A BÉKA
A béka a tó partján ugrál. Itt mindjárt fölvetődik az a kérdés, hogy
miért ugrál a tó partján. Hát erre a kérdésre többféle feleletet adnak a
tudósok. Először azért, mert a tóban nem ugrálhat. Másodszor azért, mert
járni nem tud lábának alkata miatt, tehát kénytelen ugrálni, még akkor is,
ha rossz kedve van. El lehet most már képzelni, hogy milyen csapás a békára
nézve, ha rossz kedve van; mert az ember, ha rossz kedve van, leül és
lehorgasztja a fejét, s leissza magát a sárga földig, a béka ellenben, ha
valahová el akar menni, még ha rossz kedve van is, kénytelen ugrálni.
Iskolai természetrajzok szerint a béka tenyérnagyságúra nő meg, ami
annyit jelent, hogy egy teljesen kifejlett béka akkora, mint az ember
tenyere. Én még pontosabban meghatározom ez állat nagyságát, és azt mondom,
hogy nem akkora, mint a férfi tenyere, hanem mint egy nő tenyere. De azért
egy szép nőre mégsem mondhatni, olyan mint egy béka.
A béka petéit a vízbe rakja, s ott a nap melege költi ki azokat; a
petéből egy hal alakú lábatlan állat bújik elő, amelynek a feje mögött
kétoldalt kis cafatok lógnak le, ezek a kopoltyúi; s ezekkel lélegzik. Ez
nagy előnye a békának a szegény emberrel szemben, akiről mostanában szintén
cafatok lógnak le, mégpedig nem is kis cafatok, hanem nagyok, amelyekkel
azonban nem tud lélegzeni; ezért nem is nevezik ezeket a cafatokat
kopoltyúknak, hanem ruhának. Ebből a vízben lábatlankodó kopoltyús-cafatos
kis békából, melyet népiesen ebihalnak neveznek, lassanként kifejlődik az
igazi béka úgy, hogy megnő, a kopoltyúit elveszti, tüdeje képződik, lábai
nőnek, a farka összezsugorodik, most már kimászik a vízből a szárazföldre, s
ott ugrál, mégpedig zeneszóra, mert a többiek, szintén a tó partján, őrülten
kuruttyolnak, brekegnek és pupúznak.
A békák közt leggyakoribb a tavi vagy kecskebéka, a zöldbéka és a
varangy. A varangy igen undok állat, bár az én felfogásom szerint ez gusztus
dolga. A hímvarangynak például egy nőstény varangy jobban tetszik a legszebb
kolibrinél is, és ha egy szép nőnek az az ötlete támadna, hogy ő szerelmes
legyen egy varangyba, azt hiszem, szerelme reménytelen lenne, a varangy soha
nem viszonozná.
A szalamandra rokona a békának, bár alakja különbözik tőle. Ez persze nem
tesz semmit, a szép Kovácsné is rokona a potrohos, hármastokájú, ötvenkettes
lábú Némedinek, s az alakja szintén különbözik tőle.
1921