Dimenzió #17

Antigravitációban

(irodalom, sci-fi, csillagászat, paratudomány)

                                Molnár Gábor:
                             FÖLDÖNKÍVÜLI VAGYOK

                             Hello homo sapiens!

   Most  végre  nyilvánosságra  hozom  a  tényeket. Én nem vagyok ember, sőt
földi lény sem.

   Igen,  most  egy  valódi,  reális  szürke  tollából  olvashattok.  Én egy
magasabbrendű     civilizáció    egyetlen    bolygótokbeli    képviselőjének
megtestesülése vagyok, ti pedig egy alsóbbrendű faj.

   Azért   vagyok   itt  köztetek,  hogy  megfigyeljelek  és  kivizsgáljalak
benneteket.  Külalakra  teljesen úgy nézek ki, mint ti, ugyanis ilyen testet
kellett öltenem ahhoz, hogy ti ne ismerjetek fel az egyszerű kis agyatokkal.
Munkámat  segíti  félelmetesen nagy mentális és fizikai erőm. Elgondolkodtam
rajta, mi mindenre lehetnék képes, ha olyan ambícióim lennének, mint nektek.
Lehettem volna király, elnök, cigányvajda, hírhedt terrorista, ENSZ-küldött,
vagy  szuperhős.  De  én  nem emiatt kerültem a Földre, én maradtam mindig a
hétköznapok  SZÜRKE  embere. Az igyzság az, hogy nem voltam mindig tudatában
képességeimnak, csak nemrég jöttem rá.

   Miután  kiderült, hogy ki vagyok, sokat szórakoztam rajtatok, figyeltelek
titeket.  Emlékszem  milyen  sokat  nevettem azon, amikor egy védtelen, idős
nőnemű  embertársatokra  olyan  hirtelen  üvöltöttem  rá teli torokból, hogy
kiugrott  egy  IFA  elé. Abból vettem észre kivételes fizikai erőmet, hogy -
mint kiderült - könnyedén fel tudok dobni 1-5 éves csecsemőket családi házak
tetejére. Ó mily elégedett vagyok magammal, ó mennyire tökéletes vagyok!

   Hiszen  szemtanúja  voltam  egy  hétéves  kislány  megerőszakolásának  és
tudtam,  hogy  én  vagyok az egyedüli, aki megmenthetné és mégsem fedtem fel
kilétemet! Éjszakánként sokat bámulom a csillagos eget. Vajon melyik lehet a
szülőcsillagom?  És  vajon  mikor  térhetek  már  haza?  Mi  itt  a Földön a
feladatom?

   Ezt elég nehezen sikerült megfejtenem, de most már ismerem ittlétem okát.
Nagyon  furfangosan  üzentek,  de  hála  magas  intelligencia kvóciensemnek,
sikerült megfejtenem.

   Észrevettem  magamon  bizonyos  jeleket,  melyek egyértelműen bizonyítják
csillagokbéli  származásomat.  Lássuk  hát  a tényeket! Gyanúmat az keltette
fel,  amikor  az  utcán  sétálva  fejemre  esett egy egyiptomi váza. S mivel
tudtam,  hogy  az  egyiptomi piramisokat földönkívüliek építették, rájöttem,
hogy ez egy jelzés volt számomra.

   Otthon  elkezdtem a szakirodalommal foglalkozni, s miután megtudtam, hogy
földönkívüliek   építették   a  Kheopsz  piramist,  a  marsi  vulkánokat,  a
Stonehenge-et,  a  Himaláját  és  az  Empire State Buildinget, elgondolkztam
rajta,  hogy  hogyan üzenhettek nekem? Pofon egyszerű, hát rajtam keresztül!
Úgy értem, a testemen keresztül!

   Gyorsan  végigböngésztem  testemet.  Alkaromra  a  "Panna"  felirat  volt
tetoválva.  Panna? Hát persze, visszafelé kell olvasni: annap. Tehát: a Nap!
Ekkor  már  nagyon  izgatott  voltam  és elővéve egy mérőszalagot, elkezdtem
méregetni magamat.

   Gyanúm  beigazolódott,  szíriuszi  csodalény  vagyok!  Lássuk a számszerű
tényeket:  Ha  megmérem a kis- és a mutatóujjam szétfeszített távolságát mm-
ben,  majd megszorzom Pi-vel és a kettő gyökével, akkor pontosan a Föld-Hold
távolság ezredrészét kapom km-ben!

   Továbbá,  ha  bal  szememből  kiindulva a jobb szemem és a köldököm által
bezárt  szöget  megmérem, akkor a pont a Pluto forgástengelyének dőlésszögét
kapjuk.  Megdöbbentő,  nem?  És most figyeljünk csak: ha megmérem a harmadik
nyakcsigolyám  és  a  bal  térdkalácsom  távolságát  méterben, és megszorzom
tízzel  akkor  pontosan  a  Mars  felületi  sebességét  kapom!  Ez nem lehet
véletlen!  Innentől fogva egyértelmű volt számomra, hogy ki vagyok! Most már
csak azt kellett kiderítenem, hogy szürke társaimnak mi a céljuk velem.

   Erre  hamar  magkaptam  a  választ.  Egy  nap éppen tudományos méréseimet
végeztem,  a  szobatükör  előtt állva meztelenül, kezemben egy mérőszalag és
szögmérő,  amikor  benyitott  a  postás  és a kezembe nyomott egy levelet. A
rendorségtől   jött   és   a   fejlécen   egyből   szemembe  ötlött:  Utolsó
FIGYELmeztetés!  Ekkor  jöttem  rá, hogy mi a misszióm: a FIGYELés! Lám míly
keveset tudok, mégis míly sokat!

   Most már nincs más dolgom, mint megfigyelni titeket és várni, várni, hogy
édes kis szürke testvéreim jöjjenek értem.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.