ALIENS: ALIEN (A NYOLCADIK UTAS: A HALÁL)
Egy gigászi teherűrhajó, a Nostromo
szántotta a világegyetem végtelenjét. A
mindennaposnak tűnő küldetés akkor vált
drámaivá amikor Anya a fedélzeti
számítógép segélykérő jeleket észlelvén
felébresztette az űrhajó héttagú
hibernált legénységét. A személyzet a
felderítés mellett döntött és leszállt a
titokzatos LV426 nevű bolygóra ahonnan a
jeleket fogták. A jel pontosabb forrása
egy őket megelőző más civilizációból
ott ragadt fantasztikus felépítésű űrhajó
volt.
Az űrhajó pilótájának megkövesedett maradványán kívül csak furcsa tojások
százait találta meg egyikőjük. Ám amikor megpróbálta közelebbről
megvizsgálni az egyiket, az hirtelen szétnyílt és a belőle kipattanó
pókszerű lény megtámadta és rátapadt az arcára. A idegen lény így -
nyolcadik utasként - felkerült a Nostromora ahol továbbfejlődött - egyre
nagyobb, erősebb, elpusztíthatatlanabb lett - és irtani kezdte a
legénységet, amíg már csak
egyikük maradt életben és
sikerült végeznie a szörnye-
teggel: egy zsilipkamra
segítségével kizárta az
űrhajóból és a hajtómű
elégette.
A halálos találkozás közvetlen okozója Ash, a droid volt:
"- Megparancsolták, hogy térítsem el a Nostromót, vagy intézzem úgy, hogy
a legénység térítse más pályára, ahonnan foghatók a jelzések. Anyát be
kellett programoznom, hogy keltsen fel benneteket a hibernált álomból, és
arra is, hogy elhitesse veletek a vészhívást. A Weyland Yutani Társaság
szakértői már tudták, hogy figyelmeztető, nem pedig segélykérő üzenetről van
szó. A jel forrásánál fel kellett kutatnunk egy
létformát, amelyről az adás alapján A Weyland
kutatói szinte teljes bizonyossággal megállapí-
tották, hogy ellenséges. Veszélyes idegen
létformák behozatala valamely lakott világra, a
Földről nem is beszélve, szigorúan tilos. Ám
ha a Társaságnak sikerül azt a látszatot kelte-
nie, hogy mi, egy egyszerű teherűrhajó legény-
sége, véletlenül botlottunk bele, azt már gye-
rekjáték lesz elintéznie, hogy véletlenül meg
is érkezzék a földre: a Weyland szakemberei
átvállalják a vámtisztek felelősségét a vesze-
delmes megérkezés pillanatában, mert bölcs elő-
relátással megvesztegetik azokat, akik az utat
elegyengetik előttük."
Az ALIEN alapötletét két fiatal munkanélküli forgatókönyvíró, Dan
O'Bannon és Ronald Shusset írta 1978-ban, és álmukban sem gondoltak arra,
hogy írásukból (ami akkor még a Starbiest címet viselte) első osztályú
filmet forgat valamelyik nagy stúdió. Csak összedobtak egy szokásos
rémfilmnek való anyagot, és arra számítottak, hogy néhány száz dollárért
elpasszolhatják egy témahiánnyal küszködő független stúdiónak. A sztori
ekkor még kissé összefüggéstelen volt, tele logikai hibákkal és már ismert
klisékkel, így senkinek sem kellett. Már egy éve próbálták eladni az írást,
amikor O'Bannon beadott egy másolatot az akkor már hírnévre szert tett
Walter Hill irodájába. Hill azonnal lecsapott a könyvre. 1000 dollárt
fizetett érte a fiatal forgatókönyvíró párosnak. Ezek után elkezdték átírni
a sztorit. Amikor Hill bemutatta az átírt változatot a Fox stúdió akkori
vezetőségének - tekintettel Hill korábbi sikereire - zöld utat adtak a
tervezetnek. Eleinte kevesebb mint ötmillió dollárban szabták meg a film
költségvetését amit aztán a forgatás során sikerült a duplájára feltornázni.
Az alacsony költségvetés miatt nem jutott pénz ismert sztárok és neves
rendezők szerződtetésére így csupa ismeretlen de tehetséges színészekkel és
rendezővel kellett beérnie a producerré előlépett Hillnek.
A Dan O' Bannon és Ronald Shusset által írt
forgatókönyvben a legfontosabb változtatások a szereplők
megjelenítésében voltak. Az eredeti katonai legénységből
hétköznapi munkások lettek - a stressz, a tanácstalanság, az
ismeretlentől való rettegés és a pánik kevésbé lett volna
hiteles, ha felkészült kommandósoknak gyűlik meg a baja az
idegenekkel. A korabeli scifikből ismert csillogó villogó
steril hatású űrhajóból teherűrhajó lett ahol nem szokatlan
az eldobott sörösdoboz a borostás arc és a mosatlan edények látványa. A
legnagyobb változtatás viszont a női főszereplő megjelenése volt. Az
eseményekkel sodródó átlagos nő, aki a különös helyzetekben mégis megőrzi
lélekjelenlétét és megpróbál szembeszállni a legyőzhetetlen ellenséggel,
miközben végig egyetlen cél lebegett a szeme előtt: elvégezni eredeti
küldetését, hogy kislánya 11. születésnapjára otthon lehessen.
Miután már hat rendező visszautasította a felkérést, az ifjú Ridley
Scottra esett a választás, aki akkor a reklámszakmában dolgozott (több mint
2000 reklámfilmet készített). Reklámfilmes tapasztalata később jó alapnak
bizonyult a jelenetek optimális ritmusának eltalálásához.
Scott egyből a közepébe vágott: elvetette az összes addigi tervet amit a
stúdió trükkmesterei az idegen lények megtervezéséről készítettek és meglepő
javaslattal állt elő: kérjék fel H. R. Gigert a svájci szürrealista
festőművészt (a már évek óta meglévő képes albumban is megjelent
fantasztikus képei alapján) tervezze meg az idegenek alakját és életterét.
Giger elvállalta a munkát és Londonba utazott, hogy technikusok segítségével
megvalósítsa rémisztő rajzainak háromdimenziós változatát. (1980-ban Giger
víziója Oscar díjat hozott a filmnek a legjobb látvány kategóriában!) Scott
nem elsősorban a látvány borzalmával hanem a thriller és a klasszikus horror
legnemesebb hagyományai követve a meglepetés erejével hat a nézőkre és a
színészekre is. Fantasztikus hatásokat ért el az ódon középkori várként
fényképezett szállítóűrhajó végeérhetetlen labirintusként fényképezett
folyosórendszerével, amely az események alakulásával egyre
klausztrofóbiásabb térré válik.
A fő szörnyeteg megalkotása volt a legnehezebb
és legköltségesebb feladat. Úgy kellett a gumiruhát
felépíteni, hogy abban az idegent játszó több mint
két méter magas nigériai diák Bolaji Badejo elférjen
és mégis olyan hatást keltsen. A negyedmillió dolláros
ruhát 15 különálló darabból állították össze és
illesztették rá a színészre.
Bár a színészek ismerték a forgatókönyvet, azok a
jelenetek melyekben a szörny felbukkan csak elnagyolva
szerepeltek a szövegben. Joggal hihették, hogy a trükkök
többsége csak a trükkstúdióban az élő szereplős forgatás
után kerül bele a filmbe. Az ALIEN legemlékezetesebb
jelenete amikor az idegen az egyik űrhajós gyomorfalát átszakítva tör elő
miközben a legénység éppen eszik. A jelenet felvétele előtt csak azt a
színészt avatták be a részletekbe akinek a mellére egy mű mellkast
illesztettek, amelybe vért, csontszilánkokat és húscafatokat rejtettek,
valamint egy szerkezetet amely gombnyomásra felszakítja a műanyag borítást
és sugárként spricceli szét a mű testrész tartalmát. A jelenet közepén -
miközben a többi színész gyanútlanul játszotta a szerepét - váratlanul
beindították a folyamatot. A látszólag szétrobbanó mellkas és a
szétfröccsenő massza látványa megtette a hatását: a mit sem sejtő színészek
közül többen elsápadtak mások valódi hányingerrel küszködtek. A felvétel
után percekig nem tértek magukhoz a döbbenettől, de ekkor már dobozban volt
a film legdermesztőbb jelenete.
A L I E N (A NYOLCADIK UTAS: A HALÁL)
HORROR/SCI-FI, 1979, 116 perc
A 20th Century Fox filmje.
Rendező: Ridley Scott.
Forgatókönyv:
Walter Hill, Thilo Timothy Newman, Dan O'Bannon, Ronald Shusett.
Producer:
Gordon Carroll, David Giler, Walter Hill, Ronald Shusset.
Szereplők:
Tom Skerritt (Dallas),
Sigourney Weaver (Ellen Ripley),
Veronica Cartwright (Lambert),
Harry Dean Stanton (Brett),
John Hurt (Kane),
Ian Holm (Ash),
Yaphet Kotto (Parker),
Helen Horton (Anya hangja),
Bolaji Badejo (az Idegen).
szántotta a világegyetem végtelenjét. A
mindennaposnak tűnő küldetés akkor vált
drámaivá amikor Anya a fedélzeti
számítógép segélykérő jeleket észlelvén
felébresztette az űrhajó héttagú
hibernált legénységét. A személyzet a
felderítés mellett döntött és leszállt a
titokzatos LV426 nevű bolygóra ahonnan a
jeleket fogták. A jel pontosabb forrása
egy őket megelőző más civilizációból
ott ragadt fantasztikus felépítésű űrhajó
volt.
Az űrhajó pilótájának megkövesedett maradványán kívül csak furcsa tojások
százait találta meg egyikőjük. Ám amikor megpróbálta közelebbről
megvizsgálni az egyiket, az hirtelen szétnyílt és a belőle kipattanó
pókszerű lény megtámadta és rátapadt az arcára. A idegen lény így -
nyolcadik utasként - felkerült a Nostromora ahol továbbfejlődött - egyre
nagyobb, erősebb, elpusztíthatatlanabb lett - és irtani kezdte a
legénységet, amíg már csak
egyikük maradt életben és
sikerült végeznie a szörnye-
teggel: egy zsilipkamra
segítségével kizárta az
űrhajóból és a hajtómű
elégette.
A halálos találkozás közvetlen okozója Ash, a droid volt:
"- Megparancsolták, hogy térítsem el a Nostromót, vagy intézzem úgy, hogy
a legénység térítse más pályára, ahonnan foghatók a jelzések. Anyát be
kellett programoznom, hogy keltsen fel benneteket a hibernált álomból, és
arra is, hogy elhitesse veletek a vészhívást. A Weyland Yutani Társaság
szakértői már tudták, hogy figyelmeztető, nem pedig segélykérő üzenetről van
szó. A jel forrásánál fel kellett kutatnunk egy
létformát, amelyről az adás alapján A Weyland
kutatói szinte teljes bizonyossággal megállapí-
tották, hogy ellenséges. Veszélyes idegen
létformák behozatala valamely lakott világra, a
Földről nem is beszélve, szigorúan tilos. Ám
ha a Társaságnak sikerül azt a látszatot kelte-
nie, hogy mi, egy egyszerű teherűrhajó legény-
sége, véletlenül botlottunk bele, azt már gye-
rekjáték lesz elintéznie, hogy véletlenül meg
is érkezzék a földre: a Weyland szakemberei
átvállalják a vámtisztek felelősségét a vesze-
delmes megérkezés pillanatában, mert bölcs elő-
relátással megvesztegetik azokat, akik az utat
elegyengetik előttük."
Az ALIEN alapötletét két fiatal munkanélküli forgatókönyvíró, Dan
O'Bannon és Ronald Shusset írta 1978-ban, és álmukban sem gondoltak arra,
hogy írásukból (ami akkor még a Starbiest címet viselte) első osztályú
filmet forgat valamelyik nagy stúdió. Csak összedobtak egy szokásos
rémfilmnek való anyagot, és arra számítottak, hogy néhány száz dollárért
elpasszolhatják egy témahiánnyal küszködő független stúdiónak. A sztori
ekkor még kissé összefüggéstelen volt, tele logikai hibákkal és már ismert
klisékkel, így senkinek sem kellett. Már egy éve próbálták eladni az írást,
amikor O'Bannon beadott egy másolatot az akkor már hírnévre szert tett
Walter Hill irodájába. Hill azonnal lecsapott a könyvre. 1000 dollárt
fizetett érte a fiatal forgatókönyvíró párosnak. Ezek után elkezdték átírni
a sztorit. Amikor Hill bemutatta az átírt változatot a Fox stúdió akkori
vezetőségének - tekintettel Hill korábbi sikereire - zöld utat adtak a
tervezetnek. Eleinte kevesebb mint ötmillió dollárban szabták meg a film
költségvetését amit aztán a forgatás során sikerült a duplájára feltornázni.
Az alacsony költségvetés miatt nem jutott pénz ismert sztárok és neves
rendezők szerződtetésére így csupa ismeretlen de tehetséges színészekkel és
rendezővel kellett beérnie a producerré előlépett Hillnek.
A Dan O' Bannon és Ronald Shusset által írt
forgatókönyvben a legfontosabb változtatások a szereplők
megjelenítésében voltak. Az eredeti katonai legénységből
hétköznapi munkások lettek - a stressz, a tanácstalanság, az
ismeretlentől való rettegés és a pánik kevésbé lett volna
hiteles, ha felkészült kommandósoknak gyűlik meg a baja az
idegenekkel. A korabeli scifikből ismert csillogó villogó
steril hatású űrhajóból teherűrhajó lett ahol nem szokatlan
az eldobott sörösdoboz a borostás arc és a mosatlan edények látványa. A
legnagyobb változtatás viszont a női főszereplő megjelenése volt. Az
eseményekkel sodródó átlagos nő, aki a különös helyzetekben mégis megőrzi
lélekjelenlétét és megpróbál szembeszállni a legyőzhetetlen ellenséggel,
miközben végig egyetlen cél lebegett a szeme előtt: elvégezni eredeti
küldetését, hogy kislánya 11. születésnapjára otthon lehessen.
Miután már hat rendező visszautasította a felkérést, az ifjú Ridley
Scottra esett a választás, aki akkor a reklámszakmában dolgozott (több mint
2000 reklámfilmet készített). Reklámfilmes tapasztalata később jó alapnak
bizonyult a jelenetek optimális ritmusának eltalálásához.
Scott egyből a közepébe vágott: elvetette az összes addigi tervet amit a
stúdió trükkmesterei az idegen lények megtervezéséről készítettek és meglepő
javaslattal állt elő: kérjék fel H. R. Gigert a svájci szürrealista
festőművészt (a már évek óta meglévő képes albumban is megjelent
fantasztikus képei alapján) tervezze meg az idegenek alakját és életterét.
Giger elvállalta a munkát és Londonba utazott, hogy technikusok segítségével
megvalósítsa rémisztő rajzainak háromdimenziós változatát. (1980-ban Giger
víziója Oscar díjat hozott a filmnek a legjobb látvány kategóriában!) Scott
nem elsősorban a látvány borzalmával hanem a thriller és a klasszikus horror
legnemesebb hagyományai követve a meglepetés erejével hat a nézőkre és a
színészekre is. Fantasztikus hatásokat ért el az ódon középkori várként
fényképezett szállítóűrhajó végeérhetetlen labirintusként fényképezett
folyosórendszerével, amely az események alakulásával egyre
klausztrofóbiásabb térré válik.
A fő szörnyeteg megalkotása volt a legnehezebb
és legköltségesebb feladat. Úgy kellett a gumiruhát
felépíteni, hogy abban az idegent játszó több mint
két méter magas nigériai diák Bolaji Badejo elférjen
és mégis olyan hatást keltsen. A negyedmillió dolláros
ruhát 15 különálló darabból állították össze és
illesztették rá a színészre.
Bár a színészek ismerték a forgatókönyvet, azok a
jelenetek melyekben a szörny felbukkan csak elnagyolva
szerepeltek a szövegben. Joggal hihették, hogy a trükkök
többsége csak a trükkstúdióban az élő szereplős forgatás
után kerül bele a filmbe. Az ALIEN legemlékezetesebb
jelenete amikor az idegen az egyik űrhajós gyomorfalát átszakítva tör elő
miközben a legénység éppen eszik. A jelenet felvétele előtt csak azt a
színészt avatták be a részletekbe akinek a mellére egy mű mellkast
illesztettek, amelybe vért, csontszilánkokat és húscafatokat rejtettek,
valamint egy szerkezetet amely gombnyomásra felszakítja a műanyag borítást
és sugárként spricceli szét a mű testrész tartalmát. A jelenet közepén -
miközben a többi színész gyanútlanul játszotta a szerepét - váratlanul
beindították a folyamatot. A látszólag szétrobbanó mellkas és a
szétfröccsenő massza látványa megtette a hatását: a mit sem sejtő színészek
közül többen elsápadtak mások valódi hányingerrel küszködtek. A felvétel
után percekig nem tértek magukhoz a döbbenettől, de ekkor már dobozban volt
a film legdermesztőbb jelenete.
A L I E N (A NYOLCADIK UTAS: A HALÁL)
HORROR/SCI-FI, 1979, 116 perc
A 20th Century Fox filmje.
Rendező: Ridley Scott.
Forgatókönyv:
Walter Hill, Thilo Timothy Newman, Dan O'Bannon, Ronald Shusett.
Producer:
Gordon Carroll, David Giler, Walter Hill, Ronald Shusset.
Szereplők:
Tom Skerritt (Dallas),
Sigourney Weaver (Ellen Ripley),
Veronica Cartwright (Lambert),
Harry Dean Stanton (Brett),
John Hurt (Kane),
Ian Holm (Ash),
Yaphet Kotto (Parker),
Helen Horton (Anya hangja),
Bolaji Badejo (az Idegen).