A BETERVEZETT BOLYGÓ
De néha muszáj. Az érdeklődő társadalom - mely fizeti a csillagászt -
századunkban hevesen rákérdezett a Mars légkörére. Mit csinálhat a
csillagász? Megméri, olyan módszerekkel és műszerekkel, melyek a társadalom
jóvoltából rendelkezésre állnak. Kellene űrszonda a méréshez? Nincs. Tessék
a sűrű földi légkörön keresztül mérni. Ez háttér és felfelé viszi az
adatokat? Vonja ki a hátteret; maga a csillagász. Kivonta; ma már tudjuk,
hogy nem eléggé. Alighanem a századelei méréseknek volt jókora hibájuk is a
szakirodalmi eredeti közleményekben; ahol én találtam őket, ott már a hibát
nem adták meg. De nem is érdekelte az azokat, akik marslakók után
érdeklődtek: nekik egy 90 ″ 50 Hgmm adat nem azt jelentette volna, hogy
könnyen lehet a légnyomás 8 Hgmm is; ők fordítva gondolkoztak. Jó esély volt
olyan légkörre, melyben még magasabbrendű élet lehetséges. A marslégkör
sűrűsége a 60-as évekig bizonytalan volt; kevés mérés létezett, azok
mutattak valamit, ez a csillagászoknak elég is volt, amíg pontosabban nem
tudtak mérni. Végtére is attól, amit akkor a bolygók és légkörük eredetéről
tudtak, a Marsnak nyugodtan lehetett ilyen, a Földénél lényegesen ritkább,
de még jelentős, légköre.
A természettudós bármi pontosan megfogalmazott adatot meg tud mérni.
Magától nyilván nem azt mérné, amire műszerei nem jók. De ha a társadalom
erőlteti, pláne emlékezteti, hogy ezért kapja fizetését, megméri. Ha
műszerei rosszak, lesz egy pontatlan adat; akinek kell, viheti.
1920 körül Lowell flagstaffi obszervatóriuma nem állt magasan a kollégák
véleményében, [18] mivel korábban fő munkássága a Mars-csatornák térképezése
volt, ezeket pedig csak a "kimutathatóság határán" lehetett vizsgálni. Az
obszervatóriumot egy kuratórium tartotta fenn a Lowell-örökségből. A
csillagászok szerették volna hírnevüket növelni, a kuratórium preferenciái
miatt Lowell indította témában. Elhatározták, megkeresik Lowell X bolygóját.
Az Uránusz és Neptunusz mozgásában zavarok látszottak. Ilyen zavarokat
más bolygók gravitációja szokott okozni. Elvben a zavarokból kiszámítható,
hol a zavaró bolygó és mekkora a tömege (utóbbiból meg azt is, milyen
fényes). A Neptunuszt így is találták meg. Persze ha a kiinduló adatok
pontatlanok (pl. a Neptunusz felfedezése óta még nem járt egyszer körbe,
ezért pályáját bizonyos hibával ismerték), akkor a zavaró bolygó adatai is
bizonytalanok lesznek. Pl. W. H. Pickering számítási eredményei az 1.
táblázatban látható módon ingadoztak. [18]
1. táblázat
------+-------------+---------------+-----------------
ÉV | Naptávolság | Excentricitás | Tömeg/Földtömeg
| (Cs.E.) | |
------+-------------+---------------+-----------------
1911 | 123 | kicsi | ?
1928 | 68 | kicsi | 20
1931 | 76 | nagy | 50
Ennyire lehetett akkor kiszámítani a 9. bolygó pályáját.
Lowellnek is voltak számításai (lásd a 2. táblázatot), és 1929-ben ezek
alapján a bolygó keresésére leszerződtettek egy fiatal amatőrcsillagászt, C.
W. Tombaugh-t, aki talált is egy bolygót.
2. táblázat
--------+-------------+---------------+-----------------
| Naptávolság | Excentricitás | Tömeg/Földtömeg
| (Cs.E.) | |
--------+-------------+---------------+-----------------
Jóslat | 44 | 0,2 | 5
Plutó | 39,4 | 0,25 | 0,0023
A pálya jól egyezik. De a tömeg olyan kicsiny, hogy a Plutó nem okozhatta
a Neptunusz pályazavarait! Tombaugh vizsgálatai jók, pontosak és gondosak
voltak. Ha egy csillagásznak az a feladata, hogy adott hely közelében
találjon égitestet, talál is, mert valamekkora ott is van.
Ha a természettudósnak előre megmondjuk, mit találjon, lehet, hogy meg is
találja. Hogy aztán mennyi örömünk lesz benne, az más kérdés. A Természet
olyan, amilyen. Ha őt akarjuk megismerni, megtehetjük. Ha elképzeléseinket
keressük benne, azt is megtalálhatjuk, de ez neki nem lesz teljes képe, és
amit találtunk, esetleg nem jellemző rá. Akkor meg minek?