Dimenzió #17

Antigravitációban

(irodalom, sci-fi, csillagászat, paratudomány)

                                ROBERT BRUCE
                             (rsb@tower.net.au)
                        http://www.tower.net.au/~rsb.

                    A S Z T R Á L P R O J E K C I Ó   I.

                         (fordította: Houdek Zoltán)
                           (zoltan.houdek@idom.hu)


                                   1. rész

   Ez  az  első  része annak a cikksorozatnak, amely az asztrál-világot és a
projekciós folyamatot mutatja be.

   Ne  feledjük ennek a változatnak az olvasása közben, hogy ez volt az első
írói próbálkozásom, így ennek az írása közben tanultam meg magát az írást.

   Életem  nagy  részében  az  asztrális  síkot tanulmányoztam, az asztrális
formámban.  Megkíséreltem  - óvatos megfigyelések és kritikai gondolkodásmód
útján - megérteni, és - remélem - megvilágítani azt.

   Kivétel   nélkül   mindenki  elhagyja  saját  testét  alacsony  energiájú
kivetítés   ("projekció")  formájában,  amikor  alszik.  Ezt  alvás  közbeni
projekciónak nevezem. Az asztráltest néhány inch-re (1 inch = 2,54 cm) lebeg
a  fizikai test fölött, akár egy madzagon tartott luftballon. A fizikai test
alvási  pozícióját  veszi  fel, és ennél messzebbre nem távolodik. Amikor az
asztráltest   elkülönült,   onnantól  képes  álmokat  létrehozni.  Ez  az  a
természetes  alvási/álmodási folyamat, amelyet mindannyian ismerünk. Ezalatt
a  világmindenség (Föld) kollektív (álom-)tudatában vagyunk. Ez az "álom-tó"
rétegekre        osztható.       A       személyiségünknek       megfelelően
(spirituálisan/morálisan/stb.   fejlett   valaki),   olyan   szintre  fogunk
megérkezni,  amihez  leginkább  közel  érezzük  magunkat. Ezeket a szinteket
köznyelven  "sík"oknak  nevezzük,  vagy köztes síkoknak. Ezzel a párhuzammal
csak  az  az  egy baj van, hogy amikor az egész koncepció lényegét próbáljuk
felfogni, teljesen összezavar.

   Hogyha   öntudatunkra   ébredünk   alvás  közben,  és  az  fölött  valami
ellenőrzéshez is jutunk, mint az ún. "tiszta álom" közben, akkor mozoghatunk
a  szintek  között.  Habár  van  egyfajta  ellenőrzésünk  ilyenkor a szintek
megválasztásában,  de  az igazi valós lét szintjére nem tudunk kerülni ezzel
az  asztrális  tudattal.  Az álom-sík vagy asztrálsík összevissza, minden-a-
feje-tetején  világában  találjuk magunkat, ahol minden lehetséges, de semmi
sem valószínű illetve elfogadható.

   Amikor  az  asztrális énünk "teljesen tudatos" kivetítését végezzük akkor
az  a  valós  világba  történik,  nem pedig valami asztrálvilágba. Ez hosszú
ideig félreérésre adott okot. Amit legtöbben asztrálkivetítésnek hisznek, az
valójában "tiszta álom", ami teljesen mást takar.

   Sok   szerző   állítja,   hogy   minden   éjjel  a  világban  bolyongunk,
asztrálprojekció  (AP) segítségével. Ez egyszerűen nem így van. Az asztrális
valónkban a világ elég magányosnak tűnik, alig találkozunk másokkal, azok is
inkább  csak a projekció és a létrehozás köztes állapotában vannak. Ez akkor
történik  meg,  amikor  elveszítjük  az  ellenőrzésünket  egy tudatos testen
kívüli  élmény során. Ezt Alice Csodaországban - effektusnak nevezem. Ez egy
hathatós akadály a nem megfelelően gyakorlott elme számára.

   Az  asztrális  formánkban  egy  hihetetlenül  erős  "teremtő" képességgel
rendelkezünk,  amit  általában álmok létrehozására használunk fel. A fizikai
világ  bilincseitől megszabadulva egész világot teremthetünk, és gyakran meg
is  tesszük.  Ez  a  kreatív képesség a probléma, és ez az oka sok, az APval
kapcsolatos félreértésnek.

   Az  AP  során  ugyanolyan  természetes  akadállyal  találkozunk,  mint  a
pszichikai  képességek  bármely  más  formájában.  Az Alice-effektus a valós
világba történő projekció időtartamát legtöbb esetben pár percre korlátozza,
kivéve  akkor,  ha  a gondolat- és energiaszintjeink fölött erős kontrollunk
van.  Ha  nem  volna ilyen akadály - gondoljunk csak bele -, emberek milliói
röpködnének  a  világon egész nap, nem lenne magánélet, nem lennének titkok.
Ez egy boldogtalan világ lenne, amelyben egyikünk sem élne szívesen.

   Mi  történik  egy  teljesen tudatos AP során, ha nem tudjuk kontrolálni a
tudatunkat és energiá(i)nkat? Igen, az AP egy bizonyos pontja után az élmény
kicsusszan  az  ellenőrzésünk  alól,  és  a  jól  ismert dolgok rossz helyen
kezdenek  feltűnni.  Ajtók, ablakok, bútorok; új szobák jelennek meg, stb. A
tudatalatti  elménk  elkezdett "létrehozni", vagy pedig az élmény átúszik az
álom-síkra.  Ettől  kezdve  már semmi sem valós többé, az egész az álom-sík-
szintek  és  a valós világ másolatának a keveréke. Ide vetíthetjük magunkat,
és  egész addig hisszük hogy ez a valós világ, ameddig valami nagyon oda nem
illővel nem találkozunk.

   Még  egy  dolog:  a  szintek  keleti  koncepciója;  a fizikai, asztrális,
mentális,  buddhikus,  atmikus,  stb.,  nagyon  is  valósak.  Kicsit azonban
zavarosak  ezek,  és  keverednek az asztrálprojekció nyugati koncepciójával.
Ezek  a tudatosság különböző szintjei, nem pedig síkok. Amikor AP-t végzünk,
nem emelkedik a tudati szintünk, ez ugyanaz, mint amikor ébren vagyunk. Ezek
a  "magasabb"  szintek  csak  a tudatosság emelésével érhetőek el, nem lehet
egyszerűen  csak  úgy oda projektálni. Ez az AP egy teljesen más formája. Én
voltam  ezeken a magasabb szinteken, és igen nehéz megmagyarázni, elmesélni,
inkább  meg  kell  tapasztalni  őket. Normál esetben ezeket a szinteket mély
meditáció során tudjuk elérni.

   Annak  érdekében  hogy elérjük őket, egy bizonyos képességre van szükség,
amely lehet kifejlesztett, vagy velünk született képesség.


                                   2. rész

   Az  asztráltest kivetítése (AP, AsztrálProjekció) egy automatikus reflex,
a  testünkben  és  elménkben  rögzülve.  Hogy  működésbe  hozzuk,  három  fő
feltételnek kell teljesülnie.

   1.   Annak  a  képessége,  hogy  testünket  100%-ig  relaxált  (ellazult)
        állapotba hozzuk, miközben ébren maradunk (öntudatunknál).

   2.   Képesnek   kell   lennünk   arra,   hogy  az  (ön)tudatunkat  (annak
        középpontját) kiemeljük a testünkön kívülre.

   3.   Elég mentális  és  pszichikai  energiánknak  kell lennie ahhoz, hogy
        fenntartsuk   az   ellenőrzésünket   a   projekció   felett,  és  ne
        csusszanjunk át álom-állapotba.

   Ezek  együtt működésbe fogják hozni az AP automatikus reflexét egy teljes
energiájú  AP-hoz.  Van  néhány  kisebb,  nem  ennyire lényeges feltétel is,
amelyek inkább az adott körülményektől függnek.


                                  Relaxáció

   El  kell  sajátítanunk  egy, a teljes testet ellazító gyakorlatot. Ha már
ismerünk  egy  ilyet,  az  is  meg  fog  felelni.  Üljünk  le egy székbe, és
lazuljunk  el.  Kezdve  a  lábakkal,  feszítsük  meg  majd lazítsuk el őket.
Folytassuk   ezt   a  vádlival,  combokkal,  csípővel,  hassal,  mellkassal,
karokkal,  nyakkal  és  arccal.  Néhányszor  ismételjük  el, mígnem teljesen
ellazul  egész  testünk.  Mélyen  és lassan kell lélegezni végig a gyakorlat
folyamán,  hogy  tudatosuljon  a  lélegzet  amint  belép és amint elhagyja a
testet.


                             Képzeletbeli kezek

   Képzeljük  el, hogy van két képzeletbeli kezünk. Felfele mutató mozgással
simogassa  magát  ezekkel a kezekkel, a lábfejtől felfelé a lábakat, újra és
újra,  egymás  után  többször.  Próbálja ellazítani a őket, és érezze, amint
ellazulnak.  Ezt a gyakorlatot kell ezután folytatni a törzs középpontjával,
különös   figyelemmel   a   csakrákra.   Ez   a  képzeletbeli  kéz  technika
segítségünkre   lehet   a   testünk   különböző  pontjainak  tudatszintjének
megemelésében  is.  Próbáljon  önmagából  minél  többet  (amennyit csak tud)
ezekbe a kezekbe helyezni, képzelni.


                               Energia emelés

   Amint  a lábon felfelé halad a mentális (képzeletbeli) kezeivel, képzelje
el,  lássa  maga  előtt  amint  megfogja, megragadja azt az energiát ami ott
áramlik (a lábakban), és próbálja fölfelé emelni önmagában. Ez a természetes
útja  a  benne  áramló pszichikai- (vagy élet-) energiának. Kis gyakorlással
máris  érezni  lehet,  amint  ez  az  energia  ott  áramlik, folyik, bennünk
(rajtunk keresztül). Ez szó szerint feltölt, mint egy akkumulátort.


                                   Csakrák

   Ezek elhelyezkedése:

   1. a gerinc alapjánál, az ánusz és a nemi szervek között
   2. kicsivel a köldök alatt
   3. "solar plexus" azaz napfonat, egy tenyérnyivel a köldök felett
   4. szív-csakra a mellkas közepe
   5. a torok
   6. homlok
   7. korona-csakra, a fej teljes teteje, a hajvonal felett egy kicsivel.

   Méretük kb. mint a kézfej, kivéve a korona-csakrát, amely nagyobb.


                              Csakra-stimuláció

   A  csakrák  az energiaátalakítás központjai. Minden csakra a bolygó nyers
élet-energiáját  alakítja  át. Az energia-emelés közben, amit a képzeletbeli
kezekkel  végzünk,  képzeljük  el  amint  kinyitjuk  a  csakráinkat,  ezeken
keresztül  emeljük  tovább  és  tovább  az  energiát,  sorra  a következő és
következő csakráig, és így tovább. Ezt néhányszor el kell ismételni. Először
talán  semmit  sem  fog  érezni, de a hatása ettől még megvan. Kis gyakorlás
után pezsgés- vagy pulzálás-szerű érzés fog keletkezni a bőr alatt.

   FONTOS:  a  gyakorlat  után,  éppúgy ahogy képzeletben kinyitottuk, be is
            kell csukni képzeletben a csakrákat.


                                 Ellenőrzés

   Ezeknek  a  gyakorlatoknak a során folyamatosan ellenőrizni kell az izmok
állapotát,  és  ha  szükséges, újra ellazítani azokat. Általános probléma az
energia emelése (testen belül felfelé húzása, emelése) közben, hogy az izmok
automatikusan megfeszülnek. Tartsuk észben: ezek a gyakorlatok mentálisak, a
testnek közben teljesen ellazultnak kell maradnia.


                                 Pont-emelés

   Hogy  az öntudata pontját meg- (ki-) emelje, képzelje el magát saját maga
előtt  1-2 lábnyira (kb. fél méter). NEM egy alakot saját maga előtt. ÖNMAGA
van a fizikai teste előtt. Arra gondoljon: a fizikai teste saját maga mögött
van.  Ez  egy  kicsit  szokatlan,  de  meg fogja szokni elég hamar. Nem kell
megfeszíteni   az   izmokat   ez   alatt.   A  test  megpróbál  "fizikailag"
engedelmeskedni, ezt nem kell hagyni.


                          Mentális (tudat-) állapot

   A   felszíni   gondolatok   teljesen  ezekkel  a  gyakorlatokkal  lesznek
elfoglalva,  úgyhogy  eddig  a  pontig  semmilyen mentális gyakorlatra nincs
szükség.  Amikor  ellazultnak  érezzük  magunkat,  a  test elnehezül, és egy
"könnyű"  transzba  kerülünk. A többi gyakorlatot ekkor el kell hagyni, és a
tudatos  légzés  gyakorlatát  kell  alkalmazni, hogy elkerüljük a gondolatok
elkalandozását.


                              Tudatos lélegzés

   Érezze   a   lélegzetét  kilégzés  közben,  és  érezze  kilégzés  közben.
Belégzésnél  a  képzeletbeli  kezekkel  emeljen energiát az alap-csakrából a
szív-csakráig.  Figyelem: ha ennél a pontnál vibráció kezdődik a testben, ne
projektáljon  még,  hanem  mozgassa  a  kezét  egész finoman, és szép lassan
térjen vissza normál tudatállapotba.

   Ezeket  a  gyakorlatokat  naponta  kell  végezni. Néhányukat bárhol lehet
csinálni,  ahol van pár perc szabadideje az embernek. Idővel a test (ha erre
kondicionálja),  gyorsan  és könnyen fog válaszolni. Gyakorlással képes lesz
arra, hogy a testét TELJESEN ellazítsa csupán pár perc leforgása alatt. Ez a
tréning lecsökkenti a teljesen tudatos AP eléréséhez szükséges időt.


                                   3. rész

   Ez    a   rész   most   már   ténylegesen   a   test   elhagyásáról,   az
AsztrálProjekcióról  (AP)  fog  szólni. Ha elolvasta az előző két részt - ez
pedig  erősen  ajánlott  -,  már  lehet  bizonyos fogalma az AP folyamatával
kapcsolatban.  Részletesebben  is  fogom tárgyalni a kapcsolódó témaköröket,
úgymint:  a  kettősség,  több  test  jelensége,  bénulás, a pszichikus szél,
távoli  AP,  félelem, asztrális szex, etika, belépés más testekbe, asztrális
entitások (lények), az AP határai, gondolati formák, gyógyítás, problémák és
egyéb témák.

   Megjegyzés:  ez  az AP módszer, amit alább tárgyalok, kicsit eltér attól,
                amit  ma  az  AP  alatt  értünk.  Ez  annak  a módja, hogyan
                végezzük   az   asztrális   testünk   kivetítését  "teljesen
                tudatosan"  (öntudatunknál)  a  valós világba - nem pedig az
                asztrális  síkra. Ez megegyezik egy biztonságos halál közeli
                élménnyel.


                                 Feltételek

   Itt  közlöm  az AP-hez szükséges IDEÁLIS feltételeket. Némelyikük tetszés
szerint  variálható vagy módosítható, az adott körülményekhez illetve kinek-
kinek saját szükséglete szerint.

   Szükség  van egy csöndes szobára, ahol nem fognak zavarni. Ha gondot okoz
a  háttérzaj,  kapcsoljunk be egy rádiót vagy tévét, és állítsuk két állomás
közé  ("fehér  zaj").  Ez  el  fogja  takarni  a külső (zavaró) zajokat. Nem
ajánlom  a  zenét.  Bizonyosodjunk meg, hogy elég meleg van. (Az AP közben a
test veszít hőmérsékletéből).

   A  megvilágítás  legyen  félhomályos,  de semmi esetre sem sötét. Füstölő
égetése nem feltétel, de segít a testnek az ellazulásban, illetve segíthet a
reflex kiváltásában. Ha füstölőt használunk, az egy olyan illat legyen, amit
csak AP közben égetünk, és semmilyen más alkalommal.

   Szükség  lesz  egy  kényelmes  székre, karfával és fejtámasszal. Ez lehet
fotel  vagy nyugágy is. Sokkal sikeresebb az AP, ha ÜLŐ helyzetben végezzük.
A széket kicsit hátra kell dönteni, hogy a fej biztosan támasztódjon. Erre a
célra  megfelel valami támaszték az szék (fotel) első lábai alá. Egy párnára
van szükség a lábakhoz, és egy kispárnára vagy törülközőre a nyak mögé. Erre
a célra kiválóan megfelel a repülőgépeken használatos nyaktámasz. Addig kell
ezekkel  variálni,  amíg  100%-ig  kényelmes  testhelyzetet  nem  érünk  el.
Figyelem: laza, könnyű öltözetet viseljünk.

   Ha  ágyat  kell  használni, például betegség, stb. miatt, akkor amennyire
étkezéshez szokta, annyira támassza fel magát párnákkal.


                                  Fáradtság

   A  projekcióhoz  nem kell túlságosan fáradtnak lenni. A megfelelő állapot
amire  ilyenkor szükség van, a testgyakorlás, tusolás, esti étkezés majd kb.
1  órai pihenés utáni állapot. A legjobb a jó közérzet és frissesség érzése,
a túlfáradtság vagy túlságos kimerültség nem megfelelő. Erős testedzést majd
tusolást  és  pihenést  ajánlok, így a test fáradt de a tudat friss lesz. Ha
gondot  okoz  a  fény,  akkor  esetleg  lehet  olyan  elsötétítő  szemüveget
használni,  amilyeneket a repülőgépeken adnak alváshoz. Ez praktikus, és nem
fogja zavarni a tapasztalást.

   Megjegyzés:  Ha  nyál  gyűlik össze a szájban, az AP előtt vagy alatt, le
                lehet  nyelni,  mozgatni  a nyelvet, ez nem lesz hatással az
                egészre.  Ha  mozgatni kell a testet, ezt lassan kell tenni,
                az  ellazulás  megtörése  nélkül.  Ha  köhögni kell, ezt meg
                lehet  tenni finoman. Megfázás esetén (köhögés, tüsszentés),
                el kell felejteni az egészet, és inkább aludni.

                Egy másik érzés ami történhet, a pókháló, ami egy csiklandós
                érzésként   jelentkezik   az  arcon.  Ez  normális.  Későbbi
                állapotban,  amikor  az  elnehezülés  megkezdődik, figyelmen
                kívül  lehet/kell hagyni. Az ellazulás korai állapotában még
                meg   lehet  vakarni  az  arcot.  Az  elnehezüléskor  hagyja
                figyelmen  kívül ezt az érzést, az hamarosan magától meg fog
                szűnni. Ez a csakra-energia jele.


                                  A KILÉPÉS

   Amikor  eljön  az  idő  amit  erre  kiválasztottunk,  formáljunk az AP-ra
irányuló   ERŐS   szándékot,   üljünk  le  a  székünkbe,  nyújtózzunk,  majd
helyezkedjünk  el  kényelmesen. Végezzük el a relaxációs gyakorlatokat és az
energia-emelést,  egészen  addig,  amíg  az  elnehezülést nem érezzük, amint
könnyű  transzba  lépünk.  Váltsunk  át  a tudatos légzés gyakorlatára, és a
tudati  pontunkat  emeljük  ki  előre  ("pont  emelés",  az  előző részben).
Maradjunk  biztosak  a  magunk MÖGÖTT elhelyezkedő fizikai testünk felől, és
folyamatosan figyeljük a feszültséget (izmok feszességét?).

   Egy  gyenge  lüktetés  kezdődik  meg  belül és körülöttünk. Ez egy sokkal
mélyebb  vibrációvá  fog  átváltozni,  a  csakra-aktivitástól  függően. Erős
csakra-tevékenység esetén ez elég ijesztő jelenségnek tűnhet - ha nem tudjuk
hogy  mi  történik  ekkor.  A  szívünk  úgy ÉREZZÜK mintha szinte lehetetlen
pulzusszámra  gyorsulna.  Ez  NEM a szív, hanem a szív-csakra. Nem kell vele
törődni.

   A következő érzésről van szó: helyezze a kezét a mellkasára, úgy, hogy az
ujjvégek  a  szív  fölött  legyenek.  Ujjaival  doboljon a mellkasán, a szív
ritmusára.  Ezt  az  ütemet fokozatosan gyorsítsa egész addig, amíg az ujjak
olyan  gyorsan  nem  mozognak  amennyire  csak  tudnak. Pontosan ilyen érzés
amikor  a  csakra  teljesen  aktív  állapotba kerül. Változó lehet az érzés,
enyhe   pulzálástól  kezdve,  izomrángatózáson  keresztül  egész  egy  olyan
érzésig, mintha egy izom teljesen megőrült volna.

   Ezeket  a vibrációkat teljesen figyelmen kívül kell hagyni, és nyugodtnak
maradni.  Elfogadó érzést kell alkalmazni ezekkel szemben. Egy szempillantás
alatt  kint  leszünk!  A vibrációk olyan mértékűvé nőhetnek, hogy szinte már
alig  lehet elviselni, de akkor is figyelmen kívül kell hagyni őket. További
projekciók  során  ez egyre észrevétlenebb lesz, amint a szunnyadó csakráink
stabilizálódnak.

   A  zaj  és  a vibrálás elér egy crescendo-t, amikor hirtelen az AP reflex
beindul.  Előrefelé  hirtelen  elhagyjuk  a testünket, a gyomorszájban enyhe
zuhanó  érzéssel. A mély vibrációkat csöndesebb váltja fel, a mellkasunkban.
Most   lebegünk,   néhány   lábnyira   a  fizikai  test  előtt  vagy  felett
(testhelyzettől  függően). Minden gyakorlattal hagyjunk fel, koncentráljunk,
és maradjunk nyugodtak.

   Ez nagyszerű! - gondoljuk - IGEN... megcsináltam! Tudatosan kivetítjük az
asztrális testünket, és ez TÉNYLEG jó érzés!

   Az  első alkalmat odakint néhány percesre kell korlátozni, és - higgye el
ezt  nekem  -  ez tényleg fontos. Mozogjunk a szobában - lassan. Nincs igazi
lábunk,  és  NE  is  keressük azt. A gravitáció törvénye többé nem érvényes,
úgyhogy  legyünk  óvatosak.  Csak mozogjunk kicsit a szobában, nem kell azon
gondolkozni hogy hogyan, csak egyszerűen tenni kell.

   Gyors  lüktetést  lehet  érezni  esetleg a mellkasban amint mozgunk, ez a
szív-csakra. Ez, mint egy motor, felgyorsul mozgás közben, majd lelassul egy
egész  finom  dobogássá, amint megállunk. Ez az erőforrás, az energia, ennek
az  ereje  a  csakrától  függ,  és  attól,  hogy milyen közel tartózkodunk a
fizikai testhez.

   Mindvégig az AP során uralni kell az elménket, nyugodtnak maradni, és nem
felizgatni  magunkat  és  túl izgatottá válni. Semmit sem szabad elképzelni,
odaképzelni,  vagy  elvárni  és  hinni  hogy  ott van aminek nem kellene ott
lennie. Ez alapvető, ha nem akarunk az Alice-effektus hatása alá kerülni.

   Most  szépen  mozogjunk  visszafelé a testünkbe, azzal a szándékkal, hogy
visszatérünk  belé.  Még  új az asztrális forma az Ön számára, és hogyha túl
sokáig marad kint, 99% az esélye, hogy elveszti az uralmat "a volán felett",
Alice  effektusba  zuhan, és semmire sem fog emlékezni. Később messzebbre is
lehet menni, de fontos hogy az elsőt ilyen rövidre vegye.

   A  visszatérés  egyszerű. Mozogjunk a testbe, mindegy hogy hogyan, és oda
fogja  magát  rögzíteni  (a test). A visszatérési-reflex működésbe jön, és -
hopp  -  már  vissza is tértünk. KELJÜNK FÖL azonnal, észben tartva, hogy mi
történt, és ÍRJUK LE.

   Az  asztrális  tudat olyan mint a memória a számítógépben, a fizikai test
tudata  olyan  mint  a winchester, és a papír-ceruza pedig a floppylemez. Ha
kikapcsoljuk  az  áramot  a számítógépben, a memóriából elvész minden. Ezért
kikapcsolás  előtt el kell menteni. Azaz le kell írni ami történt. Elég csak
néhány  gondolatot  lejegyezni,  az  elegendő lesz. Kezdjen egy naplót az AP
élményekről.


                            Egy tipikus projekció

   Leülök  a  székembe, kényelmesen, és melegben. AP-t fogok végezni, még ha
fene   fenét   eszik   is.   MEG  FOGOM  csinálni!  Elvégzem  az  ellazulási
gyakorlatokat,   gondosan,   mert   tudom   hogy   ez   a  valódi  titka  az
asztrálkivetítésnek.  Képzeletbeli  kezeimmel felemelem az energiáimat, hogy
aktiváljam  a  csakrákat.  Szépen elkezdenek lüktetni. Jobban koncentrálok a
szív-csakrámra,  egyre  több  és  több  energiát  vonva  oda a többi csakrán
keresztül, egészen addig amíg egy mély ritmusban nem kezd dobolni, lüktetni.
Az  elnehezülés érzése vesz rajtam erőt amint könnyű transzba esem. Nehéznek
érzem  magam.  Az  egész arcomat a pókháló-érzés csiklandozza, de nem veszem
tudomásul.  A  fókuszponto(ma)t kiemelem előre. Én vagyok elöl, de tudomásom
van  a  saját  magam  mögött  levő  fizikai  testről  is. Mélyen a testemben
vibrációk  kezdődnek,  de  a  lélegzésemre  koncentrálok  és a középpontomat
(fókuszt)  kint tartom. A vibrációk nagyon erőssé válnak, trafóház-generátor
dübörgéséhez  hasonlóvá,  de a figyelmemen kívül hagyom. A gerincem megremeg
amint  az  adrenalin  áramlik  rajtam  keresztül,  de  nem  törődök  vele. A
lélegzésre  koncentrálok,  és  arra  ahová  menni  fogok. A szív-csakrám úgy
felpörög  mintha mindjárt szétvetné magát, de nem ijedek meg mert tudom hogy
az  nem a szívem amit érzek, hanem a szív-csakra. A dübörgés mély zümmögéssé
vált,  és  hirtelen  szabadon  emelkedek,  enyhe zuhanást érzek. Kilépek, és
saját  magam  előtt állok, néhány másodpercig. A fenébe is, nagyon jó érzés!
Körbemozgok  a  szobában,  keresve  -  kutatva.  A  kis motor a szívemben (a
csakra) hangosabban pörög ha mozgok, mindig a mozgásommal ritmust tartva.


                                   4. rész

                                 KETTÉVÁLÁS

   A  tudatnak  két  különálló, de egyforma elmévé történő szétválása minden
alváskor  megtörténik,  illetve a testen kívüli projekció minden fajtájánál.
Ez a szétválás nagyon jó okból történik:

   Sokat lehet testen kívüli élményekről olvasni, és szinte mindegyik szerző
megemlíti  ezt  a  szétválás-szerű  effektust.  Ez  elég általános, hogy egy
testen  kívüli  élmény  során  tudatában  van  az  ember  mindkét  testének.
Tudatában  van  a  fizikai testnek is, miközben egy másik, különálló, sokkal
finomabb  testben  létezik.  Ennek az oka a telepatikus kapcsolat, ami a két
test  között  mindig  fennáll.  Az  asztrálprojekció  során ez a kapcsolat a
fizikai test figyelését szolgálja, így nem (az) sérülhet meg.

   Amikor  projektálunk, az asztrális másunk elhagyja a fizikai testet, és a
tudat kettéválik (meghasad). Ez egyik rész az asztráltestben helyezkedik el,
a  másik  pedig  a  fizikai  testben.  Amikor az asztrális forma létrejön, a
tudatunk pontos másával rendelkezik. Ez minden tekintetben TE vagy, mint egy
magnókazettáról  készült  másolat egy másik kazettán, mind a kettő egyforma,
és mind a kettő TE vagy!

   Gyakran,  például  alvás  közben,  ez  a  két tudat egy telepatikus álom-
megosztásban  keveredik. A fizikai test tudata is képes álmodni. Ez az álom-
keveredés   hasonló   egy   skizofrén   álom-emlékhez,   amit  a  tudatosság
különállósága   (kettőssége)   okoz.   Aki   nem   ismerné   a  skizofréniát
(tudathasadás):  az ebben a betegségben szenvedőknek egyszerre egyidőben két
tudatuk-készletük van (az elméjükben).


                                  KETTŐSSÉG

   Amikor  AP  közben az asztrális és a fizikai test egyaránt tudatánál van,
és  egymásra  koncentrálnak  viszonylag  közelről, egy kétirányú telepatikus
kapcsolat  jön  létre.  Ez  nagyon zavaró, és nem ajánlom bárkinek, hogy túl
gyakran  próbálkozzon  ezzel.  A fizikai ÉN és az asztrális ÉN tisztán fogja
látni   egymást,   ugyanabban   az  időben.  Egymás  szemével  fogsz  nézni,
párhuzamosan, egyidejűleg tudatában leszel mindkét látványnak.

   Mindennek  tetejébe, hogy még zavaróbb legyen az egész, szintén tudatában
leszel   egymás  gondolatainak,  a  sajátodnak  éppúgy,  mint  a  másikénak,
egyidejűleg. Ez a telepatikus visszacsatolás, hasonló ahhoz, mint amikor két
tükröt  szembeállítanak  egymással,  a  végtelenség  hamis  érzetét keltve a
nézőben.

   Ez  a  kényelmetlen  és zavaró állapot elkerülhető, ha nem néz a két test
egymásra túl közelről, és nem is gondol egymásra a kivetítés során.

   Ez  bizonyos  módon  megmagyarázza,  hogy  miért  olyan zavarosak néha az
álmaink.  A  tudat  NAGYON  jó okból szakad két részre, és a két rész külön-
külön funkcionál.

   Ezt   a  jelenséget  sokszor  tapasztaltam  a  projekcióim  során.  Azért
tanulmányoztam,  mert  kíváncsi  voltam,  hogy  hogyan  érzékelném a fizikai
testet  ha  szoros  közelségében  lennék  annak. Szintén jól összezavarta az
emlékeimet,  ha  kétféle  dolgot  csináltam  egyszerre  a  projekció  során.
Tudatában  lenni  a  zajoknak  és  eseményeknek  a házban is és az utcán is,
egyidőben.   Ezt   a  kettősséget  gyakran  tapasztalják  akik  projekciókat
végeznek, de sosem találtak rá magyarázatot vagy értették meg tökéletesen.

   A kettősség általam történt első megtapasztalása:

   A  székemben meditáltam a tűz mellett, és normál tudatállapotomhoz tértem
vissza,  amikor  az  eső  dobolni  kezdett  a tetőn. Feltámadt a szél, és az
ablaktáblákat  remegtette. Az órára néztem, hajnali három volt. Ez korántsem
szokatlan,  néha  egész  éjszaka  meditálok. Pihentnek és energiával telinek
éreztem  magamat. Azt gondoltam magamban: "Sosem projektáltam még az esőben,
vajon milyen lehet?"

   Becsuktam a szememet, és hamarosan kiléptem a fizikai testemből.

   A  falon  keresztülmozdulva  kijutottam az esőbe. Milyen csodálatos érzés
volt!  Éreztem  ahogy az esőcseppek áthaladnak rajtam. Mindent az eső illata
és  nedvesség  hatott  át,  úgy tűnt, ez mégjobban feltölt engem energiával.
Fel-lebegtem  a  tetőre, leültem a kéményen, és a várost néztem. Figyeltem a
tetőkön  táncoló  esőcseppeket,  ahogy lefolynak az ereszekbe, lecsurognak a
csatornákba.

   A  tetőn  ülve  észrevettem  hogy  érzem  a  testemet lent a székben. Ezt
gyakran  tapasztaltam,  hogy  érzem  a fizikai testemet, amikor közel vagyok
hozzá,  de  nem  akkor  amikor  ilyen  távolságban.  Lecsusszanva  a  tetőn,
elhatároztam, hogy közelebbről is megnézem.

   Hirtelen,  éreztem  magamat  amint  átlebegek  a  falon,  csakúgy, mint a
székben ülve. ÉN voltam a székben, figyelve magamat amint átlebegek a falon,
de  szintén  ÉN  voltam  a  szék előtt lebegve tíz lábnyi távolságban, amint
figyelem  magamat  a  székben  ülve.  Nem csak hogy összezavarodtam, de elég
rosszul is éreztem magam emiatt.

   Két  látványnak  voltam  tudatában  egyidejűleg,  két  tudatom volt, mind
egybekapcsolódva,   ez  elbűvölő.  Értelme  is  volt:  csak  azért  mert  az
asztráltestem   elkülönült   a   fizikaitól,   azzal   attól  még  miért  ne
gondolkozhatnék?

   Az  asztrális ÉN-em a szobában mozgott, megfigyelve a testemet a székben,
miközben  az meg EN-gem figyelt. Eközben továbbra is láttam az asztrális ÉN-
emet,  még  akkor  is  ha  a  fizikai  testem mögött voltam. Éreztem magamat
székben, amint próbálom követni. Ez komoly erőfeszítést igényelt, mintha nem
lenne erőm mozdulni sem. Úgy éreztem, mintha nagyon nagy lennék, és hatalmas
nyomás  ellenében  próbálnék  mozogni. A nézőpontomat mozgattam, de én magam
egyáltalán nem mozogtam.

   A tudatom egyidejűleg létezett a fizikai és az asztrális testemben. Ezért
volt  képes  a  fizikai  ÉN-em  látni az asztrális ÉN-emet olyan könnyen, és
bármely  szögből.  A  fizikai  testem szó szerint megfordult a bőrében. Ez a
képesség  a  szemhéjakon  keresztül  történő  látásra mások által is le lett
jegyezve.

   A   fizikai   testemet   az  asztrális  formámból  figyelve  a  következő
konklúziókra jutottam:

   Normál   alvás   ideje   alatt   az   etherikus   (fizikai)   test,  jobb
megközelítésben az eneria-test vagy életerő-hüvely megnyílik és úgy működik,
mint  egyfajta  napelem.  Kinyílik, szabad lebegés útját engedve az astrális
testnek,  miközben  ő  maga  pedig  valamiféle energiát (kozmikus energiát?)
gyűjt magába az univerzumból.

   Amikor  megnyílik,  az  összes  csakra,  (mind a fő- és "mellék"csakrák),
kinyílik mint a kerti virágok, elkapva és magába gyűjtve az energiát, Amikor
felébredünk,  az  etherikus  test  egyesül  az  asztrális  testtel, egy mély
(vastag)  etherikus  hüvelyt  (bőrt)  alkotva,  amely  belül tartja a tárolt
energiánkat.

   Néhány  forrás alapján 300 csakránk van, ha az összes "mellék"-csakrát is
számítjuk.

   Az  etherikus  test  megnyílása, miközben a tudat benne összpontosul, úgy
tűnik,  szintén  felelős azért az érzésért, ami egy hatalmas olvadt érzés és
ugyanakkor  kicsinység  érzésének  keveréke.  Az  érzéseknek  ezt  a különös
keverékét  gyakran  tapasztalják  meditátorok vagy AP-t végző személyek. Úgy
tűnik,  ilyenkor  az  etherikus  test  megnyílik  és  az  Univerzummal  "lép
kapcsolatba".


                                   5. rész

                    Problémák a projekcióval kapcsolatban

   Itt néhány, az emberek leggyakoribb projekciós problémáira adott válaszom
olvasható. Köszönet azoknak, akik az e-mail-ek százait küldték nekem. Ezek a
visszajelzések  segítettek  nekem, hogy ezt az írást fejlesszem, amely végül
mindenkinek  segít.  Ha  írsz  nekem,  és nem kapsz választ egy héten belül,
kérlek küldd el újra az e-mailt. Néha, szándékomon kívül, elvész 1-2 levél.

   El kellett vetnem a tudatosság pontjának a testből történő kiemelésének a
technikáját.  A legtöbb ember a vizualizációnak ezt a módját nagyon nehéznek
találja,  és  rengeteg  (fölösleges)  energiát  használ fel arra, hogy ezzel
próbálkozzon. Minden AP technikával kapcsolatban a vizualizáció a legnagyobb
probléma.  Hogy ezen túljuthassak, kifejlesztettem egy egyszerűbb technikát,
amely sokkal hatásosabb.

   A leggyakoribb problémák a következőek:

         1. vizualizáció, a testen kívül, közvetlenül önmagunk előtt
         2. bénulás, egy látszólag sikeres projekció után
         3. félelem
         4. emlékezés (hiánya).

                         1. A vizualizációs probléma

   A  tudati  pontunkat  kiemelni a testből vizualizációs módszerrel, az egy
egyszerű  módja  annak, ahogy nyomást gyakorolhatunk az asztráltestre. Ennek
sok  más módja is van az itt ismertetett módszeren kívül. Ezzel kapcsolatban
a  legnagyobb  probléma  az,  hogy  el  kell  képzelnünk  magunkat  egy  más
pozícióban, helyzetben, mint amelyben éppen vagyunk.

   Például, ha lefekszünk, akkor vízszintes a testünk, és utána megpróbáljuk
elképzelni magunkat, amint az ágy lábánál állunk, ami viszont egy függőleges
helyzet.  Ez  például  az  egyik  oka annak, amiért az AP székből könnyebben
végezhető.   Egy  székben  függőleges  a  testhelyzet,  és  függőlegesen  is
képzeljük  el magunkat. Ha most becsukja a szemét, és megpróbálja elképzelni
magát amint a földön fekszik, tudni fogja, hogy mire gondolok.

   Nem  ez  az  egyetlen nehézség. Minden olyan vizualizáció, amelynek során
más  helyzetben  vagy  helyen  kell  magunkat  elképzelni  mint amelyben épp
vagyunk, természettel ellenkező, és éppen ezért különösen nehéz. Úgy hiszem,
a  legtöbb  sikertelenségnek ez az oka. Nagy adag energia pocsékolódik erre,
amely sokkal értelmesebben is felhasználható lenne: a projekció ideje alatt.

   A  vizualizáció  nagy akadály azok előtt, akik az AP-t tanulják. Sokaknak
azért  van  ezzel  problémája,  mert azt hiszi, hogy ténylegesen LÁTNIA kell
amit  vizualizál.  Ez  nem  így van. NEM KEL. Azok akik tudnak vizualizálni,
ténylegesen   NEM   látnak   semmit.  Ha  megtennék,  onnantól  az  már  nem
vizualizáció, hanem vízió azaz látomás volna.

   A  vizualizáció  egyszerűen  annak  a  képessége,  hogy valaminek a mását
felépítsük,  ahogy  valami  kinézne, érezhető lenne, a lelki szemeink előtt.
Közelebbi  meghatározás  erre  az "elképzelés", mint a "valóság érzékelése".
Sokan,   akik   azt   állítják,   hogy   nem  tudnak  vizualizálni,  képesek
fantáziaképeket alkotni.

   Hogy  ezt  leküzdjük, kitaláltam a képzeletbeli kezek technikájának ezt a
továbbfejlesztett  változatát,  amelynek  során ugyanazt fogjuk elérni. Ha a
képzeletbeli  kezek  relaxációs gyakorlatát sikerült elsajátítania bárkinek,
akkor annak az alább leírt technika is gond nélkül menni fog.


                    A KÉPZELETBELI KEZEK ÁLTALI PROJEKCIÓ

   Egy  kis darab ragasztószalag segítségével ragasszunk egy hosszú szalagot
a  plafonra  az ágy vagy szék (fotel) felett. Ágy esetén olyan hosszúra kell
hagyni,  hogy  a  vége  a  mellkas felett, karnyújtásnyi távolságon kicsivel
belül  legyen.  Szék  használata  esetén a mellkas magasságában, az ülő test
előtt 1 lábnyira (kb. 40cm) legyen a szalag vége.

   FIGYELEM: ez csak egy vizuális segítség.

   Mielőtt   megkíséreljük   következő  projekciónkat,  próbálkozzunk  (hogy
hozzászokjunk)  a  szalag  végének  az elérésével, nyújtsuk ki a karunkat és
fogjuk  is  meg  a  végét,  többször egymás után, jegyezzük meg, hogy milyen
érzés,  jegyezzük  meg,  hogy pontosan hol is helyezkedik el. Ezt a szalagot
arra fogjuk használni, hogy kihúzzuk magunkat a testünkből.

   Kezdjük  el  a  projekciót  a  3.  részben leírt módon. Amikor belépünk a
transz-állapotba,  akkor ahelyett hogy elképzelnénk magunkat önmagunk előtt,
használjuk   a   képzeletbeli   kezeinket,  és  azokkal  húzzuk  a  magunkat
lépésenként  (kezenként)  egyre  feljebb,  ki  a  testünkből.  Nyújtsuk ki a
kezünket  (a  képzeletbeli kezet, természetesen), és képzeljük amint mászunk
felfelé  a  szalagon.  Érezzük  amint  a  fizikai  testünktől  egyre  jobban
megszabadulunk,  minden  egyes kézmozdulatnál. Meg kell bizonyosodni afelől,
hogy   biztosan   nem   feszítettük   meg   egyetlen  izmunkat  sem.  Minden
akaraterőnkkel erre kell koncentrálni.

   Miközben  a képzeletbeli kezek technikáját alkalmazzuk a projekció során,
szintén  alkalmazzuk  a  tudatos  légzés  gyakorlatát.  Ezen a szalagon való
felmászás  teljesen  lefoglalja a tudatot, minden más gyakorlatot mellékessé
téve. Ennek segítségével a mentális energia minden egyes "grammját" egyetlen
dologra,  a  projekcióra  fordítva, ahelyett hogy a komplikált vizualizációs
gyakorlatra pocsékolnánk.

   Amíg  a  szalagon  mászunk  fölfelé,  elképzeljük  amint megszabadulunk a
(fizikai)  testünktől.  Elképzeljük,  amint  minden  egyes  fogással  kicsit
magasabbra  és  magasabbra emelkedünk. Érezzük a szabad lebegést. Egy könnyű
érzést  fogunk  tapasztalni a gyomorszájban vagy a napfonatban, amint nyomás
helyeződik az asztráltestre.

                 2. Bénulás látszólag sikeres projekció után

   Ez  akkor történik, amikor látszólag minden rendben megy, mindent érzünk,
ahogy  kell,  az  elnehezülést,  a szív-csakra aktivizálódását, vibrációkat,
stb.,  de úgy tűnik, hogy semmi sem történik. Ott fekszik az ember, mozgásra
képtelenül,  nagyon  könnyűnek  érezve  magát,  egy  lebegő  érzéssel. Ez az
ébredési bénulás.

   Ami  ilyenkor történik, a következő: aktiváltuk a projekciós reflexet, az
etherikus test megnyílt, de csak részben engedte el az asztrális testet.

   Ha   ez   megtörténik,   túl  lehet  rajta  jutni,  ha  növeljük  azt  az
erőfeszítést,  amivel  a  szalag  képzeletbeli  megmászására  koncentrálunk,
minden  létező  energiát  erre  kell  fordítanunk.  Ennek  elég nyomást kell
gyakorolnia  az  asztrális  testre a projekció sikeréhez. Ha mégsem történne
meg,  akkor  pedig  valószínű, hogy MÁR projektáltunk, csak az asztráltest a
fizikai  testen belül maradt. Ha ez történt, és nem lehet kitörni a testből,
akkor   használni  kell.  Figyeljünk  meg  mindent  amit  lehet,  nézzünk  a
szemhéjakon  keresztül,  próbáljunk  magunk  mögé nézni. Másik lehetőségünk,
hogy "tiszta álom"-ba megyünk át. Próbáljunk egy fantáziaképre koncentrálni,
vagy  egy  helyre,  ahol  szívesen lennénk. Építsük ezt be a tudatunkba, így
odajuthatunk.

   Erről  a  bénulási  állapotról  nincs  elég  tudásom.  Ha  bárki felfedez
valamit, ami segítene ezen a helyzeten, vagy vele kapcsolatos, kérem küldjön
nekem  egy  e-mailt. A tapasztalatait fel fogom használni ennek az írásnak a
további verzióiban, így másoknak is segíthetünk.

                                 3. Félelem

   Sok  ember  írt  nekem, leírva a projekció közbeni félelemmel kapcsolatos
érzéseiket.  Ez  egyfajta  természetes  akadály néhány ember előtt, amin túl
kell  jutni.  Néhányan  a  "Küszöb  Lakójá"-nak  nevezik.  Ez  a saját belső
félelmeink manifesztálódása, kivetülése, nagyon hasonló egy gyermek sötéttől
való oktalan félelméhez.

   Sokan  érzik  úgy,  hogy  valami  gonosz vár rájuk, vagy egy ártó szellem
próbálja őket megakadályozni a projekcióban. Ezzel bátran szembe kell nézni!
Fogjuk  fel  egyfajta  tesztként,  vizsgaként,  amin  át  kell menni mielőtt
szabadon  projektálhatnánk.  Ha  egyszer  már  projektálunk, és szembesülünk
vele, látni fogjuk, hogy ez egy üres félelem volt, amit összegyűrhetünk mint
egy darab papírt.

   Életemben  már  többszázszor  projektáltam, és az asztrális formámban még
sosem   támadtak   meg   engem.   Éreztem,  mindenesetre,  erős  félelmet  a
felfedezéstől,  az  újtól,  amikor  először  tanítottam  magamat  a  tudatos
projektálásra.

   Ehhez  is tartanunk kell magunkat: az asztrális formánkban sérthetetlenek
vagyunk, a testünknek pedig kiváló védelmi rendszerei vannak, hogy projekció
alatt  megvédjenek  bennünket.  A  kiterjesztett  etherikus  testünk azonnal
reagálni  fog  a  legkisebb  behatolásra  vagy  barátságtalan érintésre. Egy
másodperc alatt visszaránt, mindegy hogy milyen messzire kalandoztunk.

                      Módszerek a félelem leküzdésére:

   - napközben kell projektálni
   - hagyjuk égve a villanyokat a házban/lakásban
   - projektáljunk egy barátunkkal (közös projekció)
   - imádkozzunk   védelemért  akármiféle  felsőbbrendű  lényhez  /istenhez/
        hatalomhoz, amiben erősen hiszünk.

                          4. Emlékezés az élményre

   Ha az AP okénak tűnik, de csak arra emlékszünk amint fekszünk az ágyunkon
és  végül elaludtunk - a probléma az asztrális élményre, tapasztalatra való
visszaemlékezéssel van.

   Ezen  a következőképpen lehet segíteni. Amint felébredünk, fel kell ülni,
és  visszagondolni  az  emlékekre,  visszarángatni  őket. Erre minden reggel
szánjunk  pár  csöndes  percet.  Ez  segíteni  fog abban, hogy az álmokra és
projekciókra jobban visszaemlékezzünk.

   Ez  alatt a csöndes kis idő alatt futtassunk át a gondolatainkon ilyen és
ehhez  hasonló  kulcs  kifejezéseket,  ameddig  valamit  nem  találunk:  Ott
sétáltam  a...  Beszéltem  a....  Éppen  menni  akartam a... Ott voltam a...
Arrafelé  repültem,  ahol...  Volt  nekem egy... Benne voltam a... stb. Ezek
példák  olyan  egyszerű  mondatokra,  emlék-töredékekre, amelyeket meg lehet
ragadni. Mindenki próbáljon hasonlókat kitalálni magának.

   Olyan  érzésünk  is  lehet,  mintha  egyáltalán  semmi  nem  lenne  amire
emlékezhetnénk, de próbáljuk erősen, és tényleg tegyünk erőfeszítést rá. Ott
vannak  (az  emlékek),  csak ki kell értük nyúlni, meg kell őket találni. Ha
már  sikerült  egy  emléktöredéket elcsípni, egyre többet fogunk találni, és
egyre  több  fog meg is maradni. Meg fogunk lepődni rajta, hogy milyen sokra
vissza lehet így emlékezni.

   Fontos  rögtön  a sikeres visszaemlékezés után le is írni őket. Színesnek
és  felejthetetlennek  tűnnek,  de mégis pár perc alatt a semmibe vesznek ha
nem írjuk le. Néhány kulcsszó, jegyzet megteszi.

   Másik  segítség  az  emlékezésben,  ha  lefekvés vagy az AP végzése előtt
poszt-hipnotikus  szuggessziókat  adunk  magunknak.  Ez  megerősítés-jellegű
formát  ölthet. Például: "Mindenre amit ma éjjel teszem, emlékezni fogok." -
Ezt  hangosan ki kell mondani, újra és újra és újra, egészen addig, amíg már
majdhogynem rosszul nem leszünk az ismételgetésétől.

   Végül az is segít, ha minden AP-hez van egy-egy célunk. Valami speciális,
amit  szeretnénk  megtenni.  Kombináljuk  ezt  a megerősítésekkel, így előre
programozva  magunkat.  Például,  mondhatjuk  ezt:  "A  strandon  leszek, és
emlékezni fogok... A strandon leszek, és emlékezni fogok..."

   Végül:  tartsuk  észben,  hogy  az első néhány AP nagyon rövid legyen. Ez
nagyon  fontos!!  Sokkal  érdemesebb  egy 30 másodperces AP-t végezni, amire
emlékszünk, mint egy egész éjszakán át tartót, amit elfelejtünk.


                    Az eredeti dokumentumok fellelhetők:
                         Robert Bruce's Astral Pulse
                        http://www.tower.net.au/~rsb.

                                e-mail címek:

                                Robert Bruce
        (módszerek kifejlesztője/lejegyzője, eredeti művek szerzője)
                             (rsb@tower.net.au)

                          Houdek Zoltán (fordítás)
                           (zoltan.houdek@idom.hu)
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2022
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.