A DENEVÉR
A denevér tulajdonképpen egy repülő egér. Bőregérnek is nevezik, nem
tudni, hogy miért, mert bőregérnek a rendes, közönséges szaladgáló egeret is
nevezhetnék, aminthogy a lovat is nevezhetnék bőrlónak vagy a disznót is
bőrdisznónak, és ha például volna repülő krokodil, azt azért, mert repül,
még nem sok joggal neveznék bőrkrokodilnak. És ha már azért, mert szárnya
van és repül bőregérnek nevezik, akkor miért nem nevezik például a sast
bőrsasnak? Ezek igen nehéz tudományos kérdések, amelyeknek megoldása még a
jövő zenéje.
Szóval, a denevér egy repülő egér. Nagyságára nézve is alig nagyobb az
egérnél, szőrének színe is hasonlatos az egéréhez. Ez a szerencsétlen
denevér, illetve bőrdenevér, különben egyike a legpechesebb állatoknak, mert
az emberek komiszul, mondhatnám a legnagyobb terrorral bánnak vele: anélkül,
hogy bármiféle destruktív eszméhez még csak halvány köze is lenne ennek az
állatpitiánernek, elfogják és fölakasztják, illetve elevenen fölszegezik az
ajtójukra. Ráfogják, hogy a kéményből szalonnát lop, hogy belekapaszkodik az
ember hajába, hogy ő az oka a világháborúnak, és azt hiszik, hogyha az
ajtóra szegezik, ez nekik szerencsét hoz. Hát ez nagy tévedés. De mint
mindenben, úgy ebben is, nézetem szerint, van valami igazság. Tudniillik --
ugyancsak nézetem szerint --, akik a denevért megfogják, és elevenen az
ajtajukra szögezik, azok buta és gonosz emberek, márpedig a butaság és
gonoszság, különösen manapság, nagy szerencse.
A szerencsétlen denevér persze nem eszi meg a szalonnát a padláson,
sokkal rosszabb ízlése van szegénynek, ronda rovarokat eszik, olyanokat,
amilyeneket más jóízlésű ember undorral köpne ki. Éjjel röpköd a tápláléka
után, nappal pedig faodúkban, tornyokban és romokban alszik. Rokona, ha jól
tudom: másod-unokatestvére neki a Dél-Amerikában élő vámpír vagy lidérc,
amellyel aztán csakugyan van valami baj, mert ennek vállalkozói, sőt
lánckereskedelmi hajlandóságai odáig terjednek, hogy rátelepszik a szabadban
alvó szegény emberre, és szívja a vérét. Nem túlzás az, ha azt mondom, hogy
még a vámpír is a szegény ember vérét szívla, mert hiszen a gazdag ember
Dél-Amerikában sem alszik a szabadban, hanem Buenos Airesben, egy szép
palotában, paplanos ágyban.
1921