Szabó László:
FORRÓ NYOMON
Új rovatunkban a friss esetek felderítésére specializáltuk magunkat, nem
a levélírók kissé csapongó fantaziáját, nem is íróink néha gyanúsan
szenzációs híreit elemezgetjük, hanem a forró drótunkra érkezett
bejelentések után indulunk azonnal, és még frissiben feltárjuk az igazságot.
Nem kerülheti el figyelmünket semmi, hiszen a bejelentés és az Esemény közt
nem sok idő szokott eltelni. Munkamódszerünk magáért beszél: gyors
kiszállás, a tanuk lokalizálása és szummázása, majd mindenre kiterjedő
részletességű kikérdezése. Fontos a rámenős, célratörő kikérdezés, nincsen
lényegtelen adat, felesleges szó, hisz mindennek megvan a magyarázata, ami
közelebb vihet a jelenség megismeréséhez.
Aznap én voltam ügyeletben. A telefoncsörgés nálam mindig pavlovi
reflexet vált ki, ilyenkor elkezd csorogni a nyálam, amint a friss sztorira
gondolok. Bélbotorján, kis dunántúli falu, párszáz lélek, furcsa eseményről
panaszkodnak. Lehet, hogy igazi UFOt láttak! Nekem való! Megtöröltem nyálas
államat és hasamat, majd kocsiba vágtam magamat és elindultam. A faluhatáron
bekapcsoltam kézi rögzítős magnómat és hangosan rámondtam:
Tizenkettőhúsz, Bélbotorján. Semmi gyanus. Ha Amerikában születek, akkor
FBI-ügynök lennék, villan belém jólesően.
Nagy csoportosulást látok, fékezek, kipattanok.
- Senki ne mozduljon! Mindenki jegyezze meg amit látott, mert egyszerre
csak egy embert tudok kikérdezni!
A legközelebb állóhoz fordulok, idős bácsi kalapban:
- Maga látott valamit? Zavartan rám néz, arcán időnyomta mélyedések:
- Sokmindent láttam én már fiam...
- Nagyszerű!
Míg betessékeltetem magamat a tatával a házába, addig is folyamatosan
kikérdezem:
- Mikor történt?
- Micsoda, ides fiam?
- Hát amiért itt vagyok! Mikor látta meg először az Idegeneket?
- Az idegeneket? Ja, maga riporter! Hát,... március vége fele lehetett...
Hideg vót...
- És furcsák voltak?
- Há honne! Nagy dübörgő gépekkel gyüttek, én meg a falu szélin lakom,
egybű hozzám gyüttek elősző. Berontottak a házba, oszt minden élelmiszert
evittek...
- Hogy néztek ki?
- Egyformák vótak, mint a veréb pöcse. Apámat megverték, anyámat
megerőszakolták, az összes tojást megették héjastul aztán körbetrutyizták a
szobát és ementek.
- Ó?! Ilyen pontosan látta?
- Igen. Fényes nappal vót. Az egyik idegent még el is gáncsoltam, amikor
mentek kifele.
- Úristen, ez csodálatos! És mondott valamit?
- Csak annyit, hogy: Uznyicsivte ti prapagnaje!
- ?! ... mondja csak mégegyszer a dátumot!
- 1945 március vége lehett, mert akkor meg a Csórit is elvitték, a
kancát, annak pedig olyan kecses volt a járása, mint ...
Mosolyogva szakadok el a bácsitól, miközben már azt fürkészem, ott van-e
még a tömeg az utcán. Ott vannak. Találomra kiválasztok egy nénit és
faggatni kezdem.
- Néne, ön is itt áll a tömegben, mikor látta meg először?
- Mire gondol, fiam?
- Hát tudja arra az izére...
- Ej, no... hehe.... hát először a Bogdán Marci mondta, hogy megmutatja
és én ...
- Mikor volt ez?
- 49 májusában. Szóval megmutatta, de akkor még nem vizsgáltam meg
közelről csak tapintással.
- És mikor került sor a tényleges kapcsolatba lépésre?
- Ej mit képzel, fiam! Természetesen csak az esküvő után! ...
- ..!? ... Hiszen...
- Na jó magának elárulom, a Kósza Lajcsit tartottam egyedül alkalmasnak
és 16 évesen aratás után egyszer túlóráztunk egy kicsit a ...
Igyekeztem úgy csinálni, mintha kioldódott volna a cipőfűzőm és egy
óvatlan pillanatban a tömeg másik oldalára kerültem. Kárörvendve láttam,
hogy a néne már a falusi lelkésznek mesél, mert nem vette észre, hogy
elmentem. Gyorsan más áldozat után kell néznem, amíg friss a nyom. Hisz ezek
itt a bejelentés szerint UFOt láttak! Negyvenes férfin akad meg a szemem, a
tömegben áll és bámul.
- Jó napot kívánok! Elmesélné nekem, hogy mit láttak?
- Újságíró? Bekerülök a Népszabadságba, he? Akkó mesélek.
Betessékel házába, pálinkával kínál és elkezd válaszolni.
- Hát, mive is kezdjem ... mondjad annyuk, mive kezdjem mer emegy a
zújságíró úr ... fogd be a pofád asszony, ha én vagyok megriportozva akkó ne
pofázz közbe mer még véletlen bekerül a fényképed a Népszabadságba, oszt
asziszik az emberek, hogy a Mészárszéki Riport 12. számát vették meg ...
befogjad!... No...hát mirő is kéne nekem... aha, megvan!.. a Miska!... Nahát
kéremszépen az úgy vót, hogy csak két kisborjút vártunk! Erre meg a Miska...
- Kérem nem lehetne arról a furcsaságról beszélni? Mert ha nem látott
semmit, akkor én mennék is...
- Nem, nem nem nem!!! Láttam én... izé, azt a furcsságot! Igenis láttam!
Bizony, hogy láttam! Ugye asszony? Most az egyszer pofázzad má, hogy igen!
Nagyon... olyan... furcsa volt.
- Na végre, ez az! És ki szólt, hogy észrevett valamit?
- Hát ki, hát...izé...
- Én - szólt közbe a kedves nej.
- HOGY AZT A JÓ BÜDÖS RIGOF***t!... HÁT HÁNYSZOR MONDJAM MÉG... ööö...
izé, ... hogy ha ilyet látsz, akkor azonnal szóljál Marika drágám. Előtte is
megmondtam, ugye. Mondtam, hogy ha látsz furcsát, akkor szóljál és akkor jól
meg tudjuk figyelni és el tudjuk mondani a zújságíró úrnak, aki berak majd a
Népszabadságba és akkor a Kistót Feri meg fog pukkadni a ...
- Na és hol látták? A kukoricásban szállt le talán?
- Ott! Ott szállt le! Éppen sétálok a kukoricásban, amikor egyszer csak
leszállt ez a furcsaság. Ej, mondom magamban, de furcsa ez a furcsaság...
mert ugye leszállt.
- És?
- Nem felszállt, nem nem. Leszállt! És nem megszokott volt, nem. Furcsa
volt. Igen, most már emlékszem az ragadott meg, hogy fura volt és oda
LEszállt. Igen.
- Fémből volt és csillogott?
- Várjon visszagondolok... igen, emlékszem... azt hiszem, hogy ... igen,
fémből volt és ha jól emlékszem, akkor csillogott. Úgy csillogott, mintha
fémből lenne. Furcsa fémből, hehe.
- Na és ki szállt ki belőle?
- Az erdész! Igen láttam, hogy az erdész kilép ... furcsán, és... ő is
csillog. A Tetű Anti mindig is egy furcsa gyerek vót! Nagy magas melák, de
olan halk legény vót.
- Nem alacsony és vékony, kopasz?
- Ja, de.
- Dehát az előbb azt mondta, hogy magas volt.
- Hát igen... rég láttam...izé... ja nem, az úgy vót, hogy én elestem és
alulról néztem fel rá. Azt hittem nagy magas melák! De felálltam és láttam,
hogy... alacsony és vékony, kopasz furcsával állok szembe, aki folyamatosan
csillogott, mint a fém. Ja, és le is szállt a kukoricásba.
- És elrabolták?
- Méghogy! Mindenemet elrabolta az a mocsok! A tárcám, a pénzem....
- De önt elrabolta a lény?
- Persze, engem is... meg a kalapomat, a kapát a kezembű, a...
nyakláncomat, a ....
- És bevitte a hajóba?
- Be, a rohadt! Bevitt!... Kis bárka vót, halszagú, és alig fértünk e
rajta ketten, de bevitt valahogy.
- Nem egy hatalmas jármű volt?
- Na várjon csak. Mondom, alig fértünk e rajta! De aztán benyitott a
vécére, az meg akkora vót mint a focipálya! Ilyen hatalmas járművet még nem
láttam.
- És mit csináltak ott benn?
- Hát álltunk ott a vécén, ami nagyon nagy vót, ugye, és... hát...
gondoltam... gondoltam, jobban megnézem ezt a vécécsészét! És mit láttam?
- Jaj mondja már mit?
- Ez a vécécsésze kérem kicsi volt, kopasz, és furcsán fémesen
csillogott! Eztet így írja le a Népszabadságba a fényképem mellé!
- És?
- Ja és LE is szállt... a kukoricásba.
- Óriási, biztos a hajtóművet látta, nem?
- Persze. Gondoltam én is magamban, ej, no ez itt a hajtómű lehet, mert
rajt vót még a hám, meg a bőrszí... meg a fémes csillogású bőrszíjak. Igen.
- És felszálltak?
- Kik?
- Hát Önök.
- Ja, fel. Mondom a kopasz fémnek, hogy figyu, Anti, én már unom ezt az
eszméletlen nagy vécét, meg a halszagú bárkádat, mit szólnál, ha
felszállnánk?
- És?
- Hát... ööö..., akkor kiterpesztettem... ööö a szárnyamat....
- Mit néz rám furcsán? Folytassa!
- Jó. Szóval kiterpesztettem a szárnyamat, megráztam a hátsó részét mert
az mindig le szokott ragadni a fenekemre, suhintottam párat a levegőbe és
kecsesen felszálltam a légbe! Tettem pár kört még az Anti felett, aztán
leszóltam neki:
- Fejezd má be a csillogást, mint egy furcsa kopasz fém, és szállj fel!
- Ez már az űrben volt és kidobták önöket szkafanderben egy szál
légzőkészülékkel, ugye?
- Pontosan. Éreztem, hogy nagy zűrben vagyunk, mert kidobtak minket a
szkanderversenyről egy szál vastüdőben. Ugye.
- És hogy menekült meg végül is?
- Hát megöltem a főgonoszt. ... ööö lézerkarddal levágtam a piszkot,
utána meg fölrobbantottam a csillagját és épp el tudtam menekülni a robbanás
elől egy A-szárnyún. Aztán kiderült, hogy még mindig van egy szörny az
űrhajómon, akire nem számítottam, mert csak 7 ülés van a gépen. De
lángvágóval szétégettem az agyát, de ennek ellenére a fia belém költözött a
mellkasomon keresztül. Ööö... de nem volt baj, megittam húzóra fél liter
barackpálinkát és az öcsit kitettem alul. Ekkor látom ám, hogy az SS tiszt
felém ford... ja nem, hanem ...
- És csinált fényképeket is?
- Igen. Itt vannak.
- Fúj de undorítóak! Ezen mi ez a véres élőlény?
- Az a Miska egyik... ja, széttrancsíroztam a mocskot!
Az a másik meg a kis Riska.
- Elvihetem ezeket a képeket?
- Persze, ha beleteszi az újságba...
- Köszönöm a beszélgetést, Önből híres ember lesz!
- Remélem is, ha már ennyi állatsá... ennyi állati kalandomat leközlik.
Ajkamon a győzelmes riporteri félmosollyal léptem ki az utcára és
gondosan törölgettem az államat, meg a hasamat a nyáltól, amikor láttam,
hogy a tömegből a csalódottság hangjai hallatszanak és többen megindulnak
hazafelé. Elkapok egy suttyó kölköt és megtudakolom csalódottságuk okát.
- Ne is mondja miszter, egy cseszett UFO itt lebegett 7 órán keresztül és
mi a haverjaimmal csak 4 órán át tudtuk tüzetesen megfigyelni! Videót meg
csak a Mariska néni tudott csinálni, de neki meg elfogyott a 3 órás szalag,
több kazetta meg nem lévén, mérgében bedobta a kútba. Ehhh!
Mérgesen távozott a kölök, egyedül én voltam elégedett. Nekem friss
anyagom volt ugyanis az évszázad eltérítéséről, ráadásul az egészet
felvettem magnóra.
Átvágtam az öreget, hozzá sem járult!