Dimenzió #17

Antigravitációban

(irodalom, sci-fi, csillagászat, paratudomány)

                                ROBERT BRUCE
                             (rsb@tower.net.au)
                        http://www.tower.net.au/~rsb.


                   A S Z T R Á L P R O J E K C I Ó   I I.
                        (Testen Kívüli Élmények II.)


                         (fordította: Houdek Zoltán)
                           (zoltan.houdek@idom.hu)

       (Szándékos) Testen Kívüli Élmények és az Asztrál-projekció II.

                                   5. rész

                                ASZTRÁL-KÖTÉL

   Az  új projekciós technika fő alkotóeleme a egy láthatatlan, képzeletbeli
KÖTÉL  amely  a  mennyezetről lóg. Ezt a kötelet fogjuk arra használni, hogy
dinamikus  nyomást  gyakoroljunk  az  asztrális  test  egy pontjára, ezáltal
kényszerítve hogy elkülönüljön a fizikai testtől.

   A  KÖTÉL  technika  hasonló,  de  sokkal közvetlenebb és ily módon sokkal
hatásosabb,  mint  más  passzív  és  közvetett  módszerek,  mint a vibrációk
magunkba  vonása,  vagy  önmagunk vizualizálása a testünk előtt. A vibrációk
magunkba húzásának logikája elég ködös, ha megértjük a projekció működését.

   A  vibráció egy hatás, nem pedig a projekció OKA. Amikor elegendő nyomást
gyakorlunk  az  asztráltest  egy  bizonyos  pontjára  ahhoz,  hogy megfelelő
mértékben  "meglazuljon"  a fizikai testünktől, az energiatest megnyílik, és
energia áramlik a csakra-rendszeren keresztül, hogy azután az energiatestben
kerüljön  eltárolásra.  Ez  az energiaáramlás a csakrák százain és az azokat
összekötő  "hálózaton"  keresztül,  OKOZZA  a  vibrációt.  Ez  normál alvási
állapot közben is megtörténik, csak nem vesszük észre.


                              NYOMÁS KIFEJTÉSE

   A  legtöbb  passzív, indirekt projekciós módszer szintén gyakorol nyomást
az  asztráltestre  az  elkülönülés  érdekében,  de  nagy  területen. Szintén
kiemelik a tudatosság pontját a testen kívülre, de csak korlátolt mértékben.
Minden olyan mentális gyakorlat, amely kívülre helyezi a tudatosság pontját,
gyakorol némi nyomást az asztráltestre.

   A  kötélen  való,  kézről kézre felfelé húzódzkodás egy erős, egy pontban
összpontosuló,   természetes   tevékenység,   aminek   a   végzését  könnyen
elképzelhetjük.  A  KÖTÉL-technika  az ÖSSZES mentális energiánkat egyetlen,
erőteljes,  DINAMIKUS  tevékenységre  összpontosítja, amely így magas szintű
nyomást gyakorol közvetlenül az asztráltest egy pontjára.

   Erre  sok  más,  finomabb  módszer  is  létezik.  Ezek közül sokat nem is
ismerünk. A legtöbb meditációs gyakorlat például PASSZÍV nyomást gyakorol az
asztráltestre.  Elképzelhetjük  magunkat  amint lefelé haladunk egy liftben,
zuhanunk, lemászunk egy létrán, vagy csak lebegünk lefelé. Bármi is legyen a
technika, az az agytevékenység lecsökkentését szolgálja. Minden, önmagunkban
keletkező,  belső  zuhanási  érzés  passzív nyomást helyez az asztráltestre,
amely  lecsökkenti az agytevékenységet és a transz-állapotot "kapcsolja be",
ahol egy mélyebb szintű tudatot fedezünk fel.

   A  befelé  zuhanás  korlátolt  mértékben  kiemeli  a tudatosság pontját a
testből,  nagy  területen  passzív  nyomást fejtve ki az asztráltesten, de a
projekcióhoz  szükségesnek  a  fordítottját,  azaz általános lefelé irányuló
nyomást.  Ez  olyan,  mintha  az  asztráltestünket  rá  akarnánk  bírni hogy
ZUHANJON  ki  a fizikai testünkből magától, azaz a tudatosság pontja ZUHANNI
próbál, lefelé.

   Amit legtöbb ember tesz projektálláskor, az a következő: előrefelé mutató
irányú,  passzív  nyomást  fejtenek  ki az asztráltestükön, amint elképzelik
magukat  önmaguk  előtt  lebegve,  és  HISZIK,  hogy  meg fog történni, azaz
működésbe  lép  a  projekciós  reflex. Vagy pedig megpróbálkoznak egy sokkal
közvetlenebb módszerrel, például vizualizálják magukat a testükön kívül, ami
nagyon, nagyon nehéz.

   Nézzünk szembe a tényekkel, az emberek 99%-a nem tud vizualizálni, és az,
hogy  vizualizáljuk magunkat a testünkön KÍVÜL, ÉS a tudatosság pontját ebbe
a  vizualizációba  emeljük,  a  legtöbb  embernek  szinte  lehetetlen. Másik
népszerű  módszer vibrációkat vonni a testbe. Ez a módszer kicsit hatásosabb
az  előzőeknél,  mivel  a  nyomást  egy pontban fejti ki, de ez is közvetett
mentális módszer, ezért korlátozott hatású.

   A  legtöbb,  projektálmi  tanuló  ember sikertelenségért a fentiek, és az
általános információhiány (HOGYAN történik, stb.) a felelős.

   A  passzív  nyomást  megtartani  az  asztráltest nagy területén: ez végül
aktiválni  FOGJA  a  projekciós  reflexet.  De  ez sok időt vesz igénybe, és
mentálisan kimerítő. Ezért a legújabb kutatások segítségével kifejlesztettem
egy  jobb,  gyorsabb,  és  sokkal  dinamikusabb  projekciós  módszert, amely
rendkívül  hatásos. Ezt a technikát egyszerűen így nevezem: KÖTÉL. Nem arról
van szó, hogy egy képzeletbeli kötél alkalmazása a projekcióhoz egy új ötlet
lenne, nem. De a működésének a megértése, áttekintése és ennek a tudásnak az
alkalmazása a KÖTÉL technika közben, az az.

   Ha  teljesen megértjük egy dolog működését, akkor azt sokkal hatásosabban
alkalmazhatjuk, így jobb eredményekkel.

   Az    új    KÖTÉL    módszer    kiküszöböli    a   mentális   erőforrások
"félreirányítását",  és  a  krónikus  mentális  energia-vesztést,  amelyet a
hosszú  projekciós  gyakorlatok  okoznak.  A  KÖTÉL  lerövidíti  a projekció
kiváltásához  szükséges  időt, és optimalizálja a rendelkezésre álló energia
kihasználását.

   A sikeres projekció egyik fő "hozzávalója" a megfelelő motiváció. Enélkül
a  motiváció  nélkül nem lesz elegendő mentális energiánk a gyakorlathoz, és
vagy  belealszunk a projekcióba, vagy nem fogunk rá emlékezni. Ezért fontos,
hogy  a  felkészülésre  szánt időt a lehető legrövidebbre vegyük, így az nem
lesz egy ijesztő és mentálisan kimerítő feladat.

   Az  egyik dolog, amiben egy kezdő "projektor" bőviben van, a lelkesedés -
A  lelkesedés puszta mentális energia. A KÖTÉL, és annak a megértése hogy az
HOGYAN   működik,   hasznosítja   és   sokkal   jobban  kihasználja  ezt  az
energiaforrást, és nagyban javítja a sikerességi mutatóinkat.


                          Hogyan érezzük a kötelet

   Tűzzünk  egy  hosszabb  szalagdarabot  a  plafonra  magunk felett. Lógjon
kartávolságban  tőlünk,  hogy  megérinthessük. Nyúljunk érte és érintsük meg
gyakran,  amíg  gondolatban hozzá nem szokunk, hogy hol van. Ez a kötél csak
egy  képzeletbeli segítség lesz. Azáltal hogy képesek vagyunk érte nyúlni és
megérinteni,   hozzászokunk   a   képzeletbeli,  láthatatlan  KÖTÉL  térbeli
koordinátáihoz.  Ez  ily  módon  növekedik  a  tudatunkban  és  ezáltal mint
gondolati forma is. Így könnyebbé teszi elképzelni, amint a KÖTÉLért nyúlunk
és felmászunk rajta, a képzeletbeli KEZeinkkel.

   Megjegyzés: NEM szükséges ténylegesen vizualizálni, vagy látni a KÖTELet,
               csak tudjuk hogy hol kell lennie. Ez a módszer egyáltalán NEM
               igényli a vizualizációt.

   A  KÖTÉLért  nyúlás  és  a  rajta való felfelé húzódzkodás a képzeletbeli
KEZeinkkel megemeli a testi tudatosságunk pontját: egy, az asztráltestre egy
pontban   nyomást   gyakorló,   erős,   természetes   tevékenység,  mozdulat
segítségével kiemeli azt a testből.


                                Aktív csakra

   Lényeges  dolog,  ha  véletlenül nagyobb az aktivitás a Homlok Csakrában,
mint  a  Szív Csakrában. Ez néha megtörténik. A képzeletbeli KÖTÉL helyzetét
változtassuk  meg  úgy,  hogy  a  karjaink  45  fokos  szögben  (rézsútosan)
legyenek,  a  fejünk felett. Ha valódi szalagot használunk, mint segítséget,
akkor  természetesen  ezt  is  helyezzük  át, hogy ne a mellkasunk, inkább a
fejünk felett végződjék.

   A  KÖTÉL szögének megváltoztatása azt a pontot ahol a nyomást gyakoroljuk
az  asztráltestre, ily módon feljebb emeli, az aktív csakra irányába. Azaz a
nyomás ott fog jelentkezni ezután, így jobb eredményt adva.

   Bármely  esetben  a  kötelet  olyan  pozícióba  helyezhetjük, amely saját
magunknak  a  leg-kényelmesebb,  legotthonosabb.  Fontos hogy a képzeletbeli
KÖTÉL szöge és helyzete természetesnek hasson. Próbálkozzunk ezzel a szöggel
addig, amíg a megfelelő nem lesz.


                                 FELKÉSZÜLT?

   Az  előző  részekben  leírt  ÖSSZES gyakorlat fontos gyakorlási módszer a
projekcióhoz,  de  nincs  mindre egyenként szükség a projekció sikeréhez. Ha
elvégezzük  a  relaxációs,  tudat-kiürítéses, képzeletbeli zuhanásos, csakra
felnyitó  és energia-emeléses gyakorlatokat a projekció során, felhasználjuk
a  mentális  energiánkat. Ez mentális kimerülést eredményez, és akaraterő és
energia hiányát fogjuk tapasztalni a legfontosabb ponton: a kilépéskor.

   Az  összes gyakorlatot a projekciótól külön kell elvégezni. Ezek "edzési"
és  gyakorlási  feladatok,  amelyeket a testünk és elménk feletti ellenőrzés
kifejlesztése  és  a  csakrákban  történő  energiaáramlás növelése érdekében
végzünk.  Ez  hasonló  ahhoz,  mint  amikor  egy konditeremben készülünk egy
futballmeccsre.  Ezeket  a gyakorlatokat nem használjuk konkrétan a mérkőzés
közben,  csak  fejlesztik  az  erőnlétünket,  hogy  eredményesebben  tudjunk
futballozni.

   A tréninget külön végezzük, HACSAK NEM valós idejű projekcióra készülünk,
mert  akkor  a  teljes  procedúrán  végig kell mennünk, és a projekció előtt
aktiválni az összes csakrát.

   A projekció tanulásának fő célja, hogy különválasszuk az asztráltestünket
a  fizikai  testünktől,  miközben  teljesen  a  tudatunknál  vagyunk.  Minél
hamarabb  sikerül  a  teljesen  tudatos  projekció, annál jobb. Különben még
feladnánk, pusztán annak a nehézsége miatt. Emiatt, erősen tanácsolom minden
kezdő számára, hogy a legegyszerűbb, leghatásosabb módját válassza a tudatos
projekciónak.   Ha   már   egyszer   a  tarsolyunkban  van  némi  projekciós
tapasztalat,   utána  már  tudunk  nehezebb,  bonyolultabb  projekciókat  is
végezni.

   A   gyakorlatokon   végighaladva   megtanultuk  ellazítani  a  testünket,
megtisztítani  a  tudatunkat  és  koncentrálni.  Elkezdtük  kifejleszteni az
"MTT"-t  (Mozgó Testi Tudatosság), és annak használatát, azaz a képzeletbeli
KEZeinket  használva  végzünk  különböző feladatokat mind a testünkön belül,
mind  kívül.  Szintén  elkezdtük felébreszteni és fejleszteni a csakráinkat,
hogy  erősebb  energiaáramlást  idézzünk elő, és, remélhetőleg, szakítottunk
időt  a transz-állapot megszokására is. Ez a tudás felkészítette a testünket
és a tudatunkat a projekcióra.


                       Mikor végezzük a gyakorlatokat?

   Habár  a  gyakorlatok  önmagukban  nem kerülnek sorra minden alkalommal a
projekció  folyamán,  rendszeresen  szükség  van  az  elvégzésükre,  hogy  a
szükséges  tudást  és  az  energiaszintünket  fejlesszük, ami a projekcióhoz
kell.

   A  relaxáció,  koncentráció  és  mentális  nyugalom  gyakorlatait naponta
javaslom  elvégezni.  Ezek  során a gyakorlatok során használjuk a KEZet. Az
energia  illetve  csakra-gyakorlatokat  és  a  többi  gyakorlatot  egy héten
legalább egyszer végezzük, hogy hatásos legyen. Akár gyakrabban is lehet, de
ne próbáljuk túlzásba vinni.


                         Az Ön projekciós folyamata

   Nehéz  egyetlen általános folyamatot leírni, mivel mindenkinek más fokú a
tudása,  tapasztalata  és  természetes  képessége.  Ez okból egy rugalmasabb
folyamatot  írok  le,  és javaslom, mindenki szabjon magának személyre szóló
folyamatot  amely  a  saját  adottságainak leginkább megfelel. Ne feledjük a
régi mondást: "Ami működik, az működik." Próbálkozzunk addig, amíg a legjobb
sorrendet meg nem találjuk, ami a legkönnyebb és leghatásosabb.

   Elsőként álljon itt a fejlett, valós idejű projekció teljes folyamata.

   Teljes folyamat

   1. Végezzük a relaxációs gyakorlatot alaposan.
   2. A tudatos légzés útján tisztítsuk meg az elménket.
   3. Lépjünk transzba a mentális zuhanás módszerének használatával
   4. Végezzük az energia-emelést és nyissuk ki a csakrákat.
   5. Húzódzkodjunk fel, ki, a képzeletbeli kötél segítségével.

   Megjegyzés:  1.  A  3. és 4. lépés tetszés szerint felcserélhető, azaz az
                energia-gyakorlatot  a  transzba  lépés  előtt  vagy után is
                végezhetjük.   Az   energia-  és  csakra-gyakorlatok  sokkal
                hatásosabbak  transz-állapotban,  de  néhány embernek gondot
                jelent  a  transz  elérése.  Ha előbb elvégezzük az energia-
                gyakorlatokat,  az  segíthet  a transzba jutásban. 2. Ha még
                ezek  után  is probléma a transz-állapot előidézése, akkor a
                3.  pont helyett használjuk a KÖTÉL-mászásos technikát, amíg
                transzba nem kerülünk. Akkor ne másszunk tovább, és végezzük
                el  a  csakra-gyakorlatot  mielőtt folytatnánk a folyamatot.
                Azaz: a 3. pontnál a KÖTÉL segíthet a transz elérésében.


                             A KÖTÉL használata

   Ez  egy  teljes  projekciós  módszer,  amely  önmagában  is  működik,  ha
megfelelő  koncentrációs erő birtokában vagyunk. A kezdőknek azt tanácsolom,
koncentráljanak  egyedül  erre  a  gyakorlatra,  amíg némi tapasztalatra nem
tesznek  szert.  Ez  a  projekciós  módszer egy normál AsztrálProjekciót fog
eredményezni.  A  projekció  időtartama  (valós idő szerint) az elsajátított
csakra-fejlettség és energia-áramlás mértékétől függ.

   (1)  Végezzük  a  relaxációs  gyakorlatot  alaposan, amíg teljesen le nem
nyugszunk és el nem lazulunk. Ez csak pár percet vesz igénybe.

   (2)  Nyúljunk ki képzeletbeli KEZEINKkel, és húzzuk magunkat kézről kézre
felfelé   az  erős,  képzeletbeli  KÖTÉLen,  ami  felettünk  lóg.  Próbáljuk
elképzelni az erős, vastag kötelet a tenyerünkben.

   Ne  próbáljuk  vizualizálni  ezt  a KÖTELet! Azt szeretném, ha az egészet
sötétben  képzelnénk  el,  amikor  amúgy sem látunk semmit, csak tudjuk hogy
merre  van,  és  hogy  milyen  az  érzése.  A vizualizáció jelentős mentális
energiát  emészt  fel,  amelyet  sokkal  jobban használunk fel akkor, amikor
nyomást gyakorlunk az asztráltest egy pontjára.

   Érezni  fogjuk  az  enyhe belső szédülést ennek a során, a törzsünk felső
részében.  Ezt  az asztráltestre nehezedő dinamikus nyomás okozza. A szédülő
érzés  az  elkülönülő  asztráltest  miatt  van. Ez a szédülés erősödni fog a
kötélen felfelé mászva.

   Nagyon fontos megjegyzés:

               Ezt  a  szédülő érzést, és bármilyen nyomásra vagy szédülésre
               utaló érzést, stb., amelyet a KÖTÉLen felfelé mászás mentális
               tevékenysége  okoz, pontosan észre KELL vennünk. Tanuljuk meg
               a  PONTOS mentális módszert, amellyel a szédülést előidéztük.
               A  mentális  mászás  tevékenységét úgy kell tréningezni, hogy
               ezt  a  szédülést  okozza.  Úgyhogy  az  első pár alkalommal,
               amikor  ezt  a  KÖTÉL-technikát  próbáljuk,  koncentráljunk a
               megfelelő  mentális  tevékenység  megtalálására, amellyel ezt
               megtehetjük.  Ha  egyszer  megtanultuk,  mi  kell  ehhez,  és
               szándékosan  újra  meg  tudjuk  tenni,  akkor  már  jutottunk
               valameddig.

               HAGYJUNK FIGYELMEN KÍVÜL * MINDEN * ÉRZÉST A PROJEKCIÓ SORÁN,
               különben  megzavar  minket,  megtöri  a  koncentrációnkat, és
               elpusztítja   a   projekciónk  lehetőségét.  Koncentráljuk  a
               KÖTÉLmászás  egyszerű  folyamatára,  minden  másnak a TOTÁLIS
               kizárása  mellett. Mindenünket ebbe az egy dologba fektessük,
               de  ne  feszüljünk  meg  sehol,  ez az egész pusztán mentális
               gyakorlat.

   (3)  Másszunk  tovább,  kézről  kézre, mindig felfelé, és érezni fogjuk a
ránk  törő  elnehezülést.  A  nyomás,  amit  az  asztráltestre gyakorlunk, a
transz-állapotba  fog  minket  kényszeríteni.  Hagyjuk  figyelmen  kívül, és
koncentráljunk arra amit csinálunk. (KÖTÉL!)

   (4)  Másszunk  tovább,  és  érezni  fogjuk,  amint  válaszul megnyílnak a
csakráink, de ne álljunk meg.

   (5)  Most vibrációk fognak kezdődni, az egész testünk elkezd vibrálni, és
bénultnak  érezzük  magunkat. Koncentráljunk csak és kizárólag a kötélre, ne
álljunk meg.

   (6)  Érezni  fogjuk,  hogy  valami  elszabadul a testünktől. Enyhe zúgást
tapasztalunk,  amint  kiemelkedünk  a  testünkből.  A  képzeletbeli KÖTELünk
irányába  kilépünk  a  testünkből,  és  ott találjuk magunkat lebegve. Végül
szabadok vagyunk!

   Megjegyzés:  *  NE  *  engedjük  meg magunknak a koncentráció megtörését,
                amikor  a  vibráció  elkezdődik.  Ezek  természetes HATÁSOK,
                amelyeket  a  többszáz  fő,  kis  és  nagy  csakrán átáramló
                energia  okoz  a  testünkben. Ha mégis megzavarna, áldozzunk
                több időt a koncentrációs gyakorlatokra, hogy a továbbiakban
                ne  zavarhasson  meg.  Ha  a  relaxáció,  energia-emelés  és
                csakra-gyakorlat során nem sajátítottuk el megfelelő szinten
                a  képzeletbeli KÉZ technikáját akkor problémáink lehetnek a
                KÖTÉLEN  való  felmászással  is.  Ez  nem azt jelenti hogy a
                csakráinkat meg kell tudnunk nyitni, hogy ezzel a módszerrel
                projektálhassunk, nem. Csak segít, ha képesek vagyunk rá.

   Ez  a  módszer  nagyon  közvetlen,  direkt.  Nagy  mértékben lerövidíti a
projekcióhoz szükséges időt! Ha egyszer komolyan elkezdünk a KÖTÉLen mászni,
be  FOGUNK lépni a transz-állapotba, a csakrák meg FOGNAK nyílni, ELKEZDŐDIK
a  vibráció,  és projektálni FOGUNK, nagyon gyorsan! Ennek a sebessége talán
ijesztő lehet az első próbálkozásnál. Minden TÚL gyorsnak tűnik. Ezt azonban
meg  lehet  szokni,  és  majd  értékelni fogjuk hogy több mentális energiánk
marad a projekcióra magára.

   Ha  megfelelő  koncentrációs  energiánk van, ezzel a módszerrel bármelyik
más  módszernél gyorsabban kijuthatunk, még akkor is, ha nem sajátítottuk el
a   mély-relaxációs   és   transz   gyakorlatokat.   Amire  szükség  van,  a
koncentrációs   képességen   felül,   az   az  erős  mentális  tevékenységek
kivitelezésének képessége, bármely, ahhoz társuló izom megfeszítése nélkül.
Azaz el kell tudnunk különíteni a mentális és fizikai tevékenységeket.

   Ha   nehézség(ek)   jelentkez(nek)   a   KÖTÉL-módszer  bármely  részével
kapcsolatban,  akkor  elemezzük  ki, találjuk meg a problémás részt, menjünk
vissza  oda,  koncentráljunk  a  kapcsolódó  gyakorlatokra,  ameddig meg nem
oldjuk a problémát.


                             Egy KÖTÉL változat

   Megjegyzés: az   egyszerű   KÖTÉL  technika   egy  jó  változata,  amikor
               elvégezzük  a  gyakorlatok teljes sorát (relaxáció, energia-,
               csakra-gyakorlat), de elkülönítve a projekciótól. Végezzük el
               a  gyakorlatokat,  de  ne zárjuk be a csakrákat. Keljünk fel,
               tartsunk szünetet, helyezkedjünk el kényelmesen, igyunk, stb.
               Akkor  felfrissülve  visszatérhetünk  az  ágyba/fotelba,  pár
               percet   relaxálással   töltünk,   és  egyenesen  a  KÖTÉLhez
               mehetünk.   Ez   meg   fogja   növelni   a   projekció  során
               rendelkezésre álló csakra-energia mennyiségét.


                              A KÖTÉL működése

   A   KÖTÉL   ma  a  legdinamikusabb  projekciós  módszer,  és  ha  egyszer
elsajátítottuk,  feleslegessé  teszi  a  többi  módszert. Szeretném részekre
bontva elmagyarázni, mi is történik valójában a KÖTÉL használata közben.

   A tudat megtisztítása:

   A KÖTÉL mászása teljes mértékben lefoglalja és kiüríti a tudatot.

   Agyhullám tevékenység:

   A  tudat megtisztítása, és a dinamikus nyomás gyakorlása az asztráltestre
egy pontban az agyat alacsonyabb aktivitásra kényszeríti.

   Mély relaxáció:

   Az  agytevékenység  lecsökkentése  a  testet  mélyebb  szintű ellazulásra
készteti.

   Transz-állapot:

   Az  asztráltestre  nehezedő  dinamikus  nyomás,  miközben  a fizikai test
ellazult  állapotban  és  az  agyhullám-tevékenység  alacsony szinten van, a
testet transz-állapotba KÉNYSZERÍTI.

   Csakrák:

   Transz állapotban az asztráltestre ható dinamikus nyomás az energiatestet
és a csakrákat megnyílásra KÉSZTETI.

   Vibrációk:

   Az energia-test és a csakrák nyitva vannak, és az asztráltestre dinamikus
nyomás  nehezedik:  ez  energiaáramlást  idéz elő az összes (több, mint 300)
csakrán keresztül, és vibráló érzést okoz.

   Elkülönülés:

   Mindezek  után  az asztráltestre ható dinamikus nyomás előidézi a fizikai
testtől való elkülönülést.

   Megjegyzés:  ha  elegendő  az asztráltestre gyakorolt nyomás, akkor annak
                hatására  lép  ki  a fizikai testből, nem pedig a projekciós
                reflex   hatására.   Ily  módon  itt  egy  "kézi  vezérlésű"
                fizikai/asztrális elkülönülésről van szó.

   Mit  jelent  ez?  Ahelyett,  hogy  a  projekciós  reflex  közben a zúgást
éreznénk  a  testünkben,  a  projekció csúcspontján, és az ágy lábánál állva
megjelenni,  stb.,  a testünket abba az irányba hagyjuk el, amerre a KÖTÉLen
mászunk.


                          Mennyi időt vesz igénybe?

   A  teljes  projekciós folyamat tizenöt perc alatt elvégezhető, én öt perc
alatt   szoktam   megtenni.   A  módszer  lehetővé  teszi,  hogy  az  összes
rendelkezésre   álló   energiánkat   egy  nagy  adagban,  egy  "robbanásban"
használjuk  fel.  Ha  nem jutunk ki az első tizenöt perc alatt, akkor kétlem
hogy  a  kísérlet során még sikerülhet. HA ez az eset áll fenn, keljünk fel,
tartsunk szünetet és próbálkozzunk később, vagy egyszerűen aludjunk el.

   A  KÖTÉL  módszert  használva  szó szerint elámultam annak könnyűségén és
egyszerűségén, amikor először próbáltam. A szokásos projekciós időmet (20-30
perc)  lerövidítette kb. 5 percre, normál asztrálprojekció során. Én azonban
továbbra is a teljes folyamatot alkalmazom valós idejű projekció során.

   A  folyamatnak  ez  az  elemzése  az  én saját KÖTÉL-használatomból, és a
testemen  az  elkülönülés  közben  végbemenő változások alapos vizsgálatából
adódó tapasztalataimon alapul.


                          Az első KÖTÉL projekcióm

   Álljon itt az én első KÖTÉL próbálkozásom összegzése. Ekkor fejlesztettem
ki használható elméletté.

   Lefeküdtem  az  ágyamba,  az  új  elméletemre  gondoltam. Kidolgoztam egy
projekciós   technikát,   amelyet   világtalan  emberek  használhattak.  Egy
technikát,  amely SEMMILYEN vizualizációt nem igényel. Kitaláltam ez érintés
érzését,  mint  az asztráltestre nyomást gyakorló hatás ötletét, mivel ez az
érzés nagyon fejlett a világtalan emberek esetében.

   Ott  fekszem  pár  percig,  a fejemben ezt forgatva, miközben általánosan
ellazítottam   és   megnyugtattam   magam,   készen   az   elalvásra.  Ekkor
elhatároztam, hogy kipróbálom, hogy lássam, működik-e.

   Megjegyzés:  nem  végeztem szokásos relaxációt, tudat megtisztítását vagy
                csakra-/energia-gyakorlatokat.   Csak  látni  akartam,  hogy
                ezzel   a   módszerrel   tudok-e   nyomást   gyakorolni   az
                asztráltestemre.

   Kinyújtottam  a  képzeletbeli  kezeimet  és  elkezdtem  mászni a KÖTÉLen,
kézről   kézre.  Azonnal  szédülés  érzése  fogott  el  a  gyomromban  és  a
felsőtestemben,  szédülő  érzés  a  csontjaimban,  mint  valami  viszketés a
karjaimban   és   lábaimban.   Bezártam  az  elmémet,  megállítottam  minden
gondolatot,  és  az  akaratomat  a  mászási tevékenységre összpontosítottam.
Éreztem az asztráltestemre nehezedő hatalmas energiát, az asztrális fejem és
felsőtestem   elkezdett  szabadon  emelkedni,  próbálva  felfelé  haladni  a
KÖTÉLen, az általam létrehozott nyomás irányába.

   Még   húzva  magamat  felfelé,  érezte  amint  az  agyhullámaim  az  alfa
tartományba zuhannak, és elnehezülés vesz rajtam erőt, amint transzba lépek.
Tovább  másztam  és  a transz mélyült, a testem már megbénult. Tovább mászva
megnyíltak  a  csakráim,  és elkezdődött a vibráció. Elámultam, még csak pár
perce  csináltam  az  egészet! Tovább másztam, és az asztráltestem hamarosan
megszabadult a fizikai testemtől.

   Ez teljesen különbözött bármilyen más projekciótól, amit valaha végeztem.
A  projekciós  reflexnek,  úgy  tűnik,  nem  volt  ideje működésbe lépni, és
kivetíteni  engem  a testemből. Szó szerint saját magam húztam ki magamat. A
fizikai  testem  felett  lebegtem,  továbbra  is  tudatában  az ágyban fekvő
fizikai testemnek.

   Keresztülmentem  a  falon  a nappaliba, ahol jóval több fény volt, mint a
saját, sötét szobámban. Hirtelen egy különös világban találtam magam. "Hol a
francban  vagyok?"  -  gondoltam. Homályos fény volt ott, és körülöttem köd,
Egy  nagy  épület  volt előttem, régimódi zsúpfedeles tetővel. A felőlem eső
oldala öreg léckerítés durván faragott fából. A kerítésre dőltem és erről az
egészről  kezdtem  gondolkodni.  A  ház  mellett elnézve vízről visszaverődő
fényeket láttam. Egy tó volt a ház túlsó oldalán.

   Ez  az  egész nem érdekelt, és kezdtem unatkozni, úgyhogy másik valóságba
próbáltam  mozdulni  az álom-síkon. A kezeimre néztem, ez általában működik.
Fehér,  sápadt,  valótlannak  tűnő kinézete volt, gyorsan elkezdett olvadni,
mint  a  jég  egy  fáklya  alatt.  Az  ujjaim  hamarosan tömpék lettek, majd
elolvadtak  a  kezeim, és a karjaim követték őket. Próbáltam visszacsinálni.
Visszanőttek,  amint arra koncentráltam, hogy vizualizáljam ahogy ki kellene
néznem, de újra olvadni kezdtek amint abbahagytam a koncentrálást.

   Azután  rádöbbentem,  mitől  olyan  ismerős  nekem  ez  a  helyszín,  egy
festményben  voltam!  Egy  nagy  festmény függ a szobám falán, pontosan ott,
ahol  megpróbáltam  átmenni a falon. Ezen a képen szerepel a zsúpfedeles ház
faragott  fakerítéssel. Egy tó van a ház mögött és kora hajnal van, amikor a
nap épphogy elkezdi megvilágítani a dolgokat. Kétségtelen, a képben voltam.

   Elegem  lett, túl fáradt voltam, hogy folytassam a projekciót, vagy bármi
mást  tegyek.  A  fizikai  testemre  összpontosítottam,  amelyet  még mindig
éreztem.  A  szám  és  szemem  mozgatására  koncentráltam,  és  ez hamarosan
visszavitt engem a fizikai testembe. Felültem az ágyamban, és az eseményeken
gondolkoztam, mialatt lejegyeztem a tapasztalásom eredményeit.

   Visszafekve  újra  megpróbáltam  a KÖTÉLmászást. Pár percen belül ismét a
testemen kívül voltam. "Ez nagyszerű" - gondoltam! a testem felett lebegtem,
és  a  szobát  szemléltem. A homályban láttam hogy a falon egy kép van, az a
kép,  amelybe  az  imént  véletlenül  beléptem. Arrafelé mozogtam, csak hogy
lássam,   újra   megtörténik-e.  Amint  közelítettem,  egyre  nagyobbnak  és
nagyobbnak   tűnt,  én  pedig  mintha  zsugorodtam  volna.  Amint  odaértem,
ahelyett,  hogy  átmentem volna rajta, beléptem a képbe, és ott voltam újra,
ebben  a  halvány  fényben, az öreg háznál és a kerítésnél. Minden valódinak
tűnt,  a  kerítés mintha fából lett volna, még a levegő is más volt, tanyasi
szagokat éreztem.

   Újra  elhagytam  a  képet, és visszatértem a testembe, a jegyzetfüzetembe
lejegyeztem   mindent.   Ott   fekszem  az  éjszaka  hátralevő  részében,  a
történteken   gondolkozva,  ezeknek  a  következményeit  fontolgatva,  és  a
jelentésükön...

   Így  fedeztem  fel  az  Elképzelt  Valóság  Projekció-t  (Virtual Reality
Projection,  VRP).  Ez  a  technika még csiszolatlan, durva módszer a testre
szabott   világ  létrehozására.  További  kísérleteket  tervezek  azonban  a
közeljövőben,  hogy a kisebb hibáit ki tudjam küszöbölni és továbbfejlesszem
ezt a technikát.


                                  Emlékezés

   Bármely  tudatos  testen  kívüli  élmény legnagyobb problémája a reá való
emlékezés ébredés után.

   A  felejtés  ellen  amint  felébredünk,  fel  kell  ülni  az  ágyban,  és
visszarángatni  az  emlékeket.  Üljünk  fel, és erősen gondolkozzunk. Minden
reggel szánjunk erre pár percet. Ez javítani fogja az álom-memóriánkat.

   Ez  alatt  a  csöndes  idő  alatt  futtassuk végig a gondolatainkat kulcs
kifejezéseken, amíg csak nem találunk valamit.

   Mondjunk ilyeneket: Az órámra néztem és... Ott sétáltam a... Beszéltem...
A  kezeimre  néztem,  és... Éppen mentem a... Ott repültem a... Benne voltam
a... Ott volt velem...

   Ezek  a kifejezés-példák elvezethetnek az álom-emlékek olyan töredékéhez,
amelyből ki tudunk indulni. Készítsünk saját ilyen mondatokat is.

   Úgy  tűnhet, semmi nincs, amire emlékezhetnénk, de próbáljuk keményen, és
fektessünk  ebbe  IGAZI  erőfeszítést. Ott vannak, csak értük kell nyúlni és
megragadni  őket. Ha egyszer megragadunk egy emlékdarabkát, többet és többet
és  többet  fogunk  majd találni. Meglepő, hogy mennyi mindenre vissza lehet
így emlékezni.

   Fontos,  hogy  ezeket leírjuk, amint visszaemlékezünk rájuk. Akkor is, ha
többször  is  megtesszük  ezt  (az emlékezést) az éjszaka folyamán. Élesnek,
tisztának  és  felejthetetlennek tűnhetnek, de az álom-, vagy asztrálemlékek
pár  másodpercen  belül  elmúlhatnak,  ha  nem  jegyezzük fel őket. Csak pár
kulcsszót  írjunk  le, és a többi részt később majd hozzáírjuk. Gyakorlással
az asztrális emlékezetünk is fejlődni fog.


                                 Bentragadt?

   Néhányan  úgy  találják,  a  testük  részben bentragad a projekció során.
Kiszabadulnak  a  testükből,  de  nem  szakad el a fej vagy hasi rész. Ha ez
megtörténik, akkor túl nagy nyomás kifejtése (a KÖTÉLen való mászással) akár
fizikai  fájdalmat  és rosszullétet, rossz közérzetet okozhat. Ennek két oka
lehet:

   (1)  Ha  a  hasi  területnél  ragadtunk  bent,  akkor  ez  étkezési alapú
probléma, például nagy adag protein vagy húsétel okozhat ilyet.

   Megoldása:  Könnyű  ételek  fogyasztása;  sokat  kell enni, de halat vagy
               fehér  húst (szárnyasok) a vörös hús (sertés, marha) helyett.
               Kerülni a zsírt, olajat, mogyorót és sajtot.

   (2)  Ha  a  fejnél ragadtunk bent, vagy annak valamely részénél, akkor ez
egy inaktív csakra jele, amelyet valószínűleg energia-blokk okoz.

   Megoldása:  Koncentráljunk  ennek a beragadt energiának a megnyitására az
               energia-gyakorlatok  közben.  Ha  a projekciós folyamat során
               történik  ez,  akkor álljunk meg mindennel, nyissuk meg azt a
               csakrát,  transzban  leszünk,  úgyhogy  könnyű  lesz.  Ha már
               dolgoztunk   rajta   egy  kicsit,  próbáljuk  továbbmászni  a
               KÖTELet.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.