A ZSIRÁF
A zsiráf a legmagasabb szárazföldi állat. Különösen azért magas, mert a
nyaka rettentően hosszú. Hogyha a zsiráf gallért hordana, csak a puceráj
annyiba kerülne neki, mint más állatnak a teljes ellátás fűtéssel és
világítással.
A zsiráf Afrikában él, tehát mindnyájunk sárga irigységének méltó tárgya.
Hozzá még gondtalanul él, mert lakása a szabad természet, tápláléka a magas
fák levele, villamoson nem kell járnia, újságot nem muszáj olvasnia,
kultúrigényei nincsenek.
Külalakja ez óriási állatnak meglehetősen groteszk. Nemcsak a nyaka
hosszabb vagy ötszörte a kelleténél, hanem az első lábai is jóval hosszabbak
a hátsóknál, miáltal a háta nyaktól lefelé erősen lejtős, tehát lovaglásra,
különösen, ha szappannal bekenik, használhatatlan. A zsiráf színe sárga, nem
citromszínű, hanem inkább villamossárga; ez persze csupán az alapszíne, ezt
az alapszínt fekete foltok tarkítják; ezek a foltok persze a zsiráfot
egyáltalában nem zsenírozzák, neki is az a nézete, mint mindnyájunknak
elemiiskolás korunk óta: ha foltos is a ruha, az nem szégyen, csak rongyos
ne legyen. Különben ezeknek a foltoknak köszöni a zsiráf igazi magyar nevét,
azt, hogy: foltos nyakorján. A foltoknak meg a hosszú nyakának. Ez a "foltos
nyakorján" meghatóan szép kifejezés, ezt mostanában különösen meg kell
becsülnünk, sőt terjesztenünk és fejlesztenünk is ajánlatos, különben egy-
két évtized óta van már párja is, a: miniszteri díjtalan, mégis foltos segéd
gyakorján. Darwin és Lamarck tanító urak törvényei alapján, tehát egyrészt a
természetes kiválasztódás, másrészt a környezethez való alkalmazkodás.
alapján a zsiráfnak azért van olyan hosszú vékony nyaka, mert magas fák
leveleivel táplálkozik. Ezt a tételt nem akarom bővebben magyarázni, de ha
igazságnak el is fogadom, még mindig tanácstalanul állok azzal a kérdéssel
szemben, hogy falumbeli ismerősömnek, a boltosnak miért van olyan hosszú
vékony nyaka. Hopp, megvan! Tudom már. Neki is bizonyára a környezethez való
alkalmazkodás miatt van hosszú vékony nyaka, mert falumbéli többi
ismerősömnek, néhány kálvinista magyar földműves embernek meg rövid vastag
nyakuk van, ezekről tudom, hogy éppen azért vastagnyakúak, mert a
környezethez nem alkalmazkodnak. A zsiráfok különben igen békés állatok,
egymást nem bántják, nem háborúskodnak, nem irigykednek, nem versenyeznek,
csupán az az egy illetlen tulajdonságuk van, hogyha a fenevadak, pl.
oroszlán, leopárd, megtámadják őket, s karmaikat és fogaikat a hátukba és
nyakukba vágva marcangolni kezdik, kétségbeesetten ordítanak, miáltal az
afrikai mezők és erdők csendjét fölverik, s megzavarják a többi fenevad,
oroszlán és leopárd nyugalmát; e szegény fenevadak bosszúsága ilyenkor
legalábbis kétszeres, mert a neveletlen zsiráf kétségbeesett ordítása
egyrészt a dobhártyájuknak kellemetlen, másrészt bosszantja őket az, hogy
nem éppen ők tépik és marcangolják a zsiráfot, pedig ők is szeretnék.
1921