Izsó Attila:
MEGSZÓLAL AZ OLVASÓ
2. levél A nagy kísérlet
Egy rockbuliból jöttem haza némiképp túlfeszített tágulási tartállyal,
amit nagyrészt az elfogyasztott aranysárga meditáló folyadéknak
köszönhettem. Az ajtó kinyitása után besurrantam a WC-be, majd kis idő
elteltével, de nagy megkönnyebbüléssel távoztam onnan, s lefeküdtem aludni.
Ez három másodpercen belül bekövetkezett.
Talán csak egy óra telhetett el mikor ismét felébredtem, s a WC irányába
indultam újfent. Egy panel lakásban lakom, s aki ismeri az ilyen rendszerű
épületeket, az tudhatja, hogy az egyik szobából eljutni a WC-be, nem egy
roppant távolság. Nálunk ez max. négy méter. Én ezt a négy métert AKKOR
képtelen voltam megtenni!
Elmondom, hogy miért. A WC ajtaja előtt ugyanis egy lény ácsorgott, és
mosolyszerű képződményt tükrözött az arca (?). Később kiderült, hogy egy
aldebarani Szürke volt.
Azt hallom sok helyről, hogy az ilyen negyedik típusú találkozások
esetén, az alanyok egész testén kellemes érzések hullámzanak át, és óriási
megkönnyebbülésen mennek keresztül amint a lény hozzájuk ér. Az én testemen
keresztül is fura érzések cikáztak át, bár megkönnyebbülésről szó sem volt.
Piszok mód feszített a hólyagom!
Megérintett, s elvesztettem az eszméletemet. Mikor felébredtem egy
műtőasztalszerű ágyon feküdtem leszíjazva! Próbáltam megmozdulni, de nem
sikerült. A fejemet is csak minimálisan tudtam megmozdítani, mert valami
bukósisak féle volt rajta. Azért láttam, hogy immár többen állnak
körülöttem.
- Megmozdult - hallottam, illetve inkább csak éreztem, attól az
aldebaranitól akivel az imént még a WC előtt találkoztam. Megszólaltam, de
leintettek.
- Elég ha csak gondolja, akkor mi ennek a DeKommunikativ Modulnak a
segítségével értjük amit mondani akar.
Egy hatalmas injekcióval valami sárgás folyadékot (nem biztos, hogy sárga
volt mert színtévesztő vagyok) akart belém nyomni. Vadul tiltakoztam mivel
az legalább egy literes volt, és engem már így is igen feszített a szükség.
De ezt ezek a lények nem igazán vették figyelembe, s belémnyomták az
egészet.
Hirtelen furcsa hullámok törtek rám, mintha ismét beszívtam volna két
üveg sört egy perc alatt. Eltelt két perc, és ekkor már szinte megőrűltem
attól, hogy nem mehetek el egy klozetba.
- Ha nem engedtek szabadon, idehugyozok a műtőasztalra! - gondoltam.
Erre elmosolyodtak, összenéztek, s megértően bólogattak. Belémvágott a
felismerés, hogy ezek tudniillik pontosan ezt akarják.
- Ezt nem akarhatjátok! Ez olyan izé ... megalázó vagy mi!
Nem mozdultak csak továbbra is kedvesen néztek. Idegesítő volt!
- Mi a fenét akartok valójában?!!?
- Egy kisérletet hajtunk végre, hogy kiderítsük, az Emberi Lények agya
milyen gyorsan reagál egy adott külső ingerre.
- Ha nem lennék ide kötözve akkor megtudnád te bunkó!!! A háttérben
"hallottam", hogy két aldebarani rögzíti testi reakcióimat.
- ... az adrenalin (vagy ilyesmi) szintje és a folyadékháztartása nagy
mértékben növekedésnek indult.
- Ezt mondom már egy órája! Azonnal engedjetek el a klotyóra!!! Aztán
felőlem kisérletezhettek!
Nem igazán reagáltak a kitöréseimre. Ekkor könyörgőre fogtam a dolgot.
- Pajtás! Ha kiengedsz, meghívlak egy sörre!
Semmi!
- Naaaaa ...! - a legártatlanabb nézésemet vetettem be, ami egyszerre
volt szomorú, kétségbeesett és könyörgő.
Továbbra is közöny!
Nagyon-nagyon mérges lettem erre! Összeszedtem minden erőmet és kitéptem
magam a szíjak szorításából! Olyannyira meglepődtek, hogy meg sem kiséreltek
visszatartani.
Kirohantam az egyetlen nyitva lévő ajtón, amit még leszíjazva fedeztem
fel. Még hallottam egy kósza " ... ez hihetetlen erő volt ... " -ot, de nem
álltam meg csak rohantam tovább.
Az aldebaraniak végre lerázták a meglepődésük adta bénulásukat és a
nyomomba eredtek. Számos sikertelen kisérlet után végre találtam egy nyitva
lévő ajtót, s berontottam. Hatalmas, egyszerűen berendezett helyiség volt,
ahol különféle csészék sorakoztak egymás mellett. VÉGRE!!! Egy pisszoár sor
volt! Illetve azt hittem.
Nekifogtam a DOLGOMNAK! Két perc folyamatos anyagcsere után, végre
megkönnyebbültem. Üldözőim ekkor találtak rám. Szigorúnak látszottak. Az
egyik megérintett, s elvesztettem az eszméletemet.
Megint a műtőasztalon ébredtem fel.
- Ismét felébredt! - hallottam
- Nagyon fáj a fejem - gondoltam
- Kénytelenek voltunk egy kis Dexo-Sokkot alkalmazni.
- Hé ...! ... sikerült a kisérlet ...?
- Túlságosan is jól!
- Visszamehetek?
- Természetesen.
- Kössz!
- Azért ... legközelebb ne vizeljen az étkező csészékbe! - mondta egészen
békülékeny hangon.
Otthon ébredtem pokoli fejfájással. Gyorsan kimentem a WC-re, majd újra
elaludtam. Másnap felébredve azt gondoltam, hogy csak álmodtam, de a
mellkasomon megtaláltam a szíjak nyomát. Az örök kétkedő unokaöcsém szerint
csak a Lada biztonsági öve okozta, amit túl szorosra húztam!
Elnézést kérek mindenkitől aki szeretné tudni, hogy néz ki egy UFO
belülről, de ezt nem figyeltem meg, mert ha WC-re kell menjek, akkor csak
arra az egy dologra koncentrálok, legyen bármi is körülöttem!