Máté Gábor:
BEVÉGEZTETETT
A fákkal szegélyezett földútról letértünk egy kisebb földútra, s tudtuk,
hamarosan elérünk úticélunkhoz. Barátomon és rajtam is ugyanúgy a nagy
feltörés reménye suhant át, hisz ilyen különös történethez még nem sikerült
hozzájutnunk.
Ugyanis, mint fülünkbe jutott, a Winchester Vadásztársaság néhány tagja
nem csak látta, de beszélt is Jézus Krisztussal.
Amikor lefékeztünk a vadászház udvarában, a vadászok már széles
taglejtésekkel integettek felénk. Aztán hirtelen hatalmas dörrenés szaggatta
dobhártyánkat, és egy varjú zuhant le az égbol, pontosan autónk
motorháztetejére. Jézus így érkezne a Földre? Mi is szemtanúi leszünk a
jelenésnek? Aztán mint később megtudtuk, csak egy díszsortüzet adtak le a
tiszteletünkre.
A kényelmes vadászházban aztán néhány feles Hubertus-t leerőltetve - ők
decinként mérték maguknak a nemes nedűt - belekezdtünk munkánkba.
Barátom akart néhány fényképet csinálni, végül is az egyre jobb
hangulatban lévő vadászok kérésére mind a három tekercset elkattogtatta. Nem
csak külön-külön készültek képek, hanem mindenki mindenkivel, aztán mindenki
a Hubertus-szal, sőt a végén mi is rákerültük a képekre. Ezután következtem
én.
- Hányan látták Jézus Krisztust? - hangzott első kérdésem. Mind az öten
magasba emelték kezüket, s büszkén kihúzták magukat.
- De csak a Géza beszélt vele!
Odafordultam hát Gézához.
- Mondja Géza, miből gondolta, hogy Krisztussal találkozott?
- Biztosan felismertem, hisz filmekben már láttam, hogy hoszú haja van és
fehér ruhában jár. Persze tudom, hogy ez nem elég, de előző este felhívott,
telefonon és megbeszéltük a találkát. Mikor elmeséltem a többieknek, először
nem akarták elhinni, de aztán a következő találkára már mindenki eljött.
- Miért éppen magát hívta fel Krisztus?
- Látja ezen már én is sokat gondolkodtam. Szerintem van bennem valami
más, ami másban nincs meg. Kiválasztott vagyok.
- Hogy zajlott le a találkozás?
- A patak mellett találkoztunk. Egy papagáj ült a vállán, nagyon szép
állat volt. Mikor először megpillantottam, anélkül, hogy egyetlen szót is
szólt volna, egyből tudtam, hogy vele beszéltem telefonon.
- Honnan?
- Sugárzott a feje. Aztán intett nekem és én megindultam felé. Ekkor azt
mondta, hogy bebizonyítja, Ő Krisztus. Lehajolt és bevizezte arcát. Mikor
felnézett, úgy tűnt, szeme lángokat vet. Aztán csinált két hátraszaltót, meg
három bukfencet, de olyan gyorsan, ahogy én még soha nem láttam! Ekkor már
egészen biztos voltam benne, hogy Krisztus áll előttem.
- És miért kérte végül is Krisztus a találkozót?
- Elmondta nekem, hogy az ezredfordulóra iszonyatos rettenettel kell
szembeszállnia az emberiségnek. Ez a rettenet az űrből jön és olyan gyorsan
teszi porral egyenlővé a Földet, amilyen gyorsan az megteremtődött. Ezzel az
erővel akar ő szembeszállni, de sajnos még nagyon gyengének érzi magát a
harchoz.
- Segítséget kért Öntől?
- Igen. Megadott egy svájci bankszámlát, hogy oda tegyek be minél több
pénzt.
- Tett már be?
- Persze. Szóval, megáldott és eltűnt az erdő mélyén a papagájával
együtt.
Így történt, bólogattak a többiek. Ekkor úgy gondoltam, itt már nincs
helye több kérdésnek, minden tiszta és világos. Megittunk még néhány Hubit,
majd lassanként álomba merültünk. Mikor másnap reggel felébredtünk, a
vadásztársaság hű tagjai még hortyogtak. Gyorsan keresztet vetettünk, és
elindultunk leadni az anyagot.