A LÚD
A lúd az álmadarak családjához tartozik, azért, mert madárnak madár
ugyan, de röpülni legföljebb ha annyira tud, mint annak idején Farmann
tudott. A lúd testét tollazat borítja, amely nemcsak télen, hanem nyáron át
is jó melegben tartja a testét. E tollazat színe fehér, ami által az egész
lúd fehér, mégpedig, ha feldobják is fehér, ha leesik is fehér. Nagyságára
nézve a lúd közepes nagyságú állat, amennyiben jóval nagyobb a tyúknál, de
jóval kisebb a disznónál. Rovarnak persze óriási lenne, őslénynek viszont
parányi lenne, százlábúnak pedig rettentő nyomorék lenne, mert mindössze két
lába van. A lúd igen formás madár, amikor jól meghízva az udvaron tipeg,
hasonlít a kövér kofákhoz. Szép sárga csőre van, amely a fejéből előre
kinyúlik, mert ha befelé nyúlna a fejébe, akkor nemcsak hogy nem tudna vele
enni, hanem folytonosan ingerelné a torkát, és köhögnie kellene. A lúd
hangját, mely éppenséggel nem hasonlít a Carusóéhoz, gágogásnak nevezik.
A fiatal lúd neve liba, ami annál különösebb, mert a tizenhat esztendős
falusi libákat, ha megöregszenek, nem lúdnak, hanem vén tyúknak nevezik. Az
eleven liba csupán falun fordul elő, ahol dacára annak, hogy manapság is
csapatosan legelész a mezőn, az úgynevezett libapásztor felügyelete alatt,
aki maga is liba, s gyakran szerepel az operettekben és a mesékben, mint a
királyfi szerelmese.
A lúd igen hasznos állat, ami alatt azt értjük, hogy az emberek levágják,
s a húsát megeszik. Levágás előtt a ludat tömik, azaz erőszakkal etetik,
tehát korántsem bánnak vele olyan rosszul, mint az emberekkel, akiket a
legritkább esetben, levágás előtt azonban sohasem, tömnek.
A ludat már a régi rómaiak is ismerték; ők csinálták azt a szép latin
szót, hogy: tónaludátusz, ami tulajdonképpen nem is igaz, mert nem úsz át,
hanem csak egy kis darabon beúsz, aztán visszaúsz; ami a tón átúsz, az nem
lúd, se nem hal, hanem csónak vagy úszóbajnok.
Kétféle lúd van: házilúd és vadlúd. Sokféle állattal van ez így, például
van háziszamár és vadszamár, házinyúl és vadnyúl, de viszont csak állatokkal
van így, egyéb használati tárgyakkal már nem, tehát ha van is házikabát,
azért nincs vadkabát, mert ez utóbbit utcai kabátnak hívják.
A vadlúd valamivel kisebb, mint a házi lúd, igazi madár és nem álmadár,
mert tud röpülni, sőt a "V" betűt is ismeri, mert röpülés közben a vadludak
csapatja "V" betűt formál, éppen úgy, mint a darvak, amelyek szintén
intelligens állatok. A "V" betű ismeretén kívül a vadlúd intelligenciájára
vall az is, hogy őt az emberek nem eszik meg, mert a megevés ellen sikerrel
tud védekezni, egyrészt azáltal, hogy a húsa rossz, másrészt éppen azáltal,
hogy oly magasan röpül, hogy a legéhesebb embernek is csupán az étvágya
száll föl odáig.
1921