V. IGAZSÁG? ELMÉLET? TANULSÁG?
Elmondtam mindazt, amit el akartam, ahhoz, hogy levonhassuk
következtetéseinket a tárgyalt kérdésekben. De előbb - már csak példaként is
- térjünk vissza a dogonok ügyéhez. A továbbiakban - mivel magam történész
nem vagyok, tehát Temple-t szaktekintélynek kell elismernem - bizonyítottnak
veszem, hogy a feldolgozott dogon-mítoszok valóban tanúskodnak a nép olyan
csillagászati ismereteiről, mint a Jupiter 4 nagy holdja, a Szaturnusz
gyűrűje, a Szíriusz B léte, 50 éves keringési ideje és nagy sűrűsége.
A kérdés számomra, azaz egy természettudós számára az, hogy mire lehet
menni e ténnyel. Milyen következtetést lehet belőle levonni, mit bizonyít.
Az olvasó mondhatja, hogy őt nem ez érdekli, hanem az igazság. Például
jöjjön a "tudomány", és mondja meg ebből, jártak-e idegen űrhajósok a
dogonoknál. Érdekes kérdés, izgalmas kérdés. Kit ne érdekelne? Csakhogy az
adatok e kérdés megválaszolását nem teszik lehetővé.
Félreértések elkerülése végett: hiszek abban, hogy a múlt eseményei
valóban megtörténtek, és csak egyféleképpen. A történettudomány e valódi
múltat kell egyre jobban kiderítse. Amennyire tudom, a (természet)tudósok
nagy többsége hisz az objektív külvilágban; a kivétel néhány az átlagnál
ravaszabb és néhány az átlagnál provokatívabb ember. Ha pedig a dolgok
tőlünk függetlenül léteznek, akkor ki is lehet deríteni, milyenek, és csak
egyfélék.
Csakhogy e hit nem jelenti ama hitet, hogy egy tény kérdésében a keresett
"igazság" biztosan és végérvényesen megállapítható, különösen nem
korlátozott számú adatból. A természettudomány feltesz valami(ke)t, azután e
feltevés(ek)ből mindenféle következtetéseket vezet le, és a feltevés(eke)t
mindaddig helyesnek (vagy inkább jónak) tekinti, amíg a belőlük levont
következtetések összhangban vannak a tényekkel. Ha két elmélet ugyanazon
megfigyelhető következményekhez vezet, és azok a tapasztalatnak megfelelnek,
akkor nem mondhatunk mást, mint hogy egyiket sem zárhatjuk ki. Ha ennél
többet akarunk mondani, akkor a megszokottabb, vagy pláne az egyszerűbb
elméletet tartjuk jónak. Szigorúan véve elméletet csak cáfolni lehet: ha
következtetései ellentétesek a tapasztalattal. Ez pedig azért van így, mert
egyikünk sincs az "igazsággal" közvetlen kapcsolatban. Vagy ahogy, csak egy
hajszálnyira karikírozva, egy jeles magyar gondolkodó mondja: [1] "Aki
igazságot akar, az menjen a törvényszékre... Az egész tudomány elmélet-
mankókon jár... Az, hogy ez a csillag így mozog, az az alma úgy esik, az nem
igazság, hanem elmélet, amelyet egy sereg esetre megbízhatóan és egyszerűen
lehet alkalmazni. De ha majd adódnak olyan esetek, amelyeket a meglévő
elméletekkel nem lehet megmagyarázni, akkor egyszerűen új elméletet kell
keresnünk, mint ahogyan új nadrágot veszünk, ha a régi már elszakadt!"
Aki ezzel elégedetlen, az gondolkozzon el egy példán. Tekintsük számok
egy sorozatát, pl.
1, 4, 9, 16, ...
ahol a ... azt jelzi, hogy a sorozatnak vannak még tagjai, de azokat nem
ismerjük. Mi a sorozat szabálya? Mindenki egyből mondaná:
an = ný. (1)
Csakhogy nem ez az egyetlen lehetőség. Ugyanilyen jó:
an = n^4 - 10n^3 + 36ný - 50n + 24. (2)
Ez persze sokkal bonyolultabb; mindaddig, amíg a sorozat 5. tagját nem
ismerjük, mazochista az, aki (2)-t választ-ja (1) helyett. De ha megismerjük
az 5. tagot is, 3 lehetőség van.
1. Ha a5 = 25, ez az (1) képlettel összevág, de a (2)-vel nem. (2)-t
megcáfolta a tapasztalat, (1) még lehetséges.
2. Ha a5 = 49, (2) lehetséges, de (1 ) már nem.
3. Ha a5 valami más, akkor egyik képlet sem lehet igaz, és kereshetünk
újabb képleteket.
Ha pedig egy ilyen egyszerű és átlátható esetben sem juthatunk teljes
biztonságra, akkor ne lepődjünk meg azon, hogy fizikai és csillagászati
elméletek körül mindenféle vita van. Természetesen, ha egyre tovább menve a
sorozatban, még mindig és mindig helyesnek látszik an = ný, akkor valamilyen
értelemben egyre valószínűbb, hogy ez a helyes képlet. De hogy mikor mondjuk
azt, hogy most már megelégedtünk a bizonyítással, az ízlés és egyéni
hozzáállás kérdése.
Na most vissza a dogonok ügyéhez. Azon egyetlen adatból, hogy a
dogonoknak a tőlünk elvárhatónál több a csillagászati ismeretük, egyetlen
további következtetésre sem juthatunk ezen ismeretek okára nézve. E
többletet ugyanis több ok is magyarázhatja. Herrmann véleménye (mellyel
magam is szimpatizálok) az, hogy a dogonok ismereteiket tőlünk szerezték.
Nevezetesen, adatok vannak csillagászati tárgyú kíváncsiságukra; tudunk egy
Dogonföld táján járt 1893-as csillagászati expedícióról, melyet
bennszülöttek alaposan kikérdeztek. Ez már minden fentebb említett ismeretet
megmagyaráz, a Szíriusz B sűrűségét kivéve, mely 1915-ben vált nálunk
ismertté. Vagyis a magyarázathoz már csak azt kell feltennünk, hogy a
Francia Nyugat-Afrika részét képező Dogonföldet 1915 és 1935 közt egyetlen
csillagászatilag kompetens utazó megjárta; ilyenről én nem tudok, de ki
mondhatná, hogy ilyen nem volt?
Fentiek miatt a dogonok említett csillagászati ismeretei magukban nem
bizonyítják a földönkívüliek látogatását, sőt nem is valószínűsitik. Ehhez
ugyanis a másik, épp most elmondott lehetőséget ki kell előbb zárni, vagy
legalábbis valószínűtlenné kell tenni. Hogy ezt meg lehet-e tenni, az rám
nem tartozik. Talán meg lehetne ezt tenni mitoszkutatók és francia
levéltárosok együttműködésével; nem tudom. De ilyen érvek nélkül tudományos
módszerrel nem lehet a földönkívüli eredetet igazolni.
De azért e lehetőség kétségtelenül fennáll. Egyetlen ismert fizikai
törvény, társadalmi ismeret sem szól az ellen, hogy ha valamelyik közeli
csillag körül egy a miénkénél lényegesen fejlettebb civilizáció él, az
hozzánk sikeres felderítőket küldhessen és akarjon küldeni. A két
legközelebbi csillag, melynek bolygóin számottevő esélye van élet
kifejlődésének, és nem elhanyagolható az értelemének, az î-Eridani (K2 szín-
kép, 11 fényév) és a tau-Ceti (G8, 12 fényév). Láttuk, hogy ekkora út 29 év
alatt oda-vissza bejárható, és ezalatt az utas 14 évet öregszik. Ilyen
időigényes felderítőút még elképzelhető; távolabbiban én nem tudnék hinni. A
mítoszokhoz jobb volna a Szíriusz A (A1, 9 fényév), de az ilyen csillagok a
Napnál jóval rövidebb életűek. Egy terjeszkedő csillagközi civilizáció
azonban (mondjuk 30000 éve) megtelepedhetett a Szíriusz egy bolygóján (ha
van neki).
Ezzel az ügyet le lehet zárni. Nem tudok olyan érvről, amivel egy fizikus
választhatna az elmondott lehetőségekhez képest; ha egy mítoszkutató
bármilyen megfontolásból olyan elméletet fogalmaz meg, miszerint a dogon
hitvilág egy része a tau-Ceti rendszeréből származik, én nem tudom
megcáfolni. Mivel pedig bizonyos körülmények egyelőre teljesen ismeretlenek,
felelősséggel nem tudok valószínűségeket sem számolni. Így azt sem tudom
eldönteni, melyik feltevésnek adjak nagyobb esélyt. (Hinni inkább a földi
eredetben hinnék, mert olyan kölcsönzésre sok példát ismerünk.)
Mármost én fizikus vagyok. A számomra érdekes témákban a dogon
mítoszoknak az alábbi hatása volna. Ha földi eredetűek: semmi. Ha
földönkívüliek: a néhány tucat közeli csillag közül legalább egy körül van
értelmes, nálunk technikailag fejlettebb élet. Ez mai tudásunk szerint
lehetséges, még csak nem is meglepő, de eddigi tudásunkkal nem volnánk
képesek felelősséggel kiszámítani, várható-e ilyen közel értelem. Mindegy: a
közeli értelem léte fontos tudományos adat volna. Csakhogy, ismétlem, amíg a
földi eredetet ki nem zártuk, nem tudunk földönkívüli életre következtetni.
Úgyhogy a dolgok jelenlegi állása szerint az adat csillagász vagy fizikus
számára haszontalan. Magánemberként, ráérő időmben, nagyon szívesen
vitatkoznék ilyen lehetőségeken. De természettudományos célra nem tudnám
felhasználni.
Kár, mert ahhoz, hogy odamenjünk és megnézzük, esetleg még évezredek
kellenek. És épp ezért, az emberiség ismereteit gyarapítandó, az ilyen
ügyeket meg kell vizsgálni, annyira, amennyire komolyan vehetőek. Hogy
mennyire azok, azt ne csillagásztól vagy fizikustól kérdezzék. Mi csak
annyit tudunk mondani, honnan nem várható látogató. A többi, amíg
következtetéseikkel kész nincsenek, a mitológusokra tartozik, és egyszerűen
el nem tudom képzelni, milyen érvvel, hogyan, és milyen alapon szólhatnék én
ebbe bele.
És mi lesz, ha valakik leszállnak, és azt közlik, hogy a Tejútrendszer
másik végéről jöttek? Nos, én először azt tenném fel, hogy valamiért
hazudnak. Jól ki kellene őket kérdezni, ha hagyják. Ha a történet igaznak
látszana, akkor meg kellene tudni, meddig élnek. Ha millió évig, értjük,
hogyan jöhettek ide, de nem értjük, hogyan fejlődhettek ki. Akkor a
biológusok tanulnának valami alapvetően újat és meglepőt. Ha száz évig,
akkor meg kellene kérdezni, hogyan értek ide. Kiderülhetne, hogy a
közelünkben van egy alagút szája: ezt nem árt tudni. De kiderülhetne esetleg
az is, hogy fogalmaink a téridőről alapjában hiányosak: mondjuk ki lehet
belőle lépni, és máshol vissza. Ekkor mégiscsak lehetővé válna az "Ugrás",
és kijuthatnánk a "csillagokba".
Aki azt hiszi, hogy a fizikusok szándékosan elszalasztanák egy ilyen
felfedezés lehetőségét, és tudván, hogy valaki már megtalálta a módot, tehát
van, nem vetnék magukat versenyezve a jólétet és örökké tartó hírnevet ígérő
felfedezés nyomába, az nem tudja, hogyan működik a természettudomány, és mi
hajtja előre a természettudóst.
És végül egyetlen megjegyzés; Ha a dogonok ősei vagy a "kicsi és vörös"
emberek tényleg valamelyik közeli civilizáció felderítőivel találkoztak:
miért nem láttuk az idegeneket azóta sem? A Föld lakható. Alighanem számukra
is, különben nem tudtak volna mesélni a Szíriuszról. Túl sok lakható bolygó
nem lehet a környéken: hol vannak telepeseik, vagy legalább támaszpontjuk és
kereskedőik? Az, hogy a Föld náluk sokkal primitívebb "idegenekkel" már
lakott, aligha-nem kevéssé zavarta volna őket: a mi felfedezőinket sem
zavarta az új kontinenseken. Mivel ijesztették őket el a dogonok vagy a
busman vadászok? Lehet, hogy ők tulajdonképpen a földi civilizáció hősi
megvédői?
És most menjünk tovább. Mit mondhatunk ilyen szempontból Atlantiszról?
Ugyanezt, némileg negatívabban. Az előbbi esetben tudományos ismereteinkkel
teljesen összhangban volt a mítoszok "földönkívüli eredete", csak
természettudományos értelemben még valószínűsíteni sem lehetett. Most
Atlantisz feltételezése ellentmondani látszik a geológia, geofizika és
fizika tényeinek. Ezt már kifejtettük a II. részben, és nem kell újra
elővennünk. Mondtuk, hogy Atlantisz léte csak akkor lenne összeegyeztethető
a fizikai tudományok adataival, ha valami nagy zűrzavar támadt volna a
Földön az időrendben i. e. 50.000.000 és i. e. 10.000 közt. Ennek azonban
számos más kézzelfogható következménye is lenne. A IV. részben láttunk ebből
egyet: ha e két időpont közt a "jövő" erősen vissza lett volna csatolva a
"múltba", akkor közbül nagyjából befagytak volna a változások. Nos, a földi
kövületek szerint ez nem történt meg: a szóban forgó idő a földtörténeti
újkor nagy része, mely alatt az emlősállatok evolúciójáról dokumentált és
szabályszerű. Nem azért vetettük el e lehetőséget, mert "előítéletek" vagy
elvek miatt nem tetszik az "időutazás"; valóban nem tetszik, de azt
megengedve sem megy a dolog.
Volt még egy lehetőség (és ötletes emberek kitalálhatnak továbbiakat is):
hogy egy magasabb, földönkívüli civilizáció tevékenységének nyomaiból
következtettünk Atlantiszra, e civilizációnak akkor kb. i.e. 10.000 körül
kellett fenntartania hosszabb időre telepeket az Atlanti-óceán túlfelén, pl.
Közép-Amerikában. De ennek ott semmiféle fizikai nyoma nem maradt, pedig
kellett volna. Továbbá: honnan jöttek volna? A Marsról nehezen (III. rész),
a Galaxis távolabbi részéből nehezen (IV. rész); maradt megint 2-3 közeli
csillag. De akkor miért nem látjuk őket tömegeikben azóta sem? Valamiért
sokan idejöttek, és sok időre megfelelt ez nekik. Anglia kiürítette
gyarmatait. De azért egyes angolok maradtak ott.
De nem is ez a lényeg. Nézzük meg mostani tudásunkkal, hogy létezik-e még
valami komoly érv, amit szembe lehetne állítani a "szilárd" tudományok
állításával!
Lényegében ötféle érv volt. "Keménységi" sorrendben röviden felsoroljuk
őket.
1. Geológiai érvek: az Atlanti-hátság.
2. Biológiai érvek: növénytani és állattani hasonlóságok Észak-Amerika és
Európa; valamint Dél-Amerika és Afrika közt, ugyanakkor eltérésekkel
észak-dél irányban.
3. Embertani érvek: "fehér bennszülöttek" "váratlan" helyeken.
4. Nyelvészeti érvek: a baszk és bizonyos indián nyelvek hasonló
szerkezete.
5. Történeti érvek: Platón története és néhány más forrásban elmosódott
adatok.
Nos, az érvek nagy része ma már nem működik. Láttuk, hogyan magyarázta
meg a globális lemeztektonika az 1. és 2. érvcsoportba tartozó problémákat.
A 3. további magyarázatot igényel, ami mindjárt jön is. A 4-edikről csak
annyit mondhatok, hogy e században a nyelvészek általában már nem tartják a
szerkezeti hasonlóságokat a származásbeli rokonság bizonyítékának. [2] Hogy
miért nem, azt ők tudják pontosan. Az 5. érvcsoportban nem Platón szövege az
érdekes; arra azután igazán számos oka lehetett, hogy politikai utópiákat
szövegezzen meg. De el tudok képzelni valamit, ami a többféle hagyomány
mögött van: két nagyon régi katasztrófát, ami a korabeli Európa
legfejlettebb népeit érte.
Ha sikerül lehetséges magyarázatokat adnom a 3. és 5. pontokban, akkor a
helyzet a következő. Atlantisz léte ellentétes a "fizikai" tudományok
ismereteivel, és nem kívántatik meg a "humán" tudományok által. Ezek után
aki még akar hinni Atlantiszban, az tegye; én nem látok módot e hit
fenntartására.
És most jöjjenek a részletek!