A MILLIOMOS-ÁLLAT A NAGY "BREHM" ÚJ KÖTETÉBŐL
A milliomos-állat, röviden milliomos, igen elterjedt állatfaj, bár nem
szapora. Föltalálható a föld bármely részén, tehát Budapesten is. Átmenet az
ember, röviden szegény ember és a gorilla közt, habár külső
tulajdonságaiban, úgy mint testalkat, arckifejezés, öltözködés, túl is
szárnyalja a szegény embert, viszont lelki tulajdonságaiban mélyen a
gorilla, sőt hiéna alatt áll. A legváltozatosabb típusok találhatók köztük,
igen gyakran a középtermetű, holdvilágképű, cvikkeres, hájas hasú milliomos.
Pofájába vastag szivar dugva, drága bőrkarosszékben ül, cvikkerén át szúró
tekintet tűz a vele beszélő szegény emberre, rögtön felismeri annak
munkaviselt arcáról, reszketeg hangjáról és használt ruhájáról, hogy az nem
milliomos, és vadállati inger lepi meg, hogy rávesse magát, és felfalja. De
ezt mégsem teszi, nem is szabad tennie, mert a milliomosok országonként
megállapodtak egymással, s ezt a megállapodást írásba is foglalták, ez az
úgynevezett Büntető Törvénykönyv, hogy a szegény embert sem szabad megenni,
mert egyrészt gyümölcsözőleg lehet használni, másrészt válogatott kínok közt
lehet egész életén át sanyargatni. Meg aztán a milliomos azért sem eszi meg
a szegény embert, mert jól van lakva, mindig jól van lakva, finom húsokat
eszik, habos tortákat, sajtot sokat és drágát, és ebéd után nagyon szidja a
szegény embert, hogy mért olyan disznó, hogy száraz kenyérhéjon kívül még
krumplit is eszik. És amikor látja, hogy a szegény ember megijed ugyan, de
belül nem ad neki igazat, iskolákat alapíttat, ahol a szegény embert arra
tanítják, hogy egyrészt isten megbünteti azt, aki jól táplálkozik, másrészt
a jó táplálkozástól az ember megbetegszik. Este aztán színházba vagy
orfeumba megy a milliomos, és igen jól mulat azon, hogy a fent említett
tanítást a szegény ember elhiszi. Dél és este között igen komplikált
terveket eszel ki a milliomos, hogy hogyan lehetne a szegény emberek átlagos
élettartamát leszállítani, életüknek úgynevezett szenvedéseit szaporítani,
és sírásukat legalább úgy kicifrázni, mint 36. Rácz Laci a
gyerevelemakáclombosfalumbát.
A milliomos, ha meglát egy borzasztóan szegény embert, aki olyan szegény,
hogy már röhög a saját szegénységén, annak "fogja, szegény ember!"
kiáltással ad egy forintot, ez az úgynevezett csalétek, amellyel a többi
szegény embert más szegény emberek által kis fizetésért ásott vermekbe
ugratja.
A milliomosok szép palotákban laknak, amelyekben nyáron nagyon hideg van,
télen nagyon meleg van, amelyek pompás bútorokkal vannak berendezve, remek
képek, szobrok találhatók a palotákban és sok könyv. Este elalvás előtt a
milliomos kivesz a könyvszekrényből egy verseskönyvet, és egy óra hosszat
elgyönyörködik azon, hogy a költő azért a sok versért alig kapott pár korona
honoráriumot. Ez az úgynevezett műélvezet. A paloták fényét nagyban emeli az
a körülmény, hogy a szomszédságukban pincelakásokban harminc szegény ember
alszik egymás hegyén-hátán, a pincének csak egy kis ablaka van, amelyen át a
szegény emberek az égre üvöltenek. Ez az úgynevezett háttér, mely a
milliomos életének szépségét és boldogságát nagyban emeli.
A milliomos nemi élete nem egészen szabad, mint például a vadállatoké,
hanem úgynevezett erkölcsi alapokon nyugszik, ami abból áll, hogy a
milliomosnak van felesége, aki egy másik milliomos szeretője, van szeretője,
aki egy másik milliomos felesége, van barátnője, aki egy szegény ember
lánya, fene a pofáját, és van lánya, aki a házitanító szeretője, mindennek
erkölcsi tartalmat az ad, hogy a szegény embert régen, ha szeretője volt, a
milliomosok más szegény emberekkel elégettették, ma ellenben, ha szeretője
van, csupán kipellengérezik, bezáratják, állásából elbocsátják.
A milliomos élete egészen haláláig tart, igen nehezen halnak meg,
legtöbbnyire amiatt való bánatukban, hogy a munkabérek nagyon magasak. Sokan
közülük életük utolsó éveit az úgynevezett `Schwartzer`-ben mulatják át,
plemplem, míg utódaik ezzel szemben a `Frim`-ben ütik fel kedvenc
tanyájukat.
1918