TERMÉSZETRAJZBÓL: KITŰNŐ
Egy írással foglalkozó emberre nem csekély szégyen, ha azt kell
bevallania, hogy soha nem szokott álmodni. Hát ez az én esetem. Éppen ezért
valósággal megdöbbentem, midőn tegnap éjjel megboldogult természetrajz
tanárom kopasz feje tűnt fel előttem. Közölte, hogy azért jött vissza a
sáros földtekére, mert égi vándorlása közben azt olvasta ki a csillagokból:
nem érdemlem meg természetrajzból a kitűnőt. Azt a bizonyos egyest, amely
annak idején bizonyítványomban díszelgett. Neki a megdöbbentő felfedezés
után az lett volna a kötelessége, hogy beírjon a mennybéli osztálykönyvbe.
Ennek viszont az lesz a következménye, hogy majdan kihajtanak az égi
mezőkről, a fene megeszen, az ördög elviszen, és még egyéb bajom is lészen.
Ezt ő nem akarja. Éppen azért, mielőtt beírná nevemet az égi osztálykönyvbe,
eljött hozzám, hogy még egyszer megvizsgálja tudásomat természetrajzból. Ha
legalább elégségesre lefelelek, nem lesz semmi baj.
A nem várt értesítés hatása alatt kezdtem magamat kutyául érezni. Mert
hát kérem, igazat mondtak a csillagok. Természetrajzból nem egészen
érdemeltem ki a jeles osztályzatot. Az úgy volt ugyanis, hogy az én
természetrajz tanárom volt a világ legrendesebb embere. A rend nála annyira
ment, hogy mindig ugyanabban a sorrendben feleltette az osztályt. Így
azután, ha az embernek egy kis szerencséje volt, akkor is lehetett jeles
tanuló, ha egy hónapban egyszer készült el rendesen, éppen amikor ő
következett felelésre. Ezt azonban nem mondhattam el most a tanár úrnak. Hát
inkább elkezdtem halandzsázni. Tanár úr kérem, én mindig készültem. Hiszen
tetszik rá emlékezni, egyszer csillagos jelesre feleltem az elefántból.
Azonban húsz év alatt bizony már sokat felejtettem. Tessék hát megengedni,
hogy a vizsga előtt legalább átismételjem az anyagot.
A kopasz fej kicsit csalódottan nézett rám. De azután beleegyezett.
Teljes huszonnégy órát kaptam az anyag átismétlésére. A tanár úr azt mondta,
hogy ő addig elmegy egyet sétálni a Tejútra, melyet némelyek a Hadak útjának
neveznek. Állítólag ott korzózik Csaba királyfi is. Avval akar beszélni.
Adatokat kér tőle a turulmadárról most készülő értekezéséhez ...
Eddig tartott az én első álmom. Másnap sokat mosolyogtam rajta, míg csak
el nem érkezett az este. Ekkor már vacogó foggal gondoltam arra az
eshetőségre, hogy újra megjelenik a tanár úr. Számon kéri tudásomat abból az
átkozott természetrajzból.
Lázasan kezdtem kutatni könyvtáramban egy természetrajz könyv után. De
hát kinek a könyvtárában van ilyen? Nekem se volt. Csak egy 1635-ből
származó természetrajzot sikerült felhajtanom. Lázas fejjel, didergő
ujjakkal ebből írtam ki az alábbi jegyzeteket, melyeket ezennel hasonló
helyzetbe kerülő embertársaim rendelkezésére bocsátok.
`Az oroszlán`
Igen nemes természetű állat. Fél a kerekek forgásától, a fehér színtől, a
kakas kukorékolásától, meg a tűztől. Az előtte leborulóknak megkegyelmez.
Szíve eledel közt bevétetvén, a negyednapi hideglelést elmulasztja.
`A szarvas`
Felette száraz állat. Úgy újítja meg magát, hogy a kígyót lyukából
kiszívja, és megeszi. Az oktalan állatok közül egyedül a szarvas tud sírni,
de csak akkor, amikor haldoklik.
`A krokodil`
Ha embert lát, könnyezni kezd, mintha sírna. Ha az ember megsajnálja, és
közelebb megy hozzá, abbahagyja a könnyezést, és az embert megöli. Innen
származik a példabeszéd a krokodilkönnyekről.
`A róka`
A szőlőnek ártalmas, mert a gerezdeket megeszi. Ha bolhák marják, szénát
vesz a szájába, vízbe megy, és halkan először a térdét, azután a hasát,
vállát, majd a nyakát a vízbe meriti. Eközben a bolhák mind a fejére
gyűlnek. Végül lassan fejét is a vízbe meríti, a bolhák mind a szénába
mennek, és akkor a szénacsomót a vízbe hajítja. Ebből látható, hogy igen
ravasz és csalárd állat.
`Az egér`
Igen kacér állat. Éppen ennek következtében kevés ideig él. Szereti a
sót, mely kacérságra ingerli.
`A kígyók`
Mezítelen embertől igen félnek, azt semmiképpen meg nem marják. Az
asszonyokat inkább gyűlölik, mint a férfiakat.
`A sas`
Tollatlan fiait arra kényszeríti, hogy a napba nézzenek. Ha valamelyik
hunyorgat, azt megöli, és a fészekből kiveti. Se vénség, se betegség nem árt
neki, hanem végül is elkopik a csőre, nem tud enni, és így hal meg éhen.
`A gólya`
Minden esztendőben a fészkéből egy tojást, esetleg egy fiókát vagy néhány
tollat vet le a házbelieknek a szállás jutalma gyanánt.
`A főnix`
Igen ritka madár. Boldog Arábiában él hatszáz évig. Akkor drága
szerszámokból fészket csinál, melyet a nap melege felgyújt, és a főnix
hamuvá ég. A hamuból ismét főnix támad. Ezt többször is megismétli, mert a
főnix kilenc annyi ideig él, mint a holló. A holló viszont háromszor annyi
ideig él, mint a szarvas. A szarvas életkora négyszerese a varjú
életkorának. A varjú pedig kilencszer annyi ideig él, mint az ember.
`A páva`
Szép madár. Ha eszébe veszi, hogy sokan nézik, farkából legyezőt csinál.
Ha rút lábát meglátja, farkát lebocsátja.
`A tyúk`
Ha a kakast legyőzi, kukorékol, és tollát felborzolja.
`A harcsa`
Jóízű húsa vagyon. De, aki borba fojtott harcsáról leissza a bort,
bornemissza lészen.
Itt abbahagytam a jegyzetek készítését. Ha már 1653-ban ilyen sokat
tudtak természetrajzból, vajon mennyit kell nekem tudni, ki közel háromszáz
évvel későbben ültem az iskola padjában, hogy megismerjem a világ csodáit?
Már éjfélre jár az idő. Mindjárt itt lesz a tanár úr. Akkor menthetetlenül
kiderül, hogy tanárom bizalmával rútul visszaélve, ravasz számítások
segítségével jutottam a kitűnő osztályzathoz. Rémesen drukkoltam. Jobban,
mint az érettségi előtt. Sikerült is átdrukkolnom az egész éjszakát, aminek
következtében még most is zúg a fejem. Hát ilyen az ember. Egy csacsi álom
miatt tönkrement egy egész éjszakám. Csak az vigasztal, hogy mivel egész
éjszaka nem volt alkalmam aludni, elmaradt a javító vizsga is. Remélhetőleg
örökre, mert hiszen én -- nem szoktam álmodni.