ÁRVERÉS
Hamilton úr annyira sznob volt, hogy saját klubján kívül nem is nagyon
járt más helyekre. Egy hatalmas, négyszintes házban lakott Prágától néhány
kilóméternyire, ahol a semmiből előkerült újgazdagokon kívül minden
valamirevaló, befolyásos polgár rendszeresen megfordult. Kívülről nézve úgy
tűnhetett, hogy minden a legnagyobb rendben van. Egészen addig, míg egy
napon meg nem jelentek a már-már kastélynak is beillő épület földszinti
halljában a Bürokrácia emberei.
- Miben segíthetek az uraknak? - állította meg a komor külsejű
hivatalnokokat és az őket kísérő rakodómunkásokat az egyik konyhai kisegítő,
aki ez idő tájt az ajtónálló szerepét is betöltötte.
- A Központi Végrehajtó Hivataltól jöttünk. Feladatunk, hogy lefoglaljuk
Hamilton úr minden ingó és ingatlan tulajdonát.
- Amennyiben rendelkeznek jogerős végzéssel, ennek nem látom semmi
akadályát. Jelenleg Hamilton úr sajnos nem állhat rendelkezésükre, de
meghagyta, hogy ha szükséges, mi is segítsünk önöknek az értéktárgyak
elszállításában. Nagyon nehezményezné, ha bármelyik antik bútordarab vagy
festmény a legkisebb mértékben is rongálódna - mondta a konyhai kisegítő és
rövid idő alatt összeterelte a ház valamennyi alkalmazottját.
- Kérem, ha az uraknak segítségre lenne szükségük a csomagolásnál,
álljanak mindenben a segítségükre! Nem szeretném, ha csalódást okoznánk
szeretett gazdánknak.
Erre a bejelentésre nagy sürgés-forgás támadt. A személyzet tagjai mintha
régóta gyakorolt tánclépések sorozatát készülnének bemutatni, gyorsan
átrendeződtek és mint szorgos hangyák, a legfelső emelettől lefelé haladva,
teljesen kiürítették az épületet. A Bürokrácia által felbérelt
rakodómunkásoknak csak a teherautókra való felpakolásnál kellett
segédkezniük.
Alig két óra elteltével minden értéktárgy a teherautókon volt.
Amikor minden mozgolódás megszűnt. A Bürokrácia hivatalnokai már éppen
indulni készültek, amikor a konyhai kisegítő megállította őket.
- Szeretném megkérdezni, hogy mi lesz a sorsa az elszállított
értéktárgyaknak - kérdezte alázatosan.
- Mindent amit lefoglaltunk, árverésre bocsátunk. Ha jól láttam, nagyon
értékes festmények is voltak az ingóságok között. Talán fedezik majd a
Hamilton úr által felvett hatalmas banki kölcsönök némelyikét. A házzal
egyelőre nem tudunk mit kezdeni, de amit a személyzet utolsó tagja is
elhagyta, azt is árverésre bocsátjuk. Ez a szabály - próbálkozott
emberségesnek és megértőnek látszani a Bürokrácia egyik hivatalnoka.
A konyhai kisegítő megelégedett a kapott válasszal és visszament a házba,
hogy felhívja telefonon - az éppen Brüsszelben tartózkodó - Hamilton urat.
- Uram, az imént foglalták le a házat és a vagyontárgyakat. Mi legyen a
személyzettel?
- Küldje el őket Brüsszelbe. A Hotel National portáján átvehetik az e
havi bérüket és az új házam pontos címét. Természetesen továbbra is számítok
odaadó szolgálataikra. Ön maradjon ott, holnap Prágába repülök. Szeretnék
elmenni az árverésre - válaszolta Hamilton úr.
A konyhai kisegítő levetette koszos kötényét és felakasztotta az egyik
szögre. A telefon vezetékét kihúzta a fali csatlakozóból, összetekerte a
vezetéket és készülékkel együtt a már előkészített utazótáskájába tette.
Amikor a személyzet minden tagja indulásra készen várakozott a hallban,
kiadta a Brüsszelből kapott utasításokat, és felszállt a Prágába tartó
vonatra.
Az árverésen minden a megszokott módon zajlott. Az értékes antik bútorok
és a híres festők által alkotott képek elképesztően magas áron keltek el. A
bankok megnyugodtak, és a Bürokrácia emberei boldogok voltak, hogy ismét jól
teljesítették rosszul fizetett kötelességüket.
Azonban mégis Hamilton úr járt a legjobban.
Amint visszarepült Brüsszelbe, és beköltözött újonnan vásárolt hatalmas
házába, azonnal hozzákezdett a társadalmi kapcsolatokon alapuló
bankkölcsönök felvételéhez. Amikor már elegendő pénzzel rendelkezett ahhoz,
hogy a meghatározott időben ismét lefoglalják mindenét, a szobájába rendelte
a konyhai kisegítőt.
- Itt az ideje, hogy megdolgozzunk a pénzünkért. Én elkezdem megfesteni a
képeket, te pedig láss hozzá a bútorokhoz! Egy év múlva megint jönnek a
végrehajtók és nem szeretném, ha a bankok becsapva éreznék magukat.
Ted Clever