A KIADÓ ELŐSZAVA
Lukács Béla:
Utazások térben, időben és téridőben
Afrikában él egy primitív népcsoport, a dogon. Mítoszaikat tanulmányozva
többen úgy vélték, hogy azokban a Szíriusz fehér törpe kísérőjéről
(beleértve keringési idejét), a Szaturnusz gyűrűjéről és a Jupiter négy nagy
holdjáról van szó. Eszerint a dogonok olyasmit tudnak, amit nem várnánk
tőlük. Honnan szerezték ezt a tudást? A vélemények megoszlanak. Egyes
szerzők szerint ezeket a csillagászati vonatkozásokat csak belemagyarázzák a
dogon mítoszokba. Mások szerint a dogonok ősei jutottak ezekhez az
ismeretekhez, mégpedig vagy egy magasan fejlett, ősi civilizációtól
(Atlantisztól), vagy pedig idegen űrhajósoktól, akik vagy a Marsról jöttek,
vagy a Naprendszeren kívülről (de akkor a fénynél gyorsabban), vagy a
jövőből.
E könyv a "dogon-rejtély" kapcsán felmerülő, tudományos szempontból is
lényeges kérdéseket tárgyalja. Létezett-e Atlantisz? Van-e élet a Marson?
Lehetséges-e csillagközi űrhajózás? Lehet-e a fénynél gyorsabban utazni a
térben, vagy visszafelé utazni az időben?
A szerző természettudományos módszerrel, a természet eddig megismert
törvényeire támaszkodva vizsgálja meg a kérdések eldöntéséhez
felsorakoztatott érveket és bizonyítékokat. Megmutatja, hogy a
természettudományok, eddigi ismereteink szerint, mit igazoltak és mit
vetettek el ezekből, és mi az, amit ma még nem tudunk eldönteni. A
csillagközi űrhajózás, a fénynél sebesebb utazás és az időutazás kérdése
szoros kapcsolatban áll a tér és az idő (pontosabban a téridő)
szerkezetével. Miért van kapcsolatban, és mit tudunk (és mit nem) a téridő
szerkezetéről? Erre a IV. részben kaphatunk választ.
A szerző mondanivalóját mindvégig közérthetően, olvasmányosan fejti ki,
megértéséhez magasabb szintű ismereteket nem feltételez. Lehet, hogy e könyv
nem mindenben győzi meg az olvasót, de abban talán igen, hogy ha egy
problémát természettudományos nyelven egyáltalán meg lehet fogalmazni, akkor
értelmesen és építő módon meg is lehet tárgyalni, és végül (nem feltétlen
most) meg is lehet oldani.