A TYÚK
A tyúk egy madár. Több tyúk több madár. Mint ilyen tehát ellentéte a
kutyának, amit a neve is mutat: a tyúk, kuty-a. A tyúk a jómadarak közé
tartozik, mert tojást ad. Illetve nem adja a tojást, hanem elveszik tőle,
ami azonban a rántotta szempontjából mindegy.
A hím tyúkot kakasnak hívják, a nőstény kakast azonban nem hívják
tyúknak. A tehetségtelen kakast kappannak nevezik. A fiatal tyúknak becéző
neve jérce, de ezen a néven csak akkor szokták becézni -- nézetem szerint
későn --, amikor már levágták, és a húsát eszik, úgyhogy szegény tyúknak a
becézésben már semmi öröme nincsen. Tyúknak Pesten a nőt nevezik, ami a
városiaknak a falusi dolgokban való járatlansága miatt van így, ugyanolyan
tévedés tehát, mint amikor a városi ember a búzát kukoricának nézi. Vannak
aztán még olyan különös egzotikus élőlények is, akik a tyúkot tiknak, a
tyúktojást pedig tikmonynak mondják, a pesti tyúkot pedig tubicámnak,
galambomnak, sőt tésasszonynak -- ezeket viszont mi kisgazdapárti
képviselőknek mondjuk.
Az egész kicsi tyúkot csibének nevezik; a csibe úgy jön létre, hogy
kikel, azaz egyszerűen kijön a tojásból. Hogy hogyan megy bele a tojásba, az
rejtély. Olyan rejtély, mint volt hosszú időn át az, hogy mi volt előbb,
tyúk-e vagy tojás. Ez csak `volt` rejtély azokban a régi sötét időkben,
amikor az emberek olyasmiket találtak ki, hogy a föld gömbölyű és forog (de
majdnem el is égették őket!), ma azonban a fölvilágosodás, sőt a keresztény
kurzus korában tudjuk, hogy isten előbb a tyúkot kellett, hogy teremtse,
tojás csak azután lett, miután a tyúk tojt.
Különféle fajta és különféle nagyságú tyúkok vannak, a kendermagos tyúk
azonban mindig pontosan olyan magos, mint a kender.
A tyúk, ha tojásait megtojta, akkor kotlik, ami abban áll, hogy tojásait
ki akarja kelteni, s ez óhajának különféle jelekkel ad kifejezést. Ez a
`kotlik` igen szép szó, ezért egy népszerű közmondásban is szerepel, amely
közmondás, annak a mintájára, hogy "a lónak négy lába van, mégis botlik",
így szól: "A tyúknak két lába van, mégis kotlik."
A tyúk búzaszemet, kukoricát, kendert és általában kis magvakat eszik,
szóval igen jól él, számos ember példát vehetne róla; hogy némelyek itt
Pesten mostanában mégsem vesznek róla példát, arról már én nem tehetek.
A kakas hangos kedélynyilvánítását kukorékolásnak nevezik, a tyúkét pedig
kodácsolásnak. A kakas kukorékolásáról azt mondják, hogy a hajnalt jelenti.
Mostanában a természetkutatók sok kodácsolást figyelhettek meg, de
kukorékolást aligha.
1920