III. A MARS ELTŰNT CSATORNÁI
1912 februárjában a "The All-Story" magazin hozzákezdett egy elsőkönyves
szerző művének folytatásos közléséhez. A mű címe "Under the Moons of Mars"
(A Mars holdjai alatt) volt, később önálló könyvként "A Princess of Mars"
(Marsbeli hercegnő) lett a címe, a szerző pedig az akkor 37 éves Edgar Rice
Burroughs (szül.: Chicago, III. 1875., megh.: Encino, Cal. 1950.), akit mi
inkább a Tarzankönyvek írójaként ismerünk. De marsbeli történetének
írójaként is híres volt korában, és könyveit ma is nagy példányszámban adják
el. Marsbeli kalandregényeit 30 éven át írta, egy 11 kötetes sorozattá
állnak össze, és a mesés történetek közben részletes leírását adják a Mars
"földrajzának" (a megfelelő szakkifejezés areográfia, mert a Mars görögül
Árész), élőlényeinek és társadalmának. A világ angolul beszélő részén
generációk nőttek fel e kamaszkori olvasmányokon.
Burroughs Marsa haldokló, de még nem halott bolygó. Levegője nagyon
ritka, és még e ritka légkört is mesterségesen tartják fenn. Majdnem egész
felszíne sivatag, habár nem teljesen kihalt sivatag, mert okkerszínű moha
terem benne. Vize alig van, kivéve a sarki jégsapkákat, egy-két még
visszamaradt mocsarat és a csatornákat. E csatornák mesterséges vízvezetékek
a föld alatt, melyeket a bolygó kiszáradása közben a pusztulással küzdő
lakosság épített a sarki jégtől városainak ellátására. A lakosság egy része
nagyjából emberszerű, habár bőre rézszínű és asszonyai tojásokat raknak. A
technika szintje valamivel magasabb, mint a Földön.
Űrszondáink azóta leszálltak a Marson, de a regények világát nem találták
meg. Ez persze gyakori a tudományos-fantasztikus irodalom történetében, így
csodálkozásra semmi ok. Mondhatni: Burroughs megálmodott egy
kalandtörténeteihez színpadnak hasznos Marsot, de álma nem volt
megalapozott. Minek erről tovább beszélni?
Csakhogy Burroughs nem megálmodta Marsát, hanem bizonyos tudományos
feltevések, valamint többé-kevésbé tudományosnak tekinthető könyvek alapján
dolgozott. Bár fantasztikus kalandregények írója volt, könyvei jól
illusztrálják a bolygókutatás egyik akkori irányzatát. Ezért említettük meg.
Még néhány szót a Burroughs-féle Marsról, mielőtt a művét lehetővé tevő
tudományos elméletekre térnénk.
Burroughs szerint az élet a Marson 23 millió éve keletkezett, az
egyenlítőn. Korunk előtt mintegy fél és egy millió év közt kezdődött a
kiszáradás. Szerinte ma a felszínt általában moha és zuzmó borítja, a fák
ritkák, kivéve a kevés, vízzel ellátott területet. A madarak és halak
kihaltak, kivéve a bolygó föld alatti folyóit és a déli sarkvidéket. Az
értelmes lények hozzászoktak a víztelenséghez, és hosszú időt bírnak ki víz
és élelem nélkül. További részleteket az érdeklődő magukból a regényekből,
vagy John Flint Roy összefoglaló művéből tudhat meg.
Nos, első műve közlésekor, 1912-ben Burroughs hivatkozhatott tudományos
állításokra, ha egy értelmes életet hordozó, kiszáradóban lévő, ritka, de
belélegezhető levegőjű, csatornákkal és városokkal ellátott néhány tucat
millió éves Marsban kívánt hinni. Lássuk, miféle tudományos állítások voltak
ezek?
Először a legegyszerűbb kérdésről. Burroughs szerint a Marson az élet 23
millió éves; maga a Mars ennél valamivel idősebb. Mondjuk, legyen 30-40
millió éves. Miért gondolta éppen ezt? Nos, a múlt század végén a fizika
véleménye az volt, hogy a Föld kb. 40 millió éves, és kevésbé határozottan
ugyan, de a Nap korát is ehhez hasonlónak gondolták. A Föld korát Lord
Kelvin határozta meg (aki kitűnő fizikus volt): feltette, hogy a Föld
kezdetben olvadt volt, és onnan hűlt mai hőmérsékletére. Összetételét és
tömegét tudjuk, belső hője mérhető ma, a hősugárzás törvényeit ismerjük:
innen a Föld kora tényleg kiszámítható. A Nap nem volt ennyire tiszta ügy,
de úgy gondolták, alighanem összehúzódása közbeni felmelegedése pótolja
kisugárzott hőjét. Egy nagyon nagy Nap mai méretére összehúzódva Helmholtz
számításai szerint 30 millió évig képes mai teljesítményével sugározni: ez
lenne hát a Nap kora.
Eme adatokat tehát a Természet alapvető törvényeiből számították ki, és
innen azután könnyű volt megmondani, mennyi ideig tartott az élővilág
kifejlődése. A földtörténeti újkorra (a dinoszauruszok kihalásától a
jégkorszakig) pl. kb. 3 millió év jutott: Darwin követői ugyan erősködtek,
hogy a lovak kialakulásához legalább 6 millió év kellene, de Lord Kelvinnek
nem volt miből adnia.
Feltehető volt, hogy a bolygók nagyjából egyszerre keletkeztek. Ekkor a
Mars, amelynek tömege a Földének csak tizede, néhány millió év alatt tényleg
elveszthette levegője és vize nagy részét; ráadásul a hűlő Naptól messzebb
zordabbá is vált éghajlata. Ha tehát reá nézünk - gondolták - saját távoli
jövőnket látjuk, vélhetően a küzdelmek során messzebb jutott értelmes
lényekkel. Hol van itt az önkényes képzelet?