A SAS
A sas ragadozó madár, ami azt jelenti, hogy ha egy sast csirizzel
bekenünk, és a falhoz vágjuk, hát odaragad. Ettől a tulajdonságától teljesen
függetlenül, a sas kisebb élő állatokkal táplálkozik.
A sasnak sokféle fajtája van, amelyek színre és nagyságra különböznek
egymástól, legkisebb a mezei sas vagy kánya, legnagyobb a kőszáli sas, bár
van kis kőszáli sas is, amelyik csak évek múltán, ha már megnőtt, lesz nagy
kőszáli sassá.
A sast sasok nemzik, és ez mindaddig így is lesz, amíg Núbia párduca nem
fog szülni egy gyáva nyulat.
A sas igen bátor madár, a nálánál gyengébb állatokat, amelyek védekezni
képtelenek, halálukat megvető bátorsággal végzi ki, és eszi meg, amiért is
a madarak királyának nevezik.
Száraz, napos időben látni, amint a sas szép szabályos köröket ír le a
levegőben, és mind magasabbra és magasabbra emelkedik, aztán siklórepüléssel
zuhan le csaknem a földig, amiért is a sast a repülőgépfélék családjához
sorozzuk. (Linné mgfrdl. sírjbn.)
A sast nagy előszeretettel vadásszák, ami úgy történik, hogy a fészke
közelében lesbe áll a vadász, megvárja, míg a sas repülni kezd, akkor golyót
ereszt bele, s a sas, ha a golyó talált, motorhiba miatt kénytelen
leereszkedni. Akkor a vadász odamegy hozzá, és európai módszer szerint
foglyul ejti, azaz agyonüti.
A sas igen okos állat, a repülésben kiváló, technikai kísérletekkel is
foglalkozik. Föl van jegyezve róla, hogy egyszer egy kis gyereket akart a
repülésre megtanítani, amiért is karmai közé kapta, fölvitte a magasba, és
eleresztette. A kísérlet nem sikerült.
A sas a fészkét csaknem hozzáférhetetlen helyeken, igen magas fákra
rakja, ahová, anélkül, hogy a fa törzsét még külön beszappanozná, nem
mászhatnak föl a fészekrabló suhancok. Ide rakja a nősténysas a tojásait,
nehogy a rossz emberek rántottát csinálhassanak belőlük. A sas hangját
vijjogásnak nevezik, mert hasonlít a civakodó öregasszonyok hangjához. A
sasnak olyan éles szeme van, mint a sasnak. Rendkívül messzire lát, s mikor
a magasban kering, a legkisebb állatot is meglátja, és lecsap rá. Ez ellen
az állatok úgy védekeznek, hogy sokan vannak, s mivel a sas közülük csak
egyre csaphat le, a többiek ezáltal kinn maradnak a vízből, sőt még jól is
mulatnak az úgynevezett áldozat pechjén.
A sassal közeli rokon a keselyű, ami tulajdonképpen nem más, mint egy
olyan sas, amelyik döglött állatokat eszik, ami nagy ízléstelenségre, de
kitűnő gyomorra vall: A keselyűk még nagyobbra is megnőnek, mint a sasok,
legnagyobb köztük a kondorkeselyű, amely az Andesek vagy Andok hegyláncaiban
tanyázik, amit ezért Undok hegyláncnak is szoktak nevezni.
Úgy a sasnak, mint a keselyűnek élettartama igen hosszú, néha száz év is,
ami azonban e madarak kellő időben való lelövésével redukálható. A madarak e
családjához tartozik még a griffmadár, amely található a mesekönyvekben, és
amely táplálkozik a mesekedvelő emberek butaságából, tehát élettartama örök.
Életük a törvények védelme alatt áll, amennyiben vadászásukat, azaz a buta
emberek agyonütését mindenütt szigorúan tiltják.
Igen szimpatikus a sasok közt a kétfejű sas, amely csak döglött
állapotban látható, s hajdan címereken tanyázott.
1918