A SZÚNYOG
A szúnyog a falusi élet gyönyöreihez tartozik, ezért rokona a légynek, a
varangynak, darázsnak, hangyának, harapós kutyának és a döglött macskának.
Sőt ugyanez alapon távoli atyafiságban áll a százlábúval is. Tehát szúnyog
azok közé az állatok közé tartozik, amelyek a városi ember számára oly
élvezetessé teszik a falusi nyarat. Mert míg kora reggel, mihelyt a nap
betekint az alacsony, nedves, vályogfalú és pókhálós falusi szobába, már
amennyire annak eblyuk nagyságú ablakán egyáltalán betekinthet, a legyek
kezdenek mászkálni a városi ember orrán, szeme héján és szája szélén, és
amíg napközben a darazsak csipkedik meg a kertben, amelynek beléndekszagú
illatába okvetlenül beleharsog valamely, a közelben rothadó döglött macska
szaga, addig estefelé, mikor nevezett városi a ház előtt ülve ki szeretné
pihenni a, nap gyönyöreit, a talpa alatt varangy vartyog, a füle tövébe
pedig szúnyog muzsikál. A szúnyog tehát estefelé jön elő, ő a nap
gyönyöreinek, porának, sarának, kukacoszöld gyümölcseinek és
kutyaugatásainak a befejezése és betetőzése. Betetőzése, mert valamennyi
többinél nagyobb gyönyör; gyönyörűen muzsikál, és jól csíp. A szúnyog az
ember fülébe muzsikál, de a nyakát csípi meg. Amelyik nem a nyakát csípi
meg, az a keze fejét csípi meg. Mivel azonban több szúnyog muzsikál az ember
füle tövébe, s ezek közül csak néhány csípi meg a nyakát, természetes, hogy
a keze fejét sem egy csípi meg, hanem több. Tehát egyik a nyakát, másik a
keze fejét, harmadik a homlokát, negyedik a képét csípi meg, amikor is
`egyik, másik, harmadik és negyedik` alatt nem egyes szúnyogokat, hanem
csapatokat kell érteni. Ez összesen körülbelül néhány ezer csípést tesz ki,
azaz a szúnyogok a városi embert nyaralás ürügye alatt esténként szitává
csípik. Ez ellen a ravasz városi ember úgy védekezik, hogy rágyújt egy pipa
kapadohányra, hogy a szúnyogokat odább undorítsa. Néhány szippantás meg is
hozza a kellő eredményt, mert a városi ember elszédül, feláll, és miután
lehajolni elfelejt, fejét beleütve az ajtófélfába, beszédül a házba, és
belefekszik ágyába. Az ágyban gondosan megvakargatja szép sorjában a
csípéseket, sőt a koponyacsontját is véresre vakarja. Ezalatt az ágyában
egér rágcsál, az ágya alatt béka brekeg, nyakán pók mászik, a falon pedig
százlábú mászik, a beléndekszag pedig a nyitott ablakon keresztül akar hozzá
éjszakára bemászni, de nem tud, mert egyrészt oly kicsiny az ablak, hogy nem
fér be rajta, másrészt pedig, miként a várból kirohanó őrség visszaveri az
ellenséges csapatokat, úgy veri vissza a beléndekszagot a szobából az
ablakon át állandóan kifelé rohamozó doh és penészszag, amely a múlt nyártól
fogva, amikor is utoljára volt nyitva az ablak, felgyülemlett kisgazdáéknál.
Mindettől eltekintve, a szúnyog kecses, karcsú állat, a szárnyaival
muzsikál, mint a repülőgép a csavarjával, s van egy hosszú vékony szívókája,
amelyet tövig döf az áldozata bőrébe, s azzal szívja a vérét, sok uzsorás és
munkaadó is megirigyelhetné. A szúnyog színe, ha éhes, szürkéssárga, evés
közben rózsaszínű, jóllakott állapotában pedig bíborvörös. Ekkor azonban az
áldozata ráüt a saját fejére, s a szúnyog maszattá válik.
1921