A MACSKA
A macska igen őszinte állat. Ha éhes, eszik; ha jóllakott, fekszik; ha
jól érzi magát, dorombol; ha valami baja van, keservesen nyávog. Ez
gondolatainak és érzelmeinek olyan közvetlen kifejezése, amit a képmutató
emberek sehogy sem tudnak megérteni, tehát valami hallatlanul körmönfont
ravaszságot sejtenek mögötte, s ezért azt mondják a macskára, hogy ravasz,
Azt hiszik szegény macskáról, hogy ő is olyan, mint a galíciai zsidó, akiről
a másik galíciai zsidó tudta, hogy Tarnopolba utazik, s amikor a
pályaudvaron megkérdezte tőle, hogy hova utazik, és az azt felelte, hogy
Tarnopolba, így szólt rá: micsoda svindli ez már megint, miért mondod te,
hogy Tarnopolba utazol, mikor csakugyan Tarnopolba utazol? Az emberek,
magukból indulva ki, a macskától is azt kérdezhetnék, hogy: miért nyávogsz
te, mintha valami bajod lenne, mikor csakugyan bajod van. Az emberek a
macskát ravasznak tartják, de ez csak azt jelenti, hogy az emberek ravaszok.
Semmi mást nem jelent ez, még azt sem, hogy például: minél koszosabb a
malac, annál jobban dörgölődzik, vagy hogy: ha foltos is a ruha, az nem
szégyen, csak rongyos ne legyen.
A macska kicsiny állat, ami az ember egocentrizmusára vall, mert a bolha
szerint a macska óriási nagy állat, legalábbis akkora, mint egy ökörnek egy
százholdas legelő.
Van házimacska és vadmacska, a vadmacska jóval nagyobb, mint a
házimacska, amit igen helytelen természetrajzi szabálynak tartanak mindazok,
akiknek valaha a vadmacskával ügyes-bajos dolguk akadt, például, akiknek a
vadmacska a nyakukba ugrott: ezek sokkal helyesebbnek tartanák, ha a
vadmacska jóval kisebb lenne, mint a házimacska. Na, de még örülhetnek, hogy
nem az a vasszerkezet ugrott a nyakukba, mélyet a hajósok vasmacskának
neveznek.
A macska egérrel táplálkozik, amellyel, mielőtt megeszi, úgy játszik,
mint Kund Abigél szokott a legénnyel. Ha nincs egér, akkor persze beéri
tejjel, zsemlével, grízzel és hússal is. Ha nagyon keveset adnak a szegény
macskának enni, vagy ha pláne eleszik előle a zsemlét és a tejet, akkor
elfogy a fogyó holddal, sarlóvá hajolva.
A macska hasznos állat annyiból, hogy az egereket megeszi, sőt a patkányt
is megfogja, de haszontalan annyiból, hogy a legyet, szúnyogot, poloskát és
konyhasvábot nem eszi meg. Hasznosságát csak fokozza az, hogy néha a nyulat
is helyettesíti a vendéglők asztalán.
A macska karcsú, fess állat, jóképű, kis tömpe orra szórakoztató
pöcögtetésre igen alkalmas. A bajuszát nem pödri, s a nősténynek is van
bajusza, ami miatt a kanmacska a nőstényt minden alkalommal igen beható
vizsgálatnak veti alá, hogy meggyőződjék róla, vajon csakugyan nőstény-e.
A macska a nagy macskafélékkel -- tigrissel, oroszlánnal, jaguárral --
rokonságban van, tehát a nagy és hatalmas vadaknak egyenes leszármazottja,
őseire azonban semmi esetre sem olyan büszke, mint Szemere Miklós volt
Hubára.
A kismacskát cicának hívják, a cicus ellenben egy kis nő, akit, ha valami
komiszságot követ el, szintén macskának szoktak nevezni, különösen, ha elég
sovány ehhez a kifejezéshez.
A macskáról azt állítják, hogy bármilyen magasról dobják is le, mindig
talpra esik. E természettudományi tétel azonban még nincsen teljesen
megerősítve, s ajánlatos lenne, ha az ellenőrző kísérleteket lefolytatnák, s
léghajóról, nyolc kilométer magasból dobnának le egyszer egy macskát; a
természettudósok foglalkoznak is ez eszmével, de a léghajósok, akiknek nincs
sok érzékük az elméleti tudományok iránt, eddig szinte bűnös módon
közömbösek voltak e problémával szemben.
1920