BECSAPTAK MINKET?
Mondottuk, hogy ami magyarázatot még egyáltalán adni tudunk, az a könyv
végén jön. De hogy továbbmehessünk, említtessék itt meg néhány "magyarázat",
mely nem tudományos, hanem a tudományos-fantasztikus irodalomból ered. A
teljesség igénye nélkül két csoportra oszthatóak: valaki becsap minket,
illetve több Mars van.
Lássuk még egyszer a fő problémát! Csillagászok nemzedékei figyelték meg
a Marsot a Földről, jó távcsövekkel, a szakma szabályai szerint. Láttak egy
Marsot, amelyen a vörös sivatagok mellett kékeszöld "tengerek" és
"csatornák" látszottak, ritka, de említésre méltó légkör sok nitrogénnal és
kevés szén-dioxiddal, és a vetett árnyék alapján nem látszottak magas
hegyek. Mikor odaküldtük szondáinkat, megláttunk egy Marsot, melyek
nincsenek kékeszöld foltok és vonalak, a légkör sokkal ritkább, főleg
széndioxidból és csak kevés nitrogénból, és a földieknél háromszor magasabb
hegyek vannak. Mintha nem is ugyanazon Mars lenne! Ami azonos, az csak a
bolygó mérete és tömege.
Tegyük még hozzá, hogy az 1956-os nagy oppozíciókor a megfigyeléseket
nagyon zavarták porviharok, mikor pedig a Mariner-9 odaért, hetekig megint
olyan porvihar dúlt, amely a bolygó teljes felületét eltakarta. Ezért sok
regényíró felveti, hogy a marslakók álcázzák magukat. Egy ilyen, ötletesen
és részletesen kidolgozott novella Dozois, Dann és Swanvick műve. [15] A
fantasztikus novellák nem tartoznak a természettudomány illetőségébe, de
azért még megvizsgálhatjuk ezt is.
A természettudomány alapgondolatainak egyike az, hogy természetnek vannak
törvényei, és azok objektívek. Meglehet, hogy nem ismerjük őket pontosan; az
is meglehet, hogy a törvények időben változnak, de akkor e változásnak
megvannak a törvényei. Einstein egyszer így fogalmazta meg: "Az Úristen
agyafúrt, de nem rosszindulatú!". Ha azt tesszük fel, hogy valaki vagy
valami nálunk sokkal bonyolultabb és kiismerhetetlen egyszerűen rendszeresen
a bolondját járatja velünk, akkor úgyis mindig be leszünk csapva, és akkor
semmiféle tudományban sem bízhatunk. E gondolat annyira defetista és
haszontalan, hogy nem érdemes vele foglalkozni sem.
De mi van, ha nem az egész Természet csap be minket, hanem csak nálunk
okosabb, de ésszel felmérhető marslakók? Tegyük fel, hogy nincsenek
felkészülve a velünk való találkozásra, félnek vadságunktól, és ezért
álcázzák magukat. Talán tömeghipnózist használnak, talán álcázóhálókat
tettek fel a porviharok leple alatt, [16] talán ők sterilizálták a Mars
talaját, eltüntetve a várt szerves anyagot, és ők zavarják meg a Vikingek
biológiai kísérleteit.
Ez nem túl valószínű. Hipnózis létezik, de nehéz lenne minket a Marinerek
kameráin át 55 millió kilométerről hipnotizálni. Álcázni lehet mondjuk
vetített képekkel, de a Vikingek leszálltak, és ott állnak a talajon. És ha
valaki hozzájuk nyúlt volna, valamelyik műszerük jelezte volna. Marad a
második ötlet, hogy Schiaparelli és Lowell Marsa nem azonos a Marinerek és
Vikingek Marsával. Lehet, hogy a szondák valahogyan mellétaláltak a
megcélzott Marsnak, de ott is van egy Mars? Vagy, ahogyan Flint Roy
kiagyalta, [1] azért, hogy legalább könyvében összeegyeztethesse Burroughs
Marsát a tapasztalattal, lehet, hogy egyenesen és kerülőúton más-más Marsra
jutunk? Lehet, hogy sok különböző Mars van valahol "egymás mellett"? Lehet,
hogy mindenből sok példány van, és mikor időutazással megváltoztatjuk
múltunkat, és így jelenünket is, nem "mai" jelenünket változtatjuk meg,
hanem egy párhuzamos sorsvonalét?
Csupa fantasztikus ötlet. De a következő részben látjuk majd, hogy az
ötlet a modern fizika nyelvén megfogalmazható, megvizsgálható és
ellenőrizhető. Ellenőrzés után majd vagy elfogadhatjuk, vagy elvethetjük.