AZ ÖREG BOLYGÓ
Mindenki tévedett? Nem. A fizikai adatokban a szonda nem hozott túl sok
meglepetést. A 150 Hgmm légnyomás régi csillagászati adat volt a légkör
fényelnyeléséből és effélékből számítva. Más mérések adtak ennél kisebb
értékeket is, a földinek tizede és hatvanada között, az idő múlásával
csökkenő tendenciával. A sűrű földi légkör aljáról nehéz egy 55 millió km-re
lévő légkört meglátni, és minden hiba a földi légkört keveri bele, tehát
felfelé visz. Ugyanez volt a víz mennyiségével: voltak akkor már földi
mérések, melyek szerint az összes víz csak 40 ćm vastag, tehát hajszálvékony
réteget adna. (Ez nagyjából tényleg egy hajszál vastagsága.) A légkör
összetételében nem sok változást hozott a Mariner-4. De hol voltak a
"csatornák"? És hol a "tengerek", a zöldesebb" foltok, melyek létezéséről
soha senki sem vitatkozott korábban? (Jó. Meglehet, hogy nem zöldet láttak,
hanem kéket vagy szürkét, és csak a vörös mellett érezték zöldnek. De más
színűek voltak, mint a bolygó nagy része.) Nos, a szonda által közvetített
képek a bolygó talán 1%-át fedték le, ami nem feltétlenül jellemzi az
egészet. A Mariner-6 és -7 valamivel nagyobb területről tudósított, de ez
sem volt elég. Ezért 1971-ben 4 szonda indult a Mars felé, 2 szovjet és 2
amerikai. A szovjet terv a leszállás volt, az amerikai a Mars körüli
keringés. Ezzel a Mars kutatásában elértük a jelenkort: az akkor szerzett
tudás ma is érvényes. Az azóta szerzett adatokat 4 mű alapján ismertetjük,
melyek magyarul hozzáférhetőek, és csillagászok munkái. [8], [11]
A Mars-2 fékezés nélkül becsapódott. A Mars-3 leszállás után közvetített,
de 20 másodperc múlva elhallgatott. (Aki akarta, hihette, hogy a marslakók
kikapcsolták.) A Mariner-8 belezuhant az Atlanti-óceánba. De a Mariner-9
elérte a Marsot, pályára állt, és 7000 képet közvetített. Amit látott, az
kevésbé sivár volt, mint a Mariner-4 képei, de sivárabb, mint a földi
távcsövekkel kapott kép. Nem nagyon látott "tengereket", és egyáltalán nem
látott növényzettel fedett részeket. Az újabb megfigyelésekből nehéz
megmondani, mik volnának a Földről feltérképezett "tengerek"; bizonyos
helyeken ugyan látszanak valamilyen sötétebb foltok, és ezeket a por
helyileg különböző lerakódásával próbálják magyarázni. A Mars teljes
térképét újrarajzolták, habár az elnevezésekből sokat átvettek
Schiaparellitől és Lowelltől. De ami a lényeg: "tengerek" nincsenek. Sem
vizes, sem növényzettel fedett felületek nem láthatóak. Közelebb menve
eltűntek szemünk elől a csatornák, sőt a tengerek is!
E ponton az olvasó vár egy választ, amit itt nem kap meg. Ha ezért dühös,
igaza van. Én is az volnék a helyében, és magam sem vagyok megelégedett. A
mérges kérdés valahogy így hangzik: "De hiszen a tengereket majd egy
évszázadig látták a Földről, és vita nélkül fel is térképezték! Zöldebbek is
voltak. Micsoda dolog, hogy most úgy csinál a szerző, mintha e
megfigyelésekről meg lehetne feledkezni! Tessék nekünk megmondani, mit
láttak a régiek!" Nos, az olvasónak, mint mondottam, tudományosan igaza van,
ha ezt kéri megválaszolni. A "tengereket" tényleg mindenki látta. A Syrtis
Maior már Huygens 1659-es távcsöves észleléseinek rajzán ott van, és e sötét
folt körbejárásából határozta meg helyesen a Mars tengelyforgási idejét. A
természettudomány nem úgy dolgozik, hogy a korábbi elfogadott eredményeket
félreteszi és új igazságokat fogad el: az új elméletnek többet kell tudnia,
mint az előzőnek. Meg kell magyaráznia az összes régi tapasztalatot, meg még
az újakat is. Nos, akkor lássuk, hogyan egyeztetjük össze a régi és új
tapasztalatokat egy elméletben!
Itt most nem látjuk meg. Több okból. Először is, e könyv nem areográfiai
monográfia; nem tudnók részletesen kifejteni az elméleteket. Másodszor: ami
a válaszból tárgyunkhoz tartozik, arra visszatérünk a könyv végén.
Harmadszor: a kutatás még folyik. Majd ha lesz teljes kidolgozott elmélet,
az olvasó megkapja a teljes választ, de ehhez idő kell. (Mivel a szerző
fizikus és nem csillagász, az is lehet, hogy a teljes válasz valahol már
létezik, csak ő még nem hallott róla, habár ez azért nem valószínű.) Amire
tehát meg tudom adni a választ, arra megadom a könyv végén; amire nem, arra
majd megadja más.
Azért ne nagyon aggódjunk. Nem tűnt el a Syrtis Maior. Ma már vannak
standard Mars-térképek, magam pl. egy budapesti térképboltban vettem egyet;
[12] ott volt Európa autótérképe mellett. Ezen a Syrtis Maior rajta van,
mint planitia, azaz (környezeténél mélyebb) síkság; láthatóan sötétebb is
környezeténél. A keleti féltekén van, az egyenlítő és az északi szélesség
20º-a, illetve a hosszúság 280º-a és 300º-a közt. Nem azért sötétebb, mert
mélyebben van: a mellette lévő Isidis Planitia világosabb.
No, most vissza a tények biztos talajára. Milyen a Mars? Öreg, nagyon
öreg. Persze annyi idős, mint a Föld. De megöregedett, amíg a Föld érett
korában maradt. Hogy miért, azt már tudjuk is: nagyjából azért, ahogyan a
régiek is gondolták, azért mert kisebb. Ezt mindjárt részletezzük is. De
előbb a felszín. Sok a kráter. Nem annyi, mint a Holdon: vannak szép nagy
krátermentes helyek is. Nem csoda: van légkör, a levegő és por a régi
krátereket lekoptathatta, a por betemette. És láva is folyhatott rájuk. A
marsbeli síkságokat bazaltláva fedi, és hatalmas tűzhányói vannak, melyekről
mindjárt szó esik. A kis kráterek hiányából arra következtetnek, hogy a
Marsnak volt egy areológiai korszaka, mikor az erózió ezeket elkoptatta, és
ez talán 2 milliárd éve lehetett. Talán akkor még sűrűbb volt a légkör és
több a víz?
Földünkön a kontinensek vándorolnak. Ez azért van, mert a Föld szilárd
kérge nem egységes, hanem darabokból áll és e darabok mozognak egymáshoz
képest. [13] Ennek során a kőzetek egy része mindig megolvadva lemegy a
köpenybe, máshol meg új anyag jön fel, a tengeralatti hátságokban. (Erről
már volt szó a II. részben.) Ez a Föld felszínét folyamatosan megújítja. Még
a vizet és a légkört is pótolni tudja. Környezetünk nem öregszik el, egészen
addig, míg a Föld annyira ki nem hűl, hogy kérge egyetlen töretlen héjjá
forr össze. Akkor azután majd baj lesz.
De addig még évmilliárdok vannak hátra. Ugyanis a Föld belső hőjének
forrása nem az ősi megőrzött meleg (arról Lord Kelvin már kimutatta, hogy
csak 40 millió évre elég), hanem a Föld anyagában lévő radioaktív elemek
bomlása.
Persze ezek fogynak, de az urán-238 felezési ideje 4,5 milliárd év. Ilyen
lassan hűl a Föld, és így vastagszik kérge.
A Mars kisebb, ugyanakkora felületdarab alatt kevesebb radioaktív anyag
van benne. Ezért "fagyott" kérge vastagabb, és ma már valószínűleg egyetlen
darabból áll. Az egyetlen hely, ahol még talán van egy kéreghasadás, a
Valles Marineris (az egyenlítőtőt kissé délre a 30º és 110º hosszúságok
közt), amelyet a Vörös-tengerhez szoktak hasonlítani, de lehet, hogy ez is
befagyott már. Hatalmas vulkánok vannak, legnagyobb az Olympus Mons (18º É.
sz., 133º h.), a Naprendszer legnagyobb ismert hegye: kb. 27 km (!) magas,
és alapja 500 km átmérőjű, de nincs túl messze tőle a Tharsis Montes 3 nagy
tűzhányója sem: az Ascraeus, Pavonis és Arsia. Az Olympus Mons havas csúcsát
a Földről is lehet távcsővel látni: fenségességében és távoliságában ez az
igazi, méltó lakhelye az olymposzi isteneknek a Naprendszerben. Lehet, hogy
e hatalmas tűzhányók kitöréseit látták 1937-ben, 1951-ben és 1954-ben?
Nem túl valószínű. Szakértők szerint az Olympus Mons 2,5 milliárd éves;
alighanem akkoriban működött. (Emlékezzünk: 2 milliárd évesnek sejtik a Mars
mozgalmas korszakát.) Akkor még több volt a radioaktív elem, melegebb volt a
Mars belül, bizonyára nem volt egységes, vastag, halott kérge. Éppen azért
olyan hatalmas az Olympus Mons, mert a kéreg vastag, és nem mozog. A
felszálló melegáramlás mindig a hegy alatt marad, és évmilliárdok alatt
nagyra növelte a tűzhányót, a vastag merev kéreg meg is tartja. A Földön
ekkora hegy nem maradhatna fenn, besüllyedne a kéregbe. E tűzhányók épp
azért lehetnek ilyen hatalmasak, mert a Mars mint bolygó, haldoklik. De nem
biztos, hogy már meg is halt: a fényképeken látni fiatalabb tűzhányókat is,
ezek talán még működnek.