A VÍZILÓ
A víziló igen szép állat. Sudár termete, őzlába, karcsú dereka, remek
barna színe és sikkes járása egyaránt elbájolók; az ajkai csókra termettek,
karószerű fogai miatt a fogorvosok kedvence, apró kidülledő szemei igazi
tükrei a víziló szelíd és tiszta lelkének.
A víziló Afrikában él a Nílusban, amiért nílusi lónak is mondják, amiből
még mindig nem világlik ki, hogy ezt a szép disznószerű állatot miért
nevezik éppen lónak. Aki azonban gyönyörködni akar benne, az megnézheti
állatkertünkben is, ahol a többi közt egy ideális példány látható belőle, a
Jónás nevű kis bájonc, a pesti nők kedvence, aki garmadával kapja naponként
a szerelmes leveleket. Érzékeny szívek már a nevétől is eksztázisba esnek,
ettől a megható, szívhez szóló szótól, hogy Jónás. Legalkalmasabb név egy
ifjú víziló számára. Ajánlatunk még: Adalbert, Döme, Bódog, Icig és Alajos;
női vízilovak számára: Eulália, Sarolta, Ludmilla és lbolyka.
A víziló, dacára annak, hogy a Nílusban él, nem krokodilt eszik, sem
halat, sem íbiszt, sem flamingót, hanem füvet és egyéb gyökereket, tehát
vegetáriánus. Hogy miért él tehát vízben, az rejtély, s ha vízben él, miért
nem él a Dunában, az is rejtély, ha pedig a Dunában azért nem él, mert csak
a meleget kedveli, akkor meg miért nem él a Hungária-gőzfürdőben, az
ugyancsak rejtély. Tehát a vízilónak úgy elnevezését, mint táplálkozását,
valamint általában az életmódját illetőleg a rejtélyek egész tömegével
állunk szemben, melyeket a legkiválóbb természettudósok is mindmáig hiába
igyekeztek megfejteni, melyeknek megfejtését ezek után csakis a legkiválóbb
természettudatlanoktól várhatjuk.
Vannak kis vízilovak és nagy vízilovak, a nagy vízilovak a kicsinyekből
lesznek növés által, ami könnyen érthető. Persze, hogy a nagy vízilovakból
ugyancsak további növés által miért nem lesznek még nagyobb vízilovak, azt
nem tudjuk. Egy teljesen kifejlett víziló negyven métermázsát nyom, ha
többet tesznek alája, akkor még többet is nyom. A víziló, jóllehet a törzse
hosszú és vastag, a súlya nagy, a lába pedig aránylag igen rövid, mégis
fürgén jár, és igen jól tud futni, sőt én a magam részéről arról is meg
vagyok győződve, hogyha megfelelő szárnyai lennének, hát még repülni is
tudna. Azt persze mondanom sem kell, hogy úszni is kitűnően tud, mert bizony
a Nílusban úszás nélkül megélni majdnem olyan nehéz lenne, mint Budapesten
úszással vagy anélkül.
A víziló teljesen haszontalan állat, ami annyit tesz, hogy az emberek
semmire sem használják, sem nem húzatnak vele terhet, sem nem lovagolnak,
még csak nem is vízilovagolnak rajta. A húsát nem eszik, sőt ellenkezőleg,
kiköpik, mégis vadásszák, ami a vadászok ideális önzetlenségére vall.
Vadászása csónakokon történik, robbanógolyók által, mert egyszerű golyónak a
víziló oda se hederítene, a robbanógolyót azonban ő is respektálni
kénytelen. A vadászása persze veszélyes, mert ha a vadász célt téveszt, ami
nagyon könnyen lehetséges, mivel a víziló elvégre mégsem nagyobb egy kisebb
földszintes, kültelki háznál, akkor a dühös állat nekimegy a csónaknak, a
csónak fölborul, s a vadászok a vízbe esnek, és vizes lesz a ruhájuk, ami
miatt a mamájuk otthon megszidja őket. De éppen ezen veszedelem miatt a
kalandkedvelők különösképpen szeretik vadászni a vízilovat.
A víziló életkorát nem ismerjük, mégpedig azért nem, mert a tudósoknak
nem sikerült megállapítani. Ugyanis, ha egy tudós elkezdte figyelni a
vízilovat azzal a céllal, hogy addig fogja figyelni, amíg meg nem döglik, s
akkor tudni fogja, hogy mekkora ideig élt, a víziló mindig bement a Nílusba,
víz alá merült, s a folyó egy más helyén bukkant föl, vagy pedig a tudós
összetévesztette egy fölbukkanó más vízilóval. Sok tudós folytatott
évszázadok során a víziló életkorának megállapítását célzó megfigyeléseket,
de a fent említett nehézségek folytán, továbbá annak folytán, hogy a víziló
élettartama hosszabb, mint az emberé, e vizsgálódásoknak eddigelé csupán
annyi eredménye lett, hogy a vízilovak megállapították, hogy egy tudós átlag
hatvan-hetven évig él.
1920