A FECSKE
Fecske -- ez tulajdonképpen főnév. A falusi kövér és lomha lovakat
szokták Fecskének nevezni, valószínűleg azért, mert a gyenge, sovány, igen
jámbor gebét például Betyárnak hívják.
Azután még hajó a Fecske, amely a Dunán az Eötvös tértől a Margitszigetig
és vissza mászkál.
Vannak végül olyan fecskék is, amelyek sem nem hajók, sem nem lovak,
hanem kis madarak.
A fecskemadarat mindenki ismeri, legalább a népdalokból, mindenki tudja,
hogy mi az, és azt is tudja mindenki, hogy amikor úgy éneklik: Repülj
fecském, vidd el az én levelecském -- az csak egy vicc.
Vannak mindazonáltal városi, különösen pesti emberek, leginkább diákok,
akik falun még sohasem voltak, s akik fecskét még nem láttak. Ezeknek a
kedvéért leírom a fecskét, hogy majdan, ha elvetődnek falura nyaralni, azaz
a vályogházak penészes és ablaktalan szobáiban tartózkodni vagy a szabadban
békakuruttyolást hallgatni és légy- meg szúnyogcsípéseket gyűjteni -- össze
ne tévesszék a pulykával, esetleg a bivallyal, mint ahogy a kukoricát
összetévesztik a búzával, s azt meg egyáltalában nem tudják, hogy az árpa
ásvány-e vagy rovar.
Tehát: a fecske egy sikkes kis madár, akkora, mint a veréb, csak
valamivel karcsúbb, körülbelül úgy viszonylik a verébhez, mint két egyforma
nagyságú asszony közül a sovány a kövérhez. Erről a hasonlatról azt hiszem,
hogy most már mindenki előtt tisztán áll a fecske, s azt, ha látja, könnyen
fölismeri. Én azonban zavartalanul írom le őt szegényt tovább, bár a fecske
hasznos állat, s őt üldözni nem illik. A fecske színe fehérből és feketéből
van összerakva, igen ízlésesen, sok nő megirigyelhetné. A farka hosszú, mint
egy női ruha uszálya -- persze nem rövid szoknyára kell gondolni -- és
kétágú, mint ahogyan a villa háromágú --, ezért a fecskét villásfarkúnak
mondják. A fecske igen jól repül, gyorsan és bravúrosan, bár olyan stikliket
nem tud csinálni, mint Pegoud tudott, de viszont fáradhatatlan, és a
legnagyobb benzinhiány idején is folyton repül. A bogarakat igen ügyesen
fogja el, mégpedig röptében, mint az eszkimó a besózott halat.
A fecske csinos fészket épít magának a kevésbé csinos falusi házak eresze
alá, s abban párosával él a hím és nőstény. A fecskét, bár tejet nem ad és
igát nem húz, a nép igen szereti és védelmezi; a fecskék és fészkük
bántalmazását egyéni akciónak minősíti, s eltérőleg más egyéni akciótól,
szigorúan megtorolja.
A fecske tavasszal szokott hozzánk érkezni melegebb tájakról, s ősszel
elmegy. A múlt tavasszal is megjött és nálunk is maradt, amin méltán
csodálkozhatunk. Hogy az idén is eljön-e, azt még nem lehet tudni.
1921