Dimenzió #17

Antigravitációban

(irodalom, sci-fi, csillagászat, paratudomány)

                                ROBERT BRUCE
                             (rsb@tower.net.au)
                        http://www.tower.net.au/~rsb.


                   A S Z T R Á L P R O J E K C I Ó   I I.
                        (Testen Kívüli Élmények II.)


                         (fordította: Houdek Zoltán)
                           (zoltan.houdek@idom.hu)

       (Szándékos) Testen Kívüli Élmények és az Asztrál-projekció II.

                                   1. rész

   Ez  a  kötet  az előző kiadvány teljes mértékben újraírt és felülvizsgált
változata,  amelynek  készítése  során  tekintetbe  vettem  az  azóta kapott
visszajelzéseket  és hozzáfűzéseket. Saját projektori tapasztalataim alapján
megpróbáltam  megoldani  az embereknek az AP-val kapcsolatosan leggyakrabban
jelentkező,  alapvető  problémáit. Ily módon ez egy interaktív munkává vált,
amelyet   a   sok,  e-mail-ben  kapott,  építő  jellegű  visszajelzésnek  és
tapasztalatnak köszönhetek, amelyeket a munkám inspirált az interneten.

   Az  asztrális  dimenziónak  és  a  projekciónak  számtalan  megközelítése
létezik,  amelyek  elég  bonyolultak.  Legtöbbjük  félreérthető, és össze is
zavarhat  bennünket. Ez a cikksorozat megpróbálja megvilágítani ezt a témát,
és  remélhetőleg megmagyarázni ezt az egészet. A teóriák és következtetések,
amelyeket  itt  közreadok,  nagyrészt  a  saját  projekciós tapasztalatomból
származnak.  Ennek  a  kiadványnak a célja a téma jobb megértetése, valamint
egyszerűbb  és  sokkal  hatékonyabb  projekciós  technikák megismertetése az
olvasóval.  Az  itt tárgyalt elképzelések, ötletek és technikák folyamatosan
fejlődnek, így az újabb és újabb felfedezések folytán mindig változhatnak.


                          Mi az asztrális dimenzió?

   Az  asztrális  a fizikaihoz legközelebb "eső" dimenzió. Úgy borítja be és
hatja  át  az  egész  világot (Földet), mint egy hatalmas gondolati (tudat-)
háló(zat), felfogva és magában tartva minden gondolatot. Ennek a tartalmát a
világ  elméinek  közös  tudata  hozza  létre. Az összes gondolatot, emléket,
fantáziát  és  álmot  tartalmazza,  amit  a  világ  élő  teremtményei  eddig
létrehoztak.  A gondolatoknak ez a tengere rétegekre, síkokra oszlik, amiket
asztrális síkoknak, asztrálvilágoknak vagy asztrális valóságoknak nevezünk.

   Az  asztrális dimenzió asztrális anyagból jön létre, és találóan írhatjuk
le  gondolati  anyagként.  Ez  a  gondolatokra nagyon érzékeny, és bármilyen
formába  vagy  alakba  önthető.  Ezek a kreációk olyan tökéletesek lehetnek,
hogy nem lehet őket megkülönböztetni a valóságtól.

   Ez   legkönnyebben   egy,   az   asztrális   anyag,  és  az  előhívatlan,
nagysebességű  film  közé vont párhuzammal magyarázható meg. Amikor a filmet
fénynek  tesszük  ki,  amely  fényt  a  kamera  lencséje fókuszálja, akkor a
valóság  tökéletes  képmása  azonnal  beleég  a  filmbe,  a fénynek a filmre
gyakorolt  kémiai  hatása  miatt.  Amikor  az asztrális anyagot kitesszük az
elmének  a  gondolatok által fókuszált hatásának, az asztrális anyag azonnal
megformálja  a  valóság  pontos  képét,  az  asztrális anyag és a gondolatok
kölcsönhatása  következtében.  Az  asztrális dimenzió bármely kreációjának a
minősége, pontossága nagyban függ az azt létrehozó elme erejétől.


                                    Álmok

   A  tudatalatti  a következőképpen hozza létre az álmokat: alvás közben az
asztrális  dimenzióba  érkezünk. A tudatalatti itt bármilye "forgatókönyvet"
létrehozhat.  Ez  a  módja  annak,  ahogy  a  tudatalatti  elme  megoldja  a
problémákat,  és  ahogyan  a  tudatos  elmével kommunikál. Komplex gondolati
formák  forgatókönyveinek egymásutánját hozza létre, és az asztrális anyagba
(síkba)  vetíti  őket, ahol azok "szilárddá" válnak. A tudatos elme ekkor az
álom-állapotban   "végigéli",   megtapasztalja  ezeket  az  ott  létrehozott
történéseket.  Ily  módon  ez  olyan,  mint  amikor  egy  filmvetítő  gép (a
tudatalatti elme) vetít képet a filmvászonra (azaz az asztrális dimenzióba).


                        Gondolati (elképzelt) formák

   Minden,  a  valós világban megjelenő új tárgy, objektum bizonyos idő után
asszimilálódik  az  asztrális dimenzióba. Ilyenkor annak a gondolati formája
először  az  asztrálvilágnak  a  legalacsonyabb  szintű  részében jön létre,
abban, amelyik a legközelebb áll a valós világhoz, és az idő múlásával egyre
inkább állandó lesz. Amint a többi gondolati formával is így van, minél több
figyelem fordul felé, annál gyorsabban növekszik.

   Minél magasabbra kerülünk az asztrális dimenzióban (azaz minél messzebb a
valós  vagy  fizikai világtól), annál kevesebb gondolati formát találunk úgy
és  olyannak, ahogyan azt itt a valós világban ismerjük. A fizikai dolgoknak
nagyon  sokáig  kell  hatással  lenni  rá,  ahhoz  hogy  formát öltsenek, és
megtalálhatók legyenek az asztrálvilágban.

   Próbált  már valaha egy idegen házban sötétben közlekedni? Igen, mindenbe
beleütközött.  De  ilyenkor amint otthonossá válunk abban a házban, a minket
körülvevő  formáknak  egy  képzeletbeli  képe  alakul ki bennünk, és így már
könnyebben tájékozódunk sötétben is. Minél több időt töltünk ebben a házban,
annál  erősebb  lesz  ez  a  képzeletbeli  kép.  Ez  hasonló  ahhoz, amint a
gondolati formák növekednek a többi (asztrális) dimenzióban.

   A  gondolati  formák  fejlődése  visszafelé  is hasonlóan működik. Ha egy
objektum  nagyon hosszú időn keresztül állandó helyen volt, akkor egy tartós
gondolati   formává   alakult  az  asztrálvilágban.  Ha  ezt  az  objektumot
elmozdítjuk  vagy elpusztítjuk, akkor annak a gondolati formája még továbbra
is  megmarad. Ily módon pl. az asztrálvilágban olyan bútorokat találhatunk a
lakásban,  amelyek  igazából  nincsenek ott, keveredve a sajátjainkkal. Ez a
régebbi  dolgok  megmaradt  gondolati formái miatt lehetségesek, amelyek pl.
előző  bérlőké  voltak,  stb., és még évekkel azután is a helyükön maradnak,
hogy az "eredetijük" elmozdult onnan.

   A  gondolati  formák  nem  követik  a  mozgásban a "valós párjukat". Újak
kezdenek  fejlődni  ott,  ahová az objektumot mozdítottuk, és a régiek pedig
folyamatosan  elhalványulnak.  Minél tovább van egy objektum állandó helyen,
annál  erősebb  gondolati  forma  lesz  a  helyén  az asztrálvilágban. Ez az
épületekre,   építményekre,   geológiai   tereptárgyakra  szintén  érvényes.
Projektálhatunk  egy  parkba,  és ott akár találhatunk olyan házat, patakot,
dombot,  ami igazából nincs ott. Ezek valószínűleg léteztek a múltban. Minél
magasabbra  mozgunk  az  asztrálsíkok  között,  annál  régebbiek a gondolati
formák, és annál távolabbi geológiai időben érezhetjük magunkat.

   Egy gondolati forma növekedésének az üteme nagyban függ az arra fordított
figyelemtől.  Például  egy  milliók által szeretett, ismert, megtekintett és
gondolatban  gyakran  felidézett  festmény sokkal erősebb gondolati formával
bír,   valószínűleg,   mint   az  az  egyszerű  festmény,  ami  valakinek  a
hálószobájában függ, és csak kevesek látják. Az asztrálvilágban tapaszalható
gondolati  formák  száma  attól  függ,  hogy  milyen  közel  vagyunk a valós
világhoz.  Ha  nagyon  közel  vagyunk,  mint  például egy valós idejű testen
kívüli  élmény  során, akkor valószínűleg csak nagyon keveset (ha egyáltalán
egyet  is)  fogunk  látni.  A  valós idejű testen kívüli élmény során nem is
igazán  az  asztrálvilágban, hanem az asztrál- és a fizikai dimenzió közötti
átmeneti zónában létezünk.


                           Látás az asztráltérben

   A  fizikai testünk körülbelül 220 fokos szögben lát (a periférás látással
együtt).  Tehát  csak előrefelé látunk, de hátra, lefelé, fölfelé ugyanabban
az   időpillanatban   nem.  Az  asztráltestünkben  TÖBB  mint  360  fokos  a
látókörünk,  és  egyszerre  látunk  minden  irányban.  Ez  a szferikus látás
(gömblátás).  Az  AP  során  a  szokás hatalma alatt állva, csak egy irányba
figyelünk,  arra,  amerre  (szerintünk  éppen)  az "előre" van. Ettől még az
összes  többi  irány látványa is ott van, ugyanabban az időbe, csak éppen az
agyunk nem tudja ezeket egyidejűleg feldolgozni. Ez az agyba az egész életen
keresztül  berögződött,  frontális  látás  szokása  ellen  való. A gömblátás
olyan,  mintha  egy többirányba látó szemünk lenne, amely egyidejűleg lát az
összes irányba!

   Az  asztráltestben  nincsenek fizikai szerveink, mint amilyen pl. a szem.
Ilyenkor  a  tudatnak egy, a semmiben lebegő, kivetített, nem-fizikai pontja
vagyunk.  Ilyenkor a gravitáció sem hat ránk, sem más fizikai törvény. Ebben
az  állapotban  nincs  le  és  fel,  jobbra és balra, elöl és hátul. Csak az
életünk  során  belénk  rögződött  látásmód  az, ami ezt a perspektívát ránk
akarja erőltetni az AP során.

   Fontos   a   gömblátás   megértése,   ha  hatásosan  akarunk  működni  az
asztrálvilágban. Ez főleg akkor van így, amikor valós időben projektálunk, a
valós  világhoz  közeli  síkra. A gömblátás miatt gyakran úgy tűnhet, mintha
tükörkép-világban  találnánk  magunkat,  vagy  a valóságnak egy megfordított
másolatában.  Ezt  saját  magunk  okozzuk,  amikor  elveszítjük  az  eredeti
nézőpontunkat a projekció során.

   A  projekció  során  egy ponton bármikor dezorientáltakká válhatunk, és a
normálistól  eltérő nézőpontban találjuk magunkat, amikor gondolkodás nélkül
megfordulunk,  vagy  fejjel  lefelé  fordulunk. Ez megfordítja a természetes
jobb  és  baloldalt, fel és le irányokat. Arra készteti a tudatalattit, hogy
megfordítsa a képet, hogy a normál tudat rendesen működhessen.

   Mivel az asztrálvilágban nincs fizikai test, nem szükséges megfordulni ha
hátra   akarunk   nézni.   Egyszerűen   csak   a   nézőpontot   változtatjuk
"hátrafelé"-re.  Ez,  ha  mozgás nélkül történik, akkor a tükörkép-effektust
okozza.   A  következő  ábra  illusztrálja  ezt  a  megfordított  nézőpontot
(megfordulás nélkül). Vegyük észre, hogy a jobb és bal nem cserélődik fel.

   
                             jobb     |     bal
                     (A) <------------+------------> (B)
                             jobb     |     bal

   Tehát, amint a nézőpontunk (A)ról (B)re változik (illetve a nézési irány)
megfordulás  nélkül,  a  jobb  és baloldal nem cserélődik fel. Ez készteti a
tudatalatti  elmét,  hogy  kreatív erejét felhasználva kijavítsa a látványt,
vagy annak egy részét, azzal, hogy megfordítja azt. Ez könnyebb, és kevesebb
gondot  okoz  a  tudatalattinak,  mintha  el  kellene  fogadnia  a két oldal
(örökös) felcserélődését.

   Hasonló  hatást lehet elérni, ha lefekszünk és a fejünk fölé nézünk, vagy
pedig  fejen állunk, és megpróbáljuk a tárgyak jobb és bal oldalát megfogni.
Ez  egy kis zavart okozhat a jobb és a bal megítélésében, tehát tudatosan ki
kell  gondolni, hogy melyik melyik oldal is ebben a megfordított helyzetben.
Ez  az  enyhe  kis zavar elég a tudatalattinak ahhoz, hogy valami könnyebben
elfogadhatót kreáljon inkább.

   A  gömblátás  megérthető,  de  attól  még  zavarba ejthet az AP során, ha
előáll az oldalak felcserélődése. Inkább számításba kell venni, mint küzdeni
ellene.  Ilyenkor  el  kell  fogadni  a tükörképet, és egyszerűen a tárgyak,
objektumok  elhelyezkedése  alapján  tájékozódni, nem pedig a saját jobb- és
baloldaról való beidegződéseink alapján.

   Az  AP  során  minden  amit  látunk,  az  elme  által kerül felfogásra. A
tudatalatti   számára   könnyű   dolog   az  AP  folyamán  megcsavarni  vagy
megfordítani  a  valós világnak a tudatos érzékét, akár részben, akár teljes
egészében.

   Megjegyzés: a megfordított nézőpont jelensége nagyon gyakran megtörténhet
               bármely projekciónk során.


                              Vizualizációs erő

   A  tudatalatti elme SOKKAL nagyobb vizualizációs erővel rendelkezik, mint
a  tudatos  elme.  Ez  körülbelül olyan, mint egy szuperszámítógép egy játék
számológéphez  képest.  Az  asztrális  dimenzióban,  tudatos  projekció vagy
"tiszta  álom"  során,  amikor  a  tudatos  elme figyel, ez a különbség nagy
zavarodottságot  okozhat.  A  tudatalatti végig ott bujkál a felszín alatt a
projekció   folyamán.   Az   egész   kreatív   erő   próbál   kitörni,  hogy
létrehozhasson,  és  amint  tudja,  meg  is teszi ezt. A kreatív erőnek ez a
különbsége  (a  tudatos  tudatalatti  elme között), kombinálva az egész élet
alatt  megszokott  egyirányú  nézéssel  az  oka  az  Alice  Csodaországban -
effektusnak. Hadd magyarázzam meg...

   Vegyük ezeket:

   1. A tudatalatti elme hihetetlen kreatív ereje
   2. A tudatos elme gyenge kreativitása
   3. Az asztrális sík érzékenysége a gondolatok iránt
   4. Gömblátás
   5. Jobb és baloldal érzékelésének felcserélődése.

   És kész is a totális zűrzavar receptje.


                      Az Alice Csodaországban-effektus

   Kivetítjük   az  asztráltestünket,  és  körbenézünk  a  szobában.  Minden
normálisnak  tűnik,  ám  hirtelen  észre  vesszük,  hogy az ajtó rossz falon
van...  Hogyan?  Nézelődés  közben  ezt  az  ajtót  hátsó  nézetben  láttuk,
felcserélve az agy természetes jobb- és baloldali perspektíváját. Az agy ezt
nem  tudja  feldolgozni, a (ez eddig megszokott) frontális látásmód miatt. A
bútorok, ajtók, ablakok helye normális, de hátsó nézetben ez megváltozik. Ez
készteti a tudatalattit, hogy létrehozzon egy ajtót ott, ahol - azt gondolja
-  annak  lennie kell. Amikor ránézünk, igazinak tűnik, noha nem kellene ott
lennie.  És  ha egyszer létre lett hozva, ott is marad, mivel az agy számára
feldolgozhatatlan  lenne  ha  eltűnne.  Szilárd,  igazi  ajtók  végül is nem
szoktak csak úgy eltűnni a semmiben a szemünk előtt.

   Amikor  az  ajtó  rendes  helye  felé  fordulunk,  az  ott  is van, ahogy
rendesen.  Ilyenkor  két, három, vagy akár több ajtónk is lehet egy helyett.
Ha  a  valódi ajtón megyünk át, a ház többi része, remélhetőleg, olyan lesz,
amilyennek  lennie  kell. De ha az egyik "képzelt" ajtón lépünk át, akkor az
elménk  tudni  fogja  hogy  az  nem igazi ajtó, és nem nyílhat a ház bármely
valódi  részébe, tudja hogy nem lenne szabad ott lennie. Ha kinyitjuk ezt az
ajtót,  valami  mást  fogunk  ott találni. Általában egy nem létező folyosót
vagy  átjárót,  ami  a  ház  egyéb  olyan  részeibe  vezet, amik szintén nem
léteznek.

   Innentől  kezdve,  ha  ezen  az ajtón átlépünk, a Csodaországban találjuk
magunkat,   ahol   minden  lehetséges,  csak  nem  túl  valószínű.  Ilyenkor
gyakorlatilag  a  valóságban  nem  létező  de most létező ajtón keresztül az
asztráldimenzióba   léptünk   be.  Ha  a  tudatalatti  elkezdett  létrehozni
dolgokat, onnantól már nem is fogja abbahagyni. Erre azért van szükség, hogy
a tudatos elme elfogadhassa azt az abnormális helyzetet, amibe került. Ennek
a  kreativitásnak  egy  bizonyos  szintjénél a tudatalatti elveszíti azt (az
állapotot),  és  az asztrálvilág más részeibe kezd utazni. Az AP-nek ennél a
pontjánál  a  valóság teljesen elvész, és helyette az asztráldimenzióba megy
át az egész.

   Az  Alice-hatás  többféle  módon  is  bekövetkezhet  az AP során, a fenti
leírás  csak  egy  példa.  Az AP-t végző személyek gyakran jelentették, hogy
egyszerűen elvesztik fölötte az ellenőrzésüket, tárgyak tűnnek fel, majd el,
és  egyáltalán,  minden  nagyon  furcsa  lesz.  Ezt alapvetően a tudatalatti
hatalmas  létrehozó  ereje  okozza,  amely  ilyenkor  működésbe  lép. Elkezd
tárgyakat  létrehozni  és eltűntetni, majd az asztráldimenzió más területére
visz,  és  egyáltalán,  mindent  megnehezít  szegény  (AP-t  végző)  személy
számára.

   A  fenti  probléma elkerülése érdekében: koncentráljunk arra amit teszünk
az  AP  során,  ne  hagyjuk  hogy  gondolataink  elkalandozzanak. Az irányok
felcserélődésének  problémája  a  minimálisra  csökkenthető,  ha  mindig  az
"előre"   irányra  koncentrálunk,  egyszerre  csak  egy  irányba  figyelünk.
Megforduláskor  szépen  körbe kell fordulni a figyelmünkkel, nem pedig egyik
pillanatról  a  másikra  a  hátsó nézetre váltani. Az asztrálvilág jó hely a
nyugalomra, ha komoly terveink vannak.

   A  tudatalatti  hatalmas  létrehozó  ereje, persze, kihasználható. Nagyon
értékes eszköz, ha tudjuk, hogyan használjuk fel azt. Ezt a 3. részben fogom
körvonalazni,  "Virtuális  valóság projekció" cím alatt, ahol leírom, hogyan
hozzunk létre saját személyes asztrális valóságot.


                                Olvadó kezek

   Amikor  az  asztráltestet  kivetítjük,  közel a valós (fizikai) világhoz,
testünk,  mint  olyan,  nincs.  De,  mivel  a  tudatos  elme  ezt  nem tudná
feldolgozni,  így  létrehoz  nekünk egyet, az éteri (fizikai) test gondolati
formáját.  Ha  elkezdjük  egy  testrészünket, pl. a kezünket figyelni, észre
vesszük  hogy  nagyon  gyorsan  "elolvad". Sápadtnak és különösnek tűnik, és
néhány másodperc múlva az ujjak elkezdenek "olvadni", mint a hó egy eldobott
fáklya  alatt.  Sápadt  kinövésekké  fogynak,  majd  a  karok  is olvadásnak
indulnak.   Ez  az  olvadási  hatás  általában  csak  akkor  mutatkozik,  ha
elszántan, szándékosan figyelünk egy testrészt, vagy létrehozunk valamit.

   A  testrészek  ily  módon  történő  figyelmes  vizsgálata a tudatos elmét
használja,  ami,  mivel  gyenge  a létrehozó képessége, nem tudja túl sokáig
egyben tartani az összetett formákat. Ez okozza az olvadási hatást. Ha az AP
során  mégis, átmenetileg a testünkre terelődne a figyelmünk, ez az olvadási
hatás nem jelentkezik.


                   Létrehozott gondolati forma objektumok

   Az  AP  folyamán a tudatos elménkkel hozhatunk létre tárgyakat. Ezeknek a
gondolati   formáknak,   létrehozott  tárgyaknak  a  tartóssága  a  kreációs
energiánktól,  képességünktől függ. Attól is függ, hogy mekkora erőfeszítést
áldoztunk a létrehozásra.

   A   fentebb   leírt   olvadási  jelenség  mutatkozik  bármely,  tudatosan
létrehozott tárggyal kapcsolatban. Például, ha létrehozunk egy kardot, amint
elképzeljük,  meg  fog  jelenni a kezünkben, egy rövid időre. Ezután éppúgy,
ahogy  a  kézzel  történt, el is olvad majd. Ha koncentrálunk rá, meg tudjuk
tartani a saját alakjában, de amint gyengül a koncentrálás, úgy gyengül maga
a kreáció is. Ez hasonló a valós világban végzett vizualizációhoz. Nehéz, és
koncentrálni  kell,  ahhoz,  hogy a lelki szemeink előtt valami megjelenjen.
Amint a koncentrálás gyengül, úgy halványodik/változik el a képzelt látvány.
Ez  jól  mutatja  a  tudatos  és  a tudatalatti elme vizualizációs képessége
közötti hatalmas különbséget.

   Hogy  tartós  gondolati  formát  hozzunk  létre,  ahhoz  be kell csapni a
tudatalattit. Ezzel a témában, mélyebben, később foglalkozom.


                        Hogyan történik a projekció?

   Alvás  közben,  az  "éteri  test"  vagy  más néven energiatest (a fizikai
testünk  maga) töltődik. Kitágul és megnyílik, hogy magába szívja és tárolja
az  energiát.  Az  energiatest  normális  körülmények  között ezt csak alvás
közben  tudja megtenni. Amikor megnyílt(ak), a csakrák folyatják az energiát
az   energia-testbe,   éteri   anyag  formájában.  A  feltöltődés  alatt  az
asztráltest  különválik,  és az asztrálvilágba "utazik", ahol álmokat hozhat
létre és tapasztalhat meg.

   Ha  ez  az  elkülönülés  tudatosan  történik,  vagy  utána  öntudatunkhoz
(magunkhoz)  térünk, akkor bizonyos ellenőrzésünk lesz felette. Ekkor ez egy
testen kívüli élmény, asztrálprojekció vagy tiszta álom.


       A  testen  kívüli élmény, az asztrálprojekció és a tiszta álom
                           közötti fő különbségek

                           A testen kívüli élmény

   A  testen  kívüli  élmény (továbbiakban OOBE azaz Out Of Body Experience)
egy  valós  idejű  projekció,  közel a valós világhoz. Gyakran jelentkezik a
halálközeli  élmény  részeként.  Ez  akkor következik be, ha egy személy egy
bizonyos  trauma (autóbaleset, sebesülés, szívroham, szülés) következtében a
testén  kívülre  kerül.  Az  OOBEn  keresztülmenő  (vagy  azt végző) személy
tudatában  van,  valós  időben  követi  a  fizikai testét körülvevő világot.
Például  beszélgetéseket, történéseket. A testbe való visszatérés után sokan
ezek   közül  a  személyek  közül  pontosan  leírták  a  beszélgetéseket  és
eseményeket.

   Megjegyzés:  Az  OOBE picivel különbözik az asztrálprojekciótól és tiszta
                álomtól,  ez  a  különbség  pedig  a  valós  idejű, objektív
                megfigyelés.  Ezt  az  asztráltest  okozza,  amely nagy adag
                éteri  anyagot  tartalmaz,  amely  közel  tartja  a  fizikai
                világhoz.

   A valós idejű OOBEt két fő oka lehet.

   1.  Az  illető  személy  közel  áll  a halálhoz, vagy ezt hiszi, amelynek
       következtében  nagy  adag  éteri anyag vezetődik át az asztráltestbe,
       felkészülésként a halál folyamatára

   2.  Az  illető személynek aktívak a csakrái, és ugyanazt csinálják. Éteri
       anyagot   vezetnek   az   asztráltestbe.   A  csakra-aktivitás  lehet
       veleszületett vagy begyakorlott, tanult tulajdonság.

   Megjegyzés:  Lehetséges  a tudatos projekció közben OOBE elérése, ha elég
                éteri  anyagot  generálnak  a  csakrák.  Egy  OOBE  során  a
                valóságot  igaziként  fogjuk  fel  (valósnak),  az idő pedig
                "normális" (azaz valós idejű).

   Gyakorlatilag,  amikor  a  valós  világba  történő valós idejű projekciót
végzünk,  mint  egy  OOBE,  ez  a  projekció  valójában  a  fizikai-  és  az
asztráldimenzió   közötti   határ-,   átmeneti  sávot  célozza  meg.  Ha  az
asztráltest elég éteri anyagot tartalmaz, akkor csak kicsit tud a valóságtól
elrugaszkodni.  Ez  azt jelenti, hogy a projekció valós idejű lesz, és olyan
közel  történik  a  fizikai valósághoz/világhoz, hogy megkülönböztethetetlen
lesz attól.

   Megjegyzés:  Ezt  sokszor  kipróbáltam,  valós időben kivetítve magamat a
                környezetembe  (pl.  utcára, útfelbontásokhoz, balesetekhez,
                stb.),     majd     visszatérés    után    ellenőriztem    a
                megfigyeléseimet.

   Nagyon  erős  akadályai  vannak a fizikai világba történő, tudatos, valós
idejű  projekciónak,  OOBEnek. Ezek közül egy a generált és az asztráltestbe
vezetett  éteri anyag mennyisége. Ez a valós idejű projekció (OOBE) idejét a
csakra- fejlettség és - ellenőrzés fokának megfelelően határolja be.


                          Az asztrálprojekció (AP)

   Ez  az,  amikor  az  asztráltestet  az asztráldimenzióba vetítjük, ahol a
dolgok  eléggé  különböznek  a  valós  világban megszokottól. Az idő nagyban
torzulhat.  Pl.  egy  óra  az  asztráldimenzióban lehet hogy csak pár perc a
fizikai  valóságban,  attól  függően,  hogy  az  asztrálvilág  mely részében
vagyunk. A valóság "folyékony" és változékony.


                       A "tiszta álom" ("Lucid Dream")

   Erről  akkor  van  szó, amikor egy személy teljes mértékben tudatában van
annak,  hogy  éppen  egy  álmot  álmodik.  Akár bizonyosfajta ellenőrzés alá
vonhatja  az álmot, akár asztrálprojekcióvá alakíthatja ezt a tapasztalatot.
A tiszta álom sokkal inkább hasonló az AP-hoz mint az OOBE-hez, mivel az idő
itt is torzul.


                            AP vagy tiszta álom?

   Sok személynek, azok közül akik projekciót végeznek, kihagy az emlékezete
a testből való tudatos kilépés előtt, és az asztrálvilágban térnek magukhoz.
Az  asztráltest  elkülönülése  után  térnek  a  tudatukhoz,  amikor  már  az
asztrálvilágban  vannak.  Ha elveszítjük a tudatunkat a kilépés alatt, akkor
gyakorlatilag tiszta álomról, nem pedig AP-ról van szó.

   A  projekciónak  mind  a három, fent leírt módja közeli kapcsolatban van,
pl.  mind  a háromnak a során elkülönül az asztráltest a fizikai testtől, és
egy, a fizikai testtől külön álló valóságot tapasztalunk meg.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2022
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.