Dimenzió #17

Antigravitációban

(irodalom, sci-fi, csillagászat, paratudomány)

                                ROBERT BRUCE
                             (rsb@tower.net.au)
                        http://www.tower.net.au/~rsb.


                   A S Z T R Á L P R O J E K C I Ó   I I.
                        (Testen Kívüli Élmények II.)


                         (fordította: Houdek Zoltán)
                           (zoltan.houdek@idom.hu)

       (Szándékos) Testen Kívüli Élmények és az Asztrál-projekció II.

                                   2. rész

                                   Kilépés

   Miután a fizikai test elaludt, az asztrális test mindig a fizikai világba
kerül, vetítődik ki. Amikor az energia-test kitágul, megnyílik, az asztrális
test  szabadon  lebeg,  és  éppen  a  fizikai  test  felett van, az kitágult
energia-test  általi  befolyás  mezején belül. Ezen a mezőn belül, amit drót
vagy  kábel (az Ezüst Szál) aktivitási térnek is nevezünk, az asztrális test
közel marad a fizikai világhoz, mivel az éteri anyag mezejében van.

   Tudatos  asztrálprojekció közben úgy tűnhet, hogy közvetlenül az asztrál-
szintre  projektáltunk.  DE  a kezdetnél mindig van egy átmeneti fázis, ahol
egy,  a  fizikai  világhoz közeli asztrális formában létezünk. Ez, a bármely
projekciónál  meglevő, kezdeti állapot kimaradhat a tudatból, ha a projekció
pillanatában   kihagy  az  emlékezetünk.  A  test  körüli  terület,  a  Szál
aktivitási  körén  belül,  éteri anyaggal van feltöltve, és ezen a területen
belül az asztráltest valós időben, a fizikai világhoz közel van tartva.


                                 Éteri anyag

   Az  éteri  anyag  a  bármely  élő  szervezet  által  létrehozott életerő-
szubsztancia  ("anyag, lényeg"), amely egyszerűen azáltal jön létre, hogy az
adott  szervezet  ÉL. Ez egy olyan anyag, amely fizikai és az asztrális test
között  van  valahol,  részben fizikai és részben asztrális. Ennek az anyaga
valahol  a  fizikai  ANYAG  és az ENERGIA közötti dolog, és hasonló a közeli
"unokatestvéréhez", az ektoplazmához.

   Az   éteri  anyaggal  tudományos  kutatások  is  foglalkoznak.  Kórházban
haldokló  emberek  ágyát  érzékeny  és  pontos  mérlegre  helyezték,  és EEG
valamint  EKG  gépekre  kapcsolták  őket. Minden esetben, a halál beálltának
pontos pillanatában egy hirtelen súlycsökkenés következettbe, körülbelül egy
negyed  unciának  megfelelő  mértékben.  (1  uncia  =  28,35g).  Ezt a halál
pillanatában  az  asztrális  testbe  vezetett  nagy  mennyiségű  éteri anyag
okozza.  Ez hasonló ahhoz, amikor a halál közeli élmény során az éteri anyag
az  asztráltestbe kerül. Ez a hirtelen, nagymennyiségű éteri anyag - átvitel
a halál folyamatának a kezdete.


                                 Ektoplazma

   Az  ektoplazmát  hasonló módon tanulmányozzák. Materializációs médiumokat
pontos  és  érzékeny  mérlegekre  ültettek,  ezután megkérték, hogy hozzanak
létre  ektoplazmát  egy  másik  hasonlóan  pontos  és  érzékeny  mérlegre. A
médiumokon  olyan  mértékű  súlycsökkenést  tapasztaltak,  amennyivel nőtt a
létrehozott  ektoplazma  súlya.  Amikor  a médium eltűntette az ektoplazmát,
ugyanolyan  ütemben  nyerte  vissza  azt  a  súlyt. Az ektoplazmát a csakrák
hozzák  létre.  A  médium  fizikai  tömegéből  hoznak  ilyenkor  létre másik
anyagot, ektoplazmát.


                       Dimenziók közötti manifesztáció

   Bármely   nem-fizikai,   vagy  nem-inkarnálódott  entitás,  beleértve  az
asztráltestet,  annak  érdekében hogy valós időben, a fizikai világhoz közel
funkcionálhasson, éteri anyagot kell hogy tartalmazzon. Éteri anyag nélkül a
nem-fizikai  entitások  (lények)  visszahalványulnak  a saját dimenziójukba,
ahonnan  erednek.  Az  éteri  anyag  csak  a  fizikai világ élő "lakos"aitól
származhat.


                               Energiaáramlás

   Az  ismert  "Ezüst  Szál" több, mint ami csak összekötné a két testet. Ez
egy valódi köldökzsinór, ami információt és energiát szállít a fizikai és az
"árnyék"-testek között. Bizonyos projektorok látják, mások pedig nem. Néha a
köldöktől, néha a homloktól ered. Az eredete általában a csakra-aktivitástól
függ.  Amelyik  csakra  a legerősebb, a legaktívabb, az ellenőrzi az árnyék-
testek  felé  történő energiaáramlást. Ezenkívül számít, hogy mit hisz erről
maga  a  projekciót végző személy, és persze a tudatalatti elme kreativitása
is.  A  szál  általában  ott  jelenik  meg,  ahol  azt  feltűnni  várjuk,  a
tudatalatti szerint.

   Amint  az asztráltest belép az asztráldimenzióba, kell hogy legyen egy jó
asztrális-energia-forrása  a  csakrák  felől,  annak érdekében, hogy azzal a
dimenzióval   szoros   kapcsolatban   lehessen.   A  tiszta  asztrál-memória
(emlékezés az ott történtekre) nagyban függ a rendelkezésre álló energiától.
Az  asztráltest  természetes környezete az asztráldimenzió. Nem fog az onnan
eltűnni pusztán az energia hiánya miatt, mint ahogy a fizikai test sem tűnik
át  más  dimenzióba, pusztán azért mert valaki nem pihent vagy evett eleget.
Ettől csak egyszerűen gyenge lesz, és nem tud ott "tevékenykedni".

   Ami  ebből  következik: Az asztrális elmének elég energiájának kell lenni
ahhoz,  hogy  erős,  élénk  és  színes emlékeket adjon. Ezeknek az asztrális
emlékeknek  elég  erőseknek  kell lenniük ahhoz, hogy a fizikai agyban kellő
méretű  "gyűrődést"  hozzanak  létre,  és  így a fizikai elme fel tudja őket
idézni ébredés után.

   Például,  ha  nem  alszunk  napokig, fáradtak és apatikusak leszünk, és a
valósággal  való  "kölcsönhatásaink"  gyengék  és  hatástalanok  lesznek. Ha
megnézünk  egy  filmet  ebben  az  állapotban, akkor csak pár emléket fogunk
tudni  felidézni  róla  a  későbbiekben.  Csak  töredékeket. De, ha a filmet
kipihenten,  frissen  és energiával telve nézzük meg, akkor teljesen átéljük
és élvezzük, és kristálytiszták lesznek róla az emlékeink.

   Ez   hasonló  ahhoz,  ami  egy  alacsony  energiájú  asztrálutazás  során
történik.  Az  asztráltestnek  energiahiánya van, és nincs elég benyomása az
utazásról.  Ez  okozza,  hogy  az  emlékei  nem  lesznek  dominánsak, amikor
visszatér  a  fizikai  testbe. Amint korábban is említettem, éles, színes és
élénk emlékeknek kell lenniük ahhoz, hogy az agy emlékezhessen ezekre.


                            A csakrák használata

   A  csakrák  teljes  kifejlesztése,  és az ellenőrzésük megtanulása éveket
vehet  igénybe,  a  természetes képességeinktől függően. Mindenesetre ez nem
gátolhat   minket  abban,  hogy  nagyon  alapvető,  egyszerű  módon  (máris)
használhassuk  őket  az  OOBE-k  és tiszta álmok elérésére, már a fejlesztés
nagyon  korai  szakaszában. Az energia-emelés és csakra-stimuláció rendkívül
egyszerű  és könnyen végezhető gyakorlatok. A megemelt energia automatikusan
az asztráltestbe fog áramlani, a projekciót megelőzően és azalatt is végig.

   Az  energia-emelésnek  és  a  csakrákon átáramló energia ellenőrzésének a
megtanulása  által  az  álmaink,  tiszta álmaink és OOBE tapasztalataink meg
fognak  változni.  Élénkebbek lesznek és felejthetetlen élményeket adnak. Ez
bizonyos   módon  egy  második  élettel  ajándékoz  meg  bennünket,  gazdag,
élvezhető tapasztalatokkal, amikből tanulhatunk, és általuk növekedhetünk.


                   Magasabb szintek és azok átmeneti zónái

   A  lét  hét  szintjének általánosan elfogadott nevei, az alacsonyabbtól a
magasabb  felé,  a  következők:  Fizikai,  Asztrális,  Mentális,  Buddhikus,
Atmikus,  Anupadaka  és  Adi. Ezek a magasabb szintek hasonlóak az asztrális
dimenzióhoz,  de  a  tudatnak sokkal magasabb szintjével bírnak, és teljesen
különállnak attól. A különböző szintek között köztes, átmeneti zónák vannak.

   A  különböző  dimenziókra  és  azok  átmeneti  zónáira  jó  analógia Föld
légköre.   Ha   a   levegőt   vesszük  az  asztrális  dimenziónak,  akkor  a
sztratoszféra  lenne  az  átmeneti  zóna, és az űrben lévő vákuum a mentális
dimenzió.   Egy   egyszerű  repülőgéppel  repülhetünk  a  légkörben.  Ez  az
asztráltest.  A  sztratoszférába  eljuthatunk  egy  nagyon erős sugárhajtású
géppel,  de  egy  űrhajóra  (a  mentális  testre)  van szükség hogy az űrben
utazhassunk.  Ez megmagyarázza, hogy miért van szükség egy más árnyék-testre
ahhoz, hogy a létnek ezekre a különböző síkjaira utazhassunk.

   Az  asztráltest  beléphet  az  asztráldimenzió feletti és alatti átmeneti
zónákba,  ha megfelelő típusú energiát tartalmaz. Pl. a fizikai és asztrális
szint  közötti  átmeneti  zónában való létezéshez az asztrális testnek éteri
energiával  kell  bírnia.  Az  asztrális/mentális  szint  közötti létezéshez
mentális energiára van szükség.


                          Magasabb szintű projekció

   A  csakrák  feletti  megfelelő  ellenőrzéssel elegendő energia termelhető
ezekhez  a  magasabb  szintekhez.  A megfelelő típusú energia létrehozása az
ahhoz  tartozó  szintre fogja emelni a tudatunkat, és energiával tölti fel a
megfelelő árnyék-testet. Ez általában a tudat-emelő meditáció és a csakrákon
végzett,  megfelelően  fejlett energia-gyakorlatok segítségével érhető el. A
tudatunk  ekkor  meg  fogja tapasztalni a létezésnek azt a szintjét. Ha elég
energia áll rendelkezésre, és a körülmények megfelelőek, az adott személy az
árny-testét egyenesen annak a természetes dimenziójába tudja vetíteni.

   A  végző személy gyakorlatától és személyes adottságaitól függően, ha egy
testet  energiával  tölt  fel  és  projektál,  ugyanez  lehetséges  az annál
alacsonyabb  szintű  test(ek)kel is, Az asztráltest magában foglalja a többi
árny-testet  is,  és  egy  projekció  folyamán  ki tudja vetíteni a mentális
testet  a  mentális dimenzióba, és így tovább. Ez néha többszörös emlékezést
eredményezhet  egyazon  projekcióval  kapcsolatban. Az általános szabály az,
hogy  amelyik  árny-test  a legnagyobb energiát tartalmazta, annak lesznek a
legerősebb emlékei. Ezekre fog emlékezni az illető, ébredés után.

   Az  asztrális  dimenziónál  magasabb  szintekre történő projektálás magas
szintű gyakorlatot igényel. Profinak kell hozzá lenni az energia-emeléses és
csakra-ellemnőrző  gyakorlatokban  egyaránt,  de  ez  elérhető.  Én eddig az
Asztrális,  Mentális,  Buddhikus és Atmikus létezési szintekre projektáltam.
Általános  hiedelem,  hogy  emberi  lény  nem  tud az Asztrális, Mentális és
Buddhikus  szinteknél magasabbra jutni, nem képes elérni az Adi és Anupadaka
szinteket.

   Ezek a szintek is el vannak nevezve és körül vannak írva, tehát valakinek
már  kellett  ott  járnia, különben ismeretlenek lennének. Ha felismerjük az
elme  igazi  természetét, megérthetjük, hogy nincsenek határok. Valaha olyat
is állítottak, hogy a hangsebességet nem lehet túllépni...

   Mellesleg:  Ezek  a dimenziók nincsenek kitáblázva, hogy "Isten Hozott az
Asztráldimenzióban!',   vagy   "Mentális   Dimenzió,  figyelem!".  Azokat  a
szinteket, ahol jártam, az elfogadott neveiken említve fogom leírni.


                            Az Asztrális Dimenzió

   Ez   egy   különös,   feje  tetején  álló  világ,  amilyet  Alice  talált
Csodaországban.   Minden   objektívnek,  valósnak  tűnik,  de  közben  mégis
cseppfolyós  és  változékony.  Minden megtalálható itt, szexuális energiával
csordultig  töltött  elemi  szintektől  kezdve  gyönyörű,  lelki harmóniával
telített  helyekig. Az idő itt torzul és kitágul. Az Asztrálvilágban töltött
egy óra csak pár perc a valós (fizikai) világban. A valós világhoz képest ez
sokkal gyorsabban vibrál, olyan, mintha egy videofilmet húszszoros gyorsítás
mellett néznénk, de ez itt fel sem tűnik.

   Az  asztrális  álom-tengerek  közötti  mozgás  a projektorok számára elég
nehéz, van akinek sikerül, van akinek nem. Nagy gyakorlatot igényel az előre
eltervezett asztrálutazás megtétele.

   Végtelen számú valóság, sík, képzelet és álomsík van ebben a dimenzióban.
Amint  említettem,  ezek  rétegződnek,  és  a megfelelő gondolatok síkjaiban
rakódnak  le.  Alvás  közben,  vagy tiszta álom során a tudatalatti létrehoz
nekünk egy saját álom-tengert, a személyes álomszínházunkkal. Amikor tudatra
ébredünk  egy  álom alatt, ellenőrzésünk alá vonjuk azt. Ez az ellenőrzés az
erős  tudatalattitól  kerül  átvételre.  Annak  erős  ellenőrzése  nélkül  a
személyre  szabott  álom,  képzelet  meg  fog  változni.  Az  asztrál  egyéb
területeire  fogunk kerülni, és a valóság amiben vagyunk, egyéb valóságokkal
fog keveredni.

   Az  asztráldimenzióba  történő  tudatos  projekció  során  annak  bármely
részébe  mehetünk,  és  elutazhatunk különböző valóságokba, más álomsíkokra,
vagy  több  ilyen  keverékét  tapasztalhatjuk  meg. Erre különböző technikák
vannak,  de  ezek  mindegyike  valamiféleképpen  a  tudatalatti "átverésére"
alapul.  Némelyik  projektor a kezét figyeli, amint olvad, mások körbe-körbe
pörögnek  hogy  felcserélődjön  a jobb- és baloldal. Ezek a módszerek mind a
tudatalattit csapják be, tévesztik meg, és így jutnak az asztrálsíkra.

   Nagyon  nehéz körülírni azt, hogy mi a módja a szintek közötti mozgásnak,
igazából  ezt próbálkozások alapján lehet megtudni, saját hibánkból tanulva,
próba-szerencse  alapon.  Meg  kell  tanulni  a tudatalattinkkal bánni, hogy
miként csapjuk be bizonyos eredmény elérése céljából.


                    Elképzelt Valóságba történő projekció

   Itt  egy  egyszerű  megbízható, saját magam által kifejlesztett módszer a
saját  személyes  képzeletvilágunk  megteremtésére.  Szerezzünk egy kellemes
helyet  ábrázoló  posztert,  fényes  és  napos helyről szólót. Minél nagyobb
annál  jobb,  de a normál poszter-méret is megteszi. Akasszuk a szoba falára
ahol  a projekciót fogjuk végezni, vagy egy szomszédos szoba falára. Egy kis
spotlámpát  irányítsunk  a  képre,  a fő világítás legyen leoltva (spotlámpa
helyett  egy éjjeliszekrényen használatos lámpa is jó lesz, ha irányítható a
fénye).

   Belépés a képzeletvilágba:

   Projekció  közben  mozogjunk  a kép felé, üresen tartva elménket (azaz ne
gondoljunk semmi másra). Arra se gondoljunk hogy mit is csinálunk valójában,
csak  figyeljük erősen a képet és mozogjunk annak az irányába. Amint elérjük
azt, a tudatalattinkat becsapjuk ezzel, és az kénytelen lesz egy, az ahhoz a
poszterhez   hasonlatos   asztrál-valóságot   teremteni.  Csak  mozogjunk  a
poszterhez,  majd  a poszterbe. Ebben a világban minden pontosan olyan lesz,
mint  a  valóságban.  Normális, három dimenziós valóságnak fog tűnni, pontos
másolatnak, a fizikai valóságtól megkülönböztethetetlennek.

   A képzeletvilág személyre szabása:

   Vágjunk  ki  és  ragasszuk  oda  olyan tárgyak/személyek képét, amelyeket
szeretnénk,  ha ott lenne velünk a képzeletvilágban, amikor belépünk oda. Ne
egyszerűen  odaragasszunk  egy  egész képet; ollóval vágjuk körbe az alakot.
Próbáljunk   olyan   képeket  keresni,  amelyek  a  poszter  képéhez  mérten
arányosak.  Ha egy ember képét vágjuk ki és tesszük oda, legyen élő vagy már
halott,  a tudatalattink annak a személynek egy gondolati formáját fogja ott
létrehozni. Ez kiváló módszer arra, hogy az eltávozottakkal kommunikáljunk.


                      Szellemekkel történő kommunikáció

   Elképzelésem  szerint  a tudatalatti létrehozza ezt a gondolati formát az
adott  személyről.  Ez  az  alak  a tudatalatti emlékei alapján "animálható"
teljes részletes tökéletességgel. De ha a szeretet is jelen van, akkor ennek
az   eltávozott   személynek  a  lelke  abba  a  formába  "lesz  vonva",  és
lehetőségünk nyílik az illetővel beszélgetni.


                            Az Akashi felvételek

   Ez  az asztrális és mentális dimenzió közötti átmeneti zónában található,
részben  asztrális,  részben  mentális, és bizonyos módon kiterjed az összes
szintre.  Ezek a felvételek tartalmazzák az összes, valaha történt eseményt,
gondolatot, mit egy hatalmas, mentális emlékezet, képeskönyv. A felvételek a
múlt  és a jelen eseményeit és gondolatait tartalmazzák. Kicsit olyan is ez,
mint  a  jövőbe látás. Ahhoz hogy valami értelme legyen a felvételeknek, egy
kis álomfejtési gyakorlat kifejezetten segít.

   Ha  az Akashi felvételekhez utazunk, a legnagyobb energia által körülvett
eseményeket  fogjuk  látni.  Éppen  ezért  a háborúk, természeti csapások és
szerencsétlenségek a legjobban láthatóak. Az őket körülvevő hatalmas energia
miatt  az  összes többi dolog felett állnak, és ezek látszódnak a legjobban.
Ha  a  jövőbe  nézünk,  a lehetőségek területére, akkor a szimbolizmusnak az
aktuális eseményekkel alkotott zavarba ejtő keverékét fogjuk látni.

   Ezt a jövőkép-szimbolizmust a fő vallások hit-rendszerei okozzák. Emberek
milliói  évezredeken  keresztül  hittek  jóslatok bizonyos formáiban. Akár a
Biblia  Jelenések Könyvéről van szó, akár Nostradamus írásairól. Ezek az ősi
jóslatok sűrűn át vannak szőve szimbolizmussal. A szimbolizmus meghatározza,
hogy hogyan álmodnak és gondolkoznak az emberek a jövővel kapcsolatban. Ez a
szimbolizmus  viszont  az  Akashi  felvételekben  (tekercseken)  a  jövőbeli
események  szimbolikus  ábrázolásaként  jelenik  meg.  A  szimbolizmus  nagy
segítség az Akashi felvételek "olvasása" közben.

   Az  akashi  tekercsek indexként is használhatók. Például, a kicsit később
leírt  referencia a "Háború Kutyái" könnyen érhető egy jelenlegi háborúként.
A  Kaszás  a halál és a pusztulás egyetemes jelképe. Tehát, ha ilyen típusú,
jövőbeli  események  iránt érdeklődünk, akkor a háborúnak erre a szimbolikus
bejegyzésére kell hangolódnunk, azután a kategóriában megkeresni a múlt és a
jelen  háborúit.  Az álomfejtésen kívül nagy segítség lehet némi történelmi,
földrajzi,  vallásos szimbolika-béli, és háborús vezetőket és államvezetőket
illető ismeret.

   Például,  a  lejjebb  leírt  jövő-látomásban,  ha  ismertem  volna azt az
embert,  aki  az  ott  látott  tömeghez  szónokolt,  és felismertem volna az
országot,  akkor  egy  pontos  jóslatot adhattam volna, ahelyett hogy utólag
legyek bölcs.

   Beléptem az Akashi tekercsek tudatállapotába. Nagy tömegű szimbolizmussal
találtam  szembe  magamat.  Egyszerre négy dimenzióban láttam. A tudatom ezt
nem    igazán    akarta    elfogadni.    Háborúkat,    szerencsétlenségeket,
földrengéseket,      vulkánkitöréseket,      repülőgép-szerencsétlenségeket,
gyilkosságokat, stb. láttam, nagyon zavarba ejtő és depresszív élmény volt.

   Ám a látott szimbólumok egy kis darabkáját felismertem, és erre hangoltam
magamat.  A  Kaszást láttam a Háború Kutyáit pórázon tartva, amely kutyákról
több próféta is írt. Ezek a kutyák félelmetes vadállatok voltak, mészárlásra
kész  állkapcsokkal. Ez a csuklyás alak tartotta őket ellenőrzése alatt, egy
gonosz  koponyával  az  arca  helyén,  egy kaszát hordozva. Amint figyeltem,
elszabadította a kutyákat, ezzel egy közelgő háborút jelezve.

   Erre  a  helyszínre  hangolva magamat, az egész fölött lebegve, éreztem a
napsütést  és  az  alattam  elterülő  város  illatát. Egy embert láttam, két
hatalmas  kard  alatt  egy  emelvényen  beszélni, több ezer emberhez intézve
szuggesszív  szavait.  Az egyik kard egy keresztes lovag kardjává változott.
Az  ember  Szaddám  Husszein  volt,  a  helyszín pedig Bagdad, az ismeretlen
katona  sírjánál.  Ezt hat hónappal az Öbölháború kitörése előtt láttam. Nem
tudtam  hogy  ki  ez az ember és hol is jártam, amíg nem láttam az egészet a
televízióban.

   Az  Akashi  felvételeket  lapozgatva olyan, mintha egy végtelen, mentális
fotóalbumot  nézegetnénk.  Félelmetes  mennyiségű látvány és hang bombázza a
látogatót, amelyek a múltból, a jelenből és a lehetséges jövőből származnak.
Ezek  közül  a  tekercsek  közül  ki  kell egyet választani, ráhangolódni és
megnézni. Ekkor az adott tekercset "végigéljük", mintha nézőként ott lennénk
a helyszínen.

   Az   Akashi   tekercsek   lekérdezése   egyedül   is  történhet,  ha  van
gyakorlatunk,  de  ez  általában  inkább  egy  gyakorlott  lény segítségével
történik,  aki  a  létezés egy magasabb szintjéről származik. Ez olyan, mint
egy  telepatikus idegenvezetés. A hatalmas információmennyiséget kiszűrik az
embernek, és a kívánt tekercset érthető formában lejátssza a... könyvtáros.

   Néhány  ember  azt  állítja,  hogy  az  Akashi  felvételek  közé érve egy
könyvtárat  talált ott, valódi könyvekkel. A múlt, jelen és jövő mint szöveg
jelentkeztek   a  könyvekben.  Néhányan  azt  is  állítják,  elolvastak  egy
felvételt, azután beléptek a felvételbe, és első kézből megtapasztalták azt.

   Ezek  mind  igaznak  tűnnek  az  Akashi  tekercsekkel  kapcsolatban. Ezek
könyvtáros  által  vezetett  látogatások,  ahol  az Akashi felvételek valami
ismerős, könnyen megérthető és elfogadható dologként kerülnek bemutatásra.


                             A mentális dimenzió

   Ez  egy látványos dimenzió! Hang-folyamok, a szivárvány színeiben pulzáló
fényekkel  körülölelve.  A  gondolatok  fények  és hangok kaleidoszkópjaként
jelennek  meg. Az inspiráció kristályosan csillogó ege alatt mész az ötletek
mezején.  Ha  belépünk  ebbe  a  világba,  ne is próbáljuk racionalizálni és
elfogadni, különben megőrülünk, mert ez az emberi megértés határain túl van.
Csak fogadjuk el, hagyjuk sodorni magunkat, és élvezzük!

   Ez  lehet  az  a  dimenzió,  úgy  hiszem,  amit  a  vikingek  az  Asgardi
"Szivárvány Híd"-nak neveztek. Komolyan olyan érzés, mintha egy szivárványon
sétálnánk  felfelé  egy  csodálatos  szép világba, ahol bizonyára az istenek
laknak.

   Létezzünk  itt  a csodálatos szépségben. Hagyjuk elszabadulni a gyermeket
magunkban,   hogy  játsszon  ebben  a  csodaországban.  Minden  valósnak  és
szilárdnak    tűnik.   Az   idő   még   jobban   eltorzul   itt,   mint   az
asztráldimenzióban, a valóság pedig kaleidoszkopikus.


                            A buddhikus dimenzió

   Ez  egy meleg, absztrakt világ, tökéletes békével és végtelen szeretettel
telítve.  Ez  a színtiszta Fehér dimenziója. Nincs itt más érzékelés, mint a
csillogó  Fehérség  látványa. Ebben a dimenzióban nagyon gyorsan lemondunk a
tudatos  gondolatokról  és  az  egyéniségünkről/egyediségünkről.  Sokáig nem
tudunk  gondolkodni,  ha  belépünk  ide,  és  nem is érzünk erre késztetést.
Ellenállhatatlan  kényszer  vonz  minket  a  csöndes nyugalomba. Olyan, mint
elveszni egy nagy halom meleg, tiszta gyapjúban. Ebben a világban megszűnünk
egyénnek  lenni,  és AZ EGYNEK A RÉSZÉvé válunk. Szintén megszűnünk férfinak
vagy  nőnek  lenni.  Bizonyos  értelemben  ez  olyan,  mint a visszatérés az
anyaméhbe.  Végtelen  szerető  melegségtől,  megértéstől,  megbocsátástól és
megbékéléstől, MEG-BÉ-KÉ-LÉS-TŐL vagyunk körülvéve és átitatódva.

   Az idő itt elveszti az értelmét. Ha egyszer belépünk ebbe a világba, soha
többé  nem  akarjuk  elhagyni már. És nem is tudjuk elhagyni, egészen addig,
amíg  a  fizikai testünk nem hív és von minket vissza. Ez a lélek megnyugvó-
és pihenőhelye.


                             Az Atmikus dimenzió

   Ez  a dimenzió lehet a szellemvilág. Itt várnak a lelkek azokra, akiket a
földi   életük  során  szerettek.  Ez  a  gyülekezés  és  találkozás  boldog
helyszíne. Ez az a hely, ahol a lelkek újraegyesülése történik.

   A  Fény  ebben  a  világban a legtisztább, legfényesebb ezüst, fényesebb,
mint  az  ívhegesztés  villanása.  Olyan  fényes,  hogy  lehetetlennek tűnik
ránézni,  de  emellett  és  mindennek  ellenére,  ez  egy  gyengéd  és  puha
fényesség.  Ez  az  isteni  szeretet  fénye.  Az  emberek  itt  olyanok mint
amilyenek  a  valós világban voltak, a leggyönyörűbb formájukban. Gyönyörűen
ragyognak,  a  legfényesebb  szeretettől  körülvéve,  a boldogság és gyönyör
elképzelhetetlen.  Az  atmoszféra  elektromos és életteli, ugyanakkor mélyen
spirituális.  Ebben  a  világban  ÉREZNI  lehet  Isten,  mint kézzelfogható,
mindent átitató hatalom jelenlétét.

   A  kommunikáció  itt magas szintű telepatikus kép-átvitel útján történik,
élénk  és  valós  képekkel  történik,  a beszédet és a gondolkodást teljesen
feleslegessé  teszi.  Az  idő  itt  megáll.  A  valóság sokkal szilárdabb és
valóságosabb, mint a normál valóságban. Ehhez hasonlítva a fizikai világ egy
fáradt, apatikus álom, félhalott emberekkel.

   Egész  életemben  csak  négyszer  léptem ebbe a dimenzióba. Mindahányszor
megtettem,   a   legmélyebb   tudatosság-emeléses  meditációból,  az  összes
csakrámmal  nyitva  és  teljesen  aktívvá  téve őket sikerült. Szintén extra
korona-csakra  aktivitást  tapasztaltam.  Ez  olyan érzés volt, mintha ujjak
ezrei   vibrálnának   a  fejem  tetején  körbe  a  hajvonal  felett,  mélyen
masszírozva a fejemet.

   Ezzel a négy alkalommal az energiaszint látszólag lehetetlen magasságokra
emelkedett  bennem,  magával  víve  a  lelkemet és tudatomat. Ennek a mélyen
misztikus  tapasztalatnak  a  csúcspontján egy hangmagasságában folyamatosan
emelkedő,  hosszú,  tiszta és csupasz zenei hangot hallottam. Ezt a hangot a
lényem  belső  magjában,  a  szívemben hallottam, amint hív engem és magához
von.

   Erre  a  hangra  koncentráltam.  Az  erőmnek  és energiámnak minden egyes
grammjával  erre  a  hangra koncentráltam a tudatomat, és erre projektáltam.
Elszakadva  a  fizikai  testemtől  egyenesen ebbe a dimenzióba projektáltam.
Olyan  volt,  mint  egy  nehéz.  súlyos függönyön átlépve, áttörve egy másik
világba  kerülni.  Az  egész  tapasztalat  folyamán végig tudatában vagyok a
fizikai testemnek, a kettősségnek.

   Csodálkozással nézek magamra. a fény olyan ezüst és fényes, hogy mélyen a
lelkembe  ég,  és  érzem  hogy  ez egy éltető, gyógyító érintés a belsőmben.
Előttem  áll régen halott kisfiam. Nyolc éves volt, mikor itt hagyott engem,
és  most  éppúgy  néz  ki  mint amikor elment. Boldogan figyelt, csillogó és
fényes  szemmel.  Magamhoz öleltem és örömkönnyekben törtem ki. Mögé néztem,
és csomó embert láttam, akik mind rám vártak. Barátok és családtagok voltak,
akiket  életem  során  eddig  szerettem és elveszítettem. Sok olyan ember is
volt  ott,  akiket  nem  ismertem.  Azzal együtt ők is ismerősnek tűntek, és
mindegyikőjük  iránt  szeretetet  éreztem.  Tapsoltak  és felugráltak, amint
megláttak és üdvözöltek engem. Örömkönnyek, ölelések, csókok voltak ott...

   Mögéjük  tekintve  egy  természetes  szikla amfiteátrumot láttam. A talaj
sima szikla, és egy hegygerinc felé emelkedik, néhány száz méterre odébb, és
felénk  kanyarodik.  Ennek  a  hegygerincnek  a  tetején az Angyalok. Éppúgy
néznek  ki,  amint  Michaelangelo lefestette őket. Hihetetlenül szépek, nagy
Fehér tollú szárnyakkal, göndör Arany hajjal és Alabástrom bőrükkel. Hosszúm
szikrázó arany harsonákat fújtak, a magas, tiszta hang innen jött.

   Ellépve  a  tömegtől,  a  nyílt  tér felé mentem. Az angyalokra néztem és
integettem  nekik.  A  hang kezdett elhalni amint ezt tettem, és az Angyalok
leengedték   a  harsonájukat.  Egy  végtelen  másodpercig  csöndben  álltam,
körülnéztem.  Utána minden elhalványult, ahogyan csúsztam, zuhantam vissza a
fizikai testembe. Sírtam. Sosem akartam volna visszajönni.


                                    Halál

   Amikor  végleg  elhagyjuk  fizikai testünket, énszerintem a következő fog
történni:

   Az  első  néhány  napban  egy  valósidejű  projekción  esünk túl, közel a
fizikai  valóság dimenziójához, egészen addig, amíg az éteri erőforrásunk ki
nem   fogy.   Utána   a   második   halálon   esünk   túl,  és  belépünk  az
Asztráldimenzióba.  Ott  megszabadulunk  minden  vágyunktól,  mivel  képesek
leszünk  mindent  megtenni,  amit  valaha  is  akartunk. Ezt a tudatalattink
hatalmas  létrehozó  erejével  tehetjük  majd  meg.  Itt ezeket a vágyainkat
teljesen kiélhetjük, amíg észre nem vesszük, hogy csak illúziók voltak.

   Ezután  levetjük  az  asztrális testünket és a mentális dimenzióba lépünk
be.  Itt  pereg  le  előttünk az életünk, megvizsgálhatunk minden történést,
érzést,  gondolatot.  Ezek az emlékek, érzések és gondolatok hozzáadódnak az
Akashi  Tekercsek  anyagához,  ami  a  teljes  emberi  lét összes, a fizikai
világból származó tapasztalatának a felvétele.

   Levetve  a  mentális  testünket,  belépünk  a  Buddhikus  dimenzióba. Itt
maradunk  egy  időtlen(nek  tűnő)  pihenés  erejéig, pihenünk, megbocsátunk,
megbékélünk,  és:  megértjük  az ÉN-t. Ebben a világban begyógyulnak a belső
sebeink,  és  a  lelkünket átjárja az isteni szeretet. A lelkünk még egyszer
teljes egész és tökéletes lesz.

   Ekkor  levetjük a buddhikus testet, és belépünk az Atmikus világba. Itt a
szeretteink  isteni  jelenlététől  körülvéve  várunk. Azután, egy nap, a lét
következő  szintjére  kerülünk,  ahol az élet nagy rejtélye fog lelepleződni
előttünk.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2022
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.