Szabó László:
CSINÁLD MAGAD!
Rovatunkban a barkácsolósabb kedvű Olvasó, aki nem csak a száraz elméleti
fejtegetéseket, levezetéseket kedveli, személyesen is meggyőződhet róla,
hogy nem költöztek-e szíriuszi lények a fejébe.
Üljünk le a tükör elé, borotváljuk kopaszra a fejünket, szedjünk be 4
Demalgont és 4 Seduxent s várjunk, míg fejünkben kellemes zsibbadást érzünk.
Ekkor belevághatunk! Először a fúróval.
Fúrjunk öt egyforma lyukat koponyánkba, kezdve a bal szem fölött és
egyenletesen körbehaladva. Trükkje a következő: Nyomjuk a fúrót koponyánknak
és lassú fordulaton marjunk bele a bőrbe és az alatta levő izomszövetbe. Így
nem fog kiugrani az egyre lucskosabbá váló lyukból a fúró.
Kezdjük el növelni a fordulatot. Erős siítást fogunk hallani, amint a
fúrófej csontot ér, de ne álljunk meg. Ne törődjünk az egyre erősebben
spriccelő vérrel, a fúróra koncentráljunk, és ha a hangja magasabbra vált,
azonnal hagyjuk abba a fúrást! Elértük az agyburkot.
Gyors mozdulattal rántsuk ki a fúrót, tömjünk bele vattát és peckeljük ki
az előre odakészített hegyes ceruzával. Így haladjunk körbe még négy szép
lyukakcskát készítve.
Vegyük kézbe a sarokcsiszolót (flexet). Most elég kényes művelet
következik, úgyhogy figyeljünk!
Szorítsuk a szerkezetet az először elkészített lyukra, és indítsuk be.
Jobbról balra, lyukról lyukra haladva vágjuk át a koponycsontot. (Jótanács:
A művelet megkezdése előtt vegyünk fel egy búvárszemüveget, amit szabad
kezünkkel gyorsan törölgetve meg tudunk szabadítani a kiömlő vértől és
agyfolyadéktól.) Ha ezzel megvagyunk, akkor lehet szusszanni egyet, esetleg
pár sört meginni.
Most vegyük kézbe a Patterson-szikét és a vágás mentén kezdjük el
feszegetni a koponyatetőt. Tisztán lehet majd hallani az erek és az elváló
koponyacsont cuppogását, locsogását.
Eztán vegyük kézbe a csavarhúzót és a kombinált fogót. A csavarhúzót
erőltessük az egyik kézreálló lyukba és egykarú emelőként használva kicsit
emeljük meg a koponytetőt, majd a kombinált fogóval benyúlva kapjuk el a
csontot és egy hirtelen kalap-leemelő mozdulattal rántsuk le a koponytetőt.
Úgy ni!
Most gyorsan öntsünk valamilyen tömény szeszt a nyílt agyburokra és
masszírozzuk szét alaposan, fertőtlenítés végett. Ne ijedjünk meg lüktető
agyunk meztelen érintésétől! Kicsit ismét lehet pihenni esetleg pár fotót
csinálni a tükörből.
Na most! Most jön a vizsgálat. Szúrkodjunk jó sűrűn rajzszegeket
agyburkunkba, főleg a tetején, majd ezek között vékony rézvezetékkel és
forrasztópákával létesítsünk fémes kapcsolatot. A két szélsőnek csináljunk
hosszabb kivezetést és ezeket dugjuk a konnektor egy-egy kivezetésébe. Most
dől el a dolog! Ha semmit nem érzünk, még enyhe bizsergést sem, akkor sajna
szíriuszi fénylények telepedtek agyunkba, és immár Ők uralják azt. Ekkor
nyugodtan öngyilkosok is lehetünk ott helyben. Ha fájdalmat, bizsergést
érzünk és régi emlékek jutnak eszünkbe (pl. Rambó kínzása árammal) vagy
beugrik az a régi eset, amikor apukánk kis mosollyal a szája sarkában
elmagyarázta, hogy az épülő lakásban a falból kilógó két színes vezeték az
egy birkózógép. Ha beugranak hasonló dolgok, akkor nincsen semmi baj és
gyorsan rántsuk ki a vezetékeket a konnektorból, mielőtt beledöglünk.
Azután még egy darabig eljátszogathatuk meztelen agyunkkal, teremtsünk
vele közvetlen kapcsolatot, simogassuk, paskolgassuk, de ha szükséges akkor
erőteljes ütésekkel, szúrásokkal büntethetjük is. Végül mossuk alaposan ki a
levett csontot, és tegyük el biztonságos helyre, mivel a következő havi
számban a koponyacsont helyes visszatételéről fogok beszélni.