APOKALIPSZIS
Megtörtént. A fakó lovas kivágtatott, hogy levágja a nemzetek azon
részeit, melyek nem ismerték el a legfelsőbb hatalmasságot. János Jelenései
beteljesedtek. A föld nagyhatalmai nem jutottak megegyezésre, így a
katasztrófa elkerülhetetlenné vált. A Keleti Király nyomta meg először a
nukleáris szörnyeteg kioldógombját, majd válaszképpen a Nyugati Király.
Hatalmas nemzetek semmisültek meg, s kik egykor oly nagyok voltak, most
semmivé lettek. A Föld kietlen pusztasággá változott.
Egyetlen ember élte túl a globális pusztulást. Herbert Harris, a
rosszhírű mulatótulajdonos, aki az egyik eldeformálódott kontinensen tért
magához.
Teljesen egyedül volt. Elveszített mindent, amit sok-sok év csalásaival,
gyilkosságaival épített fel. Nem voltak mellette elmaradhatatlan testőrei,
senki sem vitte ágyához a reggeli kávét és nem maradt, aki teljesíthette
volna parancsait.
Nagyon rossz érzések gyötörték. Annyira hozzászokott már a kényelemhez,
hogy egyetlen használható ötlete sem volt. Nem tudta mit kell tennie ilyen
helyzetben. Most az egyszer teljesen magára maradt.
Felállt és elindult a nap felé. Órákig gyalogolt, mikorra elérkezett a
nagy vízhez.
- A víz: élet! - villant fel bomlott agyában, de a vízben nem volt élet
csak az üres, óriási hullámok csapdosták a kiégett sziklák lábait.
Herbert ivott a vízből, de azonnal ki is köpte. Nem volt íze és szomját
sem csillapíthatta vele.
Tovább ment a nagy víz partján, míg el nem érkezett a nagy hegyekhez, de
itt csak kopár hegyek álltak évmilliók óta mozdulatlanul. Még csak nyoma sem
volt az életnek.
Az egyik szikla oldalában talált egy barlangot. Abban töltötte az
éjszakát.
- Jó reggelt, Mr. Harris! Itt a reggeli kávéja - ébresztette fel reggel a
komornyik.
Herbert az ágyában feküdt. Kinyitotta szemeit és megelégedéssel
tapasztalta, hogy technikai értelembe véve minden a legnagyobb rendben van
körülötte. A hatalmas, puffadt testét már nehezen elviselő baldachinos ágya
a megfelelő helyen volt és az ablakon besütött az életet adó nap.
- Valami baj van, uram? - kérdezte a komornyik.
- Nem. Szerencsére minden a legnagyobb rendben, csak valami nagyon
szörnyű dolgot álmodtam.
- Nálunk is gyakran megesik. Tudja, a családunk már...
- Ki a francot érdekli a maga családja? Hagyja itt azt a rohadt kávét, és
tűnjön a fenébe! Hogy mit képzel a hülye szolgája?!
Herbert Harris ismét elemében volt. Előbbi ijedtsége néhány perc alatt
elpárolgott. Megnyomta az ágya melletti jelzőgombot, és élvezettel figyelte,
amint testőrei szinte abban a pillanatban meg is jelentek.
- Parancsol valamit, uram? - kérdezte egyikük.
- Igen. Azt a mocsok bukméker, tudjátok, az a hogy is hívják...
- Jackson. Williams C. Jackson, uram.
- Igen az. Ha ma délig nem fizet, nyírjátok ki. Az én területemen nincs
szükség ilyen alakokra.
- Igenis, uram. Azonnal indulunk. Parancsol még valamit?
- Nem, semmit. Menjetek már! Én még alszom egy kicsit. Senki se merjen
zavarni, amíg nem csengetek!
A testőrök elmentek, Herbert magára maradt. Úgy gondolta behozza azt az
időt, amit az a szörnyű rémálom vett el pihenéséből. Ennyivel tartozott
szervezetének.
Gyorsan elaludt.
A barlang előtt állt. A perzselő, forróság meredeken tűzött a nukleáris
halál mindent elsöprő erejétől kiégett sziklákra. Herbert elindult a hegyek
mentén. Arra gondolt, hogy talán más is túlélte a pusztulást.
Nagyon magányosnak érezte magát. Még egy kóborló kutyának is tudott volna
örülni. Csak ekkor értette meg, milyen rossz egyedül lenni. Talán még a
halálnál is rosszabb.
Még sokáig folytathatta volna a mély lélektani eszmefuttatást, de ekkor
hangot hallott a távolból.
Elindult a hang irányába. Semmi kétség, ez egy nő hangja. Hát még sincs
egyedül!
Herbert ismét felébredt. Míg aludt, a szomszéd szobában valaki
bekapcsolta a rádiót.
A rádióból egy nő hangja hallatszott:
- ... Hát mégis megtörtént. A fakó lovas kivágtatott, hogy levágja a
nemzetek azon részeit, melyek nem ismerték el a legfelsőbb hatalmasságot. Az
Egyesült Államok elnöke parancsot adott a két atombomba bevetésére...
Herbert nem akarta, hogy álma valóra váljon. Nem akarta elveszíteni
keserves kínok árán felépített birodalmát. Az állandó zabálásoktól és a
rendszertelen életmódtól beteg szíve nem bírta el ezt a megrázkódtatást.
Abban a pillanatban felmondta a szolgálatot.
- ... Hirosima és Nagaszaki ellen. Megemlékező műsorunkat a jövő héten
folytatjuk...
Ted Clever