Szabó László:
MEGSZÓLAL AZ OLVASÓ
Tisztelt Szerkesztőség!
Szeretném végre elmondani mindenkinek, hogy mi is történt velem, mivel
eddig senki sem adott hitelt szavaimnak. A következő a történetem:
Szeptember 21-én a délutáni órákban elhatároztam, hogy - a nagy hőségre
való tekintettel - egy kicsit felfrissítem magamat. Kockásbasznádon, ahol
lakom, van egy kellemes helység, ide szoktam betérni, ha a barátaimmal
vagyok.
Szóval éppen üres asztalt kerestem, amikor valaki rámköszönt:
- Szevasz Jani cseszdmeg!
Ekkor nagyon meglepődtem és már ott gyanakodnom kellett volna, hiszen
honnan tudhatta a Csabi, hogy János a
keresztnevem? De efölött akkor még
elsiklottam. Mikor végre találtam üres
helyet, akkor ért a második meglepetés.
Ahogy ültem le, a könyökömmel levertem
egy poharat, méghozzá pontosan egy
ugyanolyat, mint amilyenből most - e
levél írása közben - is szopogatom a
sört. Na most kérdezem én, honnan
tudhattam ezt előre, hogy 4 nap múlva
milyen pohárból fogok inni?
(Paratranszformáció?)
Nohát, éppen 95 perce voltam a helységben, és a sörömet kértem ki, amikor
észrevettem, hogy a szomszédos asztalnál milyen furcsa társaság ül. Az egyik
férfi (?) alacsony volt, vékony és ijesztően nagy szemei (?) voltak. Már ha
egyáltalán szemnek lehet nevezni, hisz úgy csillogott mintha üvegből lenne,
ráadásul egy furcsa fémkeretszerűség fogta körbe szemeit, melynek végei a
fülébe fúródtak! Ilyesztő látvány volt mondhatom! Ráadásul olyan furcsán
viselkedtek, hogy félelem fogott el.
Én nem vagyok egy ijedős alak, egyedül az ufóktól félek, ami azt hiszem
ismét csak engem igazol. Szóval épp 16-ik sörömet kértem ki, (elég rosszul
birtam akkor az alkoholt, nagy meleg volt) amikor az egyik idegen felállt a
helyéről, és megindult felém! Képzelhetik, hogy mekkora félelem uralkodott
el rajtam! Megragadtam az üveg nyakát, felpattantam a helyemről, és
felkészültem az idegen civilizációval szembeni élet-halál harcra.
Egyre csak közeledett, és a kis cseles még úgy is tett, mintha csak
mondjuk a vécére akart volna menni, hisz rám se nézett, csak jött jött
előre!! Ekkor ráordítottam:
- Gyere csak te szemét sunyi ufó!! - és rásújtottam a vállára az üveggel.
Elkerekedtek a szemei (megfigyeli a frekvenciateret is!) és furcsa
ibolyántúli hang tört elő belőle. Ez csatakiáltás, villant át bennem és már
támadtam is tovább. A két lába (?) közé rúgtam, remélvén, hogy hasonló testi
felépitésűek, mint mi. Ekkor előregörnyedt, két kezét keresztezte alhasa
előtt (felvette a halálos támadást jelentő harci pózt! ) és ismét hallatta
azt a szörnyű csatakiáltást.
Meg kell akadályoznom, hogy elő tudja húzni a lézerpisztolyát, döbbentem
rá, és rásújtottam a fejére.
Ekkor elterült, engem meg kirobbanó öröm töltött el, hogy elbántam egy E.
T.-vel. (Így hívják őket, láttam egy dokumentumfilmben.) Kifelé rohantam a
kocsmából, és még láttam amint barátai (áruló földi emberek voltak)
odarohannak hozzá. Kiálltam a kocsma elé, és valamilyen belső kényszer
hatására felnéztem az égre. Nem olyan volt, mint eddig! A csillagok
elmozdultak a helyükről: forogtak, táncoltak pörögtek körbe-körbe! Ekkor én
is éreztem, hogy gyengülök, erőm elhagy. Legszivesebben okádtam volna. Ez
eltérítés! villant agyamba és agyre erőtlenebbül tettem még egy lépést
előre. Akkor hallottam meg a hangot. Hangos volt, és dörögve szállt alá az
égből:
- Itt ez a mocsok!
Ekkor olyan érzésem támadt, mintha fejbevertek volna egy baseball ütővel,
és éreztem, hogy cipelnek valahová, majd (gondolom elaltattak
paraszuggerációval) elvesztettem eszméletemet.
Másnap délelőtt ébredtem fel, és mondhatom igen furcsa körülmények
között! Az oldalamon feküdtem valami furcsa szagú darabos folyadékban. (így
visszagondolva valamilyen paravizsgálószer lehetett) Az ufó pedig lezuhant
valahol a környéken. (Érdemes lenne megkeresni mielőtt a kölkök
széthordják.)
Azért vagyok ilyen biztos ebben, mert tele voltam kék-zöld foltokkal,
mint akit összevertek. Gondolom kiestem a zuhanó ufóból. Hát ennyi az én
történetem.
keresztnevem? De efölött akkor még
elsiklottam. Mikor végre találtam üres
helyet, akkor ért a második meglepetés.
Ahogy ültem le, a könyökömmel levertem
egy poharat, méghozzá pontosan egy
ugyanolyat, mint amilyenből most - e
levél írása közben - is szopogatom a
sört. Na most kérdezem én, honnan
tudhattam ezt előre, hogy 4 nap múlva
milyen pohárból fogok inni?
(Paratranszformáció?)
Nohát, éppen 95 perce voltam a helységben, és a sörömet kértem ki, amikor
észrevettem, hogy a szomszédos asztalnál milyen furcsa társaság ül. Az egyik
férfi (?) alacsony volt, vékony és ijesztően nagy szemei (?) voltak. Már ha
egyáltalán szemnek lehet nevezni, hisz úgy csillogott mintha üvegből lenne,
ráadásul egy furcsa fémkeretszerűség fogta körbe szemeit, melynek végei a
fülébe fúródtak! Ilyesztő látvány volt mondhatom! Ráadásul olyan furcsán
viselkedtek, hogy félelem fogott el.
Én nem vagyok egy ijedős alak, egyedül az ufóktól félek, ami azt hiszem
ismét csak engem igazol. Szóval épp 16-ik sörömet kértem ki, (elég rosszul
birtam akkor az alkoholt, nagy meleg volt) amikor az egyik idegen felállt a
helyéről, és megindult felém! Képzelhetik, hogy mekkora félelem uralkodott
el rajtam! Megragadtam az üveg nyakát, felpattantam a helyemről, és
felkészültem az idegen civilizációval szembeni élet-halál harcra.
Egyre csak közeledett, és a kis cseles még úgy is tett, mintha csak
mondjuk a vécére akart volna menni, hisz rám se nézett, csak jött jött
előre!! Ekkor ráordítottam:
- Gyere csak te szemét sunyi ufó!! - és rásújtottam a vállára az üveggel.
Elkerekedtek a szemei (megfigyeli a frekvenciateret is!) és furcsa
ibolyántúli hang tört elő belőle. Ez csatakiáltás, villant át bennem és már
támadtam is tovább. A két lába (?) közé rúgtam, remélvén, hogy hasonló testi
felépitésűek, mint mi. Ekkor előregörnyedt, két kezét keresztezte alhasa
előtt (felvette a halálos támadást jelentő harci pózt! ) és ismét hallatta
azt a szörnyű csatakiáltást.
Meg kell akadályoznom, hogy elő tudja húzni a lézerpisztolyát, döbbentem
rá, és rásújtottam a fejére.
Ekkor elterült, engem meg kirobbanó öröm töltött el, hogy elbántam egy E.
T.-vel. (Így hívják őket, láttam egy dokumentumfilmben.) Kifelé rohantam a
kocsmából, és még láttam amint barátai (áruló földi emberek voltak)
odarohannak hozzá. Kiálltam a kocsma elé, és valamilyen belső kényszer
hatására felnéztem az égre. Nem olyan volt, mint eddig! A csillagok
elmozdultak a helyükről: forogtak, táncoltak pörögtek körbe-körbe! Ekkor én
is éreztem, hogy gyengülök, erőm elhagy. Legszivesebben okádtam volna. Ez
eltérítés! villant agyamba és agyre erőtlenebbül tettem még egy lépést
előre. Akkor hallottam meg a hangot. Hangos volt, és dörögve szállt alá az
égből:
- Itt ez a mocsok!
Ekkor olyan érzésem támadt, mintha fejbevertek volna egy baseball ütővel,
és éreztem, hogy cipelnek valahová, majd (gondolom elaltattak
paraszuggerációval) elvesztettem eszméletemet.
Másnap délelőtt ébredtem fel, és mondhatom igen furcsa körülmények
között! Az oldalamon feküdtem valami furcsa szagú darabos folyadékban. (így
visszagondolva valamilyen paravizsgálószer lehetett) Az ufó pedig lezuhant
valahol a környéken. (Érdemes lenne megkeresni mielőtt a kölkök
széthordják.)
Azért vagyok ilyen biztos ebben, mert tele voltam kék-zöld foltokkal,
mint akit összevertek. Gondolom kiestem a zuhanó ufóból. Hát ennyi az én
történetem.