Izsó Attila:
A PARASZT MEG AZ UFO
Valahol a heted hét colos optikai diszken, s még a sörgyári üveghegyen is
túl, élt egy részeges disznó paraszt. Aki ennek ellenére egy rendes, dolgos,
tisztességes és becsületes ember volt. RENDES adag fröccsöt ivott, DOLGOS
volt az ágyban, TISZTESSÉGES pofont tudott adni, és BECSÜLETESEN küzdött a
barackpálinkájáért. Nap mint nap csak rótta, csak rótta a rovátkáit a hordók
oldalára. Mert ha nem említettem volna, szőlő és bortermelő volt a
szerencsétlen.
Évente több hektó bort termelt, amit annak rendje, s módja szerint el is
fogyasztott. Leginkább a másodévi borokat szerette, s ezeket ő nyeletlen
kétéveseknek hívta. Boldogan is élt egészen addig, amíg a szomszédos
kukoricatábla csősze meg nem látogatta. Akkor aztán el ment a kedve az
élettől, mert az az átkozott a fele borát állandóan megitta. Nem is csoda,
hogy ezek után zárkózott lett, és senkit nem engedett szívesen a pincéjébe.
Így történhetett, hogy amikor késő este előtámolygott a barlangjából, az
előtéren várt rá egy UFOnauta. Nem tudott bemenni a pincébe, mert hiába
kopogtatott erősen az ajtón, az öreg nem hallotta meg, mivel csutkán
hallgatta odabennt az IRON MAIDEN lemezeit.
A paraszt, ködgomolyagos tekintetén át, azt hitte megint a csősz az.
Hosszú kar, szürkés bőrszín, gúvadt szemek. Fel is háborodott, hisz
érthetően megmondta már neki, hogy nem ad több bort. Felháborodásának
emígyen hangot is adott.
- Tünj innen te szemét gizmo!
Az UFOnauta nem egészen értette mivel bánthatta meg a bortermelőt. Éppen
ezért, csak hebegett, habogott, nem tudta mit is mondjon zavarában.
- Én ... izé ... csak egy üzletet akartam kötni Önnel ... vagy mi!
A paraszt meghökkent. Ez nem a csősz, huha! De akkor ki a fene?
- Ki maga?! És mit akar?! - vetette oda flegmán
- Én csak a Szíriuszi Alcoholoida Rt. munkatársa vagyok és bort szeretnék
Öntől vásárolni. Űrhajóm, kézi-keszonom, plutóniumom mint a végtelen űr,
akár rá se nézzek. De a Föld gyümölcseit, igen megkívántam.
"Megint egy szemét ügynök!" - gondolta a paraszt.
- Mennyit, mikor, és mit fizet! - kérdezte kurtán.
- Az évi bortermése felét kérném, és plutóniumot adnék érte, literjéért
egy-egy dekagrammot.
A paraszt elgondolkozott. Mire jó nekem a plutónium? Meghajtja a zetort?
Esetleg a borba téve, azt a tetű csőszt? Vagy netán az asszony vibrátorát?
Eh, mindegy! Valamire csak jó lesz! De a bort nem szívesen adnám oda,
valahogy át kéne verni, ezt a repkedő mitugrászt.
- Rendben van! Itt a kezem, nem diszkóláz! - odanyújtotta a tenyerét,
majd folytatta - De, hogy vita ne legyen az osztozkodásnál, szegezzük le
előre, ami a hordók alján öt cm-es vastagságig található az a tiéd. Ami
afölött az az enyém!
- Megegyeztünk!
Telt, s múlt az idő. A paraszt megkapált, megmetszett, leszüretelt, és
várta a bor elforrását. A fejtések alkalmával pedig, a hordó alján
összegyűlt trutymót becsületesen félretette egy külön e célból kijelölt
hordóba.
Eljövén a nagy nap, mikor az UFOnauta megjelent, s hozta a tíz kilónyi
plutóniumot, amiért is cserébe tíz hektónyi bort remélt. A paraszt gőgösen a
trutyis hordóra mutatott, s közben pedig jót mulatott magában az Idegen
elképedt arcát (?) látva. De az üzlet az üzlet, az UFOnauta a plutóniumot
otthagyta, a trutymót pedig elszállította. Közben pedig a következő év
termés-elosztásán törte a fejét.
- Most az egyszer becsaphattál, de többé nem fogsz! Jövőre is eljövök a
termésed feléért! Most viszont úgy osztjuk el, hogy ami a fejtésnél először
lejön az az enyém, ami pedig utána, az a tiéd.
- Megegyeztünk! - mondta talán túl gyorsan is a paraszt. Az UFOnauta
eltávozott, s magában már előre örült a friss nedűnek.
Csakhogy az a ravasz paraszt, ebben az évben mást sem termelt mint
szilvát! A termés leszüretelése után, az erjedésben lévő gyümölcsöt
hordókban tárolta. Amikor már az erjedés elérte a csúcspontját, megkezdte a
kifőzést. Aki ismeri a házi kifőző-berendezéseket, az tudja, hogy a
kifőzéskor előszőr lejövő adag mindíg az ún. rézeleje, vagy másnéven metil-
alkohol.
Megint csak becsületesen félretette az UFOnauta adagját, s várta a
plutóniumot. A kellő időben megjelent a földönkívüli fazon, s hozta a
"titánantidioxid" hordóit az alkohol számára. A paraszt ismét csak a
kijelölt hordóra mutatott, s belülről megint csak a röhögés kínozta.
- Ez "szívapájinka" - mondta, s elfojtott egy kitörni készülő kacajt. Az
UFOnauta jóhiszeműen feltöltötte a hordóit a tömény metilalkohollal, és a
kialkudott plutónium mennyiséget odaadta a gonosz parasztnak. Így lett hát a
diplomás földművelőé a kétévi alkoholtermés, és a hiszékeny UFOnauta évi
plutóniumadagja is!
A Szíriuszi Alkoholoida Rt. pedig lefokozta az ügyetlen alkalmazottját,
és mivel a metil-alkohol évtizedekig tartó, krónikus vakságot okoz,
kiutaltak számára egy vakvezető robotkutya egységet.
Azóta él a mondás: A részeg, diplomás, ravasz, kutyaütő és piszok
parasztot még az UFO-k is messze kerülik!