II. A HIÁNYZÓ FÖLDRÉSZ
Van Thomas Mann-nak két klasszikus mondata, melyet szívesen és gyakran
idéznek: [1]
"Mélységes mély a múltnak kútja. Ne mondjuk inkább feneketlennek?"
Ne mondjuk, mert megint egyszer magunkat csapnók be egy összefüggéseiből
kiragadott idézettel. Most ugyan a szerző mondandóját nem hamisítanók meg;
de lássuk részletesebben! A szerző arra céloz, hogy a "történelem" kezdetét
nem találjuk. Minden kultúra előtt volt egy másik, a háziállatok és növények
nem változtak. "... a marha tenyésztörténete vadbivaly alakjából az ifjú
József napjaiban már oly rég lezajlott ... amelytől a babiloni-egyiptomi
műveltségű József, az Amurru-föld fia, csaknem éppoly távol állt, mint mi,
maiak - a különbség elenyésző ... Ha vadjuh után puhatolózunk, ...
megtudjuk, hogy ez már kihalt. 'Rég' kiveszett. Megszelídítése Szét
napjaiban folyt le, s a ló, a szamár, a kecske betörése, meg a sertésé ...
ugyanebben a ködös időpontban történt. Történeti feljegyzéseink körülbelül
hétezer évre nyúlnak vissza; ez alatt az idő alatt mindenesetre egy vadállat
sem nevelődött hasznossá és házivá ... Gabonaneműinket, melyekkel József is
táplálkozott, ... vadon növő őseikre visszavezetni legmélyebb sajnálatára
növénytanunk sem képes, s egyetlen nép sem dicsekedhet vele, hogy ő volt az
első, aki kifejlesztette, s művelte."
Ebből már érthetjük, miről van szó, és a nagy műveltségű művész nem
oktalanul mondja 1933-ban, amit mond. Azután kifejti, hogy az ún.
"őslakósok" előtt a történészek egyre még ősibbeket találnak. "S ez még nem
elég, a tudomány egyre jobban hajlik arra a föltevésre és meggyőződésre,
hogy ezek a `barbárok' gyarmatosai voltak Atlantisznak, amaz elsüllyedt
világrésznek, Herkules oszlopain túl, amely időtlen idők előtt Európát és
Amerikát összekötötte ... majdnem bizonyos, hogy ... volt még egy régebbi
anyanyelv, mely magában foglalta mind az árja, mind a sémi és hámita
nyelvjárások gyökereit. Valószínűleg ezt a nyelvet Atlantiszban beszélték,
amelynek árnyképe a távoli ködben bizonytalanul látható utolsó
hegykulisszája a múltnak. Atlantisz azonban maga sem igen lehetett a beszélő
ember őshazája".
Nem folytatom az idézetet. Akit érdekel, olvassa el az eredetit (mármint
a regény előszavát), mely az emberi kultúra kezdetét millió évnél is
korábbra teszi, meg Kodolányi erre rímelő művét. [2] Érdemes és tanulságos.
Csak el ne higgyük. Az író 1933-ban töprenghetett; mi már tudunk.
Úgymint: [3]
gabonatermesztés kezdete: Ali Kos (Irán), i. e. 6750-6000;
kecsketartás kezdete: Beida (Levante), i. e. 6830 ″ 200
és így tovább. Talán találunk majd ennél is korábbiakat, de ezek már tényleg
a kezdetek: a gabona és kecske még csak kezd különbözni a vadtól. A legősibb
háziállat talán a kutya (Starr Carr, Anglia), talán a juh (Közel-Kelet), de
legfeljebb 10000 évesek. A történelem "hétezer éve" tényleg nem nyúlik
vissza a "kezdethez", de a régész ásója és a magfizikus 14C-laboratóriuma
igen. Ember persze volt korábban is, de a jelek szerint termelő ember nem.
"Csak" gyűjtögető és vadász. És ezért egyszerűen tévedés, hogy Jákob fia
József csaknem éppoly távol állt volna az állattenyésztés kezdetétől, mint
mi. A legkorábbi kezdetektől hozzánk vezető út kb. 2/3-án állt i. e. 1500
körül. Hozzánk közelebb ugyan, de nem összemérhetetlenül közelebb. Ne
mondjuk a múltnak kútját feneketlennek. Úgy olyan csak, mint a Lágymányoson
a Feneketlen tó.
De honnan tudjuk ezt; és Mann miért nem tudta? Lehet, hogy a válasz
dogmatikusnak hangzik: közben a tudomány fejlődött. József idején a Közel-
Keleten valóban lényegében ugyanolyan állatokat tenyésztettek és ugyanolyan
növényeket termesztettek, mint e század elején. Mára az ásatások mélyebbre
jutottak az ő koránál, és a csontok korát magfizikai módszerekkel meg tudjuk
határozni. És valahol az előbb említett dátumok táján, mintegy 8000 éve, az
állatcsontok és gabonaszemek változni kezdenek. Tovább haladva a múltba
egyre kevésbé lehet őket a vad alakoktól megkülönböztetni. Nyilván
belejutottunk az első háziasítás és nemesítés korába: más szóval elértük a
termelő ember múltjának fenekét. Ez nem az ember létrejötte, arról majd
később, de valami olyan, amit Mann keresett, és a beláthatatlan múltba tolt
vissza. A termelés, a paraszti élet mintegy 10000 éve kezdődött, régebben
ilyennek nyoma sincs, és látjuk a kialakulás folyamatát. Tízezer év hatalmas
idő, de csak 300 nemzedék. Ötezer évvel ezelőtti sumér és egyiptomi
királyoknak már ismerjük nevét, néha életrajzát is. Finnugor nyelvészek
rekonstruálták a 12000 éve beszélt finnugor ősnyelvet, és azokon mondatokat
tudnak fogalmazni.
De miért épp 10000 éve kezdődött az állattenyésztés és földművelés? Talán
akkor lett az ember eléggé okos ehhez? Nem valószínű. A "mai ember", a Homo
sapiens (mások szerint Homo sapiens sapiens) 30000 évnél régebbi. Nem
tudjuk, pontosan mennyivel: Európában 32000-33000 éve jelent meg, és valahol
itt válik megbízhatatlanná a 14C analízis is. A jelek szerint mintha
valahonnan keletről, talán a Perzsa-öböl vidékéről érkezett volna (ezen
vitatkoznak), és ott ősibb formákból talán 50000 éve alakulhatott ki. Ez
lehet a mai értelemben vett tagolt beszéd kezdete, mert egy anatómus-
akusztikus együttműködés eredménye szerint [4] mai nyelveink legtöbb hangját
a neandervölgyi ősember még nem tudta volna kiejteni.
Az ember szervezetében, agyának felépítésében tehát 10000 éve semmi
lényeges sem történt: 15000 éves ősünk mai ruhába öltözve kevés meglepetést
okozna az utcán (legalábbis Magyarországon), csecsemőkorától örökbe fogadva
pedig éppen olyan gondolkodású felnőtt válna belőle, mint mi vagyunk. Van a
Földön olyan nemzet, mely azt állítja, hogy mai helyén 15000 éve él
kontinuus kultúrlétet; nem az amelyre sokan gondolnak, hanem a pireneusi
baszk. Állításuk szerint őseik festették ki a híres altamirai barlangot.
Persze az ilyen kontinuus történelem gyanús lehet, főleg, ha tudjuk, hogy
alkalmas az autonómia vagy függetlenség ideológiai alátámasztására, de ez
esetben mintha a nyelvészet is támogatná a folytonosságot. Egy francia
szakíró összegyűjtött néhány azonos tőből származtatható szót, [5] amelyek
nekünk nem hasonló jelentésűek:
aitz = kő,
aitzkor = bárd,
aiztto = kés,
aitzurr = csákány.
Ez mintha még a kőkorszaki terminológiát őrizné. A lur = talaj; elur = hó
szópárral pedig mintha már az utolsó eljegesedés korában járnánk.
Az utolsó (pontosabban legutóbbi) eljegesedés, a Würm, pedig vagy 10500
éve ért véget. (A pontos határvonal megállapodás kérdése.) Történt hát
valami fontos 10000 éve. És körülbelül akkor pusztult el Platón szerint
Atlantisz is.