ROBERT BRUCE
(rsb@tower.net.au)
http://www.tower.net.au/~rsb.
A S Z T R Á L P R O J E K C I Ó I I.
(Testen Kívüli Élmények II.)
(fordította: Houdek Zoltán)
(zoltan.houdek@idom.hu)
(Szándékos) Testen Kívüli Élmények és az Asztrál-projekció II.
2. rész
Kilépés
Miután a fizikai test elaludt, az asztrális test mindig a fizikai világba
kerül, vetítődik ki. Amikor az energia-test kitágul, megnyílik, az asztrális
test szabadon lebeg, és éppen a fizikai test felett van, az kitágult
energia-test általi befolyás mezején belül. Ezen a mezőn belül, amit drót
vagy kábel (az Ezüst Szál) aktivitási térnek is nevezünk, az asztrális test
közel marad a fizikai világhoz, mivel az éteri anyag mezejében van.
Tudatos asztrálprojekció közben úgy tűnhet, hogy közvetlenül az asztrál-
szintre projektáltunk. DE a kezdetnél mindig van egy átmeneti fázis, ahol
egy, a fizikai világhoz közeli asztrális formában létezünk. Ez, a bármely
projekciónál meglevő, kezdeti állapot kimaradhat a tudatból, ha a projekció
pillanatában kihagy az emlékezetünk. A test körüli terület, a Szál
aktivitási körén belül, éteri anyaggal van feltöltve, és ezen a területen
belül az asztráltest valós időben, a fizikai világhoz közel van tartva.
Éteri anyag
Az éteri anyag a bármely élő szervezet által létrehozott életerő-
szubsztancia ("anyag, lényeg"), amely egyszerűen azáltal jön létre, hogy az
adott szervezet ÉL. Ez egy olyan anyag, amely fizikai és az asztrális test
között van valahol, részben fizikai és részben asztrális. Ennek az anyaga
valahol a fizikai ANYAG és az ENERGIA közötti dolog, és hasonló a közeli
"unokatestvéréhez", az ektoplazmához.
Az éteri anyaggal tudományos kutatások is foglalkoznak. Kórházban
haldokló emberek ágyát érzékeny és pontos mérlegre helyezték, és EEG
valamint EKG gépekre kapcsolták őket. Minden esetben, a halál beálltának
pontos pillanatában egy hirtelen súlycsökkenés következettbe, körülbelül egy
negyed unciának megfelelő mértékben. (1 uncia = 28,35g). Ezt a halál
pillanatában az asztrális testbe vezetett nagy mennyiségű éteri anyag
okozza. Ez hasonló ahhoz, amikor a halál közeli élmény során az éteri anyag
az asztráltestbe kerül. Ez a hirtelen, nagymennyiségű éteri anyag - átvitel
a halál folyamatának a kezdete.
Ektoplazma
Az ektoplazmát hasonló módon tanulmányozzák. Materializációs médiumokat
pontos és érzékeny mérlegekre ültettek, ezután megkérték, hogy hozzanak
létre ektoplazmát egy másik hasonlóan pontos és érzékeny mérlegre. A
médiumokon olyan mértékű súlycsökkenést tapasztaltak, amennyivel nőtt a
létrehozott ektoplazma súlya. Amikor a médium eltűntette az ektoplazmát,
ugyanolyan ütemben nyerte vissza azt a súlyt. Az ektoplazmát a csakrák
hozzák létre. A médium fizikai tömegéből hoznak ilyenkor létre másik
anyagot, ektoplazmát.
Dimenziók közötti manifesztáció
Bármely nem-fizikai, vagy nem-inkarnálódott entitás, beleértve az
asztráltestet, annak érdekében hogy valós időben, a fizikai világhoz közel
funkcionálhasson, éteri anyagot kell hogy tartalmazzon. Éteri anyag nélkül a
nem-fizikai entitások (lények) visszahalványulnak a saját dimenziójukba,
ahonnan erednek. Az éteri anyag csak a fizikai világ élő "lakos"aitól
származhat.
Energiaáramlás
Az ismert "Ezüst Szál" több, mint ami csak összekötné a két testet. Ez
egy valódi köldökzsinór, ami információt és energiát szállít a fizikai és az
"árnyék"-testek között. Bizonyos projektorok látják, mások pedig nem. Néha a
köldöktől, néha a homloktól ered. Az eredete általában a csakra-aktivitástól
függ. Amelyik csakra a legerősebb, a legaktívabb, az ellenőrzi az árnyék-
testek felé történő energiaáramlást. Ezenkívül számít, hogy mit hisz erről
maga a projekciót végző személy, és persze a tudatalatti elme kreativitása
is. A szál általában ott jelenik meg, ahol azt feltűnni várjuk, a
tudatalatti szerint.
Amint az asztráltest belép az asztráldimenzióba, kell hogy legyen egy jó
asztrális-energia-forrása a csakrák felől, annak érdekében, hogy azzal a
dimenzióval szoros kapcsolatban lehessen. A tiszta asztrál-memória
(emlékezés az ott történtekre) nagyban függ a rendelkezésre álló energiától.
Az asztráltest természetes környezete az asztráldimenzió. Nem fog az onnan
eltűnni pusztán az energia hiánya miatt, mint ahogy a fizikai test sem tűnik
át más dimenzióba, pusztán azért mert valaki nem pihent vagy evett eleget.
Ettől csak egyszerűen gyenge lesz, és nem tud ott "tevékenykedni".
Ami ebből következik: Az asztrális elmének elég energiájának kell lenni
ahhoz, hogy erős, élénk és színes emlékeket adjon. Ezeknek az asztrális
emlékeknek elég erőseknek kell lenniük ahhoz, hogy a fizikai agyban kellő
méretű "gyűrődést" hozzanak létre, és így a fizikai elme fel tudja őket
idézni ébredés után.
Például, ha nem alszunk napokig, fáradtak és apatikusak leszünk, és a
valósággal való "kölcsönhatásaink" gyengék és hatástalanok lesznek. Ha
megnézünk egy filmet ebben az állapotban, akkor csak pár emléket fogunk
tudni felidézni róla a későbbiekben. Csak töredékeket. De, ha a filmet
kipihenten, frissen és energiával telve nézzük meg, akkor teljesen átéljük
és élvezzük, és kristálytiszták lesznek róla az emlékeink.
Ez hasonló ahhoz, ami egy alacsony energiájú asztrálutazás során
történik. Az asztráltestnek energiahiánya van, és nincs elég benyomása az
utazásról. Ez okozza, hogy az emlékei nem lesznek dominánsak, amikor
visszatér a fizikai testbe. Amint korábban is említettem, éles, színes és
élénk emlékeknek kell lenniük ahhoz, hogy az agy emlékezhessen ezekre.
A csakrák használata
A csakrák teljes kifejlesztése, és az ellenőrzésük megtanulása éveket
vehet igénybe, a természetes képességeinktől függően. Mindenesetre ez nem
gátolhat minket abban, hogy nagyon alapvető, egyszerű módon (máris)
használhassuk őket az OOBE-k és tiszta álmok elérésére, már a fejlesztés
nagyon korai szakaszában. Az energia-emelés és csakra-stimuláció rendkívül
egyszerű és könnyen végezhető gyakorlatok. A megemelt energia automatikusan
az asztráltestbe fog áramlani, a projekciót megelőzően és azalatt is végig.
Az energia-emelésnek és a csakrákon átáramló energia ellenőrzésének a
megtanulása által az álmaink, tiszta álmaink és OOBE tapasztalataink meg
fognak változni. Élénkebbek lesznek és felejthetetlen élményeket adnak. Ez
bizonyos módon egy második élettel ajándékoz meg bennünket, gazdag,
élvezhető tapasztalatokkal, amikből tanulhatunk, és általuk növekedhetünk.
Magasabb szintek és azok átmeneti zónái
A lét hét szintjének általánosan elfogadott nevei, az alacsonyabbtól a
magasabb felé, a következők: Fizikai, Asztrális, Mentális, Buddhikus,
Atmikus, Anupadaka és Adi. Ezek a magasabb szintek hasonlóak az asztrális
dimenzióhoz, de a tudatnak sokkal magasabb szintjével bírnak, és teljesen
különállnak attól. A különböző szintek között köztes, átmeneti zónák vannak.
A különböző dimenziókra és azok átmeneti zónáira jó analógia Föld
légköre. Ha a levegőt vesszük az asztrális dimenziónak, akkor a
sztratoszféra lenne az átmeneti zóna, és az űrben lévő vákuum a mentális
dimenzió. Egy egyszerű repülőgéppel repülhetünk a légkörben. Ez az
asztráltest. A sztratoszférába eljuthatunk egy nagyon erős sugárhajtású
géppel, de egy űrhajóra (a mentális testre) van szükség hogy az űrben
utazhassunk. Ez megmagyarázza, hogy miért van szükség egy más árnyék-testre
ahhoz, hogy a létnek ezekre a különböző síkjaira utazhassunk.
Az asztráltest beléphet az asztráldimenzió feletti és alatti átmeneti
zónákba, ha megfelelő típusú energiát tartalmaz. Pl. a fizikai és asztrális
szint közötti átmeneti zónában való létezéshez az asztrális testnek éteri
energiával kell bírnia. Az asztrális/mentális szint közötti létezéshez
mentális energiára van szükség.
Magasabb szintű projekció
A csakrák feletti megfelelő ellenőrzéssel elegendő energia termelhető
ezekhez a magasabb szintekhez. A megfelelő típusú energia létrehozása az
ahhoz tartozó szintre fogja emelni a tudatunkat, és energiával tölti fel a
megfelelő árnyék-testet. Ez általában a tudat-emelő meditáció és a csakrákon
végzett, megfelelően fejlett energia-gyakorlatok segítségével érhető el. A
tudatunk ekkor meg fogja tapasztalni a létezésnek azt a szintjét. Ha elég
energia áll rendelkezésre, és a körülmények megfelelőek, az adott személy az
árny-testét egyenesen annak a természetes dimenziójába tudja vetíteni.
A végző személy gyakorlatától és személyes adottságaitól függően, ha egy
testet energiával tölt fel és projektál, ugyanez lehetséges az annál
alacsonyabb szintű test(ek)kel is, Az asztráltest magában foglalja a többi
árny-testet is, és egy projekció folyamán ki tudja vetíteni a mentális
testet a mentális dimenzióba, és így tovább. Ez néha többszörös emlékezést
eredményezhet egyazon projekcióval kapcsolatban. Az általános szabály az,
hogy amelyik árny-test a legnagyobb energiát tartalmazta, annak lesznek a
legerősebb emlékei. Ezekre fog emlékezni az illető, ébredés után.
Az asztrális dimenziónál magasabb szintekre történő projektálás magas
szintű gyakorlatot igényel. Profinak kell hozzá lenni az energia-emeléses és
csakra-ellemnőrző gyakorlatokban egyaránt, de ez elérhető. Én eddig az
Asztrális, Mentális, Buddhikus és Atmikus létezési szintekre projektáltam.
Általános hiedelem, hogy emberi lény nem tud az Asztrális, Mentális és
Buddhikus szinteknél magasabbra jutni, nem képes elérni az Adi és Anupadaka
szinteket.
Ezek a szintek is el vannak nevezve és körül vannak írva, tehát valakinek
már kellett ott járnia, különben ismeretlenek lennének. Ha felismerjük az
elme igazi természetét, megérthetjük, hogy nincsenek határok. Valaha olyat
is állítottak, hogy a hangsebességet nem lehet túllépni...
Mellesleg: Ezek a dimenziók nincsenek kitáblázva, hogy "Isten Hozott az
Asztráldimenzióban!', vagy "Mentális Dimenzió, figyelem!". Azokat a
szinteket, ahol jártam, az elfogadott neveiken említve fogom leírni.
Az Asztrális Dimenzió
Ez egy különös, feje tetején álló világ, amilyet Alice talált
Csodaországban. Minden objektívnek, valósnak tűnik, de közben mégis
cseppfolyós és változékony. Minden megtalálható itt, szexuális energiával
csordultig töltött elemi szintektől kezdve gyönyörű, lelki harmóniával
telített helyekig. Az idő itt torzul és kitágul. Az Asztrálvilágban töltött
egy óra csak pár perc a valós (fizikai) világban. A valós világhoz képest ez
sokkal gyorsabban vibrál, olyan, mintha egy videofilmet húszszoros gyorsítás
mellett néznénk, de ez itt fel sem tűnik.
Az asztrális álom-tengerek közötti mozgás a projektorok számára elég
nehéz, van akinek sikerül, van akinek nem. Nagy gyakorlatot igényel az előre
eltervezett asztrálutazás megtétele.
Végtelen számú valóság, sík, képzelet és álomsík van ebben a dimenzióban.
Amint említettem, ezek rétegződnek, és a megfelelő gondolatok síkjaiban
rakódnak le. Alvás közben, vagy tiszta álom során a tudatalatti létrehoz
nekünk egy saját álom-tengert, a személyes álomszínházunkkal. Amikor tudatra
ébredünk egy álom alatt, ellenőrzésünk alá vonjuk azt. Ez az ellenőrzés az
erős tudatalattitól kerül átvételre. Annak erős ellenőrzése nélkül a
személyre szabott álom, képzelet meg fog változni. Az asztrál egyéb
területeire fogunk kerülni, és a valóság amiben vagyunk, egyéb valóságokkal
fog keveredni.
Az asztráldimenzióba történő tudatos projekció során annak bármely
részébe mehetünk, és elutazhatunk különböző valóságokba, más álomsíkokra,
vagy több ilyen keverékét tapasztalhatjuk meg. Erre különböző technikák
vannak, de ezek mindegyike valamiféleképpen a tudatalatti "átverésére"
alapul. Némelyik projektor a kezét figyeli, amint olvad, mások körbe-körbe
pörögnek hogy felcserélődjön a jobb- és baloldal. Ezek a módszerek mind a
tudatalattit csapják be, tévesztik meg, és így jutnak az asztrálsíkra.
Nagyon nehéz körülírni azt, hogy mi a módja a szintek közötti mozgásnak,
igazából ezt próbálkozások alapján lehet megtudni, saját hibánkból tanulva,
próba-szerencse alapon. Meg kell tanulni a tudatalattinkkal bánni, hogy
miként csapjuk be bizonyos eredmény elérése céljából.
Elképzelt Valóságba történő projekció
Itt egy egyszerű megbízható, saját magam által kifejlesztett módszer a
saját személyes képzeletvilágunk megteremtésére. Szerezzünk egy kellemes
helyet ábrázoló posztert, fényes és napos helyről szólót. Minél nagyobb
annál jobb, de a normál poszter-méret is megteszi. Akasszuk a szoba falára
ahol a projekciót fogjuk végezni, vagy egy szomszédos szoba falára. Egy kis
spotlámpát irányítsunk a képre, a fő világítás legyen leoltva (spotlámpa
helyett egy éjjeliszekrényen használatos lámpa is jó lesz, ha irányítható a
fénye).
Belépés a képzeletvilágba:
Projekció közben mozogjunk a kép felé, üresen tartva elménket (azaz ne
gondoljunk semmi másra). Arra se gondoljunk hogy mit is csinálunk valójában,
csak figyeljük erősen a képet és mozogjunk annak az irányába. Amint elérjük
azt, a tudatalattinkat becsapjuk ezzel, és az kénytelen lesz egy, az ahhoz a
poszterhez hasonlatos asztrál-valóságot teremteni. Csak mozogjunk a
poszterhez, majd a poszterbe. Ebben a világban minden pontosan olyan lesz,
mint a valóságban. Normális, három dimenziós valóságnak fog tűnni, pontos
másolatnak, a fizikai valóságtól megkülönböztethetetlennek.
A képzeletvilág személyre szabása:
Vágjunk ki és ragasszuk oda olyan tárgyak/személyek képét, amelyeket
szeretnénk, ha ott lenne velünk a képzeletvilágban, amikor belépünk oda. Ne
egyszerűen odaragasszunk egy egész képet; ollóval vágjuk körbe az alakot.
Próbáljunk olyan képeket keresni, amelyek a poszter képéhez mérten
arányosak. Ha egy ember képét vágjuk ki és tesszük oda, legyen élő vagy már
halott, a tudatalattink annak a személynek egy gondolati formáját fogja ott
létrehozni. Ez kiváló módszer arra, hogy az eltávozottakkal kommunikáljunk.
Szellemekkel történő kommunikáció
Elképzelésem szerint a tudatalatti létrehozza ezt a gondolati formát az
adott személyről. Ez az alak a tudatalatti emlékei alapján "animálható"
teljes részletes tökéletességgel. De ha a szeretet is jelen van, akkor ennek
az eltávozott személynek a lelke abba a formába "lesz vonva", és
lehetőségünk nyílik az illetővel beszélgetni.
Az Akashi felvételek
Ez az asztrális és mentális dimenzió közötti átmeneti zónában található,
részben asztrális, részben mentális, és bizonyos módon kiterjed az összes
szintre. Ezek a felvételek tartalmazzák az összes, valaha történt eseményt,
gondolatot, mit egy hatalmas, mentális emlékezet, képeskönyv. A felvételek a
múlt és a jelen eseményeit és gondolatait tartalmazzák. Kicsit olyan is ez,
mint a jövőbe látás. Ahhoz hogy valami értelme legyen a felvételeknek, egy
kis álomfejtési gyakorlat kifejezetten segít.
Ha az Akashi felvételekhez utazunk, a legnagyobb energia által körülvett
eseményeket fogjuk látni. Éppen ezért a háborúk, természeti csapások és
szerencsétlenségek a legjobban láthatóak. Az őket körülvevő hatalmas energia
miatt az összes többi dolog felett állnak, és ezek látszódnak a legjobban.
Ha a jövőbe nézünk, a lehetőségek területére, akkor a szimbolizmusnak az
aktuális eseményekkel alkotott zavarba ejtő keverékét fogjuk látni.
Ezt a jövőkép-szimbolizmust a fő vallások hit-rendszerei okozzák. Emberek
milliói évezredeken keresztül hittek jóslatok bizonyos formáiban. Akár a
Biblia Jelenések Könyvéről van szó, akár Nostradamus írásairól. Ezek az ősi
jóslatok sűrűn át vannak szőve szimbolizmussal. A szimbolizmus meghatározza,
hogy hogyan álmodnak és gondolkoznak az emberek a jövővel kapcsolatban. Ez a
szimbolizmus viszont az Akashi felvételekben (tekercseken) a jövőbeli
események szimbolikus ábrázolásaként jelenik meg. A szimbolizmus nagy
segítség az Akashi felvételek "olvasása" közben.
Az akashi tekercsek indexként is használhatók. Például, a kicsit később
leírt referencia a "Háború Kutyái" könnyen érhető egy jelenlegi háborúként.
A Kaszás a halál és a pusztulás egyetemes jelképe. Tehát, ha ilyen típusú,
jövőbeli események iránt érdeklődünk, akkor a háborúnak erre a szimbolikus
bejegyzésére kell hangolódnunk, azután a kategóriában megkeresni a múlt és a
jelen háborúit. Az álomfejtésen kívül nagy segítség lehet némi történelmi,
földrajzi, vallásos szimbolika-béli, és háborús vezetőket és államvezetőket
illető ismeret.
Például, a lejjebb leírt jövő-látomásban, ha ismertem volna azt az
embert, aki az ott látott tömeghez szónokolt, és felismertem volna az
országot, akkor egy pontos jóslatot adhattam volna, ahelyett hogy utólag
legyek bölcs.
Beléptem az Akashi tekercsek tudatállapotába. Nagy tömegű szimbolizmussal
találtam szembe magamat. Egyszerre négy dimenzióban láttam. A tudatom ezt
nem igazán akarta elfogadni. Háborúkat, szerencsétlenségeket,
földrengéseket, vulkánkitöréseket, repülőgép-szerencsétlenségeket,
gyilkosságokat, stb. láttam, nagyon zavarba ejtő és depresszív élmény volt.
Ám a látott szimbólumok egy kis darabkáját felismertem, és erre hangoltam
magamat. A Kaszást láttam a Háború Kutyáit pórázon tartva, amely kutyákról
több próféta is írt. Ezek a kutyák félelmetes vadállatok voltak, mészárlásra
kész állkapcsokkal. Ez a csuklyás alak tartotta őket ellenőrzése alatt, egy
gonosz koponyával az arca helyén, egy kaszát hordozva. Amint figyeltem,
elszabadította a kutyákat, ezzel egy közelgő háborút jelezve.
Erre a helyszínre hangolva magamat, az egész fölött lebegve, éreztem a
napsütést és az alattam elterülő város illatát. Egy embert láttam, két
hatalmas kard alatt egy emelvényen beszélni, több ezer emberhez intézve
szuggesszív szavait. Az egyik kard egy keresztes lovag kardjává változott.
Az ember Szaddám Husszein volt, a helyszín pedig Bagdad, az ismeretlen
katona sírjánál. Ezt hat hónappal az Öbölháború kitörése előtt láttam. Nem
tudtam hogy ki ez az ember és hol is jártam, amíg nem láttam az egészet a
televízióban.
Az Akashi felvételeket lapozgatva olyan, mintha egy végtelen, mentális
fotóalbumot nézegetnénk. Félelmetes mennyiségű látvány és hang bombázza a
látogatót, amelyek a múltból, a jelenből és a lehetséges jövőből származnak.
Ezek közül a tekercsek közül ki kell egyet választani, ráhangolódni és
megnézni. Ekkor az adott tekercset "végigéljük", mintha nézőként ott lennénk
a helyszínen.
Az Akashi tekercsek lekérdezése egyedül is történhet, ha van
gyakorlatunk, de ez általában inkább egy gyakorlott lény segítségével
történik, aki a létezés egy magasabb szintjéről származik. Ez olyan, mint
egy telepatikus idegenvezetés. A hatalmas információmennyiséget kiszűrik az
embernek, és a kívánt tekercset érthető formában lejátssza a... könyvtáros.
Néhány ember azt állítja, hogy az Akashi felvételek közé érve egy
könyvtárat talált ott, valódi könyvekkel. A múlt, jelen és jövő mint szöveg
jelentkeztek a könyvekben. Néhányan azt is állítják, elolvastak egy
felvételt, azután beléptek a felvételbe, és első kézből megtapasztalták azt.
Ezek mind igaznak tűnnek az Akashi tekercsekkel kapcsolatban. Ezek
könyvtáros által vezetett látogatások, ahol az Akashi felvételek valami
ismerős, könnyen megérthető és elfogadható dologként kerülnek bemutatásra.
A mentális dimenzió
Ez egy látványos dimenzió! Hang-folyamok, a szivárvány színeiben pulzáló
fényekkel körülölelve. A gondolatok fények és hangok kaleidoszkópjaként
jelennek meg. Az inspiráció kristályosan csillogó ege alatt mész az ötletek
mezején. Ha belépünk ebbe a világba, ne is próbáljuk racionalizálni és
elfogadni, különben megőrülünk, mert ez az emberi megértés határain túl van.
Csak fogadjuk el, hagyjuk sodorni magunkat, és élvezzük!
Ez lehet az a dimenzió, úgy hiszem, amit a vikingek az Asgardi
"Szivárvány Híd"-nak neveztek. Komolyan olyan érzés, mintha egy szivárványon
sétálnánk felfelé egy csodálatos szép világba, ahol bizonyára az istenek
laknak.
Létezzünk itt a csodálatos szépségben. Hagyjuk elszabadulni a gyermeket
magunkban, hogy játsszon ebben a csodaországban. Minden valósnak és
szilárdnak tűnik. Az idő még jobban eltorzul itt, mint az
asztráldimenzióban, a valóság pedig kaleidoszkopikus.
A buddhikus dimenzió
Ez egy meleg, absztrakt világ, tökéletes békével és végtelen szeretettel
telítve. Ez a színtiszta Fehér dimenziója. Nincs itt más érzékelés, mint a
csillogó Fehérség látványa. Ebben a dimenzióban nagyon gyorsan lemondunk a
tudatos gondolatokról és az egyéniségünkről/egyediségünkről. Sokáig nem
tudunk gondolkodni, ha belépünk ide, és nem is érzünk erre késztetést.
Ellenállhatatlan kényszer vonz minket a csöndes nyugalomba. Olyan, mint
elveszni egy nagy halom meleg, tiszta gyapjúban. Ebben a világban megszűnünk
egyénnek lenni, és AZ EGYNEK A RÉSZÉvé válunk. Szintén megszűnünk férfinak
vagy nőnek lenni. Bizonyos értelemben ez olyan, mint a visszatérés az
anyaméhbe. Végtelen szerető melegségtől, megértéstől, megbocsátástól és
megbékéléstől, MEG-BÉ-KÉ-LÉS-TŐL vagyunk körülvéve és átitatódva.
Az idő itt elveszti az értelmét. Ha egyszer belépünk ebbe a világba, soha
többé nem akarjuk elhagyni már. És nem is tudjuk elhagyni, egészen addig,
amíg a fizikai testünk nem hív és von minket vissza. Ez a lélek megnyugvó-
és pihenőhelye.
Az Atmikus dimenzió
Ez a dimenzió lehet a szellemvilág. Itt várnak a lelkek azokra, akiket a
földi életük során szerettek. Ez a gyülekezés és találkozás boldog
helyszíne. Ez az a hely, ahol a lelkek újraegyesülése történik.
A Fény ebben a világban a legtisztább, legfényesebb ezüst, fényesebb,
mint az ívhegesztés villanása. Olyan fényes, hogy lehetetlennek tűnik
ránézni, de emellett és mindennek ellenére, ez egy gyengéd és puha
fényesség. Ez az isteni szeretet fénye. Az emberek itt olyanok mint
amilyenek a valós világban voltak, a leggyönyörűbb formájukban. Gyönyörűen
ragyognak, a legfényesebb szeretettől körülvéve, a boldogság és gyönyör
elképzelhetetlen. Az atmoszféra elektromos és életteli, ugyanakkor mélyen
spirituális. Ebben a világban ÉREZNI lehet Isten, mint kézzelfogható,
mindent átitató hatalom jelenlétét.
A kommunikáció itt magas szintű telepatikus kép-átvitel útján történik,
élénk és valós képekkel történik, a beszédet és a gondolkodást teljesen
feleslegessé teszi. Az idő itt megáll. A valóság sokkal szilárdabb és
valóságosabb, mint a normál valóságban. Ehhez hasonlítva a fizikai világ egy
fáradt, apatikus álom, félhalott emberekkel.
Egész életemben csak négyszer léptem ebbe a dimenzióba. Mindahányszor
megtettem, a legmélyebb tudatosság-emeléses meditációból, az összes
csakrámmal nyitva és teljesen aktívvá téve őket sikerült. Szintén extra
korona-csakra aktivitást tapasztaltam. Ez olyan érzés volt, mintha ujjak
ezrei vibrálnának a fejem tetején körbe a hajvonal felett, mélyen
masszírozva a fejemet.
Ezzel a négy alkalommal az energiaszint látszólag lehetetlen magasságokra
emelkedett bennem, magával víve a lelkemet és tudatomat. Ennek a mélyen
misztikus tapasztalatnak a csúcspontján egy hangmagasságában folyamatosan
emelkedő, hosszú, tiszta és csupasz zenei hangot hallottam. Ezt a hangot a
lényem belső magjában, a szívemben hallottam, amint hív engem és magához
von.
Erre a hangra koncentráltam. Az erőmnek és energiámnak minden egyes
grammjával erre a hangra koncentráltam a tudatomat, és erre projektáltam.
Elszakadva a fizikai testemtől egyenesen ebbe a dimenzióba projektáltam.
Olyan volt, mint egy nehéz. súlyos függönyön átlépve, áttörve egy másik
világba kerülni. Az egész tapasztalat folyamán végig tudatában vagyok a
fizikai testemnek, a kettősségnek.
Csodálkozással nézek magamra. a fény olyan ezüst és fényes, hogy mélyen a
lelkembe ég, és érzem hogy ez egy éltető, gyógyító érintés a belsőmben.
Előttem áll régen halott kisfiam. Nyolc éves volt, mikor itt hagyott engem,
és most éppúgy néz ki mint amikor elment. Boldogan figyelt, csillogó és
fényes szemmel. Magamhoz öleltem és örömkönnyekben törtem ki. Mögé néztem,
és csomó embert láttam, akik mind rám vártak. Barátok és családtagok voltak,
akiket életem során eddig szerettem és elveszítettem. Sok olyan ember is
volt ott, akiket nem ismertem. Azzal együtt ők is ismerősnek tűntek, és
mindegyikőjük iránt szeretetet éreztem. Tapsoltak és felugráltak, amint
megláttak és üdvözöltek engem. Örömkönnyek, ölelések, csókok voltak ott...
Mögéjük tekintve egy természetes szikla amfiteátrumot láttam. A talaj
sima szikla, és egy hegygerinc felé emelkedik, néhány száz méterre odébb, és
felénk kanyarodik. Ennek a hegygerincnek a tetején az Angyalok. Éppúgy
néznek ki, amint Michaelangelo lefestette őket. Hihetetlenül szépek, nagy
Fehér tollú szárnyakkal, göndör Arany hajjal és Alabástrom bőrükkel. Hosszúm
szikrázó arany harsonákat fújtak, a magas, tiszta hang innen jött.
Ellépve a tömegtől, a nyílt tér felé mentem. Az angyalokra néztem és
integettem nekik. A hang kezdett elhalni amint ezt tettem, és az Angyalok
leengedték a harsonájukat. Egy végtelen másodpercig csöndben álltam,
körülnéztem. Utána minden elhalványult, ahogyan csúsztam, zuhantam vissza a
fizikai testembe. Sírtam. Sosem akartam volna visszajönni.
Halál
Amikor végleg elhagyjuk fizikai testünket, énszerintem a következő fog
történni:
Az első néhány napban egy valósidejű projekción esünk túl, közel a
fizikai valóság dimenziójához, egészen addig, amíg az éteri erőforrásunk ki
nem fogy. Utána a második halálon esünk túl, és belépünk az
Asztráldimenzióba. Ott megszabadulunk minden vágyunktól, mivel képesek
leszünk mindent megtenni, amit valaha is akartunk. Ezt a tudatalattink
hatalmas létrehozó erejével tehetjük majd meg. Itt ezeket a vágyainkat
teljesen kiélhetjük, amíg észre nem vesszük, hogy csak illúziók voltak.
Ezután levetjük az asztrális testünket és a mentális dimenzióba lépünk
be. Itt pereg le előttünk az életünk, megvizsgálhatunk minden történést,
érzést, gondolatot. Ezek az emlékek, érzések és gondolatok hozzáadódnak az
Akashi Tekercsek anyagához, ami a teljes emberi lét összes, a fizikai
világból származó tapasztalatának a felvétele.
Levetve a mentális testünket, belépünk a Buddhikus dimenzióba. Itt
maradunk egy időtlen(nek tűnő) pihenés erejéig, pihenünk, megbocsátunk,
megbékélünk, és: megértjük az ÉN-t. Ebben a világban begyógyulnak a belső
sebeink, és a lelkünket átjárja az isteni szeretet. A lelkünk még egyszer
teljes egész és tökéletes lesz.
Ekkor levetjük a buddhikus testet, és belépünk az Atmikus világba. Itt a
szeretteink isteni jelenlététől körülvéve várunk. Azután, egy nap, a lét
következő szintjére kerülünk, ahol az élet nagy rejtélye fog lelepleződni
előttünk.