ZŰRZAVAR AZ IDŐBEN?
És most, sorra véve a többi lehetőséget, hátramaradt még a legnagyobb
falat: biztosak vagyunk-e, hogy tudományaink időrendje helyes, illetve hogy
az idő olyan egyszerűen működik, mint ahogyan hisszük?
Ezt is bontsuk kétfelé! Atlantisz létezhetett, ha összekeverednek a
geológiai és biológiai időskálák, illetve ha lakói saját jövőnkből valók
voltak. Egyik sem valószínű, de ne intézzük el egyszerűen ezzel!
Az Atlantisz-történetben valódi esemény őrződhetett volna meg, ha ember
élt volna már a miocén korban, amikor Európa elszakadt Amerikától, nyilván
heves földmozgások kíséretében. Ehhez hasonló ötletek azok is, melyek szikla
rajzokon dinoszauruszokat vélnek felismerni, vagy melyek szerint a
világszerte mesékben gyakori sárkányok az őshüllők emlékei. (Ehhez még
régebben, a krétában kellett volna élnünk.) Élhetett-e az ember a miocénban?
Nem. Függetlenül a kormeghatározás problémáitól, a földtani rétegek relatív
kora már évszázada biztos; az az újabb, amely világszerte a régebbi felett
van. Miocén rétegben primitív majmokat találtak, de embert soha; emberszerű,
fokozatosan emberesedő lények később jelennek meg, a pliocénban, és eleinte
még ezek agya is kicsiny. Gondolkodó őseink még nem éltek az Atlanti-óceán
kinyílásakor.
De nem lehet-e, hogy rosszul ismerjük a geológiai korok hosszát? Nem
létezhet-e a mai ember mondjuk millió éve? [34] Ennyi idő alatt egy nagyobb
sziget szép folyamatosan eltűnhetett. Ekkor ugyan Platón adatai is
helytelenek, de ezzel nem intézhetjük el a kérdést. Honnan tudjuk az
ősemberi leletek években kifejezett korát? Nos, a fizikai módszerekkel
történő kormeghatározásoknak számos részlete van. [35] Ezeket mellőzve, a
legbiztosabb eljárások bomlékony atommagok mennyiségének mérésén alapulnak.
Ennek törvényszerűségeit egyrészt jól ismerjük tapasztalatból, másrészt
olyan alapvető fizikai jelenségektől függenek, amelyek néhány millió éve
ugyanúgy folytak, mint ma, és a föld mélyében is ugyanolyanok, mint a
laboratóriumban.
Ez nem tekintélyelvű kijelentés; egy ugyanekkora könyvben be tudnám
bizonyítani az olvasónak, de erre itt nincs hely. Most csak annyit, hogy az
atommag belsejében olyan energiakoncentráció van, amelyhez képest a Földön
előforduló energiák már mit sem számítanak; hogy a múltban a fizikai
"állandók" (mint pl. az elektron töltése) ugyanakkorák voltak-e, mint ma,
azt a fizika és csillagászat vizsgálja. [36] Nem lehetetlen, hogy ezek
évmitliárdok alatt észrevehetően változzanak, de évmilliók alatt biztosan
nem; az Androméda-ködnek 2 millió éves fényét látjuk, és minden anyag minden
megmért színképvonala olyan, mint itt és most.
Nos, ezek után már mérhetünk. A levegőben lévő CO2 szénatomjainak egy
kicsiny hányada radioaktív 14C; tudjuk, mennyi. Az élőlények beépítik a
szenet magukba, de haláluk után a 14C mennyisége 5700 évenként felére
csőkken. (Ezt laboratóriumban pontosan megmérhetjük.) Megnézzük egy csontban
a 14C arányát, és tudjuk, mennyi idős. (Finom problémák persze vannak, és a
mérés nem is könnyű.) Innen tudjuk, hogy a mai ember Európában kevéssel
idősebb csak 30000 évnél. [3] Pontatlanságokat el lehet képzelni, alapvető
hibát aligha. Sajnos, valahol 40-50000 év előtt a módszer már nem működik,
mert alig marad sugárzó 14C. Hosszú időkre a kálium-argon módszer
használható: a kálium egy radioaktív izotópja argonra bomlik; ha a kőzet
elég tömör, az argon bentmarad, és megmérhető, hányadrésze bomlott el a
káliumnak. Mivel az izotóp felezési ideje kb. milliárd év, a módszer 1-2
millió év alatt nem működik, de ősi afrikai előemberek korát sikerült vele
meghatározni. Azok voltak 1-2 millió évesek, [37] de koponyájuk nem arra
mutat, mintha magas technikai civilizációt lettek volna képesek létrehozni.
Marad az, hogy "az idő szövetében valamilyen hasadások vagy eltolódások"
keletkeznek. Ez nagy horderejű kérdés, és a IV. részre marad.
Ugyanúgy, mint a második lehetőség, amely szerint Atlantisz lakói saját
jövőnkből valók voltak. Élhettek Közép-Amerikában, vagy egy mesterséges
szigeten; amikor elvégezték dolgukat, amit nem látunk át, vagy amikor muszáj
volt nekik, visszamentek a jövőbe.
Tetszetős ötlet, de súlyos problémái vannak. E feltételezett időutazók
ugyanis megváltoztatták a történelmet (ugyanis Atlantisz létét történelmi
jelenségek megmagyarázása érdekében tételezték fel). Ha viszont valaki
megváltoztatja saját múltját, nem változtatja meg azzal saját jelenét is? Az
ilyesmi paradoxonokba szokott torkolni. Ez megint túl nagy horderejű ügy, és
az olvasó megkéretik várni a IV. részig. E részt pedig zárjuk az alábbi
konklúzióval: bármilyen kényelmes lenne bizonyos történeti (nyelvészeti,
embertani) problémákat Atlantisz létezésével magyarázni, erre a fizika,
geofizika és geológia nem ad lehetőséget. Kivéve, ha a Naprendszerben van
(vagy 10000 éve volt) fejlett, nálunk élni képes technikai civilizáció
(marslakók), amely valamiért komolyan beavatkozott történelmünkbe, és azután
elmosta nyomait, vagy ha a téridő megenged fénynél gyorsabb űrutazást,
esetleg időutazást. Szerény véleményem szerint ilyen súlyú dolgokra nem
helyes amerikai törzsek europid kinézetéből következtetni, de azért majd ezt
is megvizsgáljuk.