Máté Gábor:
A KÍSÉRLET
Miért mész ily gyorsan?
Jenő persze nem felel,
Tapossa a gázt Ladáján,
Lassan kétszázhúsz felett!
Drága uram, nagyon félek!
Kussolj végre Maris!
Kísérletet hajtok végre,
Ezért teszem csakis!
Háromszázzal megy a Lada,
A Honda motor nyüszít,
Kasztni horpad, ablak törik,
Már négyszázhússzal süvít!
Itt a kanyar, ég a kerék,
A Lada végre robban,
Jenő kiált, Maris zilált,
Eltűntek a porban!
Látod szívem sikerült,
Itt vagyunk a Holdon.
Maris száját harapdálva
Egy Miatyánkot mormol.
Sziklaszirten ül a Jenő,
Messzelátójába néz,
Jót röhög a kutyákon,
Kik vadul ugatnak felé.
Jenő, lásd én nagyon félek,
Zokog halkan Maris,
Idegent láttam tegnap este,
Ezért mondom csakis.
Jenő szóra nyitná száját
De csak bárgyún hebeg,
Mert meglátja az idegent,
És teste beleremeg.
O, te isten, jaj de ronda,
Durrogva csöpög a nyála,
Fémből van a büdös teste,
Tátva van a szája!
Üveges a kerek szeme,
Sárga fénnyel villog,
Feje gumi, pörög a nyakán,
S böfögve pöfög, ha kullog.
Füstöt vet a barna vére,
Erőmagot fingik fara,
Jenő ekkor veszi észre,
Hogy átmutált a Lada!
Maris próbál elszaladni,
De elkapja a Lada,
Hajánál felemeli,
Aztán szétharapja!!
Felkiált a rémült Jenő,
Szétfröccsen Maris vére,
A Lada ismét tátja száját,
Felriad Jenő a csörgésre!
Agya körül nyugalom van,
Lenyomja az órát.
Zsebkendővel megtörli
Verítékes arcát.
Fogat mos és felöltözik,
Nincs már semmi baja,
De fintorog, mert ott várja
A garázsban a Lada!