikor a konyhai kisegítő megállította őket.

   - Szeretném   megkérdezni,   hogy  mi  lesz  a  sorsa   az   elszállított
értéktárgyaknak - kérdezte alázatosan.

   - Mindent  amit lefoglaltunk, árverésre bocsátunk. Ha jól láttam,  nagyon
értékes  festmények  is  voltak  az  ingóságok  között. Talán fedezik majd a
Hamilton  úr  által  felvett  hatalmas  banki kölcsönök némelyikét. A házzal
egyelőre  nem  tudunk  mit  kezdeni,  de  amit  a személyzet utolsó tagja is
elhagyta,   azt   is  árverésre  bocsátjuk.  Ez  a  szabály  -  próbálkozott
emberségesnek és megértőnek látszani a Bürokrácia egyik hivatalnoka.

   A konyhai kisegítő megelégedett a kapott válasszal és visszament a házba,
hogy felhívja telefonon - az éppen Brüsszelben tartózkodó - Hamilton urat.

   - Uram,  az imént foglalták le a házat és a vagyontárgyakat.  Mi legyen a
személyzettel?

   - Küldje  el  őket  Brüsszelbe. A Hotel National portáján átvehetik az  e
havi bérüket és az új házam pontos címét. Természetesen továbbra is számítok
odaadó  szolgálataikra.  Ön  maradjon ott, holnap Prágába repülök. Szeretnék
elmenni az árverésre - válaszolta Hamilton úr.

   A  konyhai  kisegítő  levetette koszos kötényét és felakasztotta az egyik
szögre.  A  telefon  vezetékét  kihúzta a fali csatlakozóból, összetekerte a
vezetéket és készülékkel együtt a már előkészített utazótáskájába tette.

   Amikor  a  személyzet minden tagja indulásra készen várakozott a hallban,
kiadta  a  Brüsszelből  kapott  utasításokat,  és  felszállt a Prágába tartó
vonatra.

   Az  árverésen minden a megszokott módon zajlott. Az értékes antik bútorok
és  a híres festők által alkotott képek elképesztően magas áron keltek el. A
bankok megnyugodtak, és a Bürokrácia emberei boldogok voltak, hogy ismét jól
teljesítették rosszul fizetett kötelességüket.

   Azonban mégis Hamilton úr járt a legjobban.

   Amint  visszarepült  Brüsszelbe, és beköltözött újonnan vásárolt hatalmas
házába,    azonnal   hozzákezdett   a   társadalmi   kapcsolatokon   alapuló
bankkölcsönök  felvételéhez. Amikor már elegendő pénzzel rendelkezett ahhoz,
hogy a meghatározott időben ismét lefoglalják mindenét, a szobájába rendelte
a konyhai kisegítőt.

   - Itt az ideje, hogy megdolgozzunk a pénzünkért. Én elkezdem megfesteni a
képeket,  te  pedig  láss  hozzá  a bútorokhoz! Egy év múlva megint jönnek a
végrehajtók és nem szeretném, ha a bankok becsapva éreznék magukat.

                                                                  Ted Clever
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2023
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.