Dimenzió #17

Antigravitációban

(irodalom, sci-fi, csillagászat, paratudomány)

                              A MOZGÓ FÖLDKÉREG

   Wegener  nem  volt áltudós, csak éppen nem volt igaza. Amit felismert, az
tény  volt,  csak  magyarázata volt helytelen. És a tényeket előbb-utóbb meg
kell   magyarázni,  és  meg  is  magyarázzák  őket.  Egyre  csak  gyűltek  a
bizonyítékok  távoli  partok összefüggésére, gyarapodtak a kormeghatározások
adatai,  és  az  ősi  kőzetekből  sikerült  meghatározni  a megszilárdulásuk
pillanatában  volt  mágneses  észak-déli  irányt. De különböző kontinenseken
végzett  iránymérések  nem  ugyanarra  mutattak.  A  kontinensek  legalábbis
forognak.  Mindez  arra mutatott, hogy a földkéreg nem egyetlen egész, hanem
darabokból,  táblákból áll. Ahogy ezek egymás mellett elcsúsznak, a táblákon
hordozott  kontinensek  is mozognak. Az elmélet legegyszerűbb volt Afrika és
Dél-Amerika   közt   ellenőrizni:   kutatóhajók  mintákat  vettek  az  óceán
fenekéről,  és elemezték korukat. Az eredmény: az Atlanti-hátságban az anyag
fiatal,  onnan  mindkét  irányban öregszik, és egészen a két part mellett 80
millió  éves.  A  két  széttolódó tábla közt tehát a hátságban tör fel az új
anyag,  ami  mindig  kipótolja  a kérget. Itt van a bizonyítéka a mozgásnak:
mondhatni,  közvetlenül látjuk, mi történik. Hasonló mozgás folyik Európa és
Észak-Amerika  közt,  de  ott később indult. Izland egyenesen szétszakadóban
van. [28]

   De  nem  épp  ezt  cáfolták  meg  Wegener idejében? Divat kérdése volna a
tudományos  igazság?  Nem;  a természettudományban nem divatok vannak. Az új
elmélet  két  pontban  más.  A  kontinensek nem mozognak a tengerfenéken: az
Atlanti-óceán  fenekének  egy  része  az  afrikai,  más része a dél-amerikai
táblához  tartozik.  És  a  sebességek  jóval kisebbek, mint a Wegener mérte
adatok: kb. századrésznyiek. Ekkora erők hathatnak a kéregben. Mikor Wegener
hibás  méréseit  szilárd  geofizikai  tények  alapján megcáfolták, sajnos, a
fürdővízzel  együtt  a gyerek is kiömlött. De igazság úgyis csak egy van, és
előbb-utóbb megtaláljuk.

   De  ha mai tudásunkkal nézünk az Atlanti-hátságra, már nem ősi, alámerült
hegységet látunk. Ott jön ki az anyag; ha a hátság valamit csinál, akkor nem
süllyed,  hanem emelkedik. Ezzel végképp elveszett szemünk elől az Európa és
Amerika  közti  kontinens.  A  földtanban  már  semmire nem lehet hivatkozni
Atlantisz pártján.

   És  Termier lávadarabja? Mondottuk: egy tanú nem tanú. Két lehetőség van.
Vagy  a századfordulón elvégzett vizsgálat pontatlan volt (ha még megvolna a
minta,  meg  lehet  ismételni az elemzést), vagy egy Szantorin-méretű sziget
hatalmas  vulkánkitöréstől elpusztult az óceán közepén. De csak egy, és csak
akkora. Ha a katasztrófa nem volt sokkal nagyobb, mint a szantorini, akkor a
sziget  nem  lehetett  nagyobb 100 km2-nél. (Mondottuk: ennél sokkal nagyobb
kitörés  egyszeri  bekövetkezte 10000 év alatt valószínűtlen.) Ekkora sziget
elsüllyedésére  viszont  még  ideológiát  is gyárthatunk: ha pl. a hátságból
emelkedett   volt   ki,  akkor  az  ottani  nagy  vulkáni  aktivitás  el  is
pusztíthatta. Nem őriztünk meg ezzel valami kicsike Atlantiszt?

   Nem.  Nem  beszélve  arról, miféle méreteket említ Platón, egy 100 km2-es
sziget az óceán közepén egyszerűen semmire sem jó. Nem magyaráz meg semmit.

   E  mini-Atlantisz  nem  lehetett  az  emberiség őshazája: a régészek tele
vannak  leletekkel,  és  az ősember biztosan nem úszva érkezett az Óvilágba.
Valahonnan   oda   kellett   jutnia   a  lakosságnak,  hogy  magas  kultúrát
fejleszthessen.  Mármost  képzeljük  el, hogy mondjuk 15000 éve az altamirai
barlangfestő  emberek  egy törzse tutajokon nekivág az óceánnak, néhány ezer
kilométert  sodródik,  véletlenül  kivetődik  egy  kis  szigetre,  ott saját
erejéből  az  Óvilág  előtt  évezredekkel  rájön  pl.  a  fémolvasztásra, és
szaporodik és sokasodik, onnan betelepítve mindkét kontinens partját. Enyhén
szólva  hihetetlen; egy mindentől távoli 100 km2-es sziget egyszerűen nem ad
magyarázatot   semmire,  amit  problémaként  korábban  felsoroltunk.  Ilyent
keresni sem érdemes.

   Röviden   még   egyszer.   Véleményem   szerint   (e   kifejezésről   még
gyermekkoromban  tanultam  meg az iskolában, hogy fontosabb kijelentések elé
illik  udvariasságból  odatenni,  és  csakis  ezért  áll most itt) a fizika,
geofizika    és   geológia   eddig   összegyűlt   ismeretei   és   megismert
törvényszerűségei  szerint  i.  e. 9500 előtt közvetlenül nem létezhetett az
Atlanti-óceán   közepén   egy   i.   e.   9500   körül  elpusztulandó  olyan
szigetcsoport, nagy sziget vagy kis kontinens, amely

   -  kellő  idővel  korábban elérhető lett volna a Délnyugat-Európában vagy
      Északnyugat-Afrikában   akkor   élt   késő-paleolit  embereknek  (cro-
      magnoniak,  aurignaciak, magdaléniak stb.), hogy primitív eszközeikkel
      elérhessék, ami feltétele volt a későbbi magas kultúra kifejlődésének;

   -  kellő  méretű  lett  volna  ahhoz,  hogy  onnan  elegendő  számú ember
      vándoroljon  ki Amerikába "ősi kultúrával" és europid kinézettel látva
      el a mayák, aztékok és brazil őslakók eleit; továbbá közvetítve nyelvi
      sajátosságokat (alighanem ellentétes irányba);

   -  kellő  szilárdságú  lett  volna ahhoz, hogy rajta stabilis civilizáció
      élhessen sokáig, városokkal, mezőgazdasággal, fémolvasztással stb.;

   -  kellően rövid idő alatt nyom nélkül tűnt volna el. Bármit is mondjanak
      néprajzi,  embertani,  nyelvi hasonlóságok, ez nem megy. Tegyük hozzá,
      hogy  a  zoológiai  és botanikai egyezéseket a geológia mintegy 20 éve
      végre  megmagyarázta: a múltban hosszabb ideig Észak-Amerika és Európa
      (Dél-Európa egy kis része nélkül, de Észak-Ázsiával) együvé tartozott,
      és  Laurázsiát  alkotta,  szemben Afrikával, Dél-Amerikával, Indiával,
      Ausztráliával   és  az  Antarktisszal,  mely  viszont  Gondwana  néven
      tartozott  össze.  Ezzel mindent értünk, ami az 50-80 millió évnél nem
      újabb   kapcsolatokat   illeti;  ezek  után  már  csak  az  emberekkel
      kapcsolatos furcsaságok maradnak; és Platón.

   Ezek  viszont  még vannak. Atlantiszt nem szenzációhajhász "áltudósok" és
álhírlapírók  találták  ki,  hanem a földközi-tengeri hagyomány és a későbbi
tudomány.  És ami még mindig itt maradt nekünk, az rejtély. Még mindig igaz,
hogy  különböző  adatok  különböző  irányokba  mutatnak;  csak  ma már jóval
kevesebb  és jóval gyengébb adat mutat Atlantiszra, mint vele szembe. Még ma
sem   értünk   mindent,  amit  Atlantisz  létének  bizonyítására  a  múltban
felhoztak,  csak  ma  már  arra  számíthatunk,  hogy  előbb-utóbb  ezeket is
megértjük  Atlantisz  nélkül.  A  könyv  utolsó  részében visszatérünk még a
kérdésre, és megpróbáljuk, hogy a "rejtélyt" tovább redukáljuk néhány kisebb
problémára;  de  előbb  még  intézzünk  el  egy  kétségbeesett próbálkozást.
Atlantisz  ugyanis  létezhetett,  ha  valahogyan  alapvető  bajok  vannak az
időrenddel,  illetve  szigorúbban véve az idővel magával is, vagy ha "idegen
űrhajósok" nagy munkája folyt Földünkön.

   A  második  lehetőség  egyszerűbb, unalmasabb és érdektelenebb. Ha idegen
űrhajósok  a  jégkorszak idején valamiért telepeket tartottak fenn a Földön,
akkor  rejtélyeket  helyezhettek  el történelmünkben. Gondolhatunk pl. arra,
hogy Közép-Amerikában volt a központjuk, de fejlett járműveikkel átjártak az
Óvilágba;  nyomot  hagytak a legendákban, és rabszolgákat hordtak innen oda,
saját  céljaikra.  Azután  i.  e.  9500  körül végleg távoztak, vagy ami még
jobban   illene  a  mítoszhoz,  katasztrófában  elpusztították  magukat.  Ez
magyarázna mindent, ami az eddig mondottakból még fennmaradt.

   Nem  tudok  arról,  hogy  eme  ötletet  komolyan  vették  és részleteiben
kidolgozták  volna,  de  attól  még  megvitathatjuk.  Esetleges hívei iránti
előzékenységből  még  egy  további  érvet  is  említek; persze saját érvemet
azután  könnyen meg is tudom cáfolni. Eszerint: a Kolumbusz után felfedezett
és  az  Óvilágba  hozott számos kitűnő haszonnövény lehet a "földönkívüliek"
genetikai  munkájának  eredménye.  (Gondoljuk meg: ma már rá sem ismernénk a
Tiszántúlra  kukorica,  paprika,  paradicsom  és  dohány  nélkül, és ez mind
Amerikából való.)

   Csakhogy  eme  amerikai  növények  vad  alakjai  mind megvannak (kivéve a
kukoricát,  de  ott  is  biztatóak a kutatások). [29], [30] Ezekből pedig az
ősindián  ugyanolyan  módon  kinemesíthette  a  kultúralakokat,  mint  mi az
Óvilágban;  a  dohány  esetében sikerült is rekonstruálni a folyamatot; [19]
semmilyen  "genetikai manipuláció" nem kellett hozzá, csak közel-rokon fajok
keresztezése,  és  nyilván  alapos kiválogatás. Egyébként a régészeti adatok
szerint  az  amerikai földművelés későbbi az óvilágiénál; az állattenyésztés
pedig  fejletlen  volt, számos amerikai törzsnek csak két állata volt: kutya
és pulyka.

   Érdekes  gondolat  lenne,  amint  az  ősi Athén megállította a fejlettebb
földönkívüli civilizáció terjeszkedését; önmagában nem is volna képtelenség,
hiszen  egy-egy  expedíciót korunkban is el tudtak űzni vagy meg tudtak enni
brazíliai  indián  törzsek kőkorszaki technikával. A probléma nem ez, hanem:
honnan jöttek, és hogy tűnhettek el nyomtalanul?

   Először  a  második  kérdésről.  Egy  űrből  érkezett civilizáció nyilván
technikai,   alighanem   atomenergiát   is   használ.  Ennek  akár  egyetlen
támaszpontja is nyomokat hagyna hátra. Amerika indiánjai csak a nemesfémeket
és  a  rezet  tudták  előállítani  és használni; a hátrahagyott épületekből,
hulladékból  alumíniumnak,  vasnak és ki tudja minek kellene előkerülnie, és
csak maradt volna valami a nukleáris üzemanyagból is. Az urán felezési ideje
4  milliárd  év,  és  még  a  plutóniumé  is  24000 év, és sugárzásuk nyomra
vezethetne. Semmi ilyent nem látunk.

   Ne   értsük   félre.  Egyetlen  kutatóút  kevés  maradványa  elkerülhette
figyelmünket.   De   az   Atlantisz-történetet   csak  akkor  magyarázhatjuk
földönkívüliekkel,  ha  azok  hosszabb  időre  berendezkedtek valahol. Olyan
lények,  akik  Amerika  és  Európa  közt  kapcsolatot létesítenek, embereket
visznek innen oda, nem tűnhetnek el anyagi nyomok nélkül.

   De még ha erre valaki ki is találna valami nagyon bonyolult magyarázatot:
honnan   jöttek?   A  lehetséges  válaszokat  két  csoportra  oszthatjuk:  a
Naprendszerből vagy azon kívülről.

   A  Naprendszeren  belülről gond nélkül el lehet érni a Földet, rövid időn
belül  mi  is  képesek  leszünk  ide-oda  közlekedni  a  rendszerben.  És  a
Naprendszeren  belüli földönkívüli élet sem nem kizárt, sem nem a "hivatalos
tudományon  kívüli".  Carl  Sagan, aki biokémikus szakember, és a "hivatalos
tudomány"  része,  3 lehetőséget sorol fel: a Marsot, az óriásbolygók (pl. a
Jupiter)  alsóbb  rétegeit,  és a Titánt, a Szaturnusz nagy holdját. [31] Az
elsőről  lesz  szó  a  következő részben. A Jupiter szerves anyagban gazdag.
Hideg ugyan, tehát víz helyett folyékony ammónia kellene legyen az egyetemes
oldószer,  de lehet ilyen szerves kémiát is művelni. [32] A Titán esete is a
Jupiterhez hasonlít.

   Csakhogy  a  második  és harmadik lehetőséget (melyekről gyakorlatilag ma
még  semmit  sem  tudunk)  ki  is  zárhatjuk jelen meggondolásainkból. Ilyen
lények   Földünkön  állandóan  űrruhában  létezhetnének  csak;  kutatóutakat
tehetnének,   de   hosszabb   időre  letelepedni,  és  beavatkozni  a  földi
történelembe...?  Marad a Mars; ha ott nincs értelmes élet, a Naprendszer ki
van zárva.

   A  Naprendszeren  kívül  számos  oxigént lélegző, vizet ivó értelmes lény
létezhet.  A  Galaxisban 100 milliárd csillag van. Ennek ugyan csak töredéke
hasonló a Naphoz, és nem mindnek vannak bolygói, de ezzel együtt is igen sok
bolygórendszer   tehet  a  miénkhez  hasonló.  Hogy  azután  ezekből  hányon
fejlődött  ki  értelem, azt nem tudjuk, mert nem ismerjük még eléggé az élet
és  értelem  fejlődésének  általános  törvényeit.  Mindenesetre 100 milliárd
csillag  esetén  még  a  "pesszimista"  becslések sem zárják ki más értelmek
létét. A különböző számítások eredményeként az értelmes civilizációk bolygói
közti  átlagos  távolság 100 és 5000 fényév közt lehet. [33] Hogy ezen belül
hol, az már mindegy is.

   A   relativitáselmélet  szerint  űrhajót  nem  tudunk  fénysebesség  fölé
gyorsítani.  Ezért  100  fényév  távolságból  az  oda-vissza  út  200 év. Ez
számunkra   jó   néhány  generáció;  nem  valószínű,  hogy  egy  civilizáció
rendszeresen  kiküld  sok generáció után visszaérő expedíciókat, hiszen ha a
kiküldők  kíváncsiak  az eredményre, akkor így nem tudhatják meg, ha meg nem
kíváncsiak,  akkor  minek. Persze lehetnek az idegenek nagyon hosszú életűek
is: ez vagy természetes, vagy mesterségesen hosszabbították meg életüket.

   De a Tejútrendszer minden bolygórendszere nagyságrendileg olyan öreg mint
mi,  vagy fiatalabb. (A Naprendszer 4,6 milliárd éves, a Tejútrendszer 10-13
milliárd  éves  Nagyon  lassú nemzedékváltású élet nagyon lassan fejlődik és
nem  lesz  nálunk  okosabb.  Aki  meg  mesterségesen  sokszorosára nyújtotta
életét,  az  alighanem  értékeli, félti, és nem végez rendszeresen veszélyes
kutatóutakat.  Naprendszeren  kívüli  értelmes lények látogatását csak akkor
várhatjuk, ha valamilyen rendkívül trükkös módon fénysebességnél gyorsabban
utaznak.  Erről  általában azt tartják, hogy a modern tudomány kizárta; hogy
kizárta-e, arról szó lesz a IV. részben.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.